DE MONDJUK KOREÁBAN MAR MOST VAN SZOVAL BOLDOG SZULINAPOT JAEHO!!
DE NEM HUZOM TOVABB AZ IDOT SO JAA ^^
[Yijeong OPV]
Megcsókolt. Komolyan megtette, el se hiszem. Megtette azt amit már régóta nekem kellett volna.
Arca még mindig előttem van, nem húzódik el egy másodpercre se. Mintha nem akarná, hogy ez a pillanat vége legyen ahogy én se akarom. És basszus annyira, de annyira jól csókol.
Ajkai majd csak felfalják az enyémeket, Annyira jól esik, az hogy csókol, az hogy itt van, az hogy törődik velem.
Na várjunk csak. Ő.. ő megköszönte hogy én.. hogy én..?
-Kyungil várj.. - Én vagyok az aki megszakítja a csókot.
-Baj van? - Tekintete aggódóan fürkészi az arcomat.
-Te..te komolyan megköszönted hogy..
-Hogy megtanítottál szeretni. - Befejezi helyettem a kérdésemet. - És a válaszom igen. Tényleg ezt mondtam.
-De..de ezt most mire érted? - Komolyan nem értem mire mondta ezt.. Rám?
-Tudod te. - És kinevet.. aish ez a fiú.
-Nem tudom. - Karba tett kézzel hátrálok egy lépést.
-Az a te bajod. - Ránt vállat majd közelebb húzva magához ismét birtokba veszi ajkaimat.
Nem lehet megunni te jó ég. Le tud egyáltalán állni? Nem nem, a kérdés az hogy én lefogok e tudni állni ha ezt csinálja?
De ez most egy szerelmi vallomás lett volna..? És most ez azt jelenti hogy együtt vagyunk?
Nem, hisz meg se kérdezte! Aigoo! Miért vagy ilyen hülye Yijeong?
-Min töröd ennyire a fejed? - Most ő az aki megszakítja a csókunkat. Nem valami kellemes érzés.
-Honnan veszed, hogy gondolko- Meg se várja hogy befejezzem a kérdésemet már automatikusan válaszol anélkül, hogy befejezném.
-Abbahagytad a csókot. - Nevet. - És látom az arcodon, hogy valamit nagyon vitatsz belül.
-Nem fontos. - Megrázom a fejemet és a padlót kezdem el fixírozni.
-De nekem az, mondd el hátha tudok segíteni. - Olyan kedvesen szól hozzám.
-Tényleg nem.. fontos. - Egy erőltetett mosolyt húzok a számra, hogy higyjen nekem.
-Yijeong. Ezer másik mosoly közül is felismerném a tiédet. De ezt nem veszem be. - Mosolyog vissza rám.
-Csa-csak hülyeségeken gondolkoztam.. nem nem fo-
-De nekem fontos. Érdekel, érdekel, mert rólad van szó. Miért nem érted meg? - De aish! Mit mondhatnék? Járunk vagy nem? Mert nekem fingom sincs. Annyira gáz..
-Ahj Kyungil.. én nem tudom mit mondhatnék. - Kezeimmel az arcomat takargatom, hogy ne kelljen a szemébe néznem. Nem menne.
-Csak mondd ki. - Ránt vállat. Könnyű mondani. -Naaa ne takargasd magad. - Ujjaimat összefonja az övéivel.
Azelőtt sose csinált még ilyet, de annyira jól esik minden ilyen kis tette.
-Hát én..nem tudom hogy innen hova tovább.. - Remélem veszed a célzást.
-Hogy érted? - Oh ne tegyél már tönkre..
-Hát..velünk, tudod.
-Velünk?
-Velünk. - Bólintok is hozzá ezzel csak megerősítve a válaszomat.
-Mi lenne? Vagy mi? Én ezt most nem értem, kérlek magyarázd el. - A szája szélén egy kis mosoly lapul. Lebuktál! Szóval.. ácsi.. érti mire célzok de.. de azt akarja hogy kimondjam. Az én számból akarja hallani.
-Hát.. te meg én..
-Folytasd csak. - Sürget.
-Hát hogy.. - Kezei a csípőmre téved és lassan húz magához közelebb.
-Hogy?
-Hogy ezek után..
-A csók után?
-Igen. A csók után.. mi lesz?
-Hát gondolom majd alszunk, nem tudom mit csinálhatnánk még. - Nevet.
-Ahj Kyungil! Arra gondoltam, hogy veled meg velem mi lesz? Összezavartál! Teljesen.. komolyan.. ezek után viselkedjek veled úgy mint egy haverral? testvérrel? osztálytárssal? - Kiborulok esküszöm.
-Mit szeretnél? Én hogy viselkedjek veled? - Ez a kérdése meglep és elgondolkoztat.
-Ahogy érzel. Ezt szeretném.
-Most is úgy viselkedek veled, ahogy érzek te hülye. - Pár centire van tőlem és nem sokba telik mire az a pár centi is megszűnik közöttünk. Ajkai ismét birtokba veszik az enyémet. Mintha lételeme lenne az hogy ajkaink érezzék egymást.
Lassan csókol, majd egyre hevesebben. Nem tudom tartani a tempót amin belemosolyog a csókunkba.
-Yijeong.. - Szó szerint a számba suttog.
-Hm? - Ennél több nem telik tőlem.
-Lennél a barátom?
-Hogy mi van? - Húzódok el tőle.
-Lennél a szívemnek a király? Az életem értelme? Mit mondjak még? - Vakargatja a tarkóját.. zavarban van.
Mit mondjak? Aaa Yijeong te hülye vagy! Hát mondjál? Jó isten siess már a válasszal!
-Igen.. igen Kyungil lennék.. igen, igen. - Nem győzök igent mondani.
-Nem tudom mit kéne még mondanom.. - Még mindig zavarban van. De nem csak ő ebben a pillanatban.
-Olyan aranyos vagy velem.. - Arcom 10000% hogy lángol.
-Ne mondj ilyeneket! Nem vagyok én ehhez hozzá szokva! Még.. még életemben nem mondtam ezt senkinek.
-K-komolyan?
-K-komolyan. - Nevet. Most komolyan kigúnyol?
-Hagyjál. - Karba tett kézzel mászok be az ágyba.
-Ne hisztizz már. - És csak tovább szórakozik saját magán.
-Jó éjt. - Hátat fordítva neki bámulok előre a semmibe. A nagy sötétségbe.
-Gyere már ide. - Mellém fekszik és hátulról átölelve magához húz szorosan. - Enyém vagy te idióta. - Hajamba puszil. A becézésén csak elmosolyodom.
Megcsókolt. Komolyan megtette, el se hiszem. Megtette azt amit már régóta nekem kellett volna.
Arca még mindig előttem van, nem húzódik el egy másodpercre se. Mintha nem akarná, hogy ez a pillanat vége legyen ahogy én se akarom. És basszus annyira, de annyira jól csókol.
Ajkai majd csak felfalják az enyémeket, Annyira jól esik, az hogy csókol, az hogy itt van, az hogy törődik velem.
Na várjunk csak. Ő.. ő megköszönte hogy én.. hogy én..?
-Kyungil várj.. - Én vagyok az aki megszakítja a csókot.
-Baj van? - Tekintete aggódóan fürkészi az arcomat.
-Te..te komolyan megköszönted hogy..
-Hogy megtanítottál szeretni. - Befejezi helyettem a kérdésemet. - És a válaszom igen. Tényleg ezt mondtam.
-De..de ezt most mire érted? - Komolyan nem értem mire mondta ezt.. Rám?
-Tudod te. - És kinevet.. aish ez a fiú.
-Nem tudom. - Karba tett kézzel hátrálok egy lépést.
-Az a te bajod. - Ránt vállat majd közelebb húzva magához ismét birtokba veszi ajkaimat.
Nem lehet megunni te jó ég. Le tud egyáltalán állni? Nem nem, a kérdés az hogy én lefogok e tudni állni ha ezt csinálja?
De ez most egy szerelmi vallomás lett volna..? És most ez azt jelenti hogy együtt vagyunk?
Nem, hisz meg se kérdezte! Aigoo! Miért vagy ilyen hülye Yijeong?
-Min töröd ennyire a fejed? - Most ő az aki megszakítja a csókunkat. Nem valami kellemes érzés.
-Honnan veszed, hogy gondolko- Meg se várja hogy befejezzem a kérdésemet már automatikusan válaszol anélkül, hogy befejezném.
-Abbahagytad a csókot. - Nevet. - És látom az arcodon, hogy valamit nagyon vitatsz belül.
-Nem fontos. - Megrázom a fejemet és a padlót kezdem el fixírozni.
-De nekem az, mondd el hátha tudok segíteni. - Olyan kedvesen szól hozzám.
-Tényleg nem.. fontos. - Egy erőltetett mosolyt húzok a számra, hogy higyjen nekem.
-Yijeong. Ezer másik mosoly közül is felismerném a tiédet. De ezt nem veszem be. - Mosolyog vissza rám.
-Csa-csak hülyeségeken gondolkoztam.. nem nem fo-
-De nekem fontos. Érdekel, érdekel, mert rólad van szó. Miért nem érted meg? - De aish! Mit mondhatnék? Járunk vagy nem? Mert nekem fingom sincs. Annyira gáz..
-Ahj Kyungil.. én nem tudom mit mondhatnék. - Kezeimmel az arcomat takargatom, hogy ne kelljen a szemébe néznem. Nem menne.
-Csak mondd ki. - Ránt vállat. Könnyű mondani. -Naaa ne takargasd magad. - Ujjaimat összefonja az övéivel.
Azelőtt sose csinált még ilyet, de annyira jól esik minden ilyen kis tette.
-Hát én..nem tudom hogy innen hova tovább.. - Remélem veszed a célzást.
-Hogy érted? - Oh ne tegyél már tönkre..
-Hát..velünk, tudod.
-Velünk?
-Velünk. - Bólintok is hozzá ezzel csak megerősítve a válaszomat.
-Mi lenne? Vagy mi? Én ezt most nem értem, kérlek magyarázd el. - A szája szélén egy kis mosoly lapul. Lebuktál! Szóval.. ácsi.. érti mire célzok de.. de azt akarja hogy kimondjam. Az én számból akarja hallani.
-Hát.. te meg én..
-Folytasd csak. - Sürget.
-Hát hogy.. - Kezei a csípőmre téved és lassan húz magához közelebb.
-Hogy?
-Hogy ezek után..
-A csók után?
-Igen. A csók után.. mi lesz?
-Hát gondolom majd alszunk, nem tudom mit csinálhatnánk még. - Nevet.
-Ahj Kyungil! Arra gondoltam, hogy veled meg velem mi lesz? Összezavartál! Teljesen.. komolyan.. ezek után viselkedjek veled úgy mint egy haverral? testvérrel? osztálytárssal? - Kiborulok esküszöm.
-Mit szeretnél? Én hogy viselkedjek veled? - Ez a kérdése meglep és elgondolkoztat.
-Ahogy érzel. Ezt szeretném.
-Most is úgy viselkedek veled, ahogy érzek te hülye. - Pár centire van tőlem és nem sokba telik mire az a pár centi is megszűnik közöttünk. Ajkai ismét birtokba veszik az enyémet. Mintha lételeme lenne az hogy ajkaink érezzék egymást.
Lassan csókol, majd egyre hevesebben. Nem tudom tartani a tempót amin belemosolyog a csókunkba.
-Yijeong.. - Szó szerint a számba suttog.
-Hm? - Ennél több nem telik tőlem.
-Lennél a barátom?
-Hogy mi van? - Húzódok el tőle.
-Lennél a szívemnek a király? Az életem értelme? Mit mondjak még? - Vakargatja a tarkóját.. zavarban van.
Mit mondjak? Aaa Yijeong te hülye vagy! Hát mondjál? Jó isten siess már a válasszal!
-Igen.. igen Kyungil lennék.. igen, igen. - Nem győzök igent mondani.
-Nem tudom mit kéne még mondanom.. - Még mindig zavarban van. De nem csak ő ebben a pillanatban.
-Olyan aranyos vagy velem.. - Arcom 10000% hogy lángol.
-Ne mondj ilyeneket! Nem vagyok én ehhez hozzá szokva! Még.. még életemben nem mondtam ezt senkinek.
-K-komolyan?
-K-komolyan. - Nevet. Most komolyan kigúnyol?
-Hagyjál. - Karba tett kézzel mászok be az ágyba.
-Ne hisztizz már. - És csak tovább szórakozik saját magán.
-Jó éjt. - Hátat fordítva neki bámulok előre a semmibe. A nagy sötétségbe.
-Gyere már ide. - Mellém fekszik és hátulról átölelve magához húz szorosan. - Enyém vagy te idióta. - Hajamba puszil. A becézésén csak elmosolyodom.
******
-Kyungil.. - Óvatosan lököm meg. De semmi reagálás rá. - Kyungil.. - Semmi.
Számat a szájára helyezem és lassan mozgatom rajta a párnáimat.
Nyelvemet végig húzom a száján, bejutásért könyörögve amit meg is kapok.
Ajkai elválnak egymástól ezt kihasználva az alsó ajkára harapok, ami miatt felszisszen és szemei kipatannak a helyéről.
-Na végre, hogy felkeltél. - Rázom a fejemet. De ő csak kómás fejjel néz rám.
Szegény azt se tudja szerintem, hogy jelenleg hol van.
-Miért keltettél fel? - Rekedtes hangjától a hideg végig fut rajtam.
-Suli. - Húzom el a számat.
-Most komolyan ezért képes voltál felkelteni?
-Hát.. igen.. baj? - Nem tudtam, hogy baj lesz belőle én.. nem akartam..
-Dehogyis. - Rázza hevesen a fejét. - Gyere ide. - Karjait felém nyújtja és szorosan magához ölel.
Annyira de annyira jó illata van. Szeretem ezt az illatot.
-Öltözz fel. - Parancsolok neki. De mindketten tudjuk hogy neki ez egy nehéz feladat lesz.
-Te már kész is vagy? - Néz végig rajtam, ami miatt kicsit feszültnek érzem magam. Ha így néz végig akkor nem tudom mit csinálok..
-Igen, Dokyunnal és Sihyounggal találkozok és együtt megyünk. - Rántok vállat.
-Ja, hogy te velük mész. - Fejét oldalra fordítja. Most.. megharagudott?
-Zavar? - Kicsit lepetten teszem fel neki a kérdést, de az igazság, hogy tényleg meglepett.
-Ááá, a pasim találkozik két gyökérrel és együtt mennek a suliba mint hogy a barátjával menne. Miért is zavarna? - Annyira flegma a hangja de engem annyira nem zavar.
-Ne féltékenykedj már. - Most rajtam a sor hogy kinevessem.
-Nem vagyok féltékeny! Miről beszélsz?
-Nem mellesleg azért keltettelek fel, hogy kísérj el, gyere te is velünk. - Kezd kicsit melegem lenni.
-Ahjj.. adj 10 percet. - Szemeit forgatva áll fel és tűnik el a fürdőben.
-Kyungil várj.. - Állítom meg.
-Tessék babe? - Fordul felém.
-Azt.. azt hogy mi együtt vagyunk.. azt..
-Ha úgy érzed, hogy készen állsz arra hogy elmondhassuk bárkinek is szólj. Addig titokban tarthatjuk ha szeretnéd. Nem akarok mindent elsietni. - Kedvesen mosolyog felém. Honnan tudta hogy ezt akarom kérdezni?
-Köszönöm. - Hálásan pillantok fel rá, de addigra már csak az ajtót látom magam előtt.
*****
[Kyungil OPV]
Nem hittem volna hogy egyszer ez megfog velem történni. főleg azt nem hogy ez mind miatta van.
Alig egy hét alatt képes volt velem ezt művelnie. Míg másnak egy éven át nem sikerült.
Mi történik velem?
Ezekkel a gondolatokkal sétálok az én szerencsétlenségem mellett. Igen, ő már az enyém. Nem cserélném le semmi pénzért sem.
-Ott vannak! - Szólal meg. - De.. azok kik? - Szemeim egyből feléjük tévednek.
-Hara.. - Hangom olyan undorral van tele hogy ilyen még soha se volt.
A kiránduláson rá volt akaszkodva teljesen Yijeongra. Ha most is bepróbálkozik én keresztül hajítóm fél Koreán esküszöm.
-Nyugi Kyungil.. sejtem mikre gondolsz most de kérlek nyugodj meg. - Végig simít a hátamon. Nyugtatni próbál milyen aranyos.
Nyugi Kyungil csak odamész köszönsz és ha Yijeongra néz behúzol neki egyet és mosolyogva tovább állsz.
-Sziasztok.. - Köszön barátom mikor megérkezünk.
-Hát te? - Néz rám Jaeho kérdőn.
-Ezt én is kérdezhetném. Na meg a ribik királynőjét is. - Suttogom felé. De ezt hangosabb volt mint suttogás mert mindenki nevetésbe tört ki csak Hara nem. Leszarom.
-Hát hívott Sihyoung gondoltam miért ne. - Ránt vállat. - Téged a törpe hívott?
-Ja, de őt kihívta? - Fejemmel felé biccentek.
-Csak megláttam Dokyunékat és gondoltam ideköszönök. - Az a hang istenem. De irritál.
-Jó akkor csá. - Intek felé és már indulok is meg.
-Menjünk együtt, mit szóltok? - Az a hang. Rohadtul idegesít. Még egyszer kinyissa esküszöm a szájába markolok. - Yijeong, téged zavarna? - Tekintetem akaratlanul is Yijeongét keresi.
-Ne-nem.. azt hiszem.. - Tekintetünk találkozik én meg elképedve nézek rá. Miért nem tu egy rohadt nemet mondani? Annyit kéne hogy "Nem kösz ribanc" azt annyi. De nem neki ez nem megy.
Be kell tanítanom ezt a gyereket.
-Szuper! - Karol bele a barátomba.
Lábaim akaratlanul is megállnak. Nekem ez nem fog menni.
-Amúgy utólag is Boldog Szülinapot Yijeong! - Fordul Sihyoung a pasim felé, aki csak hálásan bólint.
-Tényleg, utólag is Boldog Szülinapot oppa! - Öleli át Yijeong karját. - Adhatok ajándékul egy puszit?
-Hát.. ne-- nem hiszem hogy ez jó öt- Hara lábujj hegyre állt és meg se várva Yijeong válaszát nyomna az arcára egy puszit. De még időben rántottam vissza a vállánál. Sok kérdő tekintet vizsgál engem de jelenleg nem tud érdekelni.
-Mi a faszt képzelsz magadról? Nem meg mondtam neked, hogy takarodj Yijeong közeléből? Te meg csak így hagynád? - Fordulok Yijeong felé. - Most komolyan ennyit jelent- Számba harapok ezzel félbe szakítva a mondani valómat. - Nem érdekel.. nem - Rázom a fejemet. - Menjetek nekem mára ez elég is volt. - Hátat fordítva nekik indultam meg a másik irányba.
-Tesó várj meg, mi ütött beléd? - Ez a padtársam hangja.
-Tudod jól mi történt Jaeho.
-Ennyire feltűnően ne féltékenykedj már komolyan! - Nevet.
-Nem vicces. - Fordulok felé. - Rohadtul nem vagy most vicces.
-Kyungil várj már! - Egyszerre több hang szólít meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése