NÉZZETEK BE A MASIK BLOGOMBA AMIT TEGNAP KEZDTEM:
http://sebaekimperfectlyperfect.blogspot.hu/
[Kyungil OPV]
-Tessék?! - Fordulok meg. Egyszerre több szempárral is találom magam szemben.
-Mi történt? Miért gurultál be ilyen hirtelen?
-Ahj Dokyun hagyjál már. - Rázom a fejemet. Ehhez nincs kedvem.
Tekintetem Yijeongra téved.
-Mi lett azzal a.. utca királynővel?
-Te kajak nem bírod. - Nevet fel Jaeho. Azt hittem ezt mindenki tudja. Utálom, gyűlölöm, sőt megvetem.
-Yijeong elküldte a halál faszára szó szerint. - Miről beszél Sihyoung? Hogy mit csinált ez a szerencsétlen?
Tekintetem találkozik az övével. A mutató ujjammal lassan magamra mutatok. Ezzel azt kérdezve, amit tátogok is, hogy "Miattam?" Amire ő csak bólint. Elküldte miattam. Akaratlanul is elmosolyodom, ez olyan aranyos, akarom mondani. Ez a gyerek hülye már mikor ezt kellett volna csinálnia. Az eszem megáll komolyan mondom.
-Amúgy csak szólni akarok, hogy késni fogunk ha nem haladunk.
-Mit sürgetsz? - Fordulok Jaeho felé.
-Jól van, de jó kedve van már valakinek. - Húzogatja a szemöldökét.
-Induljunk. - Az a hang szólal meg ami miatt a szívem akarva, akaratlanul is kihagy egy ütemet. Azt hiszem szeretem ezt az érzést.
****
-Éhes vagyok.. - Dünnyögöm, miközben a padon szét vagyok terülve.
-Én is tesó.. meghalok mindjárt.. - Szólal meg padtársam.
-Csinálni kéne ma valamit - Gondolkodok el.
-Csinálj a pasiddal. - Suttog. Jobb kezem lendül és a tarkóján ér célba ami hatalmas csattanással jár.
Mindenki ijedten kapja felénk tekintetét. Most mi az?
-Kyungil! Nem tudsz viselkedni legalább egy órán? - Osztályfőnököm hangja sipákol fel. Ahj istenem, annyira irritáló egy nőszemély.
-Tanárnő ez nagyon fájt! - Szólal meg szomorkás hangon Jaeho.
-Miről beszélsz te szerencsétlen? Ez fájt neked? Adok neked mindjárt olyat, hogy az biztos fájni fog. - Morranok fel teljesen jogosul.
-Látja tanárnő? Nem lehetne ültetés? - Mit hord ez össze vissza? - Jobban szeretnék Dokyun mellett ülni..ha nem baj. Yijeong pedig átülne ide Kyungil mellé. - Szeme sarkából rám néz és sunyin elmosolyodik. Istenem ez az idióta, hogy sose tud leállni,
-Jajj Jaeho drágám te se vagy egy álszent ugye tudod? De.. Rendben, cseréljetek helyet! - Utasít minket az Ofő.
Most ennek mi értelme volt? Miért akarta hogy a törpével együtt üljek? Nem értem a logikáját őszintén meg mondom.
-Szia.. - Suttog halkan, miközben helyet foglal mellett. Jézusom.. mellettem fog ülni a nap 7-8-9 órájában.
Kezem automatikusan mozdul és a pad alatt a combjára helyezem és megsimogatom, ami miatt kicsit megrázkódik.
Most még jobban nem tudok a tananyagra koncentrálni. Csak rá.. és nem is akarok másra gondolni. Mintha tudnék..
-Törpe.. csinálsz valamit délután? - Elvihetném egy randira.. vagy..vagy csak úgy sétálni meg ilyenek.
-Igen, Dokyunnal elmegyünk az új kávézóba. Gyere te is. - Mosolyog rám kedvesen.
-Kösz nem.. más tervem volt veled.. - Suttogtam. Szuper..mindig Dokyunnal van.
-Igen? Micsoda? - Mit érdekli úgy se ér rá.
-Nem számít.. - Rántok vállat.
-De nekem igen, na kérlek~ - Ahj ez a kölyök.
-Kettesben lehettünk volna vagy valami, meg minden.. de mindegy. - Húzogatom a vállamat.
-Jól hangzik, veled megyek. - Kezét a kezemre helyezi a pad alatt, ami a combján pihen, és gyengéden megszorítja.
-De.. de mi lesz azzal? - Intek a fejemmel a volt padtársa felé.
-Ő ráér, most veled szeretnék lenni. - A padot kezdi vizsgálni. Nem néz a szemembe.
Ez aranyos tőle.. esküszöm ha nem lenne senki körülöttünk úgy lekapnám ezért.
-Köszönöm. - Akaratlanul is elmosolyodom. Nem tehetek róla ez mind,mind miatta van. Csak is miatta.
-Ahj Kyungil.. most úgy megcsókolnálak. - Szemeivel a számmal néz farkas szemet. Az alsó ajkát beharapja. Megőrjít ezzel az egy mondatával.
A szívem valamiért őrült módjára kezd el dobogni. A vér megindul az ereimben egyenesen a arcomba. Jézusom.
Amilyen gyorsan csak elfordítom a fejemet. Mi az istent művel ez velem?
Nem normális.. na jó én se vagyok az hogy ilyeneket vált ki belőlem.
-Te nem? - Hangjában észreveszem a csalódottságot. - Értem én. - Felé fordulok, de ő csak a fejét a padra teszi szemeit pedig lehunyja.
Ugyan így teszek, csak én nem csukom be a szemem, hanem a száját vizsgálom.
Közelebb hajolok hozzá a karommal átölelem a fejét, hogy ne látszódjon az arcunk.
-Mi- Szólal meg de befogom a száját a számmal.
Lassan kezdem el mozgatni az ajkaim az övén. De nem reagál, ennyire nagy sokkba jött vagy mi?
Kezd kicsit zavarni, hogy nem csókol vissza.. felmordulok és az alsó ajkára harapok, ami miatt halkan felsóhajt.
Vigyáznom kell mit csinálok, mert olyan hangokat váltok ki ezzel belőle, amit csak nekem szabadna hallanom.
Már válnék el tőle, mikor ajkaim után kap és szó szerint falja az ajkaimat.
De muszáj elválnom tőle. A többieknek kicsit se lenne feltűnő, hogy össze vagyunk ennyire kuporodva.
-Most miéért~? - Biggyeszti le alsó ajkát.
-Sajnálom babe, későn csatlakoztál. - Húzom egy mosolyra a számat.
-Köcsög vagy.. - Dől hátra a székében karba tett kézzel.
-Te meg túl hisztis. - Utánozom mozdulatait és én is ugyan úgy helyezkedek el mint ő.
-Ez nem igaz! - Rázza a fejét.
-Óh dehogynem. - Nevetek halkan.
-Hagyjál. - Elfordítja a fejét.
-De imádlak. - Meggondolatlanul csúszik ki ez a két szó a számon.
-Mi..mit mondtál? - Meg van szeppenve egy kicsit.
-Nem hallottad? Akkor mosasd ki a füledet. - Nevettem.
-Aigoo!~ Te fiú.. olyan izé vagy.
-Még is megvagy halva ezért az izéért. - Egy öntelt vigyor jelenik meg az arcomon.
-Így is van. - Helyeseli. - De te meg ezért a törpéért. - Mosolyog.
-Nem tudom miről beszélsz. - Nézek ki az ablakon.
-Te szemét. - Boxol gyengén a vállamba. - Te nem is helyeselnéd amit mondok.
-Hozzám beszélsz ne haragudj? - Nézek rá értetlenül.
-Jól van Song Kyungil, megjegyeztelek.
-Tyűűű, most beszartam. - Tettem fel védekezően a kezeimet.
-Érzem pűű.. - Legyezgeti a kezét maga előtt.
-De szemtelen lett valaki. - Méreg végig a szememmel.
-Meg lehet. - Nyújtotta rám a nyelvét.
-Ne nyújtogasd mert egy az egyben leharapom a helyéről. - Ezt a mondatot olyan komolyan mondtam mint még mást soha. Próbáltam nem elnevetni magam de az arckifejezése láttán rám jött nevetés. Nem bírtam.
-De jó kedved van tesó. - Kiabál volt padtársam.
-Ja tesó, mi a helyzet? Rég beszéltünk. - Kiabáltam vissza.
-Semmi, össze kéne futnunk valamikor, meghívhatnál. - Kukucskál ki, hogy jobban lásson.
-Az nem fog menni, nem jött még meg a családi. - Húzom el a számat. A többiek nagy nevetésbe törtek ki még a tanár is.
-Kyungil és Jaeho! - Lett hirtelen komoly. - Befejeznétek a hülyeségeket?
-Azt lesheti. - Fordulok el.
A csengő kiabál. Ez az. Már csak a rohadt biológia maradt.
Csak éljem túl.
-Na gyerekek szeretnék egy önkéntes felelőt! - Mosolygott körbe az a boszorka.
-Kíváncsi vagyok ki lesz az a hülye. - Suttogja Jaeho.
-Senki? - Néz körbe. -Oké akkor választok én! - Sunyin mosolyog. Ez nem tetszik. - Legyen.. Jang Yijeong! Kérlek, állj fel és kezdheted is! - Csapta össze a naplót.
-Tudod? - Suttogok neki, mire csak rázza a fejét.
-Nem..nem voltam felkészülve. - Állt fel bizonytalanul. - Anyám megfog ölni.. - Rázza a fejét.
-Én szeretnék felelni! - Álltam fel. Mindenki egy emberként fordult felém.
-Miről be- Nem hagytam hogy a törpe végig mondhassa.
-Fogd be seggdugó és ülj le. - Néztem rá.
Nagy szemmel meredt rám de megtette amit kértem.
-Igen Kyungil? - Lepődött meg a tanár.
-Igen. - Rántottam vállat.
*****
[Yijeong OPV]
-Most miattam kaptál egyest.. Ez így nem fair. - Rázom a fejemet.
Nem rég csengettek ki az utolsó óráról és most hazafelé sétálunk egy másik, eldugodtabb helyen.
-Most nem mindegy, hogy egyel több vagy kevesebb? - Örülök, hogy ilyen lazán fogja fel, de mi lesz ha miattam meg fog bukni?
-De ezt nem kellett volna..főleg nem miattam. - Olyan szánalmasnak érzem magam.
-Yijeong figyelj, nekem te vagy a legfontosabb. Más nem érdekel. Felőlem rúgjanak ki, buktassanak meg, leszarom! Csak neked ne legyen semmi bajod.
-Megölsz.. - Suttogom hitetlenkedve.
Kezeink automatikusan mozdulnak; egymáséba csúsznak és szorosan fogjuk.
-Nem áll szándékomban. - Nevetett miközben a hajamba puszilt.
-De kárpótolni akarlak.. valamivel.. - Mit tehetnék..?
-Majd este kárpótolsz ahogy akarsz. - Kacsintott rám. Most.. most miért jutnak az eszembe a mocskosabbnál mocskosabb dolgok? Nem vagyok százas..az biztos..
-Yaah! Kyungil, ne mondj ilyeneket! - Ütöm meg gyengéden.
-Zavarba hoztalak cica? - Becézésén az arcom jobban lángra kapott. - Mellesleg.. anyáék dolgoznak szóval.. miénk az egész ház egy jó ideig. - Kicsit szorít a kézfogásunkon, ezzel eléri hogy ráemeljem a tekintetem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése