De semmibaj, bepotoltam. Szoval nem is huzom tovabb a szot^^
MELLESLEG BOLGOG SZULINAPOT YIJEONG♥
https://www.youtube.com/watch?v=kGWa96rEGh8
[Yijeong OPV]
-Yijeong, kisfiam jól vagy? - Anya zökkent ki a gondolat menetemből.
-Anya menjünk már.. - Egyre nehezebben veszem a levegőt. Annyira, de annyira összezavar, hogy arra már nincs szó. Elegem van.. egyszer rohadt cuki egyszer rohadt kedves és aggódó.. most meg.. nem is érdekli hogy kibasztak minket az albérletből? De most komolyan.. Félreérhettem valamit?
-Yijeong nyugodj meg. - Apa kezei a hátamat simogatják.
-Majd én elintézem ne aggódj. - Hae szavai nem érdekelnek. Csak elakarok innen menni.. a közeléből. Jó, jó messzire. Amennyire csak lehet.
-Van egy ötletem. - Jaeho hangjára odakapom a fejemet. - Az ősök elmennek egy hotelba, ahol kivesznek egy kisebb szobát és az úgy nem olyan drága. Yijeong pedig beköltözhet hozzám, engem nem zavarna. - Valami furcsát vélek kivenni a hangjában.. de nem tudom mi lehet az..érdekes. Fogalmam sincs ezzel mi a terve.
-Ha neked jó. - Fordul felém anya.
-Tényleg nem nem zavarnék..? - Hangom halk..mint mindig.
-Dehogy is! - Nevet miközben legyint egyet. Csak hálás pillantásokkal jutalmazom. Örülök neki, hogy ő ilyen befogadó.
-Felőlem.. - Kyungil hangjára mindenki felfigyel, még én is. A földet nézi mintha az annyira érdekes lenne. Nagy levegőt vesz és mélyen a szemembe néz. - Felőlem maradhatnak, csak kerüljenek el messziről. - Hae felé vezeti a tekintetét.
-Komolyan? - Anya le van sokkolva, mint mindenki más is. Nem erre számítottam őszintén meg mondom.. de ez most így hirtelen hogy jött?
-Ja. - Ennyit mondd majd hátat fordít és fel megy az emeletre.
Szemeim akaratlanul is Jaehora téved aki sunyin mosolyog rám.
Akkor.. ezért? Ezért mondta volna? Hogy Kyungil.. Kyungil féltékeny legyen? Most féltékeny lett volna? Én teljesen összezavarodtam..
-Ugye nem? - Kiabál le az emeletről.
Gyors léptekkel siet le a lépcsőn.
-Mi a baj? - Hae kérdőn fordul felém.
-Velem fog aludni a törpe? - Erre a kérdésére telesen lefagyok. Álljunk meg egy percre. Erről szó nem volt..
-Én voltam. - Nevet Mr.Song. - Mivel egy vendég szobánk van ezért úgy gondoltam hogy oda ahogy te mondtad, a törpe szülei mennek és Yijeongot nem rakhatjuk a kanapéra ezért bevittem a cuccát hozzád. - Ránt vállat mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga.
-Háhá!! - Nevet hangosan Jaeho. - De kezdjük már el a grillezést! Nem kárért jöttem. - Karba tett kézzel magyaráz. - Gyere törpe menjünk ki, igyunk valamit. - Mosolyog Kyungil felé, és nem értem miért. Megragadja a karomat és kifelé ránt az udvarra.
Már sötét van.. de a kertben a fények megvilágítják az asztalt.
-Akkor mi meg elkezdjük a sütögetést jó Iseul? - Hae anyával a nyomában lép ki.
-Kyungil fiam gyere te is ki!- Kiabál az apja a fiának.
-Mi pedig tegyük össze a grillsütőt. - Apa bele boxol Mr.Song vállába.
-Hogy nekem ezt el kell viselnem, istenem. - Ül le közénk az asztalhoz az orra alatt mormogva.
-Igyunk!
-Kösz Jaeho de inkább kihagyom. - Rázom a fejemet. Semmi kedvem iszogatni.. kellemetlenül érzem magam eléggé.
-Akkor egészségemre! - És egy hajítással el is tüntette a pohár tartalmát. Volt, nincs.
-Te nem iszol? - tudom jól ezt a kérdést nem nekem szánta.
-Hagyjál már az ivással.
-Jól van tesó csak megkérdeztem, meg ne ölj már érte. - Teszi fel védekezően a kezét.
Szemeivel égeti a testemet. Miért néz? Nem értem.. annyira nem értem őt!
De én meg nem sokáig bírom ezt.
-A-anya.. - Fordulok felé. - Ha kész van szólsz? Lepihenek egy kicsit..
-Persze. - Aggódó a tekintete. Pedig semmi oka aggódni miattam, én remekül vagyok.
Amint megkapom a választ, eltolom magamtól az asztalt és felindulok a szobámba.. Vagyis a Kyungillal közös szobánkba.
Vajon.. hogy fogunk aludni? De.. miért gondolok én ilyenekre? Meg se lepődnék ha kizavarna a kanapéra. Várjunk csak! Jaeho hol fog aludni? Lehet Kyungillal és nekem meg a kanapén kell.. de én akarok vele aludni.
Amint beérek a szobánkba megcsap az a bizonyos Kyungil illat.
Ilyen erősen utoljára akkor éreztem az illatát amikor vele aludtam. Hiányzik már, hogy úgy aludjak.. őszintén szólva, szerintem én nélküle már el se tudnék aludni. Komolyan nem.
Szó szerint bevetem magam az ágyába. Elterülök rajta. Annyira jó illata van, itt helyben megtudnék halni. Érte bármire képes lennék. És ez fordítva is így lenne? Aish! Ez a pasi az őrületbe kerget.
Szemeim rohadt nehéznek érzem. Egyre lassabban pislogok és egyre ritkábban. És már csak a sötétséget látom.
Valaki befeküdtem mellém, ugyan is az ágy besüppedt. Lusta vagyok felé fordítani a fejemet, hogy megnézzem ki az.
De végül csak rá veszem magam amikor a szuszogását hallom.
Szemeimet lassan nyitom ki és a fejemet még annál is lassabban fordítom felé. Szemeim az arcát vizsgálják.
Az egyik keze a fejemre téved és visszafordítja a másik irányba. Azt hittem alszik..
-Csak szólni akartam, hogy kész a kaja, szóval ja..
-S-semmi erőm sincs..
-Nem érzed jól magad? - Hangjában aggódást észlelek. De nem értem miért aggódna értem.. hisz az sem érdekelte mi lett volna velem ha a szülei nem ajánlják fel hogy náluk lakjunk.
-Túl, túl sok volt a mai nap.. - Szemeimet lassan lehunyom. Annyira fáradt vagyok.
-Ja.. - Csak ennyit mondd. Én viszont többet akarok tudni.. többet, többet és még többet.
-Kyungil..
-Hm?
-Miért.. miért nem akartad, hogy ideköltözzünk? - Kíváncsi vagyok. Tudnom kell, hogy amikor Jaeho felhozta az ötletét akkor miért változtatta meg a döntését.
-Akkor egész nap rajtam lógnál. - Hangja semleges. Hát nem erre a válaszára számítottam.
-És.. az olyan nagy baj lenne?
-Ha a közelemben lennél? Igen. - Most miért mondja ezt? Miért beszél saját maga ellen? - Félnék, hogy.. - Ennyit mondd. Nem folytassa amivel csak az agyamat húzza.
-Hogy..? - Rákérdezek. Ezzel is csak a türelmetlenségemet alátámaszva.
-Hogy túlságosan is hozzám nőnél.
-És az téged zavarna? - Nem értem őt komolyan nem.
-Mondtam egy szóval is?
-É-én nem értelek. - Lassan dőlők fel az ágyon, törökülésbe. Követi minden mozdulatomat, mintha csak tükörképem lenne. A tükörképem aki visszanéz rám, Rá nézek és a másik felemet látom.
-Mit nem értesz ezen most komolyan?! - Most miért kapta fel ilyen hamar a vizet? Nem mondtam semmi rosszat tudtommal.. - Nem akartam, hogy a közelemben legyél érted basszus?! Nem akarom, hogy hozzám nőj, nem akartam, hogy fontos személy legyél az életemben. Nincs szükségem az ilyen emberekre. Akik miatt aggódhatok. - Szemeim akaratlanul is kidüllednek. Jól hallottam amit mondott? Fontos vagyok a számára? Ezt komolyan ő mondta? A szívem egyre hevesebben ver.. Azt hiszem rosszul leszek, komolyan. - És ez annyira idegesítő.. és hiába tennék ellene, Jaeho mindent tönkre tesz. Tudja jól hogy mit ér.. - Csak mondja mondja és mondja, és egyszer csak abbahagyja. - Felejtsd el. - Rázza a fejét.
-De ne..ne már.. kérlek, folytasd! - Közelebb csúszok hozzá. Tudni akarom, hogy Jaeho mit tud. Mit tud amit én nem.
-Hagyjál már. - A fejét elfordítja és nem néz a szemembe. Miért nem?
-H-ha ezt ezt akarod.. Sajnálom. - Lehajtott fejjel feltápászkodok az ágyról.
-Hülye vagy?
-He? - A karom után nyúl és ránt vissza. Olyan erővel ránt maga felé, hogy félig rajta fekszek. De fordít a helyzeten, ugyan is maga alá ránt.
Csuklóimat a fejem mellet az ágyhoz szorítja. Ő pedig fölöttem helyezkedik el.
-Hova mész? - Most még is mit csinál? Nem akarja, hogy elmenjek?
-Ne-nem akarok hozzád nőni.. szólok Jaehona-
-Fogd már be! - Olyan hangerővel szól rám, hogy még én szégyellem el magam. - Minek mennél te Jaehohoz? Nem mész te sehova! - Nem néz a szemembe csak a fejét rázza. - Velem maradsz, remélem hh, ajánlom.. - Ennél a szónál már a szemembe nézve folytatja tovább. -.. ajánlom, hogy velem legyél. - Ezen a kijelentésén akarva, akaratlanul is egy gombóc keletkezik a torkomon.
Nem reagálok rá inkább semmit.. szerintem elég egyértelmű ami most az arcomon lejátszik.
Félve nézek fel a szemeibe.
-Értve vagyok? - Kicsivel erősebben szorít a csuklómra, de még ez is fájt, aminek hangot is adtam.
Hirtelen felszisszentettem, amire ijedten kapta felém a tekintetét, szorításán pedig engedett.
-V-veled maradok.. ígérem. - Szemeibe nézek, és úgy intézem hozzá a szavaimat.
-Helyes.. - Elmosolyodik a válaszomra.
Az arca egyre jobban közeledik felém. Jézusom.. most mit művel?
Homloka találkozik az enyémmel és csak egymás szemére fókuszálunk.
-Amúúgy.. - Ennyit mondd. Aish! Miért nem folytatja soha amit elkezd?
-Amúgy..? - Nagyot nyelve kérdezek vissza.
-Kész a kaja. - Egy pimasz mosoly kúszik az arcára.
Rohadtul nem erre számítottam és van egy olyan érzésem, hogy ezt tudja ő is.
Csuklóimat elengedi és feltápászkodik.
Most komolyan csak így itt akar hagyni?
-Hé.. - Most én vagyok a soros aki a csuklója után kap és rántom vissza.
Teljes súlyával rám nehezedik, de jelen pillanatban nem tud érdekelni.
-Hm? - A pimasz mosolya még mindig nem tűnik el az arcáról.
-Csak így..így itt hagynál? - Nem tudok a szemébe nézni, sőt.. a megfelelő hangnemet se találom, mert olyan halkan jöttek ki a szavak a számon, hogy abban sem vagyok biztos, hogy meghallotta.
-Miért? Mit szeretnél, mit tegyek? - Felvont szemöldökkel von kérdőre, de erre már nem tudok válaszolni.
Alsó ajkamat harapdálom zavaromban.
Mit mondhatnék neki? Hogy gyere és csókolj meg? Az hogy hangzana már..jézusom annyira gáz lenne...
-Yiejong ha nem mondasz semmit, akkor én mennék enni.
-De ne.. én.. - Felé kapom a tekintetemet de amint viszonozza azt, el is fordítom a fejemet.
Nem bírom állni a tekintetét. Nem tehetek róla, zavarba jövök tőle.
-Jól van babe, te tudod. - A megszólításán meglepődök, és akarva akaratlanul de ismét találkozik a tekintetünk. - Ne maradj sokáig. - Lehajol és már olyan szinten közel van hozzám az arca, hogy levegőt se merek venni. Szája találkozik a homlokommal és egy hosszú csókot ad rá.
Erre a cselekedetére a szemeim akaratlanul is lecsukódnak.
Mély levegőt veszek és próbálom rávenni magam, hogy utána induljak.
Amint kitette a lábát a szobából.. akarom mondani a szobánkból, hm.. ez tetszik. A lábaimnak parancsolni sem kellett már vonszoltak magukkal.
Mikor közeledek az ebédlőbe a lépéseim már nem olyan bátrak mint az előbb..
Félve lépek be és minden szem rám szegeződik.
-Yijeong! Ülj mellém. - Jaeho nagyba integet felém, lábaim megindulnak de hirtelen megtorpanok.
Szemeim lassan Kyungilra téved aki fel vont szemöldökkel figyeli a legjobb barátját majd engem.
Leteszi a kezéből a kést és a villát is és minden figyelmét nekem szenteli.
Úgy érzem mintha ezzel csak jelezne, hogy neki ez rohadtul nem tetszik, de igazság szerint ez most engem egy cseppet sem izgat.
Sajnálom ő mindig olyan köcsög.. utána meg édes. Soha se tudok rajta kiigazodni. Mindig megbánt.. utána kibékít. Aish! Most ő jön szenvedni ez nem fair!
Lábaim bátrabban elindulnak Jaeho felé, hogy elfoglaljam a mellette lévő helyet.
-Khm.. - Valaki a torkát köszörüli. Jól tudom, ki az és ezért oda se merek nézni.
Lábaim már kevésbé bátrabban indulnak el a célig. Lassan ülök le Jaeho mellé, amit Kyungil nem néz jó szemmel. Nem nem néztem rá, de érzem a tekintetét magamon.
Kezembe vettem a kést és a villát is. Beleszúrtam a kést a húsba a villával pedig elvágtam.
Számhoz emelem a darab húst ami a villán lóg, szemeim Kyungilra tévednek aki hitetlenkedve figyeli mindegy egyes mozdulatomat.
Mintha nem tudná elhinni, hogy tényleg ezt tettem.
-Beszélgessünk egy kicsit ez így olyan unalmas. - Hae az aki megtöri ezt a kínos csendet. Vagy is..számomra kínos.
-Anya, fogd már be. - Dörmögi a fia az orra alatt.
-Fiam, hogy beszélsz az anyáddal? - Mr.Song csak rázza a fejét. Még se olyan lenne mint Kyungil?
Ezek szerint.. Kyungil rosszabb?
-Leszarom. - Ránt vállat és nem zavartatva magát, hogy más felnőttek is vannak itt ismét a szüleimre célzok, folytatja tovább az evést. Összeszarom magam ezen a srácon..
-Jaeho, hogy állsz a lányoknál? - Le se reagálva Kyungil megjegyzését, kezd bele a beszélgetésbe. Nekem nincs ellenemre addig ameddig nem engem faggatnak.
-Hát.. - Vakarja a tarkóját. - Jelenlegi nincs senki se aki egyáltalán egy kicsit is felkeltené az érdeklődésemet. - A vállát rántja, mintha nem is érdekelné.
-Értem.. na és te Yijeong? - Mosolyogva fordul felém, nekem pedig a kaja a torkomon akad.
Nagyot nyelve tüntetem el és egyszerre több szempárt is érzek magamon. Az övét is.
-Egy lány se érdekel. - Ennyit mondok. Remélem nem faggatnak tovább.
-Mert őt egy bizonyos fiú érdekli. - Suttogja felém a szavakat Jaeho, úgy hogy csak én halljam.
Hirtelen kapom felé a fejemet és a lehető legcsúnyább nézésemmel nézek rá. ezt most miért kellett?
Tekintetem találkozik Kyungiléval. Talán.. meghallotta? Az arcából ítélve igen.
Hogy ne hallotta volna meg, hisz Jaeho másik oldalán foglal helyet?!
Ezt a gyereket egyszer megölöm! Hogy mondhatta ezt? Ez annyira..annyira gáz.
-És te Kyungil? - Anya félve teszi fel a kérdését, még is mosolyog.
-Semmi köze hozzá.
-Kyungil! - Hae egyből rászól. Engem.. nem zavar, hogy ilyeneket mondd. Egyáltalán nem. - Nem tetszik neki egy lány se az ég egy adta világon. Sőt. - Nevetett fel. - Soha senki nem tetszett még neki.
-Mert neki is egy bizonyos fiú tetszik.. - Suttogja Jaeho, de ezt most a másik felének ülőnek. Szóval.. neki. hogy.. mi van?? Neki?! Komolyan? Jól hallottam?
-Kussolj már el. - Olyat csattan Kyungil keze Jaeho tarkóján, hogy még én is megugrok.
-Kyungil, hogy viselkedsz az asztalnál?! - Hae nagyon dühös, de ahogy elnézem a fia is. Nem kicsit és ő az miatt amit Jaeho mondott.
Várjunk csak..
Jaeho tényleg tud valamit amit én nem.. és.. köze lehet hozzám?
É-én? Én lehetek az a bizonyos fiú? Én vagyok az? Aish! Ki kell faggatnom ezt a féleszűt.
-Többet ne gyere a közelembe. - Minden egyes szavát jól megnyomja. Szavait Jaehonak szánja amit ő csak egy vigyorgással elintéz.
-Nekem mára elég volt. - Eltolja magától a tányérját és felindult a lépcsőn.
-Ne törődjetek vele kérlek. Majd megszokja hogy ennyien vagyunk..ez neki csak új. - Próbálja nyugtatni Hae anyát. Ami láthatólag sikerült is.
-Nekem mennem kell! - Nyújtózkodva áll fel a mellettem lévő.
-Nem maradsz itt? Van hely neked is! - Mr.Song szólal meg ezúttal.
-Nem, anyának megígértem, hogy sietek haza. - Magyarázza. - Akkor majd ütközünk haver. - Ütögeti meg gyengén a hátamat. - Viszlát! - Illedelmesen meghajol és már itt sincs. Egyik pillanatról a másikra.
-Anya én megyek, fáradt vagyok. - Tápászkodok fel a székről.
Nem tudom mennyi idő telhetett el mióta elment Jaeho, de 1 óra az biztos. És én azóta csak itt ülök és hallgattam az ősök dumáit amik annyira de annyira nem érdekelnek.
-Jól van fiam, jó éjt. - Legyint. És ezzel el is intéz, beszélget tovább.
Félve teszem meg minden egyes lépcsőfokot.
Mikor az ajtóhoz érek bátortalanul de bemegyek.. ez már az én szobám is.. elméletileg.
A szobában sötétség uralkodik de így is tisztán látom, hogy szét van terülve az ágyon.
-A-arrébb mész? - Hangom halkan cseng fel.
-Nem.
-D-de..hát..
-Gyere már csak fogd be. - Elkapja a kezemet és magára ránt.
-Kyungil.. - Próbálok elhúzódni tőle de nem megy. Az izmaim nem reagálnak semmit se.
-Azt mondtad, hogy velem maradsz.
-Heh?
-Megígérted. Egy órája várok rád, Yijeong.
-É-én én nem.. nem tudtam.. én..
-Nem érdekel. - Lelök magáról és a másik oldalára fordulva ezzel el is intézne mindent.
-Az a baj, hogy.. mellé ültem.. igaz?
-Nem izgat ki mellé ülsz. - Hazudik. Tuti hazudik.
-Ki..ki az a bizonyos fiú.. akiről beszélt? - Hiába nézek rá nem fordul felém. Ez rohadtul aggaszt. - Hallod.. - Magam felé fordítom de a kezeit kirántja az enyémből.
-Hagyjál már! - Hangja erős. Túl erős..
-Kérlek..
-Nyomd el magad Yijeong.
-Kérlek szépen.. Kérlek.. Hallod.. Ugye nem aludtál be? Fent vagy? Kyungil!! Ugye nem alszol? - Bombázom meg a kérdéseimmel.
-Jól van csak hagyj békén! - Csattan fel. Feldől és a szemeimbe néz. - Tudni akarod? Komolyan tudni akarod?
-I-igen.. - Bólintok is hozzá ezzel csak megerősítve a válaszomat.
De nem mondd semmit. Talán nem is én vagyok az.. és fél, hogy nem bízhat meg bennem..
Nem tudhatom. Ez a legszörnyűbb.
-Talán.. én.. én vagyok az? - Félve teszem fel a kérdést, mert tényleg félek.
Most magában biztos egy jót nevet. Miket képzelek..én is hülye vagyok.
-Igen Yijeong. Te vagy az! Kibaszottul te vagy az! - Hangja egyre erélyesebben szólal fel amitől a hideg ráz.
-S-semmi erőm sincs..
-Nem érzed jól magad? - Hangjában aggódást észlelek. De nem értem miért aggódna értem.. hisz az sem érdekelte mi lett volna velem ha a szülei nem ajánlják fel hogy náluk lakjunk.
-Túl, túl sok volt a mai nap.. - Szemeimet lassan lehunyom. Annyira fáradt vagyok.
-Ja.. - Csak ennyit mondd. Én viszont többet akarok tudni.. többet, többet és még többet.
-Kyungil..
-Hm?
-Miért.. miért nem akartad, hogy ideköltözzünk? - Kíváncsi vagyok. Tudnom kell, hogy amikor Jaeho felhozta az ötletét akkor miért változtatta meg a döntését.
-Akkor egész nap rajtam lógnál. - Hangja semleges. Hát nem erre a válaszára számítottam.
-És.. az olyan nagy baj lenne?
-Ha a közelemben lennél? Igen. - Most miért mondja ezt? Miért beszél saját maga ellen? - Félnék, hogy.. - Ennyit mondd. Nem folytassa amivel csak az agyamat húzza.
-Hogy..? - Rákérdezek. Ezzel is csak a türelmetlenségemet alátámaszva.
-Hogy túlságosan is hozzám nőnél.
-És az téged zavarna? - Nem értem őt komolyan nem.
-Mondtam egy szóval is?
-É-én nem értelek. - Lassan dőlők fel az ágyon, törökülésbe. Követi minden mozdulatomat, mintha csak tükörképem lenne. A tükörképem aki visszanéz rám, Rá nézek és a másik felemet látom.
-Mit nem értesz ezen most komolyan?! - Most miért kapta fel ilyen hamar a vizet? Nem mondtam semmi rosszat tudtommal.. - Nem akartam, hogy a közelemben legyél érted basszus?! Nem akarom, hogy hozzám nőj, nem akartam, hogy fontos személy legyél az életemben. Nincs szükségem az ilyen emberekre. Akik miatt aggódhatok. - Szemeim akaratlanul is kidüllednek. Jól hallottam amit mondott? Fontos vagyok a számára? Ezt komolyan ő mondta? A szívem egyre hevesebben ver.. Azt hiszem rosszul leszek, komolyan. - És ez annyira idegesítő.. és hiába tennék ellene, Jaeho mindent tönkre tesz. Tudja jól hogy mit ér.. - Csak mondja mondja és mondja, és egyszer csak abbahagyja. - Felejtsd el. - Rázza a fejét.
-De ne..ne már.. kérlek, folytasd! - Közelebb csúszok hozzá. Tudni akarom, hogy Jaeho mit tud. Mit tud amit én nem.
-Hagyjál már. - A fejét elfordítja és nem néz a szemembe. Miért nem?
-H-ha ezt ezt akarod.. Sajnálom. - Lehajtott fejjel feltápászkodok az ágyról.
-Hülye vagy?
-He? - A karom után nyúl és ránt vissza. Olyan erővel ránt maga felé, hogy félig rajta fekszek. De fordít a helyzeten, ugyan is maga alá ránt.
Csuklóimat a fejem mellet az ágyhoz szorítja. Ő pedig fölöttem helyezkedik el.
-Hova mész? - Most még is mit csinál? Nem akarja, hogy elmenjek?
-Ne-nem akarok hozzád nőni.. szólok Jaehona-
-Fogd már be! - Olyan hangerővel szól rám, hogy még én szégyellem el magam. - Minek mennél te Jaehohoz? Nem mész te sehova! - Nem néz a szemembe csak a fejét rázza. - Velem maradsz, remélem hh, ajánlom.. - Ennél a szónál már a szemembe nézve folytatja tovább. -.. ajánlom, hogy velem legyél. - Ezen a kijelentésén akarva, akaratlanul is egy gombóc keletkezik a torkomon.
Nem reagálok rá inkább semmit.. szerintem elég egyértelmű ami most az arcomon lejátszik.
Félve nézek fel a szemeibe.
-Értve vagyok? - Kicsivel erősebben szorít a csuklómra, de még ez is fájt, aminek hangot is adtam.
Hirtelen felszisszentettem, amire ijedten kapta felém a tekintetét, szorításán pedig engedett.
-V-veled maradok.. ígérem. - Szemeibe nézek, és úgy intézem hozzá a szavaimat.
-Helyes.. - Elmosolyodik a válaszomra.
Az arca egyre jobban közeledik felém. Jézusom.. most mit művel?
Homloka találkozik az enyémmel és csak egymás szemére fókuszálunk.
-Amúúgy.. - Ennyit mondd. Aish! Miért nem folytatja soha amit elkezd?
-Amúgy..? - Nagyot nyelve kérdezek vissza.
-Kész a kaja. - Egy pimasz mosoly kúszik az arcára.
Rohadtul nem erre számítottam és van egy olyan érzésem, hogy ezt tudja ő is.
Csuklóimat elengedi és feltápászkodik.
Most komolyan csak így itt akar hagyni?
-Hé.. - Most én vagyok a soros aki a csuklója után kap és rántom vissza.
Teljes súlyával rám nehezedik, de jelen pillanatban nem tud érdekelni.
-Hm? - A pimasz mosolya még mindig nem tűnik el az arcáról.
-Csak így..így itt hagynál? - Nem tudok a szemébe nézni, sőt.. a megfelelő hangnemet se találom, mert olyan halkan jöttek ki a szavak a számon, hogy abban sem vagyok biztos, hogy meghallotta.
-Miért? Mit szeretnél, mit tegyek? - Felvont szemöldökkel von kérdőre, de erre már nem tudok válaszolni.
Alsó ajkamat harapdálom zavaromban.
Mit mondhatnék neki? Hogy gyere és csókolj meg? Az hogy hangzana már..jézusom annyira gáz lenne...
-Yiejong ha nem mondasz semmit, akkor én mennék enni.
-De ne.. én.. - Felé kapom a tekintetemet de amint viszonozza azt, el is fordítom a fejemet.
Nem bírom állni a tekintetét. Nem tehetek róla, zavarba jövök tőle.
-Jól van babe, te tudod. - A megszólításán meglepődök, és akarva akaratlanul de ismét találkozik a tekintetünk. - Ne maradj sokáig. - Lehajol és már olyan szinten közel van hozzám az arca, hogy levegőt se merek venni. Szája találkozik a homlokommal és egy hosszú csókot ad rá.
Erre a cselekedetére a szemeim akaratlanul is lecsukódnak.
Mély levegőt veszek és próbálom rávenni magam, hogy utána induljak.
Amint kitette a lábát a szobából.. akarom mondani a szobánkból, hm.. ez tetszik. A lábaimnak parancsolni sem kellett már vonszoltak magukkal.
Mikor közeledek az ebédlőbe a lépéseim már nem olyan bátrak mint az előbb..
Félve lépek be és minden szem rám szegeződik.
-Yijeong! Ülj mellém. - Jaeho nagyba integet felém, lábaim megindulnak de hirtelen megtorpanok.
Szemeim lassan Kyungilra téved aki fel vont szemöldökkel figyeli a legjobb barátját majd engem.
Leteszi a kezéből a kést és a villát is és minden figyelmét nekem szenteli.
Úgy érzem mintha ezzel csak jelezne, hogy neki ez rohadtul nem tetszik, de igazság szerint ez most engem egy cseppet sem izgat.
Sajnálom ő mindig olyan köcsög.. utána meg édes. Soha se tudok rajta kiigazodni. Mindig megbánt.. utána kibékít. Aish! Most ő jön szenvedni ez nem fair!
Lábaim bátrabban elindulnak Jaeho felé, hogy elfoglaljam a mellette lévő helyet.
-Khm.. - Valaki a torkát köszörüli. Jól tudom, ki az és ezért oda se merek nézni.
Lábaim már kevésbé bátrabban indulnak el a célig. Lassan ülök le Jaeho mellé, amit Kyungil nem néz jó szemmel. Nem nem néztem rá, de érzem a tekintetét magamon.
Kezembe vettem a kést és a villát is. Beleszúrtam a kést a húsba a villával pedig elvágtam.
Számhoz emelem a darab húst ami a villán lóg, szemeim Kyungilra tévednek aki hitetlenkedve figyeli mindegy egyes mozdulatomat.
Mintha nem tudná elhinni, hogy tényleg ezt tettem.
-Beszélgessünk egy kicsit ez így olyan unalmas. - Hae az aki megtöri ezt a kínos csendet. Vagy is..számomra kínos.
-Anya, fogd már be. - Dörmögi a fia az orra alatt.
-Fiam, hogy beszélsz az anyáddal? - Mr.Song csak rázza a fejét. Még se olyan lenne mint Kyungil?
Ezek szerint.. Kyungil rosszabb?
-Leszarom. - Ránt vállat és nem zavartatva magát, hogy más felnőttek is vannak itt ismét a szüleimre célzok, folytatja tovább az evést. Összeszarom magam ezen a srácon..
-Jaeho, hogy állsz a lányoknál? - Le se reagálva Kyungil megjegyzését, kezd bele a beszélgetésbe. Nekem nincs ellenemre addig ameddig nem engem faggatnak.
-Hát.. - Vakarja a tarkóját. - Jelenlegi nincs senki se aki egyáltalán egy kicsit is felkeltené az érdeklődésemet. - A vállát rántja, mintha nem is érdekelné.
-Értem.. na és te Yijeong? - Mosolyogva fordul felém, nekem pedig a kaja a torkomon akad.
Nagyot nyelve tüntetem el és egyszerre több szempárt is érzek magamon. Az övét is.
-Egy lány se érdekel. - Ennyit mondok. Remélem nem faggatnak tovább.
-Mert őt egy bizonyos fiú érdekli. - Suttogja felém a szavakat Jaeho, úgy hogy csak én halljam.
Hirtelen kapom felé a fejemet és a lehető legcsúnyább nézésemmel nézek rá. ezt most miért kellett?
Tekintetem találkozik Kyungiléval. Talán.. meghallotta? Az arcából ítélve igen.
Hogy ne hallotta volna meg, hisz Jaeho másik oldalán foglal helyet?!
Ezt a gyereket egyszer megölöm! Hogy mondhatta ezt? Ez annyira..annyira gáz.
-És te Kyungil? - Anya félve teszi fel a kérdését, még is mosolyog.
-Semmi köze hozzá.
-Kyungil! - Hae egyből rászól. Engem.. nem zavar, hogy ilyeneket mondd. Egyáltalán nem. - Nem tetszik neki egy lány se az ég egy adta világon. Sőt. - Nevetett fel. - Soha senki nem tetszett még neki.
-Mert neki is egy bizonyos fiú tetszik.. - Suttogja Jaeho, de ezt most a másik felének ülőnek. Szóval.. neki. hogy.. mi van?? Neki?! Komolyan? Jól hallottam?
-Kussolj már el. - Olyat csattan Kyungil keze Jaeho tarkóján, hogy még én is megugrok.
-Kyungil, hogy viselkedsz az asztalnál?! - Hae nagyon dühös, de ahogy elnézem a fia is. Nem kicsit és ő az miatt amit Jaeho mondott.
Várjunk csak..
Jaeho tényleg tud valamit amit én nem.. és.. köze lehet hozzám?
É-én? Én lehetek az a bizonyos fiú? Én vagyok az? Aish! Ki kell faggatnom ezt a féleszűt.
-Többet ne gyere a közelembe. - Minden egyes szavát jól megnyomja. Szavait Jaehonak szánja amit ő csak egy vigyorgással elintéz.
-Nekem mára elég volt. - Eltolja magától a tányérját és felindult a lépcsőn.
-Ne törődjetek vele kérlek. Majd megszokja hogy ennyien vagyunk..ez neki csak új. - Próbálja nyugtatni Hae anyát. Ami láthatólag sikerült is.
-Nekem mennem kell! - Nyújtózkodva áll fel a mellettem lévő.
-Nem maradsz itt? Van hely neked is! - Mr.Song szólal meg ezúttal.
-Nem, anyának megígértem, hogy sietek haza. - Magyarázza. - Akkor majd ütközünk haver. - Ütögeti meg gyengén a hátamat. - Viszlát! - Illedelmesen meghajol és már itt sincs. Egyik pillanatról a másikra.
******
-Anya én megyek, fáradt vagyok. - Tápászkodok fel a székről.
Nem tudom mennyi idő telhetett el mióta elment Jaeho, de 1 óra az biztos. És én azóta csak itt ülök és hallgattam az ősök dumáit amik annyira de annyira nem érdekelnek.
-Jól van fiam, jó éjt. - Legyint. És ezzel el is intéz, beszélget tovább.
Félve teszem meg minden egyes lépcsőfokot.
Mikor az ajtóhoz érek bátortalanul de bemegyek.. ez már az én szobám is.. elméletileg.
A szobában sötétség uralkodik de így is tisztán látom, hogy szét van terülve az ágyon.
-A-arrébb mész? - Hangom halkan cseng fel.
-Nem.
-D-de..hát..
-Gyere már csak fogd be. - Elkapja a kezemet és magára ránt.
-Kyungil.. - Próbálok elhúzódni tőle de nem megy. Az izmaim nem reagálnak semmit se.
-Azt mondtad, hogy velem maradsz.
-Heh?
-Megígérted. Egy órája várok rád, Yijeong.
-É-én én nem.. nem tudtam.. én..
-Nem érdekel. - Lelök magáról és a másik oldalára fordulva ezzel el is intézne mindent.
-Az a baj, hogy.. mellé ültem.. igaz?
-Nem izgat ki mellé ülsz. - Hazudik. Tuti hazudik.
-Ki..ki az a bizonyos fiú.. akiről beszélt? - Hiába nézek rá nem fordul felém. Ez rohadtul aggaszt. - Hallod.. - Magam felé fordítom de a kezeit kirántja az enyémből.
-Hagyjál már! - Hangja erős. Túl erős..
-Kérlek..
-Nyomd el magad Yijeong.
-Kérlek szépen.. Kérlek.. Hallod.. Ugye nem aludtál be? Fent vagy? Kyungil!! Ugye nem alszol? - Bombázom meg a kérdéseimmel.
-Jól van csak hagyj békén! - Csattan fel. Feldől és a szemeimbe néz. - Tudni akarod? Komolyan tudni akarod?
-I-igen.. - Bólintok is hozzá ezzel csak megerősítve a válaszomat.
De nem mondd semmit. Talán nem is én vagyok az.. és fél, hogy nem bízhat meg bennem..
Nem tudhatom. Ez a legszörnyűbb.
-Talán.. én.. én vagyok az? - Félve teszem fel a kérdést, mert tényleg félek.
Most magában biztos egy jót nevet. Miket képzelek..én is hülye vagyok.
-Igen Yijeong. Te vagy az! Kibaszottul te vagy az! - Hangja egyre erélyesebben szólal fel amitől a hideg ráz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése