Lehet hogy nem a leghosszabb, de olyan foradt voltam hogy nem volt erom.
De a kovetkezo igerem hosszabb lesz^^ Talan annyira mint az elozo, ha szeretnetek.
Hat akkor en nem is huznam a szot, mert mindenki Kyungjeongra kivancsi^^
[Kyungil OPV]
Annyira ideges vagyok, hogy arra szó nincs. Komolyan. Azt hiszem rosszul leszek.
-Kyungil, várj kérlek. - Hiába kiabálsz utánam én nem megyek oda vissza. A lábaim akaratlanul is megállnak. Most mi történt? Miért rá hallgatnak és nem rám? Istenem..nem tudtam, hogy így is hatással van rám. Nekem ez rohadtul új. - Kyungil kérlek gyere vissza! V-veled akarok lenni és nem vele! Hallod.. - Amúgy meg..miért lettem dühös? Nem is érdekel, hogy mi van köztük vagy hogy ki ez..
Lábaim ismét elindulnak. De nem tudok megtenni egy lépést se mert két gyenge kar ölel át hátulról.
-Kyungil.. - Fejét a hátamba fúrja. - Veled akarok lenni.. ő..ő csak a szomszédom.
-Azért becézget mi? Yijeong drága. Hát szopja le magát.
-Ne féltékenykedj már.. - Hangjából ítélve mosolyog. Jól szórakozik azon, hogy engem zavar az hogy minden lánynak tetszik.
-Nem vagyok féltékeny csak, csak már irritál.
-Elküldtem..mondván, hogy.. a barátommal szeretnék lenni.. - Suttog. Szóval a barátjának tart.
Várjunk csak..már mint úgy a barátja? Vagy csak barát,haver?
Nem merek rákérdezni, tök ciki lenne. De mi nem barátok vagyunk ez annál sokkal bonyolultabb..azt hiszem.
-És neked..tetszik? Nem mintha érdekelne csak..mert akkor én tényleg nem zavarnák.
-Dehogy tetszik. - Hevesen rázza a fejét.
-Tényleg? - Hangom úgy hangzik, mint akit érdekel, pedig nem.. igaz?
-Tényleg. - Karjai szorosabbak lesznek. De álljunk csak megy egy pillanatra. Mióta ölelgethet ő engem?
-Nem azért a két forintért de.. elengednél végre? - Válaszát meg nem várva szabadítom ki magam karjai közül.
-Ne ne haragudj.
-Kezdem megszokni. - Legyintek, mint ha ez semmiség lenne.
-Vissza megyünk? Ke-kezdek fázni.. - De hülye vagyok. Azért jöttem, mert vigyázni akarok erre a szerencsétlenre erre mire fel bukkan egy csaj a közelében már hátat is fordítok. Sok eszem van nekem is, na mindegy.
-Menjünk. Már így is beteg vagy. - Karomat átdobom vállán, mint ha ez egy természetes dolog lenne és úgy vonom közelebb magamhoz. Szemeivel engem néz, nem érti miért csinálom ezt. Mondjuk igazából én se, szóval választ ne várjon erre.
-Csináljak neked levest? -Teszem fel a kérdést miközben beérünk a lakásába, kezeimet leveszem válláról és két lépéssel arrébb lépek. Túl közel van.
-Ne-nem nem kell, köszönöm. Inkább pihennék. - Ellenkezik. Tudtam én, hogy nem ízlik neki.
-Akkor egy teát az majd jót tesz, oké? - Erősködök. Segíteni szeretnék, hogy jobban érezze magát, de nem nagyon engedi.
-J-jó. - Na végre beleegyezik legalább ebbe. Teát csak tudok csinálni.
-Addig menj fel, pihenj le.
-Nem szeretnék..
-Miért?
-Hát.. ha a közeledben vagyok akkor.. akkor jobban érzem magam.. - Arca pírbe szökik. - Ajjj. - Kezeit az arca elé teszi, ezzel takarná el a zavarát.
-Gyere ide. - Nevetek fel, miközben kitárom a kezeimet. Mit csinálok? Megengedném, hogy megöleljen?
-Szabad? - Nagy szemmel pislog rám. Na most erre, hogy mondjak nemet? Most az egyszer talán..csak mert beteg..
Lassan bólintok, jelezve hogy szabad a pálya. Gyors léptekkel áll elém. Fejét a mellkasomra hajtja és szorosan ölel magához.
Nem lököm el magamtól.. ha ez őt boldoggá teszi akkor csak öleljen. Fura érzés..de nem olyan rossz. Egyik kezemmel a hátát simogatom a másikkal a haját borzolom össze vissza.
-Akkor gyere velem. - Távolodok el tőle és elindulok a konyha felé, de nem tudok elindulni. Ugyan is öt picike ujj fonódik az én ujjaim közé. Lassan felvont szemöldökkel nézek le rá, mire ő széles mosollyal mosolyog rám. - Mit csinál.. jézusom Yijeong, tűz forró a kezed! - Számat lassan a homlokára teszem, amire ő csak lehunyja a szemeit. - A homlokod is.. menjél fel gyorsan és feküdj be az ágyba!
-De neeem! Veled akarok lenni.. - Elengedi a kezemet, elém áll és szorosan bújik hozzám.
Az anyja nem hazudott.. ha Yijeong beteg akkor tényleg elég idétlenül viselkedik. Összeszarom magam, jó isten gyere le és áldjál meg, mert rosszul leszek ma már másodjára.
-Yijeong fogadj szót nekem jó? - Tolom el magamtól, hogy belenézhessek a szemeibe.
-Szeretsz engem? - Beharapja a száját és nagyokat pislog.
-Pihenésre van szükséged, azt se tudod most miket beszélsz.
-Nekem rád van szükségem, értsd meg.. miért nem tudod felfogni?! - Hangja olyan mint aki mindjárt elsírja magát. Basszus hát ezt nem hiszem el.
-Jól van jól van, felfogtam cssss csak ne sírj. - Magamhoz húzom és az arcát simogatom.
-A-azt mondtad, hogy nem akarod, hogy még egyszer miattad sírjak.. - Ezt persze megjegyezte. - Szóval.. ha nem engeded hogy a közeledbe legyek akkor sírni fogok. - Komoly fejjel néz rám. Hát én tényleg összeszarom egyszer magamat. Hogy hogy mondhatja ezt? Most..zsarolni próbál? Ez a kis szarság? Hát az agyam eldobom, tényleg.
-Yijeong ne viselkedj már úgy mint egy 5 éves, könyörgöm.
-Jól van te akartad. 5..4..3..2..- Megragadom a karját és elkezdem magam után vonszolni. Istenem mire vállalkoztam..
-Ülj le szépen a székre amíg megcsinálom neked a teát. - Mutatok a székek felé. Elindulnék hogy előkészíthessem a hozzávalókat de visszaránt. Most meg mi van már?
-Ne olyan gyorsan. - Vigyorog.. ebbe meg mi ütött? - Elengedlek ha kapok egy puszit. - Mutatóujját az arcára helyezi. Jelezve oda kéri a pusziját. Ez a gyerek bolondot csinál belőlem. Azt hiszi majd megteszem mindjárt amit csak kér. Kicsit el van tévedve hh.
-Na még mit nem. - Rántom ki a karomat kezei közül.
-Kyungil.. most miért vagy ilyen..? É-én csak.. - Hangja gyenge, erőtlen.
-Befejeznéd kérlek? - Kezdek idegessé válni.
-Puszit akarok.. na tudom, hogy te is akarod. - Felém kacsint. Ez ugyan az a gyerek aki egy rendes mondatot nem bír kinyögni a közelemben?
-Yijeong inkább menj fel.
-Jó, ha ezt akarod akkor hagyjál békén, többet hozzám ne szóljál! - Hangja dühös. Nem láttam még ilyennek.
Lábai elindulnak de visszarántom és egy csókot nyomok az arcára, mire az egész feje vörös lett.
-Hagyjál most már! Ezzel nem békítesz ki hallod! - Gyors léptekkel szalad fel az emeletre.
Ujjaimat lassan végig szántom a számon ami nem rég még Yijeong arcár érintette. Olyan puha volt.
Megráztam a fejemet és erőt véve magamon neki kezdtem ennek a nyomorék teájának.
Nem telt bele 10 perce mire végeztem. Kivettem egy tálcát és rátettem, mellé egy kis fehér gyógyszert.
Elindultam a lépcső felé, benyitottam random az egyik szobába de üres volt, nem talált nem baj akkor a következő. Benyitottam a másik a szobába ahol az ágyon szétterjesztve feküdt és a mesét nézte.
-Tessék. - Nyújtottam felé tálcát. - Van a bögre mellett egy lázcsillapító kérlek idd meg.
-Becézz nyugodtan. - Mosolyog.
-Becézzelek? Minek?
-Mert az olyan jól esne. Na kérlek Kyungilom. - Remélem ha megitta a gyógyszert akkor végre visszajön az esze. És mi az hogy Kyungilom? Mióta vagyok én az övé?
-Inkább idd meg. - Rázom a fejemet.
-Addig találd ki, vagy tudod mi lesz. - Ajkait lefelé biggyeszti jelezve, hogy akkor hiszti lesz. Fasza, milyen becenevet adjak neki? Ajj hogy ilyen helyzetekbe hoz engem. - Leteszed? - Nyújtja felém a tálcát amin egy üres bögre van csak.
-Persze.
-Becézésem hol marad? - Ó az istenit neki.
-Figyelj babe, amíg leviszem a tálcát addig próbálj meg aludni, hát ha jót tenne. - Nem hiszem el, hogy erre kényszerít. Azt meg főképp nem hogy engedelmeskedem neki.. talán csak azért mert beteg. Igen, csak is azért.
-Rendben, puszit kapok? - Hát tényleg nem hiszem el. Ez kész vicc komolyan. Már meg se próbálok ellenkezni, úgy is az lesz amit ő akar, és ezt tudja nagyon jól.
Lehajolok hozzá és egy puszit nyomok a homlokára. Eltávolodok rá se nézve ki sietek a szobából, hogy vissza siethessek hozzá.
Vissza tettem szépen a helyére a dolgokat, a bögrét elmostam. Mikor fordultam volna meg, hogy visszamenjek ahhoz a nyomorékhoz, neki ütköztem egy kis tesztnek.
-Yijeong a szívbajt hozod rám ember! Nem meg mondtam neked, hogy legyél fent?
-Akkor most megbüntetsz? - Egy perverz vigyor jelenik meg a száján. Oké.. ebből semmi jó nem fog kisülni. Valamit gyorsan ki kell találnom.
-Öhm.. babe nem csinálunk muffint? Ketten?
-Muffint szeretnél enni? De az nem finomabb mint én.. - A szemeim majd kiesnek a helyéről. ezeket álmomban nem gondoltam volna, hogy Yijeong tud ilyeneket mondani.
-Tudom, de hát na. Na gyere. - Ragadom meg a kezét és a pulthoz húzom.
-Kezdjük. - Ugrál akár csak egy kisgyerek. Ezen akaratlanul is elmosolyodok.
Nem is olyan nehéz.. nem tudtam, hogy ő meg sütni is tud. Valami kész csoda ez a gyerek, esküszöm.
A csoda hogy a lányok is odavannak érte. De miért azt mondtam, hogy a lányok is? Nem csoda hogy a lányok. Na így akartam.
-Kyungil figyelj csak..
-Hm? - Fordulok felé amikor egy tenyérnyi lisztet kapok az arcomba. A jó isten áldja meg, most már komolyan. Mindennek van határa.
-Olyan cuki vagy így. - Nevet. Örülök, hogy szórakoztatónak tartja ezt az egészet.
Lábujjhegyre áll és bátortalanul egy puszit nyom az arcomra. Oké.. egy fiú puszilgat. Jóó ő nem csak egy fiú hanem inkább, az a fiú. De akkor is!
-Te is szeretnél cuki lenni? - Markolok a lisztbe és az arcához dobom. Elég viccesen néz ki, belőlem meg kitör a nevetés. Na várjál csak Kyungil, azt hiszed vicces vagy? Megfogtunk egyszerre egy egy lisztes zacskót és két lépést hátráltunk.
-Készen állsz? - Indulok meg felé mire ő nevetve csak elszaladt.
Össze vissza rohangáltunk a házban, egymást kergetve lisztes zacskóval. Néhány helyre ki is szórtuk, de nem igazán érdekelt. Se engem se őt.
Eltelt egy fél óra mire meguntuk az egészet.
-Gyere ide babe, hadd nézzem meg van e lázad. - Intek neki, hogy jöjjön ide.
Számat a homlokára teszem.. nem mondhatnám hogy meleg de azt se hogy hőemelkedése nincs..
-Kicsit fáradt vagyok. - Ásít.
-Fürödj le, és utána irány az ágy.
-Igen is, főnök! - Áll vigyázz állásba akár egy katona. Lábujjhegyre áll és egy hosszú puszit nyom az arcomra és sietve távozik a fürdő felé.
Ahj ez a gyerek az őrületbe kerget egyszer.. Míg ez a szerencsétlen megfürdik gyorsan összerámolok és feltörlöm a mocskainkat.
-Kyungil! Gyere egy picit kérlek! - Mit akar már?
-Igen? - Állok meg a fürdőszoba ajtaja előtt.
-Gyere be, nem fürödtem meg még. - Akkor eddig mit csinált?
-Mit csináltál akkor? - Léptem be.
-Hát pisikéltem, utána megengedtem a vizet és.. azt szeretném ha segítenél fürödni..mert olyan gyengének érzem magam..
Mondtam már hogy idegileg kicsinál ez a gyerek? Nem viccelek. Teljesen kikészít. Hogy kérhet tőlem ilyet? Mondjuk inkább ez mint hogy azt kérje, hogy fürödjünk együtt..
-Miben segítsek? - Sóhajtok ugyan is veszekedni már nekem sincs erőm és minél hamarabb szeretnék ezen túl esni.
-Vetkőztess le. - És újra az a perverz vigyor. Remélem nem valami mást fog csinálni mert nem tudom hogy akkor mihez kezdjek..
Közelebb lépek hozzá és a pólója alját fogom és felhúzom. Végig nézek a felsőtestén, nem is rossz.
-Kigombolod? - Mutat le a nadrágjára.
-Yijeong, azért ez már kicsit sok. - Rázom a fejemet.
-Ne ne haragudj.. én tényleg nem.. nem akartam.
-Inkább siess babe, mert én is leszeretnék fürödni és utána bedőlni az ágyadba és csak aludni.
-Velem? - Szemei csillognak akár a csillagok. Talán még azoknál is fényesebben.
-Veled. - Borzolom össze a haját.
Kisétálok az ajtón magam után csukva azt. Megáll az eszem ezen a kölykön.
Annyira kisgyerekes, de jól áll neki ez a stílus, illik a kinézetére.. azt hiszem.
A szobából egy kis hangra leszek figyelmes. Lábaim egyből megindulnak a hang felé.
Yijeong telefonja az. Lassan nyúlok érte és pásztázom a nevet ami a kijelzőn van "Anya". Hezitálva de felveszem.
-Igen?
-Yi.. Kyungil?
-Igen, babe épp für.. - Jajj majd nem mit mondtam! A fejem most olyan vörös mint talán még soha! Ez annyira ciki, te jó ég.
-Tessék? - Értetlen hangja csapja meg a fülemet.
-Yijeong épp fürdik, a láza már lement adtam neki gyógyszert és teát. - Váltok témát, nehogy rákérdezzen mert akkor rosszul leszek. Ma már harmadjára.
-Köszönöm, csak azért hívtam hogy ma túlórázok szóval későn érek haza. Kérlek add át neki, hogy ne ijedjen meg ha nem érek ma haza akkor amikor szoktam.
-Ne aggódjon úgy döntöttem, hogy itt alszok.
-Igen? Hogy hogy? - A hangjában nyugodtságot észlelek.
-Mondjuk úgy, hogy vesztettem egy fogadást.
-Oh, értem. Nem készített ki a kedvességével?
-Kedvesség? - Ez miről beszél.
-Hát amikor beteg akkor velem mindig kedves és olyan kis buta, mindig hülye kéréseket tesz fel.
-Hát velem egyáltalán nem ilyen volt, hanem inkább ragaszkodó..
-Igen?
-Igen.
-Nem tudom miért. Ezek szerint mindenki más hatással van rá. - Ennyit mondd mire én bontom a vonalt. Meguntam a beszélgetést mit beszélgessek az anyjával? Semmi közöm hozzá, mellesleg nem is engem keresett.
-Kész vagyok. - Sétál a szobába egy nagy ásítással.
-Be ne kapj már. - Nevetek és elindulok a fürdő felé. Alig várom hogy lemoshassam magamról a lisztet.
-Ahhoz lejjebb kell ereszkedjek te buta. - Amint elhaladok mellette, ezt csak úgy odalöki nekem, aminek hála a szemeim annyira kikerekednek, hogy szerintem mindjárt kiesik a helyéről.
Ez biztos, hogy nem Yijeong! Ez valaki más, ő nem ilyen! Vagy.. én nem ismertem meg jobban?
De jézus isten..
*****
Annyira jól esett a testemnek ez a forró víz, hogy azt elmondani nem tudom.. az egész napomat ezzel a kis fasszal töltöttem. Tényleg egy kis idétlen ha beteg. De igazából visszagondolva rá elég vicces volt. Kicsit megrémiszt hogy ennyire engedelmeskedtem neki..ez annyira nem én voltam. Vagy csak az ő közelében lettem más? Nem tudom..
Beléptem a szobába ahol már a sötétség uralkodott. Befészkeltem magam Yijeong mellé és betakaróztam.
Hirtelen felém fordult és magához ölelt. Fejét a nyakam és a vállam közé tette. Lábát átlendítette a csípőmön mintha ez alap dolog lenne.
-Végre, hogy itt vagy.. -Suttog.
-Mindig itt leszek melletted.
-Kapok pu-
Nem engedtem hogy befejezze a mondatát. Számat a homlokára helyeztem és úgy is maradtam. Nem szándékoztam hátrébb húzódni vagy bármi más. így pont jó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése