15.Fejezet

Fuuuuuuuu hat vegre ez is eljott. Annyit kell tanulni es fuu nem hiszem el komolyan mar.

Na mindegy a lenyeg hogy sokat vartatok ram amit nagyon sajnalok:( De siettem vele ahogy csak tudtam.

[Yijeong OPV]

-Mi az? - Ismétlem meg újra, mert nem reagált semmit se.

-Mennem kell, majd jövök. - Az irányt a bejárati ajtó felé veszi.

-De..de mi történt? Baj van? - Elkapom alkarját és visszarántom.

-Nem kell róla tudnod. - Rát vállat.

-Ami a te gondod az az enyém is! - Erősködök. Érdekel mi van vele, hisz a párom. Hogy mondhat ilyet hogy nem kell róla tudnom?

-Yijeong, ez nem tartozik rád fogd fel. - Durván szól rám, majd majd' feltépi az ajtót és kirohan.

Ebbe meg mi ütött? Miért beszél velem így? Én.. én nem is csináltam semmit..

[Kyungil OPV]

Amit egy átlagos ember megtenne egy lépést az nekem kettőnek tűnik olyan gyorsasággal megyek.

Mit képzel ez magáról úgy őszintén? Csak kapjam el. 

Egyszer már elhagyott minket egy nő miatt, mikor 8 éves voltam és most megint itt tartunk.

Csak kapjam el a torkát ketté harapom, nem érdekel. Ő az apám meglehet, de nem tehet ilyet az édesanyámmal. 

Szemeim égnek a gyilkolástól. Ez lehet durván hangzik, de nem bírok a bennem remegő hirtelen jött dühtől.

Gyűlölöm, mar 8 éves korom óta. Nem tudtam neki megbocsájtani, anyám lehet megtudott de én nem. Egy 8 éves gyerekben ez megmarad.

Emlékszem..

"-Kyungil, ne sokáig legyél kint kezd hűvös lenni! Meg ne fázz! - Kiabál ki nekem anya.

Nyár van, de már este 7 és fúj a szél. Aggódik értem, ahogy egy anyának szokás.

Apa elment a barátaival dolgozni, de már itt kéne lennie, de még semmi.

-Anya.. - Futok be hozzá. - Mikor jön már apa haza?

-Nem tudom fiam, gyere.. - Megfogja kezemet. - Nézzünk ki az útra hát ha jön. - Csak bólintottam és kimentünk az utcára és néztük a hosszú utat. Vártuk hátha megjelenik apa kocsija, de semmi.

Ezt eljátszottuk vagy háromszor, de meg is untuk ezért anya bent főzött tovább én meg kint játszottam.

Egy kocsi leparkolt előttünk. Kiszálltak apa haverjai, de ő sehol sincs.

-Apa..? - Félve tettem fel a kérdést. Féltem valami baja esik.

-Apád el ment egy nővel. - Nevetett az egyik.

-Apádat ne várd, nem jön már haza. - Nevetett a másik is.

Miről beszélnek ezek meg? Mit hordanak össze?

Az utat a bejárati ajtó felé vették, gondolom anyának is ilyeneket mondanak. Vagy csak engem szívatnak?

Utánuk mentem én is, mire anyám döbbent arcával találtam szemben magam.

-Csak hazudsz George. - Nevet fel.

-Miért hazudnék? Esküszöm neked.

-Gyere velünk elviszünk oda.

Anya gyorsan tárcsázni kezdett.

-Figyelj Kyungil, jön mindjárt Dasom néni, vigyáz rád míg anya elmegy apáért, jó? Vigyázz magadra. - Fejemre puszil és már itt sincsennek.

A következő amire emlékszem amikor megjöttek kocsival. Anya sírva szállt ki és utána közvetlen apa. Nem szóltam semmit se. Apa bement a szobájába és bezárta.

-Menjél, kérdezd meg mi történt édesapádtól! - Kiabált rám anya. - Ott van bent, menjél!

Bátortalanul indultam meg az ajtó felé és benyitottam. Az ágyon ült a háta a falnak döntve és a földet nézte.

-Apa.. mi történt? - Hiába kérdeztem, válasz nem jött.

Felmásztam az ágyra és közelebb ültem hozzá. 

-Apa.. hol voltál? Miért nem jöttél hamarabb haza? - Hangom gyenge, mint amilyen én vagyok. - Tudod mennyire aggódtam? - Válasz nem jött még mindig. - Apukám, hallasz engem? - Szemeim könnybe lábadtak. - Tudod mikre gondoltam már? Hogy ha a suliban be kell írni az ellenőrzőkönyvbe az adatokat és nem írok semmit arra hogy apja neve és megkérdezi a tanár, hogy miért nem írtam oda az apukád nevét, azt mondtam volna hogy azért mert már nincs apukám, elment. - Kezdtem el kioktatni.

Eltelt egy hét még mindig ki sem dugta az orrát a szobából.

Anya azt mondta hogy apa csak elakart menni dolgozni, és egy nő kitudta volna vinni külföldre de apa meggondolta magát. Csak jobb életet akart nekünk biztosítani.

Vagy is.. én ebben a hitben éltem pár évig.. mikor már idősebb nem lettem és össze nem állt minden a fejemben. Apa megakart szökni azzal a nővel, de anya odament és mondta neki hogy válasszon hogy mi vagy az a kurva, és minket választott."

Azóta meggyűlöltem mint a szart. Pont ez miatt, hogy lehet valaki ilyen? Egy házas férfi könyörgöm!

És állítólag szereti anyámat akkor mi a faszt művel ott?!

Szememet a könnyek égetik de nem engedem útjára törni. Nem, nem megy, én ahhoz túl erős vagyok, hogy elsírjam ilyen miatt magam.

Akkor megúszta, de most nem fogja.

[Yijeong OPV]

Valaki nagyon dörömböl az ajtón. Mikor megindulok hogy kinyissam hirtelen kivágódik az ajtó és Jaeho rohan be.

-Kyungil!! - Kiabál.

-Yaaah! Jaeho mit ordítasz?! - Léptem mellé. - Mit keresel itt?

-Süket vagy? Mondom hogy Kyungil! - Kiabál. 

-Yah a fülem! - Kapok a füleimhez. - Amúgy meg elment.. jött neki egy sms és elrohant.

-Nem mondod? - Néz rám aggódó tekintettel. - Te meg hagytad? - Morog rám.

-Mit csinálhattam volna? Nagyon mérgesnek tűnt és nem épp a legkedvesebb volt. - Húztam el számat.

-Ajajaj.. baj van. - Járkál fel alá miközben a tarkóját simogatja.

-Mi az? Te tudod miért rohant el? - Döbbentem le. Ez még is honnan tudja?

-Gyere. - Megragadta karomat és vonszolni kezdett maga után. - Mindent elmondok csak kérlek szedd a lábad.

****

-Hogy micsoda? - Lefagytam. Kyungil apja ilyenekre képes? Ki nem néztem volna ki belőle.. hogy.. hogy teheti meg ezt már másodjára is..

Istenem Kyungil.. mi járhat most a fejedben.

-Kérlek siess Yijeong, ha nem akarod Mr.Songot halottan látni.

-Jaeho ne is mondj ilyeneket! 

-Jó bocsi, de tényleg komoly bajok lesznek! - Sürget.

[Kyungil OPV]

Amint beteszem a lábam a kis eldugott étterembe, szemeim egyből kiszúrják őket.

Bájosan nevetgélnek. Nekem ennyi elég volt, gyors léptekkel megindultam feléjük és felrángattam apámat az ingjénél fogva.

-Te rohadék! - Arca összerándul, fél az ütéstől. Az én kezem pedig hátra lendül és..

-KYUNGIL NE!! - Hallok meg egy hangot ami miatt a kezem a levegőben marad. Nem csattan az arcán.

Ez a hang Yijeongé. Nem nézek felé, félek hogy tényleg ő az.

Kezem ismét lendül de valaki elkapja.

-Azt mondtam ne. - Liheg miközben hátulról átölel. Kezeire nézek ami a csuklómon van és egyből felismerem. Ez ő lesz az.

-Engedj el, megölöm! - Kiabáltam. 

-Kyungil nyugalom! - Áll közém és apám közé Jaeho.

Arra a rohadékra nézek aki megilletődve néz rám.

-Fi..fiam? - Döbben le. - Te.. te meg.. mit..? Mit kere-

-Ezt én is kérdezhetném APA! - Emeltem ki az apa szót.

-Én..én csak.. 

-Ja tárgyalás meg minden. - Puffogtam. - Miféle tárgyalás az ahol csókolózni kell? - Emeltem fel hangom.

-Fiam, halkabban ha lehet! - És még neki áll feljebb?

-Nem vagyok a fiad és ne te mondd már meg! - Emeltem meg jobban a hangom.

-Na jó, menjünk ki és ezt ott játszátok le, ne itt. - Húzott ki minket a helyiségből Jaeho.

Az emberek bent már kezdtek kicsit nagyon bámulni minket de leszartam.

Az a nő egy szót se szólt, megilletődött lehet.

-Ki ez a ribanc? - Mutatok az ajtó előtt álló nőszemélyre.

-Na de Kyungil. - Szól le. - Hogy beszélsz?!

-Ahogy akarok! - Hangom erejéből nem veszek le, nem érdekel ha az egész utca miattam zeng. Hadd hallják csak milyen mocskos apám van. - Megcsalod anyát? Igen? Ezzel?!

-Kyungil ezt itt és most fejezd be! - Kiabál.

-Te velem ne kiabálj! - Indulok meg felé.

-Shhh.. - Ölel át hátulról ismét ez a szerencsétlen. Nem hiszem el akkora az erő bennem hogy egész Koreát letudnám dönteni de ő egy ujjával hozzám ér semmi erőm se marad. Mi ez már?

Elém lép és magához ölel szorosan, egyik kezemmel fejét megsimogatom és hátrébb lépek.

Apa furcsán néz ránk de leszarom.

-Menj haza. - Mit beszél ez nekem? - És anyádnak egy szót se. - Hogy mit akar tőlem kérni?

-Azt akarod hogy falazzak neked? Hogy hazudjak a saját anyámnak egy áruló miatt? Az agyam eldobom, esküszöm. Ilyen bolondnak nézel engem? - Fejre állok esküszöm.

-Idefigyelj Kyungil. Vagy kussba maradsz anyád előtt vagy kiteszem Yijeongékat a házból! Választhatsz kedves fiam. A döntés a te kezedben van. - Karba tett kézzel lép egyet közelebb hozzám. Fogaimat és az öklöm összeszorítom. Nem sok kell hogy ellökjem ezt a törpét és neki menjek annak.

Hogy mondhat ilyet? Válasszak hogy anya vagy Yijeongék.. Nem hiszem el. Mit tegyek?