[Yijeong OPV]
"-Igen Yijeong. Te vagy az! Kibaszottul te vagy az!"
Újra és újra lejátszódik a fejemben ez a 3 mondata. Nem tudok rá mit válaszolni.
Nem erre a válaszára számítottam, persze reménykedtem de.. akkor se erre számítottam.
Mit mondhatnék? "Nekem is bejössz figyelj már nem akarsz járni?" Ez annyira ciki.
-Ha ennyit akartál tudni akkor én aludnék is tovább megbocsáss. - Hangjában sértettséget érzek.. talán az a baja, hogy nem vágtam rá hogy akiről Jaeho beszélt az te vagy? Az meglehet.
De már nekem háttal fekszik, mit tehetnék? Már tuti alszik. Igen, biztos alszik.
-Kyungil.. - Suttogok szó szerint. Ennyi telik tőlem.
-Mi van már? - Morog az orra alatt.
-Hozzád.. hozzád bújhatok? - Tarkómat vakarom zavaromban, miközben ő lassan felém fordul.
Nem tudja elhinni, hogy ezt kérdeztem? Hát igazából már én se vagyok benne biztos.. Aish! Beégetem magamat.
-Hogy mit szeretnél? - És kinevet. Most.. miért nevet ki?
-Hát.. - Na most erre mit mondjak? - Nem.. én nem tudok úgy aludni ha.. ha nem bújhatok ho-
-Tudom babe, én se. - Megfogta a karomat és szorosan magához húzott. A fejemet a nyaka hajlatába temettem, megfogta az egyik lábam és átvetette a derekán.
Egy szót sem szólok csak mélyen erősen beszívom az illatát, hogy amikor nincs velem akkor is érezhessem.
Vajon már alszik? Csak a szuszogását hallom.
Szeretném ha tudná hogy az aki nekem tetszik hh, tetszik? Hogy az akit én szeretek az ő.
-Kyungil..
-Hm? - Már félálomba van. Most mondjam el neki? Ha most nem teszem meg máskor nem lesz elég bátorságom..
-Mikor Hae megkérdezte, hogy.. hogy állok a lányoknál és amit Jaeho odasúgott nekem.. azt azt hallottad? - Szemeimet lassan hunyom le. Nem tudom miért de így könnyebb beszélnem. Azt hiszem.
-Igen, hallottam. - Morog az orra alatt miközben az arcát a hajamba fúrja és beleszív.
-És.. én szeretném ha.. ha tudnád hogy.. hogy az a valaki az te.. te va-
-Tudom, Yijeong. Én vagyok az. De most már aludj. - Belepuszil a hajamba és már csak a szuszogását hallom.
Azt mondta hogy tudja? Ezt mire vélem? Jaeho elmondta volna neki? Vagy tényleg ennyire átlátni rajtam? Aigo!
Király.. miért mondta ezeket, most aludni meg nem fogok tudni.
*****
[Kyungil OPV]
Retinámat a napfény sugarai majd kiégetik még így is hogy csukva van a szemem.
Oldalamra nézek de nincs mellettem senki. Hát ez a kis buzi meg hova lett?
-Felkeltél? - Az ajtó felé kapom a fejemet, ahol kis lépésekkel közeleg felem a törpe.
-Aha.. te? Hol voltál? - Az egyik szemöldököm akaratlanul is az egekbe szökik. Úgy kérdezem tőle, mintha közöm lenne hozzá.
-Hát egy 10 perc és indulhatok.
-Hova? - Nem értem.. hova menne korán reggel?
-Gimi. - Nevet fel.
-Rákos suli.. ki is ment a fejemből, de idegesítő. Annyira utálom mint a szart.
-Jó az. - Legyint. Most komolyan.. normális ez a gyerek?
-Már miért lenne jó?
-Hát több időt lehetek ve- És itt abba is hagyja. - Sietek, Dokyunnal és Sihyounggal találkozok. - Milyen hamar vált témát.
-Miért találkozol velük? - Úgy vonom kérdőre mintha egy kihallgatáson lenne.
-Együtt megyünk majd a suliba csak előtte beugrunk egy kávézóba. - Mosolyog. Aranyos.. amikor mosolyog. De én mi az istenért mosolyodok el azon hogy ő mosolyog?
Ennyire ragályos a mosolya?
Jézusom.. annyira gáz vagyok.
-Értem. Akkor helló. - Legyintek és már fordulok is vissza a másik oldalamra hogy tovább aludhassak.
Lehunyom a szemeimet de egyből ki is pattannak amikor megérzek egy ajkat az arcomon.
Ez az ő ajkai.
Csukott szemmel az arcomra nyom egy hatalmas csókot.
-El ne késs. - Ennyit mond és távozik is a szobából.
Ez még is mi a franc volt? Ki engedte meg neki hogy csak így megpuszilja az arcom? Hát én összeszarom magamat, komolyan.
Nagy nehezen de összeszedtem magam. Alig egy 15 percbe telt de mindennel kész vagyok.
Bepakoltam a sulira, fogat mostam, felöltöztem és most itt ülök az asztalnál és a reggelimet tüntetem el amit anya csinált.
-Jó reggelt! - Iseul lép be a helyiségbe.
-Neked is. - Mosolyog felé anyám. Én csak alig láthatóan meghajolok és eszek tovább.
-Annyira izgatott vagyok.. - Dörzsöli a kezeit.
-Miért?
-Holnap lesz Yijeong szülinapja. Hivatalosan is 18 éves lesz az én kicsi fiam. - Beszél, miközben a könnyeit törölgeti. Oda ne szaladjak.
-Komolyan? Hát ez nagyszerű! Ezt meg kell majd ünnepelnünk! - Anya annyira örül mintha megnyerte volna az 5-ös lottó főnyereményét.
-Én mentem. - Vállamra kaptam a táskát és már el is tűntem.
Idegesített ez a sok beszéd. Szóval.. holnap lesz annak a szerencsétlennek a szülinapja..talán nem dehogy nem! - Fejemet rázom olyan hevesen hogy mindjárt leszakad a helyéről.
-Mi a baj tesó? - Ó anyám. Adja isten hogy ne ő legyen az pedig a hangját 100 kilométerről is felismerném.
-Ne gyere a közelembe. - Meg se fordulok. Nem akarom látni ahogy vigyorog mint a tejbe tök.
-Ne haragudj már, ez így automatikusan már jött. - Beleboxol a vállamba. Komolyan mit képzel ez a kölyök?
-Hagyjuk most, inkább segíts. - Nincs más választásom. Mit tehetnék?
-Mesélj csak. - Próbál átkarolni de nem megy neki. Alig egy centivel nagyobb mint az a törpe, akkor meg mit akar? Nyomorék, de attól még a testvérem.
-Holnap lesz Yijeong szülinapja.. és..
-És szeretnél neki venni valamit de nem tudod hogy mit? Tesó a lehető legjobb emberhez fordultál. - Büszkén húzza ki magát, mintha valami nagy ember lenne.
-Én is ettől féltem. - A fejemet csóválom akár csak egy kutya. - Na mindegy, szóval.. ötlet? - Elég kínos nekem ez a beszélgetés. Pedig Jaeho tudja hogy nekem nem közönséges az a gyerek de akkor is.
-Add neki az estédet. - Hogy mit beszél?
-Ha még egy ilyen én komolyan kinyírlak hallod. - Nem hiszek a fülemnek. Még hogy én és az a balfasz,,hát,, hát az eszem megáll.
-Jó jó egy próbát megért! - És megint csak vigyorog. Istenem ez a gyerek, komolyan. - Gyere velem tudok egy jó helyet. - Int a fejével, hogy kövessem. És mit tehetnék? Követem..
******
-Mit keresünk itt Jaeho? - Komolyan egy ékszerboltba hozott el? Mit kezdjek vele?
-Na vajon mit? Ajit a pasidnak. - És még ő van felháborodva az értetlenségemért. Beszarok rajta, és mi az hogy a pasidnak?!
-Kussolj el. - Az eladók kicsit furán néznek ránk. Talán lejjebb kéne venni a hangerőből.
-Inkább nézelődj. - Nem tudom miért de hallgatok rá. Lábaim elindulnak és a drágábbnál drágább ékszereket vizsgálom.
A gyűrűknél megakad a szemem.
-Elnézést! - Az egyik eladóhoz fordulok. - Olyat lehet itt hogy rágravíroznak egy betűt egy sima arany gyűrűre?
-Természetesen! Melyik gyűrűre szeretné? - Kedves hangjától hányingert kapok.
-Igazából kettőt szeretnék, és ebből a fazonból. - Az üveg arra a részére mutatok ahol a sima arany gyűrűk pihennek.
-Próbálja fel melyik a tökéletes. - Felém nyújtja a kis dobozt amiben a gyűrűk darab számra vannak.
Találomra kivettem egyet és az ujjamra húztam. Kicsit szorít. Ez tökéletes lesz neki.
Negyedjére sikerült kifognom olyat ami pont jó rám.
-A nagyobbikra egy Y betűt kellene, a kisebbre pedig egy K betűt. Nem szeretném ha felcserélnék remélem értve vagyok. - Ajánlom neki hogy ne basszák el mert nem tudom, hogy mit csinálok velük. - Ja és szeretném ha mindkettőt felfűznék egy nyakláncra. Köszönöm, holnap érte jövök. - Illedelmesen meghajoltam és Jaehot magam után húzva léptem ki az utcára.
-Találtál valamit?
-Nem. semmit. - Rázom a fejemet. - Menjünk mert késni fogunk.
*****
Chh.. még hogy én ne késsek. 6 perc eltelt az óráról de az a három jómadár sehol sincs. Amint erre gondoltam valaki kopogtat az ajtón.
-Nem veszünk semmit. - Kiabál ki a padtáram amin a többiek jót szórakoznak.
-Ahj fiam sose nősz fel? - A tanárok már igazán megszokhatták volna.
-Elnézést a késésért. - Lép be az a három szerencsétlen és illedelmesen meghajol.
Biológia van. Nem a legjobb tanárnál késtek el. Ez a vén nő még akkor is leordít ha egy másodpercet is késel az órájáról.
Ahogy ő mondaná "A biológia óra szent és sérthetetlen."
Hova szarjak? Őt utálom a legjobban az egész tanári kar közül.
-Fiúk! Mi a francot képzeltek magatokról? - Olyan hangerővel esik nekik, hogy még én is megugrok tőle.
-Elnézést tanárnő mi csa- Dokyun mentegetőzne de a tanár nem engedi végig mondani.
-Te csak ne mi csakozzál. Nem érdekel. Hogy lehettek ennyire felelőtlenek? Szeretnék majd elbeszélgetni a szüleitekkel!
-De tanárnő az a 5 perc istenem! - Sihyoung se bírja tovább szó nélkül.
-6 perc aranyom, 6 perc az!! - Ez a nő teljesen megbolondult. - Yijeong kisfiam te meg meg se szólalnál? Mi az elvitte a kiscica a nyelvedet? - Most komolyan gúnyolódni akar az én Yijeongomon? Jól átgondolta?
-Hát..hát én.. mi sajnálju-
-Engem nem érdekel hogy sajnáljátok e vagy sem! Inkább megtanulnál rendesen beszélni kisfiam! - Na jó eddig tartott a türelmem. Ez durva volt.
-Álljon már le! - Kezeim olyan erősen csapódnak az asztalra hogy csípi az egész tenyeremet. Minden szempár rám szegeződik. Az övé is.
-Hogy mondtad? - Lassan fordul felém. Megakar félemlíteni? Mert akkor nagyon szarul csinálja.
-Hogy beszél Yijeonggal? Mit képzel magáról?
-Hogy én? Te mit képzelsz magadról?! - Szó szerint kiabálunk egymással. Még egy tanárral se kiabáltam soha életemben.
-Fogja már be! Ha még egyszer.. IDE FIGYELJEN HA MAGÁHOZ BESZÉLEK! - És most jött el az a pont, hogy akkorát ordítottam, hogy a tanár is megugrott. Helyes. Kibaszottul van oka miért félnie. - Ha még egyszer ilyen hangnemben, ilyeneket mondd Yijeongnak, én esküszöm, esküszöm nem állok jót magamért. - Hangom fenyegetőn hangzik. Ezért fel is jelenthet amit jelenleg nagy ívben leszarok. - És ne kelljen kétszer elmondanom. Remélem világos voltam a rohadt életbe. - Kezeim ökölbe szorulnak és egy hatalmas csattanással találkozik az asztallal. Ismét.
-Mi ez a kiabálás kérem?! - Az igazgatónő fejveszve rohan be a terembe a biológia tanár arcára mosoly húzódik. A rohadék. - Ti meg? - Néz végig a három későn.
-Yijeong gyere ide. - Intek felé.
Kérésemnek eleget téve hozzám sétál. Karomat átlendítem a vállán és próbálom lenyugtatni magamat.
-Igazgatónő kérem ez a három gye-
-Én voltam. - Szakítom félbe. - Én kiabáltam azzal a senkivel. - Intek a fejemmel a tanárom felé.
-Hogy beszélsz a tanárodról? - Kezdi felemelni a hangját. Kezdek ismét dühös lenni.
Yijeong keze a hátamat simogatják, mintha ezzel akarna lenyugtatni. Azt hiszem sikerül neki.
-Nem bírok ezzel a gyerekkel! Olyan mocskosul beszél! - Tekintetem találkozik azzal a vén asszonyéval. Szája jobb alsó sarkán egy mosoly ül. Hogy rohadna meg.
-Kyungil kérem hagyja el a gimnáziumot. A mai napra felfüggesztem. Gondolkozzon el rajta mit is tett ma! - Yijeong kezei megszorulnak a pólómon. Félt engem.. ez aranyos azt hiszem.
-Semmi baj. - Suttogom neki. - Otthon majd találkozunk. Siess haza. - Simítok végig a hüvelykujjammal az alsó ajkán, ami egy kicsit megremeg. - Amúgy se akartam itt rohadni ezekkel. - Undorodva nézek végig az egész bagázson.
-Vigyázz rá, - Kezeimet Yijeong vállára teszem és leültettem a helyemre. Tekintetem Jaehora téved.
-Értettem tesó. Vigyázok a pasidra. - Vigyorog.
-Komolyan megakarsz halni?
Lehajolok a táskámért amit a vállamra hajítok egy mozdulattal.
Lábaim megindulnak, amikor egy kéz visszahúz. Tudom, hogy ő az.
Körbe nézek de senki se figyel. Vagy telefonozik vagy a tanárral vannak elfoglalva, kihasználva az alkalmat, lehajolok és a homlokára csókolok.
Tudom, hogy ez miatt nem engedett el. Nem búcsúztam el tőle kellőképpen. Mondhatom ezt?
-De édesek.. - Padtársam vigyorogva figyel minket. Igen.. sejtettem valaki megfog minket látni.
De inkább ő mint más.
Mi mást tehettem volna? Ki kellett állnom érte. Ő nem képes megvédenie magát.Ezekkel a gondolatokkal lépek be a házunkba.
-Hát te? - Anya egy pillanatra megtorpan.
-Hazaküldtek. - Csak vállat rántok mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne.
-Kicsoda? - Irat táskája a kezében pihen. Dolgozni indul.
-Igazgatónő. - Lábaim a lépcső felé visznek.
-Aigo te fiú! Viselkedj már az órákon!
-Leszarom! - Kiabálok miközben már szétterültem az ágyamon.
Annyira fáradt vagyok.. A szemeim egyre nehezebbek úgy érzem..
******
Valaki túl szorosan ölel magához.
Szemeim lassan válnak szét hogy láthassam ki folyt meg épp.
Csak a feje búbját látom ugyan is az arca eltűnik a nyakam hajlatánál.
Az egyik lába keresztbe van a derekamon. Az illata teljesen elkábít. Akár egy drog.
Nem tudok mit mondani, annyira fáradtnak érzem magam.
Oldalra fordítom a fejemet és Yijeong keze mellettem van, a kezében a telefonjával és épp írogat.
Próbálok hunyorítani hogy jobban lássam a betűket.
A telefonszámomat menti épp el.. de honnan szerezte meg?
Rejtély ez a fiú, esküszöm.
-Fiúk. - Kopogtatnak az ajtón, aminek hála a rajtam fekvő személy összerezzen és amilyen gyorsan csak tud lemászik rólam. - Kész a vacso.. Alszik? - Ez anya hangja.
Nem tudom mit reagál rá Yijeong mert nem látom az arcát és nem is beszél.
Biztos vagyok benne hogy csak bólintott.
-Kelj már fel! - Kiabál oda nekem.
-Kösz bazdmeg. - Dünnyögök. Miért nem ő keltegetett?
-Inkább gyertek le és egyetek.
-Megyünk már is. - Nyújtózkodok.
Yijeong egy szó nélkül felállt és kiment. Ebbe meg mi ütött?
-Milyen volt a suli? - Amint leülök az asztalhoz apám hangja üti meg a fülemet, de nem izgat.
-Hazaküldték. - Háborodik fel anyám.
-Komolyan? - Fordul felém. - Ez az én fiam. - Nevet büszkén, amin csak elmosolyodok.
-Kihez mentem én hozzá? - Fogja anya a fejét.
-Neked milyen volt? - Iseul szólal meg. Gondolom a törpének szánja a kérdését.
-Unalmas. - Ennyit mondd.
Tekintetemet akarva, akaratlanul is rávezetem. De csak eszi a vacsoráját.
-Nekem ennyi elég volt, köszönöm. - Eltolom magamtól a tányért és visszamegyek ahonnan lejöttem.
Fáradtnak érzem magam. Szerintem holnap nem megyek suliba. Semmi kedvem. Megpróbálom rávenni őt is, hátha velem marad.
Fél óra múlva nyílik az ajtó.
Természetesen ő lép be rajta,
-Hova mész? - A szekrényben kezd el kutatni a ruhái után.
-Csak fürdeni. - Keresgél tovább.
-Holnap.. nem maradunk mindketten itthon?
Kérdésem meglephette mert olyan gyorsasággal kapta felém a tekintetét hogy azt hittem elesik ahogy megfordul azzal a lendülettel.
-Csak mára voltál fellebbezve.. nem? - Dadog. Ismét.
-De igen, de semmi kedvem. - Vállat rántok.
-Kyungil.. ez.. ez nem kedv kérdése! - Aigo ez a gyerek! Ki kell nevelnem ezt belőle.
-Maradjunk itthon.. ketten, na mit szólsz? - Félve teszem fel a kérdést.. nem tudom miért de izgulok hogy visszautasít. Tudom hogy nem tenne ilyet de fura érzésem van.
-Nem tehetem meg, muszáj menni.. ilyen nincs hogy nincs kedvem, nem megyek. - Hevesen rázza a fejét.
-Nem akarsz velem lenni? - Nem erre a reakciójára számítottam.
De volt egy sejtésem.
-Már hogy ne akarné-
-Tudod mit? Nem érdekel.. de egy valamit ne felejts el. Ez volt az első és utolsó hogy én ilyet kérek tőled.
-Kyungil ké-
-Hagyjál. - A másik oldalamra fordultam, hogy még véletlenül se tudjon hozzám bújni.
Próbáltam aranyos lenni meg minden fasz erre tessék. Nem akar velem itthon lenni.
Akkor menjen és legyen a többiekkel a suliban. Nem érdekel igazából.. csak.. csak kérdeztem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése