Majd en felviditok mindenkit egy kis Kyungjeonggal:3
[Yijeong OPV]
Jézusom. Holnap kirándulás. Annyira izgulok miatta..azt se tudom hova megyünk..hogy hányan megyünk. Semmit se tudok.
Most Szöül egyik híres kávézójában ülök és várom Dokyunt, ugyan is még tegnap megbeszéltük, hogy ma suli után itt találkozunk, de ő úgy tűnik késik. Egész suli időben kerültem Kyungil tekintetét. Már nem akarok szemszexelni, hagyjon békén, haragszok rá. Miért nem tudott megvédeni?
Hisz beteg voltam! Oké..ez nem teljesen igaz, mert csak színleletem..de de akkor is! Ő ezt nem is tudta és nesze neked, hh.
-Ne haragudj Yijeong, hogy késtünk csak dugó volt. - Megüti a fülemet padtársam hangja.
-Semmi baj, de mi az, hogy késtü- És itt még a levegő is belém fagy mikor felé fordulok. Ugyan is nem viccelt és nem a fülem tévedett. Nem egyedül jött hanem hozta a csapata többi tagját..vele együtt a vezérét is aki kerüli a tekintetem.
-Elfelejtettem, hogy megbeszéltük ma a fiúkkal is hogy csinálunk valamit, de nem jutott semmi az eszünkbe én meg gondoltam, hogy így velük is lehetek és veled is. - Egy bátortalan mosoly kúszik az arcára. - Remélem nem baj.
-Ha zavarunk elmehetünk.. - Mutat az ajtó felé Sihyoung.
-Ne-nem e-engem nem nem zavar. - Rázom meg kissé a fejem ezzel is csak a válaszomat erősítve meg.
-Szuper. - Ugrál Jaeho egy helyben. - Na csússz beljebb Törpilla. - Foglal helyet mellettem. - Törpilla? Most komolyan?
-Ne becézgesd már..ez annyira ciki. - Kyungil mély hangja váltja fel Jaeho hangját. A szemem akaratlanul is rá szegeződik. De ő csak helyet foglal közvetlenül előttem. Mellé pedig Dokyun és Sihyoung veti le magát.
-Hagyjá' már azt csinálok amit akarok. - Mordul fel. - Amúgy is Yijeongnak tetszik, hogy becézem, igaz?
-Mi? - Nézek rá értetlenül, ő válaszul csak kacsint. - Ja, hát..öm.. é-én..
-Dehogy tetszik neki, szóval fejezd be, mert kiváglak. - Most mitől lett ilyen feszült?
-Jól van tesó, meg ne ölj már érte. - Nevet fel amin Kyungil csak a szemeit forgatja.
-Rendelünk valamit? Jól esne egy kávé szét megy a fejem. - Sihyoung szólal meg.
-Majd én haver, hagyjad csak. - Legyint Jaeho. - PINCÉRNŐ!! ELNÉZÉST! - Szó szerint ordít oda a csajnak aki épp mások rendelését venné fel, ha az egyik barátom hagyná. Várjunk csak.. mondhatok ilyet? Már mint barátok vagyunk.. vagy nem? Én.. én nem tudom.
-Egy kis türelmet kérem! - Összehúzza a szemöldökét és flegmán válaszol.
-Istenem..ilyen helyet. Nem szolgálják ki a vendégeket és még ő van felháborodva. Az agyam eldobom esküszöm mindjárt ideszarok. - Kyungil picit kezd feszült lenni. Ez nem sok jót jelent.
-Amúgy mesélhetnél valamit magadról Yijeong. Semmit se tudok rólad. - Sihyoung kedves hangja kicsit meglep. Eddig nem nagyon szólt hozzám, de jól esik, hogy érdeklem őt.
-Mit kíváncsiskodsz? Senkit se érdekel, hogy mit tudsz róla és mit nem. Inkább nyomd már el magad. - Már megint azok a kemény szavak, amik Kyungil száját hagyják el. Hogy tud így beszélni a barátaival? Én bármit megtennék ha egy olyan barátaim lennének mint neki..
-Ne aggódj, nem veszem magamra. Kyungil már csak ilyen, már megszoktam. - Sihyoung szólal fel ismét. Gondolom látta az arcomon a nem tetszésemet és meglepődöttségemet.
-Fúúú komolyan. Szopik ez a pincér cafka vagy mi az anyám kínját csinál? - Na itt jött rám az a bizonyos röhögőgörcs. De nem csak rám jött. A többiek is nevettek Kyungil idegeskedésén. Megtudnám szokni, hogy amikor türelmetlen káromkodik.
-Nyugi, lehet csak szépíti magát Yijeongnak. - Kacsint felém Jaeho.
-Mi van?? - Egyszerre szólalunk fel Kyungillal ami miatt a többiek csak nevetnek. Kyungil tekintete rám téved. Érzem. De nem nézek rá, helyette inkább az asztalra koncentrálok, mintha annyira érdekes lenne.
-Ennél nagyobb baromságot se mondhattál volna. - Rázza a fejét. Már megint idegeskedik.
-Most miért? Nem tudhatod. Az is lehet, hogy nekem. - Suttog.
-Ja, és te meg az ordibálásoddal el is üldözted. - Jaeho hangját a Dokyuné váltja.
-Elnézést a kellemetlenségért! - Beszélgetésünket egy női hang szakítja félbe. A tekintetünk egyből rátéved kivéve Kyungilé. Ő leszarja, hogy ki az aki megzavarta a beszélgetésünket. - Mit hozhatok, uraim? - Végig néz rajtunk, majd a szeme megakad Kyungilon. Most.. most ez komoly?
-Én egy csésze kávét szeretnék. - Sihyoung hiába néz fel rá a pincércsajt nem érdekli. Egyedül csak Kyungil tekintetét szeretné magára vonni.
-Nekünk is legyen szíves. - Dokyun szólal meg, mi hárman pedig csak bólintunk, hogy egyet értünk vele.
-Ó ó ó, én kérhetnék rá tejszínhabot? - Jaeho úgy ugrál, mint egy kisgyerek. Ez megmosolyogtat. De a csaj ezt is leszarja. Király. Minek nézi annyira Kyungilt? Majd kiesik a szeme.
-Már is hozom. - Meghajol, és már megy is a dolgára.
-Szerintem bejössz neki. - Löki oldalba Jaeho Kyungilt.
-Hogy én? Ó, velem nem jár jól ha kiakar kezdeni. - Nevet. Az a hang. Majd hirtelen abbahagyja és megrázza a fejét.
-Most miért? Nem tetszik? - Ó, Jaeho fogd már be.
-Rá se nézett. - Dokyun most már te is ellenem vagy, komolyan?
-Nem is érdekel.
-De legalább nézz rá, hogy hogy néz ki. - És már Sihyoung is.
-Hagyjatok már. - Ez az Kyungil ne hagyd magad!
-De ajj, Yijeong mondd már neki te is, hogy legalább nézze meg. - Komolyan Jaeho. Ezt akarod tőlem kérni? Én..én én kicsinálom ezt a gyereket.
-Ha ha nem a-akarja, akkor ne. - Rázom a fejemet hevesen. Szemeim akaratlanul is rátévednek és tekintete szinte égeti az enyémet. Nem tudom levenni róla a szemeimet, de nem is akarom. Lassan elereszt felém egy féloldalas mosolyt amit viszonzok is. A kezem kezd izzadni.
-Na veled is sokra megyünk. Na de tesó, csak nézz rá. Nem olyan rossz a csaj. - Jaeho nem adja fel.
-Szerintem illene hozzád. - Sihyoung ha még egy ilyet szólsz én felállok és itt hagyok mindent és mindenkit. Egyszerűen irritál. Nem tudom miért de..irritál.
Kyungil kérdőn néz rám, mintha az én engedélyemre várna. Most..komolyan az én engedélyemre néz csak oda? Ez olyan édes. De várjunk csak.. miért csinál ilyet? É-én komolyan nem értem ezt a pasit.
Fejemet halványan rázom meg, csak annyira hogy ő lássa. Ezzel jelzem nem tetszésemet, mire ő erre csak egy aprót bólint és nem csinál semmi mást csak, csak is engem néz. Ezt is megtudnám szokni. És őszintén, jól esik, hogy az egész figyelmét nekem szenteli.
-Meg is hoztam. - Már megint az a hang. Ez a hang nagyon de nagyon irritál. Az állam megfeszül ahogy leteszi Kyungil elé a kávét és ismét a tekintetét próbálja elkapni. Hát ilyen nincs. Veled nem fog szemezni. Arról ne is álmodj. Nem vagyok féltékeny, de tényleg nem. Csak egyszerűen zavar, hogy ennyire nyomul.
-Hétvégén ráérsz? - Mindenki felkapja rá a tekintetét kivéve ő. Pedig jól tudja, hogy ezt a kérédst neki szánta.
-Nem. - És ezzel le is rázná.
-Na nemár, nem harapok. - Neveti el magát. - Elmehetnénk moziba?
-Haver ez nem rossz ötlet. - Boxol a vállába Jaeho.
-Nem érek rá.
-De rám szánhatnál egy órát..naa csak egyet. - Az a kényes hang istenem.
-Milyen programod lesz hétvégén? - Jaeho értetlenkedve néz, ahogy ő mondaná a tesójára.
-K-kyungil ve-velem tölti a hétvégéjét.. - Hangom halkan cseng fel, de így is értik. - Sajnálom de de ezt mi már hamarabb megbeszéltük szóval..
-Komolyan? - Dokyun nagy szemmel mered rám majd Kyungilra.
-Így van, Yijeonggal töltöm a hétvégémet, szóval.. csá, le lehet koccolni kis anyám. - Fordul a csaj felé. Nem hiszem el..és ránézett. pedig nem adtam meg rá az engedélyem úgy emlékszem.
Csak figyelem, hogy Kyungil mikor szándékozik levenni róla a tekintetét. Az a tekintet az enyém. Áhh nem érdekel, akkor legyen az övé. Leszarom.
Még utoljára rájuk nézek de csak is egymást figyelik.
-És még nem akartál rá nézni. - Nevetett fel a mellettem ülő. Én kihúzom a bajból.. és erre ő..ő meg itt szemezget ezzel a fruskával..ez ez olyan ciki. Kezdem kellemetlenül érezni magamat. Halkan megköszörülöm a torkomat, ezzel jelezve hogy nagyon nem tetszik amit csinál. De semmi reakciója rá.
-A-azt hiszem é-én akkor mentem is. - Álltam fel, egyből az a szempár ami azt a csajt nézte most rám szegeződik. De nem érdekel már.
-Miért? Nemár, maradj még. - Dokyun kérlel de haszna nincs.
-Hazakísérjelek? - Kyungil kérdése meglep. Egy pillanatra pillantok rá és végem.. vigyorog. Most..most komolyan ilyen jól szórakozik rajtam?
-Köszönöm nem kell, jobban örülnék inkább Jaehonak. - És az a vigyor ami eddig az arcán volt, az most miattam eltűnt. Helyette egy semleges arckifejezést kapok.
-Persze haver. - Egyből felpattan és meg se várva azt hogy elköszönhessek a többiektől, maga után kezd el húzni.
Az út viszonylag csendesen telik. Nem szólalok meg és ő sem, és ez így pont jó.
-Yijeong.. kérdezhetek valamit? -Beszélgetést kezdeményez. Pont most szóltam meg, hogy jó a csend de egye fene.
-Persze. - Válaszom mellé még bólintok is. Ezzel csak megerősítve azt amit mondtam.
-Neked bejön a Kyungil? - Kérdése meghökkent. Szemeim kitágulnak, a lábaim ledermednek. E-ez mégis hogy jutott az eszébe?
-E-ez, hogy jutott az eszedbe? - Megáll ő is. Egy tapodtat se mozdul.
-Hát már egy ideje figyellek. És ahogy ellátom nem közönséges számodra. Már mint most is tök féltékeny voltál, ne próbáld beetetni nekem, hogy nem mert olyan mintha csak a homlokodra lett volna írva. Ezért is mondtam Kyungilnak, hogy nézzen a csajra, mert kíváncsi voltam a reakciódra. Minden órán őt nézed. Mikor a közelében vagy nem tudsz rendesen beszélni, más szóval zavarba jössz. És nekem itt összeállt a kép. - Ki hitte volna hogy ilyen okos. De..most nekem tényleg bejönne a Kyungil..? Én nem tudom.. nagyon, nagyon jól néz ki és még azt is bírom benne, hogy őszinte, szó kimondó és hogy bunkó. Szeretek a közelében lenni, olyankor mintha teljes biztonságban lennék..és az annyira de annyira jól esik. Folyton rajta agyalok, és szeretem amikor csak engem néz és JÉZUS ISTEN, NEKEM BEJÖN SONG KYUNGIL, NEM AZ NEM LEHET HOGY EGY FIÚ TETSZEDJEN MEG. EZT MÉG IS HOGY ÉS MIKOR ÉS MI AZ ISTEN.
-Szóval igen, tudod hallgatás beleegyezés és hát ahogy látom az arckifejezéseden te is most szembesültél ezzel. - Oldalasan elmosolyodik. De nem értek valamit..
-Nem értem.. miért nem akadsz ki ezen..?
-Miért kéne? Ez tök normális. Bejön neked ez normális.
-Az normális ha egy fiúnak fiú jön be? - Hát mikor azt mondtam, hogy okos azt vissza szívom.
-Örülök, hogy beismered. - Önelégülten mosolyog. - De ne aggódj, nem mondom el neki, sőt.. tudod mit? Segítek neked. - Dörzsöli össze a két kezét egy ördögi vigyorral,
-Jaj ne Jaeho, inkább ne.
-Na most miééért? Olyan cukik lennétek. Biztos vagyok benne, hogy Kyungilnak sem vagy közönséges, hisz akkor nem a te reakciódat figyelte volna, amikor a csajról volt szó. Nem vagyok ám vak. - Bök oldalba. - Na én meg segítek, hogy ketten felnyissuk annak a faszkalapnak a szemét. Mit szólsz?
-Hát én..nem is tudom.. - Bizonytalan vagyok. Jó ötlet ez? Mi van ha kikotyogja? vagy valami.. olyan ciki lenne.
-Akár tetszik akár nem, én akkor sem fogom ennyiben hagyni. - Rám kacsint majd sarkon fordul integetve. Ezzel jelzi, hogy innentől kezdve menjek egyedül, mert már ő is haza akar menni.
-Majd én haver, hagyjad csak. - Legyint Jaeho. - PINCÉRNŐ!! ELNÉZÉST! - Szó szerint ordít oda a csajnak aki épp mások rendelését venné fel, ha az egyik barátom hagyná. Várjunk csak.. mondhatok ilyet? Már mint barátok vagyunk.. vagy nem? Én.. én nem tudom.
-Egy kis türelmet kérem! - Összehúzza a szemöldökét és flegmán válaszol.
-Istenem..ilyen helyet. Nem szolgálják ki a vendégeket és még ő van felháborodva. Az agyam eldobom esküszöm mindjárt ideszarok. - Kyungil picit kezd feszült lenni. Ez nem sok jót jelent.
-Amúgy mesélhetnél valamit magadról Yijeong. Semmit se tudok rólad. - Sihyoung kedves hangja kicsit meglep. Eddig nem nagyon szólt hozzám, de jól esik, hogy érdeklem őt.
-Mit kíváncsiskodsz? Senkit se érdekel, hogy mit tudsz róla és mit nem. Inkább nyomd már el magad. - Már megint azok a kemény szavak, amik Kyungil száját hagyják el. Hogy tud így beszélni a barátaival? Én bármit megtennék ha egy olyan barátaim lennének mint neki..
-Ne aggódj, nem veszem magamra. Kyungil már csak ilyen, már megszoktam. - Sihyoung szólal fel ismét. Gondolom látta az arcomon a nem tetszésemet és meglepődöttségemet.
-Fúúú komolyan. Szopik ez a pincér cafka vagy mi az anyám kínját csinál? - Na itt jött rám az a bizonyos röhögőgörcs. De nem csak rám jött. A többiek is nevettek Kyungil idegeskedésén. Megtudnám szokni, hogy amikor türelmetlen káromkodik.
-Nyugi, lehet csak szépíti magát Yijeongnak. - Kacsint felém Jaeho.
-Mi van?? - Egyszerre szólalunk fel Kyungillal ami miatt a többiek csak nevetnek. Kyungil tekintete rám téved. Érzem. De nem nézek rá, helyette inkább az asztalra koncentrálok, mintha annyira érdekes lenne.
-Ennél nagyobb baromságot se mondhattál volna. - Rázza a fejét. Már megint idegeskedik.
-Most miért? Nem tudhatod. Az is lehet, hogy nekem. - Suttog.
-Ja, és te meg az ordibálásoddal el is üldözted. - Jaeho hangját a Dokyuné váltja.
-Elnézést a kellemetlenségért! - Beszélgetésünket egy női hang szakítja félbe. A tekintetünk egyből rátéved kivéve Kyungilé. Ő leszarja, hogy ki az aki megzavarta a beszélgetésünket. - Mit hozhatok, uraim? - Végig néz rajtunk, majd a szeme megakad Kyungilon. Most.. most ez komoly?
-Én egy csésze kávét szeretnék. - Sihyoung hiába néz fel rá a pincércsajt nem érdekli. Egyedül csak Kyungil tekintetét szeretné magára vonni.
-Nekünk is legyen szíves. - Dokyun szólal meg, mi hárman pedig csak bólintunk, hogy egyet értünk vele.
-Ó ó ó, én kérhetnék rá tejszínhabot? - Jaeho úgy ugrál, mint egy kisgyerek. Ez megmosolyogtat. De a csaj ezt is leszarja. Király. Minek nézi annyira Kyungilt? Majd kiesik a szeme.
-Már is hozom. - Meghajol, és már megy is a dolgára.
-Szerintem bejössz neki. - Löki oldalba Jaeho Kyungilt.
-Hogy én? Ó, velem nem jár jól ha kiakar kezdeni. - Nevet. Az a hang. Majd hirtelen abbahagyja és megrázza a fejét.
-Most miért? Nem tetszik? - Ó, Jaeho fogd már be.
-Rá se nézett. - Dokyun most már te is ellenem vagy, komolyan?
-Nem is érdekel.
-De legalább nézz rá, hogy hogy néz ki. - És már Sihyoung is.
-Hagyjatok már. - Ez az Kyungil ne hagyd magad!
-De ajj, Yijeong mondd már neki te is, hogy legalább nézze meg. - Komolyan Jaeho. Ezt akarod tőlem kérni? Én..én én kicsinálom ezt a gyereket.
-Ha ha nem a-akarja, akkor ne. - Rázom a fejemet hevesen. Szemeim akaratlanul is rátévednek és tekintete szinte égeti az enyémet. Nem tudom levenni róla a szemeimet, de nem is akarom. Lassan elereszt felém egy féloldalas mosolyt amit viszonzok is. A kezem kezd izzadni.
-Na veled is sokra megyünk. Na de tesó, csak nézz rá. Nem olyan rossz a csaj. - Jaeho nem adja fel.
-Szerintem illene hozzád. - Sihyoung ha még egy ilyet szólsz én felállok és itt hagyok mindent és mindenkit. Egyszerűen irritál. Nem tudom miért de..irritál.
Kyungil kérdőn néz rám, mintha az én engedélyemre várna. Most..komolyan az én engedélyemre néz csak oda? Ez olyan édes. De várjunk csak.. miért csinál ilyet? É-én komolyan nem értem ezt a pasit.
Fejemet halványan rázom meg, csak annyira hogy ő lássa. Ezzel jelzem nem tetszésemet, mire ő erre csak egy aprót bólint és nem csinál semmi mást csak, csak is engem néz. Ezt is megtudnám szokni. És őszintén, jól esik, hogy az egész figyelmét nekem szenteli.
-Meg is hoztam. - Már megint az a hang. Ez a hang nagyon de nagyon irritál. Az állam megfeszül ahogy leteszi Kyungil elé a kávét és ismét a tekintetét próbálja elkapni. Hát ilyen nincs. Veled nem fog szemezni. Arról ne is álmodj. Nem vagyok féltékeny, de tényleg nem. Csak egyszerűen zavar, hogy ennyire nyomul.
-Hétvégén ráérsz? - Mindenki felkapja rá a tekintetét kivéve ő. Pedig jól tudja, hogy ezt a kérédst neki szánta.
-Nem. - És ezzel le is rázná.
-Na nemár, nem harapok. - Neveti el magát. - Elmehetnénk moziba?
-Haver ez nem rossz ötlet. - Boxol a vállába Jaeho.
-Nem érek rá.
-De rám szánhatnál egy órát..naa csak egyet. - Az a kényes hang istenem.
-Milyen programod lesz hétvégén? - Jaeho értetlenkedve néz, ahogy ő mondaná a tesójára.
-K-kyungil ve-velem tölti a hétvégéjét.. - Hangom halkan cseng fel, de így is értik. - Sajnálom de de ezt mi már hamarabb megbeszéltük szóval..
-Komolyan? - Dokyun nagy szemmel mered rám majd Kyungilra.
-Így van, Yijeonggal töltöm a hétvégémet, szóval.. csá, le lehet koccolni kis anyám. - Fordul a csaj felé. Nem hiszem el..és ránézett. pedig nem adtam meg rá az engedélyem úgy emlékszem.
Csak figyelem, hogy Kyungil mikor szándékozik levenni róla a tekintetét. Az a tekintet az enyém. Áhh nem érdekel, akkor legyen az övé. Leszarom.
Még utoljára rájuk nézek de csak is egymást figyelik.
-És még nem akartál rá nézni. - Nevetett fel a mellettem ülő. Én kihúzom a bajból.. és erre ő..ő meg itt szemezget ezzel a fruskával..ez ez olyan ciki. Kezdem kellemetlenül érezni magamat. Halkan megköszörülöm a torkomat, ezzel jelezve hogy nagyon nem tetszik amit csinál. De semmi reakciója rá.
-A-azt hiszem é-én akkor mentem is. - Álltam fel, egyből az a szempár ami azt a csajt nézte most rám szegeződik. De nem érdekel már.
-Miért? Nemár, maradj még. - Dokyun kérlel de haszna nincs.
-Hazakísérjelek? - Kyungil kérdése meglep. Egy pillanatra pillantok rá és végem.. vigyorog. Most..most komolyan ilyen jól szórakozik rajtam?
-Köszönöm nem kell, jobban örülnék inkább Jaehonak. - És az a vigyor ami eddig az arcán volt, az most miattam eltűnt. Helyette egy semleges arckifejezést kapok.
-Persze haver. - Egyből felpattan és meg se várva azt hogy elköszönhessek a többiektől, maga után kezd el húzni.
Az út viszonylag csendesen telik. Nem szólalok meg és ő sem, és ez így pont jó.
-Yijeong.. kérdezhetek valamit? -Beszélgetést kezdeményez. Pont most szóltam meg, hogy jó a csend de egye fene.
-Persze. - Válaszom mellé még bólintok is. Ezzel csak megerősítve azt amit mondtam.
-Neked bejön a Kyungil? - Kérdése meghökkent. Szemeim kitágulnak, a lábaim ledermednek. E-ez mégis hogy jutott az eszébe?
-E-ez, hogy jutott az eszedbe? - Megáll ő is. Egy tapodtat se mozdul.
-Hát már egy ideje figyellek. És ahogy ellátom nem közönséges számodra. Már mint most is tök féltékeny voltál, ne próbáld beetetni nekem, hogy nem mert olyan mintha csak a homlokodra lett volna írva. Ezért is mondtam Kyungilnak, hogy nézzen a csajra, mert kíváncsi voltam a reakciódra. Minden órán őt nézed. Mikor a közelében vagy nem tudsz rendesen beszélni, más szóval zavarba jössz. És nekem itt összeállt a kép. - Ki hitte volna hogy ilyen okos. De..most nekem tényleg bejönne a Kyungil..? Én nem tudom.. nagyon, nagyon jól néz ki és még azt is bírom benne, hogy őszinte, szó kimondó és hogy bunkó. Szeretek a közelében lenni, olyankor mintha teljes biztonságban lennék..és az annyira de annyira jól esik. Folyton rajta agyalok, és szeretem amikor csak engem néz és JÉZUS ISTEN, NEKEM BEJÖN SONG KYUNGIL, NEM AZ NEM LEHET HOGY EGY FIÚ TETSZEDJEN MEG. EZT MÉG IS HOGY ÉS MIKOR ÉS MI AZ ISTEN.
-Szóval igen, tudod hallgatás beleegyezés és hát ahogy látom az arckifejezéseden te is most szembesültél ezzel. - Oldalasan elmosolyodik. De nem értek valamit..
-Nem értem.. miért nem akadsz ki ezen..?
-Miért kéne? Ez tök normális. Bejön neked ez normális.
-Az normális ha egy fiúnak fiú jön be? - Hát mikor azt mondtam, hogy okos azt vissza szívom.
-Örülök, hogy beismered. - Önelégülten mosolyog. - De ne aggódj, nem mondom el neki, sőt.. tudod mit? Segítek neked. - Dörzsöli össze a két kezét egy ördögi vigyorral,
-Jaj ne Jaeho, inkább ne.
-Na most miééért? Olyan cukik lennétek. Biztos vagyok benne, hogy Kyungilnak sem vagy közönséges, hisz akkor nem a te reakciódat figyelte volna, amikor a csajról volt szó. Nem vagyok ám vak. - Bök oldalba. - Na én meg segítek, hogy ketten felnyissuk annak a faszkalapnak a szemét. Mit szólsz?
-Hát én..nem is tudom.. - Bizonytalan vagyok. Jó ötlet ez? Mi van ha kikotyogja? vagy valami.. olyan ciki lenne.
-Akár tetszik akár nem, én akkor sem fogom ennyiben hagyni. - Rám kacsint majd sarkon fordul integetve. Ezzel jelzi, hogy innentől kezdve menjek egyedül, mert már ő is haza akar menni.
****
08:00-kor van indulás a sulitól. Mindjárt odaérek és még időben is vagyok. Komolyan nem tudom, hogy hova megyünk kirándulni. De 2 napot együtt fogok töltetni az osztállyal.
Azt se tudom ki mellé üljek majd.. lehet majd egyedül ülök, legalább lesz időm gondolkozni.
-Na Yijeong is itt van! - A tanár hangja üti meg a fülemet. - Akkor mozgás, mindenki szálljon be a buszba! - Adja ki a parancsot, amire mindenki csak bólogat.
Én szállok fel utoljára, miért is ne.
-Hé Yijeong, ide! - Kiabál hátulról Dokyun. - Foglaltam helyet!
-Ó fogd már be! - Jaeho egyből leszólja. - Gyere ide foglaltam neked egy helyet! - Lábam megindul feléjük.
-Akkor mellém ki ül? - Néz maga mellé Dokyun.
-Majd én. - Foglal helyet Jaeho. - Gyere csak. - Megfogja a karomat és a nekem foglalt helyre ültet.. aki mellet nem más ül mint Kyungil. Gondolhatta, volna ezt nem hiszem el.
-Jó reggelt kiskutyám. - Ásított majd a kezét a fejem búbjára tette és összeborzolta a hajamat.
-Kösz. - Fordítom a másik irányba a fejemet. Azt hiszi elfelejtettem a tegnapit? Chh.
Jaehora nézek aki minket vigyorogva figyel.. ez olyan zavarba ejtő.
-Van..valami baj? - És még van mersze megkérdezni?
-Nincs..de ha gon-gondolok, a.. - És bennem ragad az amit mondani akarok. Nem tudom folytatni a mondanivalómat.
-A? - Kérdez rá.
-A hétvégi programot tö-törölhetjük..
-Mi van?
-És és akkor találkozhatsz azzal a a csajjal.. - A végét csak suttogom.
-Yijeong most te komolyan fél..
-Nem! - Vágom rá egyből.
-Igen! - Vágja rá Jaeho szinte ugyan akkor amikor én.
Jaehoval egymásra nézünk értetlenkedve, mire mérges pillantásokat kap tőlem és veszi a lapot.
-Nem! - Vágjuk rá egyszerre.
-Okéé.. - Sejtelmesen figyel minket. - De ha érdekel, direkt figyeltem a csaj olyan sokáig. - Közelebb hajol és a szavakat egyenesen a fülembe suttogja, hogy csak én halljam.
-Mi van? - Tátogom, mert hang nem jön ki a torkomon.
-Láttam, hogy mennyire zavar és hát, gondoltam hogy játszok egy picit veled és húzom az agyad.. de azt nem gondoltam, hogy így besértődsz. - Hallom a hangján hogy vigyorog. Jól gondoltam. Rohadt jót szórakozik rajtam. Nem hiszem el.
-E-engem nem érdekel.
-Tényleg nem?
-E-egyáltalán nem.
-Ha elhívnám randira az se?
-Elakarod hívni randira? - Hirtelen fordultam felé. Hangom kicsit hangosabbra sikeredett és hallattszódott a kétségbeesés is. Válaszul csak bólint. Most..megint csak szívat igaz?
-Nem zavarna? - A hangja tele van komolysággal. Ez nem jelent jót.. - Csak tudod amikor a szemeibe néztem..
-Elég. - Szólok közbe. - Nem vagyok rá kíváncsi. - Előrefordulok és próbálok mindent kizárni ami körülöttem van. Ez szarul esett.
-Naaa, csak szívatlak. - Lök oldalba. - Egyáltalán nem jön be, sőt. És mondtam már, előbb hívnálak el téged randira mint, hogy az ilyen libákat. - Rázza a fejét. Ez most egy..célzás volt? Jól sejtem? Nagyon jól esik a szava, de haragszok.
-Nem érdekel, hagyjál engem békén. - Kezeimet keresztbe teszem. Ezzel is jelzem hogy nincs béke, csak mert ilyeneket mondd nekem.
-Ne durcizzál már. - Nevet fel. Szerintem nincs benne semmi vicces.
-Kyungil, ne szólj hozzám légyszíves. Nem vagyok rád kíváncsi szeretnék aludni. - Helyeztem magam kényelembe. Most olyan stílusban beszéltem vele ahogy ő szokott.
-Jól van te szerencsétlen, de akkor is az én sátramban fogsz aludni, szólok előre. És semlegest választ nem fogadok el. - Szemeimet lehunytam, mint akit egyáltalán nem érdekel, amit mondd, pedig belül már agyalok is ezen. Sátor..szóval egy erdőben leszünk. Ami fontosabb: azt akarja, hogy vele legyek egy sátorba. De még is miért?
***
Valaki bökdös. Elaludtam volna? Épphogy kiakarom nyitni a szemem egy hang üti meg a fülemet.
-Hallod tesó, kérdezhetek valamit? - Ez Jaeho hangja.
-Ne kímélj tesó. - Ez pedig Kyungilé.
-Mit gondolsz Yijeongról? Őszintén. - Jaeho kérdése meglep. Miért rólam akar vele beszélgetni?
Óh! Értem már. Jaeho keltett fel. És azért nem olyan erősen, hogy nehogy kipattanjon hirtelen a szemem. Azt akarja, hogy halljam Kyungil mindegy egyes válaszát, Kyungil tudta nélkül.
Tényleg nem olyan hülye a gyerek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése