[Yijeong OPV]
Egyszerűen nem tudok, nem akarok leállni. Túlságosan is jól esik.. De most van bennem egy kis félelem. Mi lesz ha valaki ránk nyit..? Nem így szeretném anyával közölni, hogy van valakim, sőt az a valaki egy fiú.
Nem tudom, fogalmam sincs mit gondolna.. Aish!
-Ó ó ó, Kyungil, Kyungil, Kyungil.. - Állítom meg kezeit. - Kicsit rossz irányba kezd menni a kezed, nem gondolod? - Belepirulok a saját mondani valómba.
Komolyan nem vagyok normális, miatta.
-És az annyira baj? - Felnevet és az egyik szemöldökét megemeli. Kérdő tekintetével találom magamat.
Hát most mit mondjak..
-Hát.. ne-nem nem baj.. csak..
-Félsz hogy meglátnak? - Kisimít az arcomból egy tincset.
Nem válaszolok, hanem csak bólintok. Elég ennyi.
-Abbahagyjam? - Gyengén simogatja az arcomat.. annyira de annyira jól esik.
-Nem..nem muszáj.. - Egyből rávágom aminek hála szélesen elmosolyodik.
-Reméltem, hogy ez lesz a válaszod. - Rám kacsint és ismét lehajol hogy ajkaink érezhessék egymást.
-Yijeong idejönnél kérlek?! - Anyám hangja szólal meg a konyhából..
Hát ez király, ennek is most kell megzavarnia, jó nem tudhatja hogy mi most.. mi most.. aish!
Kyungil egy lágy csókot nyom a számra és lemászik rólam, amire csak értetlenül meredek rá.
-Szüksége van most rád. - Mosolyog. - Este meg amúgy is az enyém leszel szóval. - Megrántja a vállát. - Addig valahogy kibírom. - A homlokomra csókol és felment a lépcsőn, gondolom a szobánkba.
Annyira szeretem.. de sose tudom, ő mit gondol mikor, vajon most ő is ezt mondta magában?
-Tessék anyaa?! - Lépek be a konyhába ahol a hagymával küzdenek.
-Segítenél kérlek? Már csináltunk együtt tésztasalátát, szóval örülnék még egy kéznek. - Mosolyog rám kedvesen. Most erre legyek bunkó és utasítsam vissza?
Nem, soha! Nem tudnék ilyet tenni vele, hisz az anyám.ű
Odamentem a hűtőhöz és kivettem a hozzávalókat.
Felvágtam a sajtot és a sonkát is.
De gondolatban még mindig a kanapén vagyok és csak vonaglok Kyungil alatt.
-Aigo! - Rácsapok a fejemre. Mikre nem gondolsz Jang Yijeong!
Ha ezt Kyungil hallaná kinevetne. Vagy.. ő is ezt gondolja? Vajon mit csinál fent? Ahh megöl a kíváncsiság..
[Kyungil OPV]
Elnyomott az álom.
Nem tehetek róla olyan fáradt voltam, hogy amint beértem a szobába be is dőltem az ágyba.
Álmomban nagyon veszekedtem Yijeonggal. Találkozgatott titokban egy lánnyal és kiborultam.
És amikor kinyitottam a szememet itt feküdt mellettem. Ekkor rájöttem hogy csak álom volt.
Yijeong soha a büdös életbe nem tenne velem ilyet. Nem igaz? Túlságosan ragaszkodik hozzám, hogy elveszítsen.
Arcát fürkészem de csak halkan szuszog. De édes.. Mit nem mondok én? Mondjuk, most ez a normális nem igaz? De igen.
Felé fordulok és egyik kezemmel átölelem. Olyan kis kicsi. Pont hozzám illik, ennyi az ég is nekem teremtette ezt a csodát.
Kopogásra lettem figyelmes. Automatikusan elhúzódtam a törpémtől.
Iseul feje jelenik meg az ajtóban.
-Oh, Yijeong bealudt? - Néz a fiára.
-Igen.
-Kész a vacsora csak szólni akartam. - Mosolyog kedvesen. - Felkeltenéd kérlek? Siessetek. - És már ki is lépett.
Nem emlékeztem, hogy beengedtem volna amúgy meg nem mellékesen..
-Yijeongie~ - Lökdösöm gyengén. - Hallod, kész a vacsii. - Puszilok a hajába.
-Ummm.. - Dünnyög. Aigo ez a gyerek, megfogom és lerepítem az ágyról.
-Gyere, menjünk. - Most a homlokára puszilok.
-Ummm.. - Hátat fordít nekem és alszik tovább. Ezt most komolyan gondolta?
-Hallod szívem. - Rácsapok a fenekére és a kezem meg is állapodik ott. - Jössz vagy még sem? - Érintésembe beleremegett. Ez tetszik. Tetszik, hogy ilyeneket váltok ki belőle. - Hallod te szerencsétlen? - Nevetek fel.
-Yaa~! Ki a szerencsétlen? - Háborodik fel.
-És már a hülyét is tetteti. Aigo te fiú. - Rázom rosszallóan a fejemet, de a végén elmosolyodok.
-Már hülye is vagyok?
-Te mondtad nem én. - Felemelem kezeimet védekezően.
-Chh, még is ez a hülye kell neked. - Kinyújtja nyelvét. Ezt se gondolta át kétszer.
-Pontosan. - Számra egy mosoly húzódik, miközben egyre közelebb hajolok hozzá és számba veszem a nyelvét. Kell neki nyújtogatni.
Olyan édes és puha.
Átmászik az ölembe és a fejével az ajtó felé int.
Értem, szóval vigyem le ölben. Hogy én mit meg nem teszek ezért a kölyökért.
Kezemet feneke alá támasztom és ellököm magam az ágytól.
Lépcsőn óvatosan lépkedek, nehogy leejtsem. Mikor már az utolsó fokon állunk neki döntöm a falnak és számat az övéjéhez nyomom.
Egyből ajkaimra tapad. Imádom a csókját. A rossz napomból képes lenne jót varázsolni akár csak egy mosolyával. Még senki se hatott rám ilyen erősen.
De nem tudom, hogy kéne viselkednem vele.. meg mások előtt, majd ha bejelentjük hogy együtt vagyunk.
Még soha nem volt senkim és hát fogalmam sincs mitévő legyek..
Gondolom az érzéseimre kell hagyatkoznom.
Csókunkat telefonom csörgése zavar meg.
A rohadt életbe már..
Leteszem törpémet a földre és egy puszit lehelek ajkaira. Előkapom a telefonomat a zsebemből és a fülemhez emelem.
-Mi van már? - Szólok bele kicsit se kedvesen. Yijeong kezemre simít és a fejével a konyha felé mutat, mire csak bólintok. Lábujj hegyre áll és egy csókot ad és már veszi is az irányt a konyha felé.
Követem példáját. - Mi van megnémultál?! - Szólalok fel, mert a hívom szarik válaszolni.
A többiek mind felkuncogtak. Aaa.. mi ez a kaja?
Yijeong mellett foglalok helyet.
-Megzavartalak? - Ó ez a hang..
-Jaeho.. - Sóhajtok. - Mizu tesó? - Hangom egyből ellágyul és a villát a kezembe veszem és elkezdem az ételem pusztítását. Yijeong rám emeli tekintetét és innen is jól látom ahogy büszkén elmosolyodik.
-Ez tészta saláta.. Iseul és Yijeong csinlálta.. - Suttog anya.
Szemeim elkerekednek.. A kis mocskos tud ilyeneket? Nem is rossz..sőt.
-Dokyunnal és Sihyounggal megyünk a közös éttermünkbe vacsizni, nem jöttök Yijeonggal? - Hülye ez?
-Nem, köszi. Holnap majd beszélünk. - És ezzel le is rakom.
-Na milyen? - Iseul boldogan szólal meg.
-Isteni! - Anyám mit isteníti? - Igaz fiam?
-Szar. - Mormogom és tovább tömöm magamba.
-Azért eszed annyira hogy majd megfulladsz! Istenem ez a gyerek.. - Rázza anyám fejét.
Apám beront a konyhába.
-Jézusom.. - Szólal meg mindenki ijedten.
-Ne haragudjatok csak lesz egy vacsorám pár cégessel és a kocsimért jöttem.
-Miért nem a cégeset viszed? - Felhúzom egyik szemöldököm kérdőn.
-Mert.. mert már kevés benne a benzin. - Elhúzza a száját. Valami nem stimmel.
Tekintetem találkozik anyáéval. Ő is érzi a levegőben de nem szól egy rossz szót sem.
-Rendben édesem, siess haza! - Feláll és ad neki egy csókot.
-Sietek. - És már itt sincs. Jó hamar elviharzott.
*****
Ez a kaja valami isteni! Nagyon ízlett.. főleg hogy ez a nyomorék csinálta.
-Felmegyünk? - Suttogom neki. Mire bólint. - Anya mi mentünk. - Intettem és már a lépcső felé vettem az irányt.
A lépcső első fokára lépek mikor kezeimet összekulcsolja az övével. Ez a cselekedete csak megmosolyogtat.
Mikor mindjárt felérnék, a telefonom pittyeg kettőt. Üzenetem jött.
Unottan kapom ki a telefonomat és oldom fel.
"Feladó: Kim Jaeho.
Üzenet: Kim Jaeho egy fényképet küldött neked." Mit akar már ez a másik szerencsétlen? Elmosolyodok mikor ráveszem a nevére. De amikor meglátom a képen mi is van valójában egyszerre leszek szomorú és dühös is. De úgy érzem a düh most sokkal nagyobb.
-Mi az Kyungil? - Próbál felpipiskedni hogy láthassa hogy mi van a telefonomon.
[Jaeho szemszöge]
Egy eldugodtabb étteremben ülünk a srácokkal.
A pincérnő vagy már hatszor fordult meg nálunk.. Ahj! Átok ez a szexi külső.
-Hé..hé! Az ott nem Kyungil édesapja? - Gondolatomból Sihyoung zavar meg.
-De,de az! - Helyeseli Dokyun.
Fejem felé fordítom, és tényleg ő volt az. Egy nővel iszogatott és nagyon kacarásztak.
Az a nő nem Hae.
Ki ez? És mit csinálnak Szöul legeldugodtabb helyén?
Megrázom fejemet mikor elém teszik az újabb doboz sört.
Előveszem a telefonomat és leakartam fényképezni és elküldeni Kyungilnak, a sört hogy lássa miről maradt le.
Csináltam is róla egy képet, fejem automatikusan oldalra fordult és megláttam, hogy Kyungil apja elveszett valamit.. mert annyira keres valamit a nő szájában hogy szó nincs rá..
Észhez kapok és egyből csinálok róluk képet, tudom nem szép dolog de.. mit tehetnék?!
De ezt nem tudom elhinni.. Mr.Song nem ilyen! Nem az lehetetlen! Mi történt??!
Ujjaim a névjegyzék közül Kyungil nevét kereste és meg is találta.
Muszáj neki elküldenem. Összeveszett volna Haeval?
Kyungil látta.
Már 5 perce de nem reagál rá semmit.
Amint leteszem az asztalra a telefonomat villogni is kezd.
Kyungil válaszolt; "Mindjárt ott vagyok."
Miért érzem azt hogy ennek nem lesz jó vége? Mi van ha most elbasztam hogy elküldtem neki?
Ha Kyungil idejön.. abból nem kis balhé lesz.
-Menjünk srácok! - Állítom fel mindkettőt és az utcára húzom ki őket.
-Mit csinálsz? Hülye vagy? - Nevet Dokyun.
-Ki se fizettük! - Nevet jobban Sihyoung.
-Majd én visszamegyek kifizetem! Holnap majd találkozunk. - Egy mosolyra húzom a számat és berohanok.
-Siessünk, hadd fizessen csak. - Hallom még Dokyun hangját.
Istenem, mit tegyek mit tegyek? Én nem fogom tudni megállítani ha idejön.. Sokkal erősebb mint bárki más. És ha elborul az agya akkor.. Yijeong! Jézusom ő képes lesz rá!
Kifizettem és amilyen gyorsak csak tudtam futottam Kyungilék házához hátha eltudom még kapni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése