[Kyungil OPV]
Valami nehezedik a testemre. Mi a franc van?
Valami mocorog rajtam.. mi van már? Nem bírom tovább ezt a tudatlanságot. Lassan nyitom ki szemeimet, mert őszintén rohadt nehezemre esik még ez is.
Végig nézek magamon hogy mi az isten nyomja ennyire a testem. Na ki sem találhattam volna, de komolyan.. Ez a szerencsétlen teljesen rám mászott. Mit képzel magáról, hogy csak úgy rám mászik? Hh, de most komolyan. Hiába hogy ezeket mondom, a tekintetem az arcára téved és akaratlanul is elmosolyodom. De ahogy látom jobban van, aminek nagyon is örülök. Nem akarok még egy olyan napot mint tegnap. Alig bírtam vele, remélem nem hozza majd fel mert akkor végem.
Telefonom csörgésére leszek figyelmes. Fasza ennek is most kell megszólalnia, hogy a rák költsön belé.
Gyorsan telefonomért nyúlok, ami az éjjeliszekrényen van közvetlen mellettem. A kijelzőn Jaeho neve villog. Mi a jó istent akar már? Yijeong lassan mocorogni kezd.. he álljál le. Ha rajtam fekszel ne mocorogj, mert rosszul leszek.
Elhúztam gyorsan a zöldet, hogy a zene nehogy felébressze ezt a kis faszt.
-Mit akarsz? - Hangom morcos. Ez értheti, hisz mi van akkor ha felébreszti ezt a tökkelütöttet?
-Neked is jó reggelt tesó. - Nevet.
-Hát de geci jó kedve van valakinek korán reggel.
Hangom erejéből nem veszek vissza. Nem is érdekel igazából, hogy felkel e. Hadd kelljen kit érdekel. Ennek hála már dünnyög is. Hát én mindjárt leütöm.
-Korán reggel? Tudod hány óra van? 10. Érted tesó? 10 óra van. - Nevet hangosabban. - Most érkeztünk meg a kirándulásról, hallod annyi mindent kell mesélnem. Sihyoung akkorát esett, annyira ciki volt neki. - Már 10 óra lenne? Jézus.. a szavait fel se fogom.
-Képzelem.
-Mikor érsz rá? - Hmm.. mikor is?
-Umm.. nem is tudom..
-Naa, mondjad mert akkor úgy készülök. - Hangja türelmetlen. Türelmetlen vagy? Óó ha tudnád hogy én most mennyire az vagyok.
-Egy óra múlva a folyónál?
A kérdésemre nem is válaszol hanem inkább bontja a vonalat.
Haza kéne mennem.. de még is, hogy kelljek fel ha ez rajtam fekszik?
Kezemet lassan a vállaira helyezem és gurítom le magamról. Gyorsan felpattanok és összeszedem minden holmimat. Mielőtt kilépnék azon a rohadt ajtón még egy pillantást vetek Yijeongra, majd becsukom magam után.
Hangos trappolással megyek le a lépcsőn egyenesen a bejárati ajtó felé.
-Oh Kyungil! - Egy női hang szólít meg.
-Mi van? - Fordulok felé. Yijeong anyja. Hát ez kurva jó, mert semmi kedvem beszélgetni. Főleg nem vele..annyira unszimpi.
-Már mész is? - Mintha meg lenne lepve, mit hitt? Hogy itt fogok mostantól élni vagy mi a szar?
-Ja. - Egyszerű válasz de hatásos is mert egy percre befogja a száját amiért hálát adok.
-Ne csináljak egy kávét vagy valamit? - Miért kedveskedik velem?
-Jó reggelt.. - Fülemet megüti az a hang. Az ő, az ő hangja amitől rosszul leszek. Szemei rám tévednek és kíváncsian vizslatnak. Talán azt hitte hogy már eltakarodtam? Hát már rég nem itt ácsorognék ha ez a nőszemély hagyna menni!
-Csak hagyjon engem békén. - Kicsit se vagyok kedves, de nem tud érdekelni.
Reggelente sokszor ilyen a kedvem, sajnálom ez van, nem fogok miatta változtatni ezen.
Végre kilépek a lakásból és egyenesen hazafelé veszem az irányt. Sok volt ez nekem tegnap.
Nem szeretnék Yijeong közelében lenni ezek után..annyira, de annyira megalázó. Szót fogadtam minden kérésére mint egy kutya a gazdájának. Ami a legrosszabb hogy magam sem értem, hogy miért tettem. Ott hagyhattam volna betegen.. betegen.. nem. Nem lettem volna rá képes, hisz ezek szerint olyankor védtelen.. nem mintha máskor megtudná magát védeni.. Na mindegy ebbe nem megyek inkább bele.
Próbálok nem rá gondolni, de valahogy mindig visszajön.. Hiába hesegetem el a gondolataimat körülötte azon nyomban újra felbukkan..
Távolságot kell tartanom, muszáj lesz ez nem mehet így tovább. ez nem én vagyok, nem ismerem ezt a Kyungilt és nem is akarom megismerni. Csak az akarok lenni aki eddig voltam.
-Megjöttél fiam? - Amint belépek apával találom szembe magam. Hát ő meg?
-Meg.. de te, hogy hogy itt vagy? Nem kell dolgoznod? - Fura. Általában még vasárnap is be kell mennie.. most meglepett.
-Csak bejöttem pár papírért, mindjárt megyek is vissza. - Kortyol a kávéjába. Hát igen.. furcsa lett volna ha nem így történik.
-Értem. - Ennyit mondok és az irányt a szobám felé veszem. Most úgy szeretnék csak feküdni és kiüríteni a fejem, hogy ne tudjak semmire se gondolni. Ajj, de az a nyomorék vár a folyónál. Lemondhatnám de akkor tuti megharagudna. Mintha érdekelne, de semmi kedvem vele összeveszni.
Kikerestem valami laza cuccot és magamra kaptam. Minek öltöznék ki? Jó vagyok úgy ahogy vagyok azt annyi.
-Anya itthon van? - Kukucskálok be a konyhába, de már sehol senki. Szóval nem, és már te se. Azért szólhattál volna basszameg.
Idegesen indulok meg. A folyó csak nem 15 perce van innen, szóval fasza. Sétálhatok, de időm minta tenger szóval no problem.
Csak sétálok közben folyton agyalok..rajta. Nem hiszem el, hogy engedelmeskedtem neki. Ki vagyok ezen akadva.
Agyalok és agyalok. Anyáékkal alig beszélek.. mondhatni semmi kapcsolatom nincs a szüleimmel, hisz időt szakítani rám kurva nehéz. Nem is érdekel, meg vagyok én nélkülük is tökéletesen. Magam hozom a döntéseimet, aminek örülök hisz 18 vagyok, már egy felnőtt férfi.
Gondolataim Jaeho felé tévedtek.. vajon.. elmondjam neki hogy mik történnek velem és a törpével?
De mi van ha kinevet vagy kigúnyol ezekért? Mi van ha másoknak elmondja? Nem, dehogyis!
Ő a valaha volt legjobb barátom. Nem tenne ilyet velem még ha kést szorítanának a nyakához akkor sem. Nekem fontos a barátságunk hiába nem mutatom ki, de ő akkor is tudja. És ez fordítva is így van.
Szemeim a folyó felé téved ahol egy kis emberke áll és merengve bámulja azt.
Jaeho alig lehet 1-2 centivel nagyobb mint Yijeong.. de.. én miért gondolok ezekre? Jézus.
-Mit nézünk? - Nézek a tengerre.
-Csak.. elgondolkodtam.. tudod, hülyeségeken. - Megrázza a fejét hogy a gondolatai visszatérjenek.
Tudom jól, hogy mit néz annyira. A folyó emlékezteti a tengerre. A tenger emlékezteti a sok hajósra akik évente mennek üzleti dolgok miatt a tengerre.
6 évvel ezelőtt Jaeho apja is egy üzleti útra indult, de sajnos a hajó balesetet szenvedett. Azóta semmi hír nem jött az apja felől. Egyszerűen eltűnt.
-Na, mi volt azon a kiránduláson? - Az egyik fa alatt foglalok helyet ő pedig közvetlen mellettem. Próbálom elvonni a figyelmét ettől.
-Jajj tényleg. - Csapja össze a tenyerét. - Fúú hallod, Sihyoung megcsúszott, és beleesett a vízbe. Mindenki őt nevette, még a sofőr is. Annyira nevetett hogy a kávé az orrán jött ki, kajak. - Ezen akaratom ellenére is el kellett nevetnem magam.
-Kár, hogy arról lemaradtam.
-És Yijeong jobban van már? A lányok megvoltak halva "Jajj mi lett Yijeonggal?" "Mi baja lehet életemnek?" "Ne már, miért pont ő..?" "Remélem nem lesz semmi baja" - Az ujjait idézőjelbe tette és magyarázott. - Ki voltam idegileg képzelheted.
-Chh ribancok. - Köptem oldalra. - Ezt szedjék össze. Amúgy jobban van. Volt egy kis láza még de lement hála Istennek.
-Szívesen. - Nem értem miért mondja hogy szíve...
-Oh te rohadék. - Boxolok a vállába.
-Mi az már? - Nevet miközben visszaboxol.
-Sok mindenről kéne beszélnünk. - A számat egy nagy sóhaj hagyja el. - De nem tudom, hogy kezdjem el.
-Ha most nem megy akkor majd máskor. - Veregeti meg a hátam.
-Hosszú lesz szóval jól nyisd ki a füled, mert egyszer mondok el mindent.
-Figyelek tesó, lökjed csak. - Felém fordul ezzel is jelezve, hogy minden figyelmét nekem szenteli.
-Kyungil? Jaeho? - Szólal meg egy hang nem messze.
-Igen? Ki a rák az? - Jobban kihajolok hogy lássam ki az a bátor aki a nevem szólított.
-Cső Dokyun. - Int felé Jaeho. - Épp a kirándulásról meséltem Kyungilnak.
-Kár hogy kihagytad. - Ül le közünk. Oké..de még is ki a jó isten mondta neki hogy csatlakozhat?
-Hogy kerülsz ide? - Hangom kicsit se kedves, de ez nekik már megszokott.
-Boltba indultam amikor megláttalak titeket és gondoltam köszönök.
-Ahhoz képest, hogy köszönni jöttél jól beültél közénk apukám.
-Kyungil. - Gyengén üt a vállamba, jelezve hogy vegyek kicsit vissza.
-Minek mész te.. - Kiveszem a zsebemből a telefont és az időt pásztázom. - .. 5 órakor a boltba?
-Mintha közöd lenne hozzá. - Jaeho szól be, amit inkább meg se hallok.
-Anyáék kitaláltál, hogy grillezünk Sihyoungékkal szóval, jajj 5 órát mondtál? - Fordul felém, válaszul csak bólintok. - Akkor megyek is, sietek majd beszélünk srácok! - Int és már nyoma sincs.
-Hallod..
-Mondjad.
-Mi nem akarunk a szüleiddel grillezni? Olyan jó lenne.
-Arra várhatsz.
-Na kérlek Kyungil, olyan jó buli lenne, kérlek szépen.- Ráncigálja a karomat. Ahjjj hogy nekem ezeket el kell hogy viseljem.
-Jól van jól van, felhívom anyát. - Nyugtatom le.
Zsebemből ismét előhalászom a telefonomat, a névjegyzék közül keresgélem anya számát.
A készüléket a fülemhez emelem és várom, hogy beleszóljon ami nem sokára meg is történik.
-Igen Kyungil mit szeretnél?
-Jaehoval kitaláltuk hogy grillezzünk és gondoltuk hogy akkor nálunk megcsinálhatnánk, mit szólsz?
-Nem rossz ötlet, legalább együtt lehetnénk. Ha 7-kor elkezdjük az úgy tökéletes, addigra hazaérünk már apáddal. A hozzávalókat majd mi beszerezzük, azzal ne törődjetek.
-A piát ne felejtse el Mrs. Song! - Kiabál a telefonba kedves barátom amitől anya csak nevet.
-Nem felejtem Jaeho ne aggódj! - És itt már bontom is a vonalat. Meguntam a beszélgetést.
-De amúgy.. Dokyun megzavart.. elmesélsz mindent?
-El. - Bólintok és elkezdem a legeslegelejétől.
****
[Yijeong OPV]
-KÖNYÖRGÖM NEM TEHETI EZT VELÜNK!! - Ez anya. De kivel és miért kiabál? Van itt valaki?
-Sajnálom hölgyem, de ez van ez nekem csaj jó! - Ez meg egy férfi.
Olyan gyorsan pattantam ki az ágyból amilyen gyorsan csak tudtam, azzal a lendülettel.
Ki mer az én anyámmal veszekedni?
-Könyörgöm, alig egy hete költöztünk ide! - Ennek hallatára lábaim megtorpannak a lépcső tetején. Lassan guggolok le, nehogy észrevegyenek.
-Sajnálom, mondtam már, nem tehetek róla! - Ki ez a faszi?
-Akkor rohadjon meg! - Kiabál a pasi után aki úgy gondolja jobb most távozni.
-Anya.. mi történt? - Szaladok le a lépcsőn.
-Ez a rohadék!! - Fogja a fejét miközben fel alá sétálgat.
-Anya nyugodj meg! - Mindkét kezét lefogom, hogy ne mozduljon sehova, mert kezd kicsit megijeszteni.
-Yijeong kifognak költöztetni minket!
-Hogy micsoda? Még is miért? Mi van?
-Kidobnak minket az utcára.. Nem hiszem el..
-De még is miért?? - Ki akarnak tenni.. de még is miért? Nem értem.. most mi van? De anya nem mondd semmit.. mi van már?!
-Mert valaki megvette a lakást. Ez a fasz nem is szólt vagy figyelmeztetett volna vagy valami! Csak jön szólni, hogy holnapig el kell hagynunk a lakást..
-Megvették? Eladó volt a lakás? De hát.. kivettük albérletben nem?
-Látod titokban árulta. Nem hiszem el.. mi lesz velünk fiam? Most mit csináljak? Mihez kezdjek most?
-Ny-nyugodj meg kérlek.. megfogjuk oldani! - Próbálom nyugtatni de hiába. Ezzel csak magamat húzom fel. - Megyünk egy hotelba és holnapra kitaláljuk mi legyen.
-Yjeong, tudod te mennyibe kerül kivenni akár csak egy éjszakára egy rendes szobát?
-Anya ne csináld már apa az egyik leghíresebb cégnek a társtulajdonosa!
-Fiam az üzlet mostanában nem megy olyan jól.. a csőd szélén áll. Szerinted apád miért nincs szinte egész nap itthon?
-És nekem erről mikor akartatok szólni? - Na jó... kezdek kiakadni.
-Figyelj Yije- Anyát a csengő zavarta meg.
-Megyek. - Mormogom. Mikor kinyitom az ajtót kicsit ledermedek.
-Jó napot! - Hajolok meg.
-Ki az fiam? Hae szívem szia! - Örül meg anya a barátnőjének. Az az Kyungil édesanyjának.
-Sziasztok, egy kéréssel jöttem.. vagy is nem inkább egy meghívással. - Mosolygott sejtelmesen. Fura nekem ez a nő.
-De gyere már beljebb ne itt kint ácsorogj! - Invitálja be anya a nappaliba.
-Hozzak egy kávét? Teát?
-Nem kell köszönöm Yijeong. - Erre csak bólintok. - Szóval Kyungil .. - A neve hallatára gyorsabban ver a szívem. - .. és Jaeho kitalálták hogy grillezzünk és a férjemmel gondoltuk, hogy meghívnánk titeket is! Örülnénk ha eljönnétek!
-Hát nem is tudom Hae.. ez váratlanul jött..
-Ha Kyungil miatt vacilálsz a válasszal, ígérem jól fog viselkedni!
-Jaj dehogy is, semmi bajom a fiaddal, tényleg. Csak tudod nem rég volt itt az akitől kivettük albérletbe a házat és hát megvették és holnapig el kell hagynunk a házat. - Mondandója végén félre húzza a száját Kyungil anyja szemei majd kipattannak.
-Komolyan? Ezt még is hogy teheti? Ezt nem is lehetne! - Fel van háborodva. De nem jobban mint az én anyám.
-Ez van. Ő ezek szerint megteheti.
-Mi lenne ha beszélnék vele? - És az miben segítene? Oké..lehet ez bunkón hangzott de ez az igazság.
-Felesleges én már mindent megpróbáltam, de köcsög az az ember!
-És most mit fogtok csinálni? - Tényleg aggódik miattunk. Kyungil ezek szerint nem rá ütött az hét szentség.
-Nem tudom.. agyalok de egyszerűen nem jutok sehova.. - Anya megint kezd kiborulni.. ez nem jó, túl sokat idegeskedik.
-Megvan! - Olyan hangosan és váratlanul csapja össze a tenyereit hogy meg én is összerezzenek. - Ameddig nem találtok új lakást addig lakjatok nálunk!
-Nem! - Vágom rá egyből.
-Miért nem? - Fordul felém. - Kyungil miatt?
-Mi..mi? Nem! N-nem dehogy! Csak.. ez olyan ciki.. - Halkulok el a végére.
-Igaza van Yijeongnak. Ezt nem tehetjük meg hogy rátok szállunk. - Anya lemondóan rázza a fejét.
-De én ragaszkodok hozzá! Ugyan Iseul tudsz jobbat?
-Én nem is tudom.. - Ajaj kezdi anyát meggyőzni..
-Figyelj, együtt fizetnénk a házra fele fele arányba. Úgy is a férjed egész nap dolgozik ahogy az én férjem is! Amikor meg mi nem dolgozunk legalább ellennénk, sütnénk, főznénk mint két jó barátnő. - Ez a nő kicsit nagyon bele éli magát. - A fiaink pedig meglennének. Hátha ragad valami jó modor rá Yijeongról. - Mosolyog felém. - Na mit szóltok?
-Hát.. nem rossz ötlet.. - Félve felém fordul, mire én hevesen csak rázom a fejemet. Azt már nem. Kyungil így is biztos buzinak vagy hormon zavarosnak hisz a tegnapi nap után. Nem nagyon emlékszem, hogy mi volt de sejtem.. - Fiam nem tudunk mást tenni. - De ez annyira, de annyira ciki. Osztálytársam. Ő az aki tetszik.. tetszik? Könyörgöm ő az akibe beleestem teljesen. És még éljek vele egy fedél alatt. Mi ez már? És ő mit szólna hozzá?
-Kyungiltól tartasz igaz? Ne aggódj, majd én beszélek vele. - Miért hiszi mindenki hogy félek Kyungiltól?
-Fiam kérlek egyezz bele. - Kérlelő tekintettel mered rám.
-Aish! Legyen de hozzám ne szólj többet! - Indulok fel a szobámba, hogy összeszedjem a cuccaimat.
-Akkor ünneplünk ma! - Tapsikol Hae. Pontosan Kyungil szöges ellentéte.
-Addig felhívom apádat. - Néz utánam, de az arcát már nem látom csak a hangját hallom.
Nem hiszem el hogy Kyungillal fogok együtt élni.. ez annyira gáz.. Mit fog vajon hozzá szólni?
Nem tudom mióta pakolhatok, de nem siettem el.
Bőröndömet kis nehézségekkel de levittem a lépcsőn.
-Kész vagy?
-Igen anya, mehetünk. - Bólintok.
-Szóltam a páromnak, mindjárt itt van kocsival és elvisz minket, hogy ne kelljen sétálnotok ezekkel a súlyokkal.
-Semmi szükség nem lett volna rá. - Legyint anyám.
-Beszélj a magad nevében. - Suttogom halkan a szavakat.
A kocsi alig 10 perc alatt meg is jött. Egyszer voltam Kyungiléknál.. Akkor is a szívbajt hozta rám a kutyája. Nevettem magamban. Várjunk csak.. nekik van egy hatalmas kutyájuk! Mi lesz velem..
-19:20. - Húzta el a száját Hae. - 19:00-ról volt szó..késtünk egy picit. - Nevet zavarában.
-Mintha számítana. - Ránt vállat Kyungil apja. Igen, a stílusa inkább az övé.
Bőröndömet próbálom kiemelni az autóból kisebb nagyobb sikerrel.
-Hagyjad csak, majd én felviszem a szobádba. - Kikapta a kezemből Kyungil édesapja mintha semmi se lenne benne. Az igen.
-Köszönöm Mr.Song.
-Van mit. - Nevet. Igen.. határozottan Kyungil.
-Kyungil, Jaeho!! - Kiabál Hae amint betette a lábát a lakásukba.. akarom mondani a lakásunkba.
-Na végre, késte.. ezek meg mit keresnek itt? - Lefagyva figyel hol rám, hol anyáékra. Szeme Haen állapodik meg. Nem érti.
-Mi az hogy ezek?! Kisfiam van nevük is!
-Kérdezd már meg, hogy érdekel e. - Szavai kemények, hogy ne mondjam hogy akárcsak mindig. Nem zavarja hogy a felnőttekkel így beszél. Ezalatt anyát és apát értem. Ő tényleg nem fél semmitől.
-Kitették őket az albérletből és addig ameddig nem találnak új lakást, nálunk fognak lakni.
-Hogy mit mondtál?
-Mi a helyzet? Aaaa.. mi ez a kis összejövetel? Miről maradtam le? - Csatlakozik Jaeho is.
-Ideköltöznek. - Háborodik fel.. hát erre nem számítottam. - De engem ki a fasz kérdezett meg róla nem tudom!
-Kyungil kiköltöztették őket nincs hova menniük! - Hae felemeli a hangját.
-És?? Az nem az én bajom bassza meg. Semmi közöm hozzájuk! De szarjak velük egy wc-be. - Ő is felemeli a hangját amitől kiráz a hideg.
-Nem lehetsz ilyen egy szívtelen! Szólj már a fiadra! - Fordul Mr.Song felé.
-Hát mit mondjak neki? - Hát mit mondjak.. látszik, hogy az apja.
-A-anya.. - Fordulok anya felé, mire mindenki felém kapja a fejét. - Menjünk el innen, nem érzem jól magam.. - Szemeimet lassan hunyom le. Nem akarok így itt lenni, hogy ő nem akarja. Igaza van.. hisz ez az ő háza is.. és az ő véleménye is számít.
A szavai rosszul esnek azért.. fogalma sincs, hogy hogy megtud bántani egy rossza szavával is. Ki nem állhat? Ennyire utálhat? A szavaiból ez jön le. Pedig biztos vagyok benne.. tuti hogy tudja milyen hatással van rám! De akkor miért csinálja ezt?.. elegem van..
-Yijeong jól vagy? - Jaeho hangja cseng fel. Ő pontosan tudja, hogy milyen hatással vannak rám Kyungil szavai. Ő megért engem. - Yijeong? - Szólít meg újra mert semmit sem reagáltam rá.
Felemelem a fejemet és Jaeho szemeibe nézek. Mindenki engem néz..még ő is. De nem érdekel.
Kérdőn néz rám, mire csak megrázom a fejemet, egyre hevesebben.
Wow nagyon jó lett ez is, mint az összes eddigi rész, nagyon várom a következő részt is, sok sikert, hogy meg tudd valósítani a napi 1 részt, és ne aggódj biztos mindenki megérti, hogy a vasárnap már sok neked^^ :3 :)
VálaszTörlésKoszonom szepen^^
TörlésHat remelem sikerulni fog, nem lesz konnyu de hat az olvasokert barmit^^