5.Fejezet

Sziasztok^^

Hat most egy extra hosszu resszel jottem, remelem nem baj, hogy sokat kell olvasnotok.

Es mivel itt a hetvege az is megesik majd, hogy egy nap tobb reszt fogok kitenni szoval kovessetek tovabbra is a blogomat!^^

[Yijeong OPV]

Kíváncsi vagyok Kyungil válaszára. De nem mondd semmit. Na mi lett? Jaeho kérdezd már tovább! Hát ilyen nincs.. majd megöl a kíváncsiság.

-Hát.. mit gondoljak róla? - Ez most komoly?

-Külső belső. Érdekel a véleményed.

-De miért akarsz pont erről a szerencsétlenről beszélgetni? Van több száz jobb téma, mint ez a nyomi. - Hát kösz már. Még mintha az előbb nem ő jelentette volna ki, hogy vele fogok lenni egy sátorban. Most meg nesze neked.

-Hát már mindenkit kikérdeztem az új sráccal kapcsolatban, csak téged nem. - Ennél jobb magyarázatot se hallottam még Jaeho.

-Engem se kérdeztél még ki. - Ez Dokyun hangja.

-Ó, takarodjál már arra vissza hátra bassza meg, ne szólj már bele! - Jaeho kicsit mérges, szerintem megijesztette padtársam.

-De az én véleményem nem érdekel? 

-De igen, de előbb Kyungil, és csak utána te.

-Hát..jó.. - Most megharagudott?

-Hé tesó, velem leszel egy sátorban. - Jaeho próbálja kibékíteni, de nem látom Dokyun arcát így nem tudom megmondani, hogy mi játszódhat le benne, de ahogy hallom már megy is vissza hátra.

-Szóval.. - Ez ismét Kyungil hangja. Már hiányzott.

-Na szóval?

-Hát mit mondjak a külsejére, normálisan néz ki.

-Ezt most nem mondod komolyan. - Felháborodva szólal vissza.

-Hát de mit mondjak rá? 

-Mit tudom én, cuki vagy aranyos vagy helyes, de ne azt hogy normálisan, istenem, hogy lehet ilyen mondani. - Jaeho vajon ezeket gondolja rólam? Vagy csak azt akarja hogy Kyungil hát ha ezek közül valamelyiket mondja?

-Hogy mondhatsz ilyet egy fiúra? - Hangjában a ledöbbentség hallatszódik.

-Mi bajod van azzal ha azt mondom egy fiúra, hogy cuki? - Jaeho kicsit feszült ahogy hallom. Nem ezekre a válaszokra számított.. de őszintén megvallva én se.. vagy is hát reménykedtem..

-Nekem semmi, csak így az emberek azt fogják hinni, hogy buzi vagy.

-Na és akkor mi van? Miért érdekelne más véleménye? Te Song Kyungil vagy akit semmi sem érdekel.

-Tesó, most nem rólam beszélünk hanem rólad. - Nevet. 

-Ne nevess már.. fúúú mindegy erre majd visszatérünk, és mit gondolsz a személyiségéről?

-Hát.. túl visszafogott amikor a közelemben van és nem tudom, miért. Dadog össze-vissza, nem értem mi baja van velem. Talán félne tőlem? Ennyire rémisztő vagyok? - Most tényleg ennyire vak vagy Kyungil? Nem veszed észre, hogy miért vagyok olyan a közeledben? Vagy észre vetted csak nem akarod elhinni..

-Yijeong ezt hogy bírja?

-Mit?

-Hogy lehetsz ennyire vagy és hülye? - Na én is ezt mondom.

-Most mitől beszélsz? Te kérdeztél én meg válaszoltam rá.

-Ja, mert normálisan néz ki, te meg normálatlanul!

-Most miért húzod fel magad ezen?

-Yijeong helyében rég agyon csaptalak volna. Ilyen egy értetetlent elviselni komolyan.

-Most úgy mondod, mintha olyan jóba lennénk Yijeonggal.

-Mert nem vagytok? Óóó, ne próbáld meg nekem ezt bemesélni, én nem veszem be!

-De csitt máár! - El kis csattanást hallok majd Jaeho jajgó hangját.

-Jajj a fejem, most miért ütöttél meg?

-Mert hangos vagy, Yijeong felfog kelni miattad. - Suttog.

-Még hogy nem vagytok jóba. Akkor ne aggódj érte, hogy fel kel-e. Sőt ébreszt fel te. - Most ezzel mit akar elérni de komolyan?

-Olyan gyerekes vagy.

-Te meg makacs és gyáva. 

-Kötekedsz?

-Te meg nyisd ki inkább a szemed! Bamba.. fúú..

-Jó! Igen! Cuki! Szerintem is! Na most már befejezed ezt az egészet? - Kyungil hangja kezd feszültté válni. Most komolyan cukinak tart vagy csak azért mondta hogy Jaeho békén hagyja?

-Tényleg?

-Igen..csak hát gondoltam ha ezt mondom akkor azt fogod hinni hogy buzi vagyok vagy bejön vagy valami, amit nem szeretnék. - Most..jól hallottam? A-azt mondta hogy nem jövök be neki? Nem jövök be neki?

-Nem jön.. be? - Jaeho hangja egyre jobban halkul. Ő se erre számított.

-Már miért jönne be? Jaeho hülye vagy?! Mindketten fiúk vagyunk, hogy nézne már az ki, fúj ne undorítóskodj már kérlek! - A szavai kemények. Mint mindig. És még ezeket is képes lennék eltűrni neki. Annyira de annyira megtudnám szokni.

-Undorító? Szerinted ez undorító?! - Jaeho felhúzta magát. - Esküszöm megütlek, hallod vigyázzál mindjárt repül a kezem nem sok kell. 

-Álljál már le, most mi franc ütött beléd? - Nem érti mitől lett Jaeho ilyen mérges. Nem érti miért vagyok olyan a közelében. Nem érti, hogy ezek amiket most mondott mennyire fájnak. Nem érti, hogy milyen nagy hatással van rám, már az ha a közelemben van. Nem érti, hogy mit tett idebent.. a szívemben. De nem is érdekel.. én nem érdeklem. Ez már világos. Gyorsabban kezdem venni a levegőt, a szemeimet a könny égeti. Nem sírhatom el magam egy ilyen ember miatt. Nem, nem szabad. Összetört úgy, hogy nem tud róla. 

-Hagyjál békén. - Megsimogatja a vállamat és már egyre távolabb hallom a lépéseit.

Nem kellett volna eljönnöm. Nem kellett volna ide vissza költöznünk. Nem kellett volna ebbe a suliba jelentkeznem. Nem kellet volna hagynom hogy így megkedveljem.

-Te meg miért sírsz álmodban? - Ez az ő hangja. És most..hozzám beszél? Hangja nagyon gyengéd. - Ne sírj. - Suttog és megérzek egy hosszú újt az arcomon amivel végig simít. Észre se vettem, hogy kifolyt egy könnycseppem. Ez annyira de annyira ciki.

-Gyerekek megjöttünk! - A tanár hangja hirtelen csapja meg a fülemet amitől megijedek és a szemeim kipattannak. Az első amit meglátok az ő.. és engem néz. Lassan erőt vettem magamon és próbáltam kimászni.

-Gyere tesó, segítek. - Egy kéz próbál segíteni, akinek tudom ki a gazdája. Megfogom a kezét és felhúzom magam. Kyungilra egy pillantást se vetek.. most nagyon megbántott. 

-Ugye nem akarod feladni? - Suttog a fülembe "testvérem" amikor már leszálltunk a buszról.

-Minek küzdeni, ha ő nem hagyja? Látod milyen nagy ellenszenve van ellenem! - Hangerőm csak nem megüti Jaehoét. Talán picit halkabb.

-Jajj, nehogy elhidd amiket mondott! Én láttam az arcát, egyszer se nézett a szemembe, jól ismerem már Kyungilt és tudom jól, hogy nem szeret az érzéseiről beszélni másokkal. Még velem se pedig az már nagy szó. Ne hogy fel add nekem.

-Köszönöm. - Egy féloldalas mosoly jelenik meg az arcomon.

-Na gyerekek! Keressünk egy tisztást ahol letáborozhatunk! Mindenki értette? - Válaszok helyett, mindenki csak egyetértően bólogatott.

Elindultunk egy domboldalon, ahol kicsit lejtős volt. A lányos visítva, nevetve szaladtak fel rá, mert féltek hogy visszacsúsznak. Idegesítő a nevetésük.

-Yijeong beléd kapaszkodhatok? - Egy kis vékony hang üti meg a fülem.

-Hát.. miért is n-

-Yijeong segíts! - Karol a karomba Jaeho és elkezd felfelé húzni. A tetejéig meg se állt.

-Most mi az? - Nem értem mi volt ez.

-Nekem, nehogy ismerkedj! Ne aggódj Kyungil a tiéd lesz csak légy kitartó! - Annyira kedves velem. Nagyon jól esik.

-Köszönöm, de tudom mit csinálok. Gondoltam hátha féltékeny lesz.. vagy valami.. - Ez olyan ciki. Zavaromban csak a tarkómat simogatom.

-Mii? Ez nem is rossz ötlet tesó! Menjél csak intézkedj, de csak óvatosan. - Megfogta  akarom és odalökött Harához. 

-Öh.. szia Hara. - Vakarom a tarkómat.

-Szia Yijeong, miújság? - Az a hang..de irritáló.

-Semmi.. - Inkább nem kérdezem vissza, mert nem érdekel.

-Velem se. - Ki kérdezte? - Meg van már hogy kivel leszel egy sátorban? Nekem még nincs párom. - Nevet kínosan.

-Hát.. igazából nem is tu-

-Bocs. - Jön nekem egy váll. A hangot 100 hang közül is felismerném. Szemem sarkából Kyungilra nézek aki nagy lépésekkel siet előre. Mi ütött belé?

-Szóval?

-Igen van. - Bólintok is hozzá. - De most jut eszembe.. Dokyunnal beszélnem kell, bocsi szia. - Intek és a lábam már automatikusan indul meg Dokyun felé.

-Tanárnő! Szerintem ahol most vagyunk az pont jó! - Sihyoung hangja hangja zökkent ki.

-Igazad van. - Néz körbe. - Akkor mindenki pakoljon ki és állítsa fel a sátrát! Utána ha kész vagytok szóljatok vagy ha kell segítség! - És csak mondja mondja és mondja megállás nélkül.

-Yijeong. - A szívem egy ütemet tuti, hogy kihagyott.

-I-igen? - Kapom felé a fejemet.

-Akkor velem alszol vagy inkább Harával? - Kérdése meglep. De nem néz a szemembe.

A kérdésén elgondolkozok. Vagy is csak úgy teszem, még jó hogy veled akarok aludni! 

-Hát.. jó leszel te is. - Rontok vállat. Mint akit nem érdekel megérdemli.

-Oh.. okés. - Ennyi a válasza.

****

-Mivel mindenki kész van akkor két ember el megy fáért, hogy tudjunk tüzet csinálni. Három ember lesz aki megcsinálja a tűz helyét! És Hatan elmennek a lenti folyóhoz és hoznak halat! Menni fog? - Osztályfőnök kiadja a feladatokat.

-Én és Dokyun megyünk fáért. - Teszi fel a kezét Sihyoung.

-Köszönöm fiúk! Akkor Yijeong, Hara, Kyungil, Jaeho, Woohyun és Yuna ti menjetek a folyóhoz kérlek.

Szuper.. semmi kedvem nem volt ehhez. De muszáj szóval mit tehetnék?

Elindultunk a többiekkel Kyungillal az élen.

Tényleg egy falka vezér. Az a járása. Nem hiszem el, mit tegyek, hogy észrevegyen? Mondjuk.. egy egész estém lesz rá, szóval nincs min aggódnom.. azt hiszem.

-Itt vagyunk. - Szólal meg az a hang tulajdonosa akitől egymás után kétszer is kiráz a hideg.

-Ki lesz az a bátor aki belemegy a vízbe? - Kyungil hangját Woohyun váltja fel. Nem tetszik ez a hang.

-Majd én!! Csak figyelj engem Yijeong jó? - Küld felém egy puszit Hara. Szemeim akaratlanul is Kyungira téved aki Harát nézi felvont szemöldökkel, Tekintetem találkozik Jaehoéval. Ő is egyből Kyungil reakcióját figyelte.

-Bambáskodásokra nem vagyunk kíváncsiak. És csak egy ok, hogy kitold a picsád Yijeongnak mikor lehajolsz, hogy "jaj merre a kínom faszába van az a hal?" undorító. Szóval ja, húzzál vissza ahonnan jöttél. - Igen.. ez az a Kyungil akit én szeretek. Szavai kemé.. várjunk csak. Azt mondtam, hogy szeretem? É-én, megbolondultam, ez csak véletlenül jött így hirtelen vagy én már nem is tudom.

-Hogy beszélsz? Miről beszélsz? Te nem vagy normális! - Kiakadt a liba. 

-Ha nem akarod, hogy belevágjalak a vízbe akkor befogod. - Hangja kezd türelmetlen lenni.

-Oppa védj meg! - Hozzám fut és a karomat öleli. Nagy szemmel nézek le rá. - Ölelj meg oppa. - És már bújna hozzám amikor is egy erős kar maga mellé ránt.

-Most úgy őszintén. Te megakarsz halni? Elég bátor vagy ha játszani mersz az idegrendszeremmel. Fejezd be mert tényleg megrugdoslak. Yijeongról meg kopj le vagy szembe köplek. - Jaehora pillantok akinek az arcán egy elégedett mosoly ül. Ennek hatására és persze amit Kyungil mondott akaratlanul is elmosolyodom. - Te meg ne mosolyogj hanem menjél és keress halat. - Szól rám. - És te is és te is. - Néz a fiúkra. - A két ribanc meg vissza mehet, nincs rátok szükségünk.

Ez azért kicsit durva volt.. de ennek hála mégjobban nem tudok kiigazodni Kyungilon. Akkor most érdeklem vagy nem? Ez amúgy mellékesen ez mi volt? Csak nem.. féltékeny? 

-Egy megvan! - Jaeho boldogan ugrál a kezében a hallal.

-Lassú vagy. - Nevet Kyungil akinek már három volt a kezében.

Woohyunnal mi is bementünk és a halak után kezdtünk el kapkodni. De rohadtul csúsznak! Lehetetlen elkapni, esküszöm.

-Nekem ez nem megy. - Woohyunnak se megy.

-Nekem se ne aggódj. - Nevetek. 

-Nagyon gyorsak, mindjárt belerúgok. - Nevet.

-Azt kirepülne a szárazföldre tudod.

-aha aha azt nagyon bírnám. - Tök normális ez a gyerek. Eddig nem is beszélgettem nagyon más fiúkkal.

-Yijeong ugye? - Mosolyog rám.

-Igen.

-Woohyun. - A kezét nyújtja, de hirtelen nem tudom, hogy megfogjam-e vagy sem.

Két égető szempárt érzek meg magamon. Tudom, hogy figyel minket.

Kezem megindul, hogy megrázhassuk a másikét, amikor valaki egy halat dob Woohyun kezéhez aminek hála olyan gyorsasággal kapja el ijedtében. Az ajkaim akaratlanul is felfelé görbűlnek.

Szemeim megtalálják Kyungilét aki csak vállat ránt.

Behalok ezen a pasin. Tényleg, nagyon de nagyon összezavar engem, de szerintem saját magát is.

-Nekem ez nem megy. - Nyavajgok, mint egy kislány.

-Mi olyan nehéz ebben? - Kyungil kérdése meglep..már mint az hogy hozzám szól.

-Túl gyors én meg lassú.. - Szemeim a vizet pásztázzák.

-Segítek várjál. - Kezeket érzek a derekamon. Mi az isten.. Egy testet a hátamnál, egy leheletet a fülemnél. - De koncentrálnod kell. - A szavakat egyenesen a fülembe súgja. - Ha rendesen koncentrálsz észre veszed, hogy nem is olyan gyorsak. És mikor látod hogy lelassul, mint most gyorsan lehajolsz és kikapod és szorítod. - Lassan pillantok fel rá. Aha koncentráljak úgy, hogy te ilyen közel vagy hozzám.. te megakarsz engem ölni. Levegőt venni se merek. Most akkor mozduljak vagy inkább ne? Nem tudom, nem merek. Mi van ha annyira közel áll hozzám, hogy amikor lehajolok akkor a fenekem egy igen rossz helyre menne? Jézus isten, hogy tudok én ilyenekre gondolni?! Yijeong ne ilyenekre gondolj inkább! Gyerünk már reagálj valamit. Ez annyira ciki. Ismét. - Próbáld meg egyedül. - Elhúzódik tőlem és egyet a fenekemre csap. Na jó. Nekem most lett elegem. Komolyan azt akarja, hogy este majd letámadjam? Nem normális.. nem tudja, hogy ezek miket váltanak ki belőlem. Lehet megbánja hogy engem akart a sátortársának.

-Na lefagytál? - És kinevet. Megölöm.

A hátsófelem még mindig zsibbad. Érzem rajta a keze nyomát.. még a formáját is. Jézusom. 

-Én..

-Inkább menjünk, meg ne fázz nekem, kezd hűvös lenni. - Megragadja a csuklómat és kihúz a vízből.

Fogja a csuklómat. Azt hiszem mindjárt elájulok. Komolyan mondom..rosszul leszek.

****

-Na végre! Kezdtem aggódni, hogy mi tart olyan sokáig! -Ofő hangja zökkent ki a gondolataimból. - Akkor a lányokkal megcsináljuk a kaját addig fiúk ti pihenjetek!

-Nem érzem a lábaim. - Ülök le Dokyun mellé a tűz körül.

-Én se. - Rázza a fejét.

-Nem volt nehéz a sok fa?

-Képzelheted. De ne aggódj erős vagyok szóval, nem szakadtam meg.

-Micsoda izmok vannak ott. - Ül le közénk Kyungil is.

Hát Dokyun eddig tartott a beszélgetésünk, innentől nem merek megszólalni.

-Vicces voltál. - Mosolyog. Nem veszi magára, hisz már nagyon jól ismeri ismeri és tudja, hogy milyen és ez őt nem zavarja, hisz az egyik legjobb barátja.

-Álmos vagyok. - Ásít és a fejét a vállamra dönti. Dokyunnal összenézek, nagy szemmel néz rám és én is rá. Meg lep Kyungil viselkedése. Tényleg nagyon fáradt lehet, mert azt se tudja, hogy mit csinál. - Te nem? - Szemei engem bombáznak. 

-Picit. - Suttogok. De nem nézek a szemébe.

-Segítesz egy kicsit Dokyun kérlek? - Sihyoung hangja zavar meg minket.

-Persze! Mindjárt jövök fiúk. - Válaszul csak bólintok, de ő nem, mert valószínűleg annyira fáradt, hogy még erre sem képes.

-Yijeong.. - Suttog..de miért is?

-Hm? 

-Tudod.. tudom jól, hogy fent voltál a buszon, amikor Jaeho kérdezgetett rólad. És szeretném ha tudnád azért mondtam olyan durvákat mert ezeket nem Jaehoval szeretném megbeszélni. Semmi köze hozzá. Ez csak rád meg rám tartozik senki másra. És nem szeretném ha tudná, hogy igazából bírlak meg.. meg minden.. mert akkor csak zsarolgatna veled. És nem vagyok én olyan vak mint hiszitek. Szóval ne hidd el minden szavam amit ott mondtam.. nem szeretném ha még egyszer miattam..sírnál. - Motyog halkan. Alig hallom de még is tisztán.. és már csak a szuszogását hallom. Bealudt. 

Tényleg nagyon nagyon fáradt volt mert azt se tudta már, hogy mit beszélt. És most véletlenül elkotyogta az igazságot? Azt hiszem igen.. ezek szerint bír engem? És nem undorító az ha egy fiúnak fiú jön be? Ezek szerint talán én is bejövök neki? Az is lehet hogy annál több? Istenem, annyi kérdésem lenne hozzá, de valószínű hogy egyet se tudnék feltenni neki.

Ez annyira de annyira jól esett.. "Nem szeretném ha még egyszer miattam sírnál". Ez a srác tényleg azt akarja, hogy este rámásszak. Ha így folytatja nem fogok magammal bírni komolyan mondom.

A szívem megtelik melegséggel. Elárasztja az egész testem az az érzés.. az a fura érzés amit azt hiszem szerelemnek hívnak. Azt hiszem.

Miért nem tudok belelátni az ő fejébe? Vajon mit gondolhat akkor igazából rólam? Jaj istenkém.

-Fiúk gyer- Tekintete lassan rám majd Kyungilra téved. - Elaludt? - Mosolyog rám Hara. Már megint ez a csaj. 

-Igen. - Motyogok. A fejem tuti tiszta vörös. Kicsit meglököm Kyungilt, hogy elküldhesse helyettem is ezt a libát.

-Csak szólni akartam, hogy kész a kaja és hogy gyertek enni. - Kacsint felém.

-Ha még egyszer rá kacsintasz kinyomom a szemed. - Szólal meg rekedtes hangon a megmentőm.

-Chh. - Hátradobta a haját és elment.

-Ummm.. bealudtam? - Hiába hogy fent van, a fejét nem szándékozik elvenni a vállamról.

-I-igen. - Bólintok.

-Az illatod miatt. - Lassan feltápászkodott és itt is hagyott.

Az illatom miatt? Tetszik neki az illatom ez azt jelenti?

A kaja nem volt olyan rossz. Meglehetett enni, fogjuk rá.

-A levesed finomabb volt. - Szólalok meg mikor a sátrunk felé vesszük az irányt. Tekintetünk egybefonódik és elmosolyodik. 

Az a tudat hogy miattam mosolyog az valami fantasztikus de tényleg. Ilyet még nem éreztem azt, hiszem ezelőtt sosem. Ha boldog úgy érzem én is az vagyok. Ez normális?

-Mindketten tudjuk, hogy szörnyű volt. - Nevet és a karját átlendíti a vállamon és úgy vonz közelebb magához.

-Ne-nekem ízlett. - Érzem, hogy az arcom átveszi a vörös rózsa színét. Ez nem jó.

-Tudom. - Összeborzolja a hajamat azzal a kezével amelyikkel épp nem karol.

Bemásztunk a sátrunkba. Ő jobb oldalt feküdt én meg a balon. Olyan messze éreztem őt magamtól.

Ez nem jó érzés, de tényleg. 

Nem tudom mennyi az idő de biztos hogy nagyon késő van már. De nem tudok aludni, mert tudom, hogy itt van pár méterre és hozzátudnék bújni meg,,meg ilyenek..

Fülemet megüti a szuszogása. Elaludt, ismét. Én meg mit csináljak? Álmos nem vagyok, nem tudok mit kezdeni egyszerűen magammal.

Lassan nyílik a sátrunk, odakapom a fejemet és egy Jaehot pillantok meg. Anyám a szívbajt hozza rám.

-Te mit keresel itt? - Suttogok, hogy nehogy felébresszem Kyungilt.

-Csak jó éjt akartam kívánni nektek. Szóval jó éjt. - Suttog. Hát behalok ezen a gyereken.

-Ajj Jaeho.

-Ő már alszik?

-Igen.

-Hát te hülye vagy.

-Miért is?

-Miért nem veted rá magad? Ilyenkor kéne amikor kis ártatlan. - Hát ez hülye.

-Normális vagy? Ja majd mindjárt rávetem magam nem? Dehogy is!

-De nem látod, hogy a test az kiabálja, hogy; gyere Yijeong, ne kímélj, tegyél csak tönkre babe.

-Te teljesen megbolondultál. - A szavaitól csak rám jön a nevetés. Ez a gyerek hülye.

-Yijeong, mássz már rá! Máskor mikor lesz ilyen lehetőséged de komolyan?

-Jaeho kérlek..

-Hmmm... - Forgolódik. Ez nem jó, felfog kelni.

-Menj ki. - Nézek szúrós szemmel Jaehora.

-Kyungil! - Ez mit csinál?

-Hm? - Dől fel hirtelen.

-Yijeong nagyon fázik, szóval jó lenne ha felmelegítenéd. Olyan hangosan vacogott, hogy muszáj volt megnéznem mi ez a hang. - Olyan komoly hanggal beszél hogy még én is elhiszem neki amit mondd. De..miért mondja ezt ez nem is igaz! - Na mindegy. Jó éjt. - Gyorsan rám kacsint majd kettesbe hagy minket. 

-Fázol? - Hangja rekedt mert felébresztették.

-Há-hát é-én... - Nem hiszem el. Tényleg nem tudok beszélni a közelében.

-Gyere ide. - Mi? Most komolyan azt mondta amit gondolok? Lassan mellé csúszok mire megfogja a derekam és magához húz amilyen szorosan csak tud. Az én szemeim meg annyira kitágulnak hogy azt hiszem kiesnek a helyéről. - Így jobb? - Átölel. Ez olyan aranyos.

-Ühüm. - Más nem telik tőlem. - Jó jó éjt. - Fúrom a fejemet a mellkasába.

-Jó éjt. - Puszil bele a hajamba. Soha többet nem mosok hajat. Na jó de, csak azt a pontot úgy hagyom. Vagy kivágom. Majd eldöntöm.

****

[Kyungil OPV]

Szemeimet égetik a nap sugarai. Így kénytelen vagyok kinyitni azokat.

A szemeim a mellettem fekvő fiúra téved, aki nem néz ki valami jól. Ajaj. Elég piros az arca és nem nem azért mert el van pirulva mert a közelemben van, olyankor egészen más. Akkor csak az arca piros és a homloka nem. A számat lassan a homlokára teszem, istenem hisz ő tüzel. 

Lehámozom magamról a karjait és a tanárhoz sietek.

-Tanárnő! Yijeong szerintem lázas, nem néz ki jól. 

-Lázas? - Hangja meglepettnek hangzik. - Tegnap semmi baja nem volt. - Amint ezt kimondta Yijeong kiszaladt és az egyik fához ment és nem épp kellemes hangokat adott ki.

-Na most már hány is, fasza. - Sietek oda hozzá és a hátát kezdem el simogatni. - Jól érzed magad? 

-Nem igazán.. fáradtnak és gyengének érzem magam.

-Hát nem nézel ki valami jól. - Húzom a számat.

-Jól vagy Yijeong? - Osztályfőnök lép mellénk. - Anyukádat pont most értesítettem és már úton van érted, szóval pakolj össze, mert utána vissza kell mennie egy konferenciára.

-Rendben. - Bólint.

-Segítek. - Mászok be én is a sátorba és összepakolom az összes cuccát. És a sajátomét is, ugyan is eszem ágában sincs magára hagyni őt ilyenkor, amikor beteg. Az anyja vissza megy dolgozni ő meg maradjon otthon egyedül? Védtelenül? Hát hogy ne. 

-A te cuccaidat miért? - Néz rám értetlenül.

-Veled megyek én is. - Rántok vállat.

-De..miért? Ne, te maradj itt és érezd jól magad. - Próbál magára erőltetni egy mosolyt kisebb nagyobb sikerrel. 

-Melletted akarok lenni, ilyenkor is. És hülye vagy? Hogy érezném már jól magam ha nem vagy itt? - Oké.. kezdek kicsit túl nyálas lenni. Ez nem tetszik, de tudom hogy ez neki jól esik. Ennél több nekem meg nem kell.

-Ez aranyos. Köszönöm. - Mosolyog.

-Na gyere hadd szedjem szét a sátort is.

Nem sok időbe telt míg szétszedtem. A tanárnak mondtam, hogy megyek velük, nem nagyon tetszett neki de nem mert velem vitatkozni. Helyes, ezt már szeretem.

Egy kocsi dudálására lettünk figyelmesek. Elköszöntünk, vagy is inkább ő mert én csak a fiúktól köszöntem el.

-Jobbulást oppa! - Ez Hara geci hangja. 

-Fúúú. - Fújtatok, amin ő csak nevet.

Beültünk mindketten hátra. 

-Jó reggelt. - Hajolok meg ahogy csak tudok a kocsiban.

-Kyungil te is?

-Gondoltam, hogy jó lenne neki egy kis társaság mikor elmész dolgozni.

-Oh, ez kedves tőled. - Mosolyog rám a visszapillantóból. - Jól vagy kicsim? 

-Hát mondhatni. - Egyáltalán nem néz ki valami jól. Ez nagyon nem tetszik.

Az egész út csendben telt, senki se szólt semmit. Néha szemeztünk Yijeonggal és ennyi. 

-Akkor majd jövök, vigyázzatok magatokra! Ja és Kyungil, anyud elment az anyukáját meglátogatni, és csak holnap este jön haza, mivel azt hitte hogy kirándulni fogsz. Szóljak neki?
-Tudok róla, nem nem kell köszönöm.

-Mi..mi lenne ha..ha itt aludnál? - Egy teljesen erőtlen hang szól hozzám. Rossz hallani.

Most az egyszer én nem tudok mit mondani.

-Nekem mindegy, sietnem kell! Ja és Kyungil ha Yijeong beteg akkor olyankor olyan kis idétlen. - Nevet fel. - Na legyetek jók! - És már el is hajtott.

-Naa, kérlek. Aludj veleem. - Most mit mondjak?

-Yijeong! Sziaaa! - Futott oda hozzánk egy csaj és mintha én ott se lennék beáll közém és Yijeong közé. - Jézus hogy nézel ki? Jól vagy drága? - Ki a rákom fasza ez a csaj? És miért becézgeti Yijeongot? De a fontosabb kérdés; Ki ez? És miért van rossz előérzetem? Nagyon nézik egymást Yijeonggal.. Kezdem rosszul érezni magam. Mintha itt se lennék úgy vág be közénk. De ahogy látom Yijeongot egyáltalán nem is zavarja. 

-Beteg vagyok. - Ránt vállat. Hiába nézek rá.. nem néz rám.

-Akkor majd ápolgatlak jó? - Ennyi elég volt.

-Én akkor nem zavarnék. Ja és kérd meg rá inkább őt, hogy aludjon veled. - Mosolygok Yijeongra aki végre rám emeli a tekintetét. - Sziasztok. - Hátat fordítok és megyek amerre a lábam csak visz. Ha kedves az ember akkor ezt kapja.