15.Fejezet

Fuuuuuuuu hat vegre ez is eljott. Annyit kell tanulni es fuu nem hiszem el komolyan mar.

Na mindegy a lenyeg hogy sokat vartatok ram amit nagyon sajnalok:( De siettem vele ahogy csak tudtam.

[Yijeong OPV]

-Mi az? - Ismétlem meg újra, mert nem reagált semmit se.

-Mennem kell, majd jövök. - Az irányt a bejárati ajtó felé veszi.

-De..de mi történt? Baj van? - Elkapom alkarját és visszarántom.

-Nem kell róla tudnod. - Rát vállat.

-Ami a te gondod az az enyém is! - Erősködök. Érdekel mi van vele, hisz a párom. Hogy mondhat ilyet hogy nem kell róla tudnom?

-Yijeong, ez nem tartozik rád fogd fel. - Durván szól rám, majd majd' feltépi az ajtót és kirohan.

Ebbe meg mi ütött? Miért beszél velem így? Én.. én nem is csináltam semmit..

[Kyungil OPV]

Amit egy átlagos ember megtenne egy lépést az nekem kettőnek tűnik olyan gyorsasággal megyek.

Mit képzel ez magáról úgy őszintén? Csak kapjam el. 

Egyszer már elhagyott minket egy nő miatt, mikor 8 éves voltam és most megint itt tartunk.

Csak kapjam el a torkát ketté harapom, nem érdekel. Ő az apám meglehet, de nem tehet ilyet az édesanyámmal. 

Szemeim égnek a gyilkolástól. Ez lehet durván hangzik, de nem bírok a bennem remegő hirtelen jött dühtől.

Gyűlölöm, mar 8 éves korom óta. Nem tudtam neki megbocsájtani, anyám lehet megtudott de én nem. Egy 8 éves gyerekben ez megmarad.

Emlékszem..

"-Kyungil, ne sokáig legyél kint kezd hűvös lenni! Meg ne fázz! - Kiabál ki nekem anya.

Nyár van, de már este 7 és fúj a szél. Aggódik értem, ahogy egy anyának szokás.

Apa elment a barátaival dolgozni, de már itt kéne lennie, de még semmi.

-Anya.. - Futok be hozzá. - Mikor jön már apa haza?

-Nem tudom fiam, gyere.. - Megfogja kezemet. - Nézzünk ki az útra hát ha jön. - Csak bólintottam és kimentünk az utcára és néztük a hosszú utat. Vártuk hátha megjelenik apa kocsija, de semmi.

Ezt eljátszottuk vagy háromszor, de meg is untuk ezért anya bent főzött tovább én meg kint játszottam.

Egy kocsi leparkolt előttünk. Kiszálltak apa haverjai, de ő sehol sincs.

-Apa..? - Félve tettem fel a kérdést. Féltem valami baja esik.

-Apád el ment egy nővel. - Nevetett az egyik.

-Apádat ne várd, nem jön már haza. - Nevetett a másik is.

Miről beszélnek ezek meg? Mit hordanak össze?

Az utat a bejárati ajtó felé vették, gondolom anyának is ilyeneket mondanak. Vagy csak engem szívatnak?

Utánuk mentem én is, mire anyám döbbent arcával találtam szemben magam.

-Csak hazudsz George. - Nevet fel.

-Miért hazudnék? Esküszöm neked.

-Gyere velünk elviszünk oda.

Anya gyorsan tárcsázni kezdett.

-Figyelj Kyungil, jön mindjárt Dasom néni, vigyáz rád míg anya elmegy apáért, jó? Vigyázz magadra. - Fejemre puszil és már itt sincsennek.

A következő amire emlékszem amikor megjöttek kocsival. Anya sírva szállt ki és utána közvetlen apa. Nem szóltam semmit se. Apa bement a szobájába és bezárta.

-Menjél, kérdezd meg mi történt édesapádtól! - Kiabált rám anya. - Ott van bent, menjél!

Bátortalanul indultam meg az ajtó felé és benyitottam. Az ágyon ült a háta a falnak döntve és a földet nézte.

-Apa.. mi történt? - Hiába kérdeztem, válasz nem jött.

Felmásztam az ágyra és közelebb ültem hozzá. 

-Apa.. hol voltál? Miért nem jöttél hamarabb haza? - Hangom gyenge, mint amilyen én vagyok. - Tudod mennyire aggódtam? - Válasz nem jött még mindig. - Apukám, hallasz engem? - Szemeim könnybe lábadtak. - Tudod mikre gondoltam már? Hogy ha a suliban be kell írni az ellenőrzőkönyvbe az adatokat és nem írok semmit arra hogy apja neve és megkérdezi a tanár, hogy miért nem írtam oda az apukád nevét, azt mondtam volna hogy azért mert már nincs apukám, elment. - Kezdtem el kioktatni.

Eltelt egy hét még mindig ki sem dugta az orrát a szobából.

Anya azt mondta hogy apa csak elakart menni dolgozni, és egy nő kitudta volna vinni külföldre de apa meggondolta magát. Csak jobb életet akart nekünk biztosítani.

Vagy is.. én ebben a hitben éltem pár évig.. mikor már idősebb nem lettem és össze nem állt minden a fejemben. Apa megakart szökni azzal a nővel, de anya odament és mondta neki hogy válasszon hogy mi vagy az a kurva, és minket választott."

Azóta meggyűlöltem mint a szart. Pont ez miatt, hogy lehet valaki ilyen? Egy házas férfi könyörgöm!

És állítólag szereti anyámat akkor mi a faszt művel ott?!

Szememet a könnyek égetik de nem engedem útjára törni. Nem, nem megy, én ahhoz túl erős vagyok, hogy elsírjam ilyen miatt magam.

Akkor megúszta, de most nem fogja.

[Yijeong OPV]

Valaki nagyon dörömböl az ajtón. Mikor megindulok hogy kinyissam hirtelen kivágódik az ajtó és Jaeho rohan be.

-Kyungil!! - Kiabál.

-Yaaah! Jaeho mit ordítasz?! - Léptem mellé. - Mit keresel itt?

-Süket vagy? Mondom hogy Kyungil! - Kiabál. 

-Yah a fülem! - Kapok a füleimhez. - Amúgy meg elment.. jött neki egy sms és elrohant.

-Nem mondod? - Néz rám aggódó tekintettel. - Te meg hagytad? - Morog rám.

-Mit csinálhattam volna? Nagyon mérgesnek tűnt és nem épp a legkedvesebb volt. - Húztam el számat.

-Ajajaj.. baj van. - Járkál fel alá miközben a tarkóját simogatja.

-Mi az? Te tudod miért rohant el? - Döbbentem le. Ez még is honnan tudja?

-Gyere. - Megragadta karomat és vonszolni kezdett maga után. - Mindent elmondok csak kérlek szedd a lábad.

****

-Hogy micsoda? - Lefagytam. Kyungil apja ilyenekre képes? Ki nem néztem volna ki belőle.. hogy.. hogy teheti meg ezt már másodjára is..

Istenem Kyungil.. mi járhat most a fejedben.

-Kérlek siess Yijeong, ha nem akarod Mr.Songot halottan látni.

-Jaeho ne is mondj ilyeneket! 

-Jó bocsi, de tényleg komoly bajok lesznek! - Sürget.

[Kyungil OPV]

Amint beteszem a lábam a kis eldugott étterembe, szemeim egyből kiszúrják őket.

Bájosan nevetgélnek. Nekem ennyi elég volt, gyors léptekkel megindultam feléjük és felrángattam apámat az ingjénél fogva.

-Te rohadék! - Arca összerándul, fél az ütéstől. Az én kezem pedig hátra lendül és..

-KYUNGIL NE!! - Hallok meg egy hangot ami miatt a kezem a levegőben marad. Nem csattan az arcán.

Ez a hang Yijeongé. Nem nézek felé, félek hogy tényleg ő az.

Kezem ismét lendül de valaki elkapja.

-Azt mondtam ne. - Liheg miközben hátulról átölel. Kezeire nézek ami a csuklómon van és egyből felismerem. Ez ő lesz az.

-Engedj el, megölöm! - Kiabáltam. 

-Kyungil nyugalom! - Áll közém és apám közé Jaeho.

Arra a rohadékra nézek aki megilletődve néz rám.

-Fi..fiam? - Döbben le. - Te.. te meg.. mit..? Mit kere-

-Ezt én is kérdezhetném APA! - Emeltem ki az apa szót.

-Én..én csak.. 

-Ja tárgyalás meg minden. - Puffogtam. - Miféle tárgyalás az ahol csókolózni kell? - Emeltem fel hangom.

-Fiam, halkabban ha lehet! - És még neki áll feljebb?

-Nem vagyok a fiad és ne te mondd már meg! - Emeltem meg jobban a hangom.

-Na jó, menjünk ki és ezt ott játszátok le, ne itt. - Húzott ki minket a helyiségből Jaeho.

Az emberek bent már kezdtek kicsit nagyon bámulni minket de leszartam.

Az a nő egy szót se szólt, megilletődött lehet.

-Ki ez a ribanc? - Mutatok az ajtó előtt álló nőszemélyre.

-Na de Kyungil. - Szól le. - Hogy beszélsz?!

-Ahogy akarok! - Hangom erejéből nem veszek le, nem érdekel ha az egész utca miattam zeng. Hadd hallják csak milyen mocskos apám van. - Megcsalod anyát? Igen? Ezzel?!

-Kyungil ezt itt és most fejezd be! - Kiabál.

-Te velem ne kiabálj! - Indulok meg felé.

-Shhh.. - Ölel át hátulról ismét ez a szerencsétlen. Nem hiszem el akkora az erő bennem hogy egész Koreát letudnám dönteni de ő egy ujjával hozzám ér semmi erőm se marad. Mi ez már?

Elém lép és magához ölel szorosan, egyik kezemmel fejét megsimogatom és hátrébb lépek.

Apa furcsán néz ránk de leszarom.

-Menj haza. - Mit beszél ez nekem? - És anyádnak egy szót se. - Hogy mit akar tőlem kérni?

-Azt akarod hogy falazzak neked? Hogy hazudjak a saját anyámnak egy áruló miatt? Az agyam eldobom, esküszöm. Ilyen bolondnak nézel engem? - Fejre állok esküszöm.

-Idefigyelj Kyungil. Vagy kussba maradsz anyád előtt vagy kiteszem Yijeongékat a házból! Választhatsz kedves fiam. A döntés a te kezedben van. - Karba tett kézzel lép egyet közelebb hozzám. Fogaimat és az öklöm összeszorítom. Nem sok kell hogy ellökjem ezt a törpét és neki menjek annak.

Hogy mondhat ilyet? Válasszak hogy anya vagy Yijeongék.. Nem hiszem el. Mit tegyek?

14.Fejezet

HOLNAP PENTEK ES AHH GONDOLTAM MEGLEPLEK TITEKET EGY RESSZEL HOGY KIBIRJATOK A HOLNAPI NAPOT^^ Jo olvasast:*

https://www.youtube.com/watch?v=eRvmnUpMv0c

[Yijeong OPV]

Egyszerűen nem tudok, nem akarok leállni. Túlságosan is jól esik.. De most van bennem egy kis félelem. Mi lesz ha valaki ránk nyit..? Nem így szeretném anyával közölni, hogy van valakim, sőt az a valaki egy fiú.

Nem tudom, fogalmam sincs mit gondolna.. Aish!

-Ó ó ó, Kyungil, Kyungil, Kyungil.. - Állítom meg kezeit. - Kicsit rossz irányba kezd menni a kezed, nem gondolod? - Belepirulok a saját mondani valómba. 

Komolyan nem vagyok normális, miatta. 

-És az annyira baj? - Felnevet és az egyik szemöldökét megemeli. Kérdő tekintetével találom magamat.

Hát most mit mondjak..

-Hát.. ne-nem nem baj.. csak.. 

-Félsz hogy meglátnak? - Kisimít az arcomból egy tincset.

Nem válaszolok, hanem csak bólintok. Elég ennyi.

-Abbahagyjam? - Gyengén simogatja az arcomat.. annyira de annyira jól esik.

-Nem..nem muszáj.. - Egyből rávágom aminek hála szélesen elmosolyodik.

-Reméltem, hogy ez lesz a válaszod. - Rám kacsint és ismét lehajol hogy ajkaink érezhessék egymást.

-Yijeong idejönnél kérlek?! - Anyám hangja szólal meg a konyhából..

Hát ez király, ennek is most kell megzavarnia, jó nem tudhatja hogy mi most.. mi most.. aish! 

Kyungil egy lágy csókot nyom a számra és lemászik rólam, amire csak értetlenül meredek rá.

-Szüksége van most rád. - Mosolyog. - Este meg amúgy is az enyém leszel szóval. - Megrántja a vállát. - Addig valahogy kibírom. - A homlokomra csókol és felment a lépcsőn, gondolom a szobánkba.

Annyira szeretem.. de sose tudom, ő mit gondol mikor, vajon most ő is ezt mondta magában?

-Tessék anyaa?! - Lépek be a konyhába ahol a hagymával küzdenek.

-Segítenél kérlek? Már csináltunk együtt tésztasalátát, szóval örülnék még egy kéznek. - Mosolyog rám kedvesen. Most erre legyek bunkó és utasítsam vissza?

Nem, soha! Nem tudnék ilyet tenni vele, hisz az anyám.ű

Odamentem a hűtőhöz és kivettem a hozzávalókat.

Felvágtam a sajtot és a sonkát is.

De gondolatban még mindig a kanapén vagyok és csak vonaglok Kyungil alatt.

-Aigo! - Rácsapok a fejemre. Mikre nem gondolsz Jang Yijeong!

Ha ezt Kyungil hallaná kinevetne. Vagy.. ő is ezt gondolja? Vajon mit csinál fent?  Ahh megöl a kíváncsiság.. 

[Kyungil OPV]

Elnyomott az álom.

Nem tehetek róla olyan fáradt voltam, hogy amint beértem a szobába be is dőltem az ágyba.

Álmomban nagyon veszekedtem Yijeonggal. Találkozgatott titokban egy lánnyal és kiborultam.

És amikor kinyitottam a szememet itt feküdt mellettem. Ekkor rájöttem hogy csak álom volt.

Yijeong soha a büdös életbe nem tenne velem ilyet. Nem igaz? Túlságosan ragaszkodik hozzám, hogy elveszítsen.

Arcát fürkészem de csak halkan szuszog. De édes.. Mit nem mondok én? Mondjuk, most ez a normális nem igaz? De igen.

Felé fordulok és egyik kezemmel átölelem. Olyan kis kicsi. Pont hozzám illik, ennyi az ég is nekem teremtette ezt a csodát.

Kopogásra lettem figyelmes. Automatikusan elhúzódtam a törpémtől.

Iseul feje jelenik meg az ajtóban.

-Oh, Yijeong bealudt? - Néz a fiára.

-Igen. 

-Kész a vacsora csak szólni akartam. - Mosolyog kedvesen. - Felkeltenéd kérlek? Siessetek. - És már ki is lépett.

Nem emlékeztem, hogy beengedtem volna amúgy meg nem mellékesen..

-Yijeongie~ - Lökdösöm gyengén. - Hallod, kész a vacsii. - Puszilok a hajába.

-Ummm.. - Dünnyög. Aigo ez a gyerek, megfogom és lerepítem az ágyról.

-Gyere, menjünk. - Most a homlokára puszilok.

-Ummm.. - Hátat fordít nekem és alszik tovább. Ezt most komolyan gondolta?

-Hallod szívem. - Rácsapok a fenekére és a kezem meg is állapodik ott. - Jössz vagy még sem? - Érintésembe beleremegett. Ez tetszik. Tetszik, hogy ilyeneket váltok ki belőle. - Hallod te szerencsétlen? - Nevetek fel.

-Yaa~! Ki a szerencsétlen? - Háborodik fel.

-És már a hülyét is tetteti. Aigo te fiú. - Rázom rosszallóan a fejemet, de a végén elmosolyodok.

-Már hülye is vagyok?

-Te mondtad nem én. - Felemelem kezeimet védekezően.

-Chh, még is ez a hülye kell neked. - Kinyújtja nyelvét. Ezt se gondolta át kétszer.

-Pontosan. - Számra egy mosoly húzódik, miközben egyre közelebb hajolok hozzá és számba veszem a nyelvét. Kell neki nyújtogatni.

Olyan édes és puha. 

Átmászik az ölembe és a fejével az ajtó felé int.

Értem, szóval vigyem le ölben. Hogy én mit meg nem teszek ezért a kölyökért.

Kezemet feneke alá támasztom és ellököm magam az ágytól.

Lépcsőn óvatosan lépkedek, nehogy leejtsem. Mikor már az utolsó fokon állunk neki döntöm a falnak és számat az övéjéhez nyomom. 

Egyből ajkaimra tapad. Imádom a csókját. A rossz napomból képes lenne jót varázsolni akár csak egy mosolyával. Még senki se hatott rám ilyen erősen.

De nem tudom, hogy kéne viselkednem vele.. meg mások előtt, majd ha bejelentjük hogy együtt vagyunk.

Még soha nem volt senkim és hát fogalmam sincs mitévő legyek..

Gondolom az érzéseimre kell hagyatkoznom.

Csókunkat telefonom csörgése zavar meg.

A rohadt életbe már.. 

Leteszem törpémet a földre és egy puszit lehelek ajkaira. Előkapom a telefonomat a zsebemből és a fülemhez emelem.

-Mi van már? - Szólok bele kicsit se kedvesen. Yijeong kezemre simít és a fejével a konyha felé mutat, mire csak bólintok. Lábujj hegyre áll és egy csókot ad és már veszi is az irányt a konyha felé.

Követem példáját. - Mi van megnémultál?! - Szólalok fel, mert a hívom szarik válaszolni. 

A többiek mind felkuncogtak. Aaa.. mi ez a kaja?

Yijeong mellett foglalok helyet.

-Megzavartalak? - Ó ez a hang..

-Jaeho.. - Sóhajtok. - Mizu tesó? - Hangom egyből ellágyul és a villát a kezembe veszem és elkezdem az ételem pusztítását. Yijeong rám emeli tekintetét és innen is jól látom ahogy büszkén elmosolyodik.

-Ez tészta saláta.. Iseul és Yijeong csinlálta.. - Suttog anya.

Szemeim elkerekednek.. A kis mocskos tud ilyeneket? Nem is rossz..sőt.

-Dokyunnal és Sihyounggal megyünk a közös éttermünkbe vacsizni, nem jöttök Yijeonggal? - Hülye ez?

-Nem, köszi. Holnap majd beszélünk. - És ezzel le is rakom.

-Na milyen? - Iseul boldogan szólal meg.

-Isteni! - Anyám mit isteníti? - Igaz fiam?

-Szar. - Mormogom és tovább tömöm magamba.

-Azért eszed annyira hogy majd megfulladsz! Istenem ez a gyerek.. - Rázza anyám fejét.

Apám beront a konyhába.

-Jézusom.. - Szólal meg mindenki ijedten.

-Ne haragudjatok csak lesz egy vacsorám pár cégessel és a kocsimért jöttem.

-Miért nem a cégeset viszed? - Felhúzom egyik szemöldököm kérdőn.

-Mert.. mert már kevés benne a benzin. - Elhúzza a száját. Valami nem stimmel.

Tekintetem találkozik anyáéval. Ő is érzi a levegőben de nem szól egy rossz szót sem.

-Rendben édesem, siess haza! - Feláll és ad neki egy csókot.

-Sietek. - És már itt sincs. Jó hamar elviharzott.

*****

Ez a kaja valami isteni! Nagyon ízlett.. főleg hogy ez a nyomorék csinálta. 

-Felmegyünk? - Suttogom neki. Mire bólint. - Anya mi mentünk. - Intettem és már a lépcső felé vettem az irányt.

A lépcső első fokára lépek mikor kezeimet összekulcsolja az övével. Ez a cselekedete csak megmosolyogtat.

Mikor mindjárt felérnék, a telefonom pittyeg kettőt. Üzenetem jött. 

Unottan kapom ki a telefonomat és oldom fel. 

"Feladó: Kim Jaeho.

Üzenet: Kim Jaeho egy fényképet küldött neked." Mit akar már ez a másik szerencsétlen? Elmosolyodok mikor ráveszem a nevére. De amikor meglátom a képen mi is van valójában egyszerre leszek szomorú és dühös is. De úgy érzem a düh most sokkal nagyobb.

-Mi az Kyungil? - Próbál felpipiskedni hogy láthassa hogy mi van a telefonomon.

[Jaeho szemszöge]

Egy eldugodtabb étteremben ülünk a srácokkal. 

A pincérnő vagy már hatszor fordult meg nálunk.. Ahj! Átok ez a szexi külső. 

-Hé..hé! Az ott nem Kyungil édesapja? - Gondolatomból Sihyoung zavar meg.

-De,de az! - Helyeseli Dokyun.

Fejem felé fordítom, és tényleg ő volt az. Egy nővel iszogatott és nagyon kacarásztak.

Az a nő nem Hae. 

Ki ez? És mit csinálnak Szöul legeldugodtabb helyén?

Megrázom fejemet mikor elém teszik az újabb doboz sört.

Előveszem a telefonomat és leakartam fényképezni és elküldeni Kyungilnak, a sört hogy lássa miről maradt le.

Csináltam is róla egy képet, fejem automatikusan oldalra fordult és megláttam, hogy Kyungil apja elveszett valamit.. mert annyira keres valamit a nő szájában hogy szó nincs rá.. 

Észhez kapok és egyből csinálok róluk képet, tudom nem szép dolog de.. mit tehetnék?!

De ezt nem tudom elhinni.. Mr.Song nem ilyen! Nem az lehetetlen! Mi történt??!

Ujjaim a névjegyzék közül Kyungil nevét kereste és meg is találta. 

Muszáj neki elküldenem. Összeveszett volna Haeval?

Kyungil látta.

Már 5 perce de nem reagál rá semmit. 

Amint leteszem az asztalra a telefonomat villogni is kezd.

Kyungil válaszolt; "Mindjárt ott vagyok."

Miért érzem azt hogy ennek nem lesz jó vége? Mi van ha most elbasztam hogy elküldtem neki?

Ha Kyungil idejön.. abból nem kis balhé lesz.

-Menjünk srácok! - Állítom fel mindkettőt és az utcára húzom ki őket.

-Mit csinálsz? Hülye vagy? - Nevet Dokyun.

-Ki se fizettük! - Nevet jobban Sihyoung.

-Majd én visszamegyek kifizetem! Holnap majd találkozunk. - Egy mosolyra húzom a számat és berohanok.

-Siessünk, hadd fizessen csak. - Hallom még Dokyun hangját.

Istenem, mit tegyek mit tegyek? Én nem fogom tudni megállítani ha idejön.. Sokkal erősebb mint bárki más. És ha elborul az agya akkor.. Yijeong! Jézusom ő képes lesz rá! 

Kifizettem és amilyen gyorsak csak tudtam futottam Kyungilék házához hátha eltudom még kapni.

13.Fejezet

Hat mit mondjak mit ne.. holnap dolgozat fizikabol es semmit se ertek de annyira nem erdekel, csak is Kyungjeongra tudok koncentralni T-T.. Jo olvasast♥

[Yijeong OPV]

-Cica? - Felvonom egyik szemöldökömet.

-Nem tetszik? 

-De..de igen szeretem..amikor..amikor becézgetsz.. - Másik kezemmel ami nem Kyungil kezét fogja, a tarkómra simítok vele. Zavarba jövök a saját mondani valómtól. Komolyan nem vagyok százas.

-Én meg azt amikor ilyen szinten zavarba jössz. - Nevetett fel.

-Yah! Nevessél csak. - Elengedem kezét és karba tett kézzel megyek előrébb.

-Jajj Yijeong! - Kap a kezem után. - Cicám ne durcizz már. - Elém lép, ezzel elzárja az utamat.

Egyik keze az arcomon landol amit gyengén simogat. Megdöglök tőle esküszöm..

Nem nézek rá. Csak a járdára koncentrálok. Nem gondolsz másra Yijeong. 

A másik kezét az állam alá teszi ezzel kényszerít arra, hogy a szemébe nézzek.

Csak egy pillantást vetek rá de így is tökéletesen látom azt az elégedett vigyort az arcán.

-Chh, istenem.. - Rázom vigyorogva a fejemet.

-Itt vagyok, ne aggódj. - Megérzem száját a homlokomon. Egy lágy csókot nyom rá, ami annyira de annyira jól esik.

-Menjünk.. - Mosolyodok el a cselekedetén.

Nagyon a szívemhez nőtt.. nem tudom mi lenne velem nélküle.

Kezeink újra megtalálták egymást. És már egy szó nélkül mentünk haza.

Szóval anyáék dolgoznak.

Nem lesz otthon senki. Ezzel célozgatni.. akart? Vagy csak én képzelem be magamnak?

Aish Jang Yijeong! Mindig ilyenekre gondolsz.. Kyungil nem olyan aki ilyeneket gondolna.. vagy de? Áh, dehogyis!

Kicsit hűvös van.. és én csak egy rövid ujjú pólóban vagyok.. a hideg kiráz amikor a szél végig süvít rajtam.

-Nesze. - Hozzám dobja a kardigánját. - Vedd fel, még a végén megfázol nekem amit nem szeretnék. - De édes.. aggódik miattam. - Megint olyan kis idétlen lennél mint múltkor. - Nevetett. Ja hogy csak ezért.

-Yah Kyungil! Nem is vagyok olyan idétlen! Kikérem magamnak na.. 

-Igaz te mindig az vagy. - Nevet tovább. -Na jó, csak viccelek babe ne vedd magadra. - Hajamba puszil, ami jól esik de nem akarom hogy tudja hogy ezzel a kis semmi mozdulatától elszállt minden kis 'haragom'.

Már látom is Kyungilék házát, vagy is a mi házunkat. Fura még ez nekem, hogy együtt lakunk velük, de ugyan akkor jó is hisz mindig mellettem van.

Mikor a kapuhoz értünk ledermedtem.

Nem merek bemenni.

-Kyungil.. én be nem megyek. - Rázom hevesen a fejemet.

-Miért? Mi a baj? - Aggódó tekintetével fürkészi az arcomat.

-A.. a kutyád.. én én azt hittem apukád megkötötte.

-Oh.. - Fordul a kerítés felé. - Hát te Démon? Kiszabadultál? - Nevet.

-Örülök, hogy viccesnek találod!

-Ajj babe ne félj már ennyire! Nem bánt, tudja hogy az enyém vagy ezért nem nyúl hozzád,ígérem. - Végig simít a karomon. Ez nagyon édes volt amit mondott de egy cseppet sem hatott meg. A véleményem ugyan az. Én be nem teszem a lábam az udvarra.

-Vegyél fel.. - Mondatomba egy picit bele is pirulok.

-Hogy? - Kérdez vissza. Süket vagy mi?

-Vegyél fel.. az öledbe. 

-Most komolyan? - Nevet.

Nem értem ebbe mi olyan vicces. Azt hiszi hogy viccelek?

-Komolyan? - Hagyja abba a nevetést.

-Nem értem mi olyan vicces. - Elfordítom a fejemet a másik irányba.

-18 éves vagy, úgy tudom, és még is félsz egy kis kutyától aki nem is bánt?

-Ááá, nem bánt csak rám ugrik meg vicsorog és ajj megharap! Ennyire ne félts már! - Akadok ki. De persze teljesen jogosan.

-Ajj azt a hisztis picsádat komolyan. - Nevet majd elém áll. Kezeit a térdem hajlatába helyezi és megemel, én pedig helyet foglalok az ölében. Kezei a fenekemre tévednek.

-Hé Kyungil a keze-

-Csitt én cipellek szóval ott tartalak ahol akarlak, ebbe te most nem szólsz bele. - Ezzel belém is folytja a szavakat.

Hát..felőlem engem aztán nem zavar..ha neki ez jól esik akkor..

Sikeresen kinyitotta kaput és sikeresen elértünk a célhoz; az ajtóhoz. 

Azt is egy másodperc alatt kinyitotta és már végre még nagyobb biztonságban érzem magamat.

Próbáltam lecsúszni az öléből, de nem engedett. Ugyan úgy a fenekemnél tartott tovább.

Oké, én erre nem számítottam. 

-Yijeong.. mit szólnál ha te és én..? Felmegyünk? - Vigyorog.

-Kyun-Kyungil.. - Szóhoz se jutok.. ezeket komolyan ő mondja?

-Nyugi már csak viccelek veled. - Nevet és óvatosan letesz. - Látnod kellett volna a fejedet. - Kezdett el grimaszokat vágni és még jobban nevetett.

-Nem vicces! - Toporzékoltam. 

-Persze hogy nem. - Kezei a derekamra tévedtek és közelebb húzott magához. 

Kezeimet összekulcsoltam a nyaka körül, és lábujj hegyre kényszerültem, mert ezek szerint ő nem hajlandó lehajolni. De akárhogy is próbálkozok nem tudom elérni a száját amin ő ezen jót mosolyog.

Milyen gonosz már.

-Ennyit tudsz Jang szívem? - A becézés miatt a szívem kétszer olyan hevesen kezdett el dobogni.

-Nem megy.. - Biggyesztettem le ajkaimat.

-Próbálkozz még egy kicsit. - Kacsintott. Milyen ördögi játékot űz ez velem? 

Lábujj hegyre álltam és próbáltam felpipiskedni hozzá de semmi haszna. Még mindig nem érem el a száját. 

Megrugaszkodtam a lábamon és mikor majdnem hozzá értem szájához hátrébb húzódott.

-Yah! Ez nem ér! Kyungil meg lett volna! - Sipákolok.

-Dehogy lett volna. - Legyint.

-De mondom! Te csaló.. az vagy! Most elértem volna de nem, te nem hagytad. Most sikerült volna de nem te ne-

-Ajj fogd már be. - Lehajol hozzám és az ajkait az enyémhez nyomja.

Lassan mozgatja ajkait az enyémen majd egyre fokozatosabban gyorsul és teljesen elmélyíti a csókunkat.

Megöl teljesen. Hogy lehet valakit ennyire szeretni?

Hogy válhat valaki egyik pillanatról a másikra az életed értelmévé?

Nem is értem.. érdekes ez a szerelem. Olykor fájdalmas de csodálatos is. És megéri a fájdalmat ezekért a pillanatokért. 

Nagyon szeretem őt.. úgy kimondanám neki. Mindegy egyes nap teli torokból.

Mindegy egyes órában, sőt minden percben. Rosszul lennék ha nem lenne a közelemben.

Ha meglátom más közelében betegesen féltékennyé válok.

De ez van.. a szerelem ilyenné tesz.

És ez mind, mind miatta van.

Elakar válni de ajkai után kapok és tovább folytatom azt amit ő megszakított.

Azt hiszi ilyen hamar megszabadulhat tőlem?

Hátrálok pár lépést, a következő amit észreveszek, hogy a lábam ütközik a kanapéval.

Kyungil lassan végig fektet rajta és rám mászik.

Felém tornyosul nagy, izmos testével.

Számról áttér a nyakamra és azt halmazza el puszikkal.

Szemeim kikerekednek amikor megérzem, hogy a csípőmre ül. Mi a fene.. ez rám ült.

De nem bírok sokáig ezen agyalni mert a puszikat felváltják az apróbb szívások, amitől akaratlanul is felsóhajtok a jóleső érzés miatt.

Teljesen elvesztem a fejem miatta.

-Kyungil ahh.. - Felnyögök amikor egy ponton erősebben szív meg.

Esküszöm ha ez holnap megfog látszódni én kiherélem ezt a gyereket!

Nyögésem hallatára felmordul és az egyik kezét a hajamba vezeti és erősen belemarkol.

Ha nem hagyja abba nagyon gyorsan akkor problémáim lesznek és nem kicsik..

-Kyungil.. ha-hallod.. - Nem tudom folytatni mert ajkai újra megtalálják az enyémeket.

Olyan szenvedéllyel csókol mint még soha. Annyira, de annyira jól esik. 

-Kyungil ba- Azt akartam mondani hogy bajok lesznek de nem hagyja hogy befejezzem mert egyből a szavamba vág.

-Tudom cica, érzem. - Nevet bele a csókunkba. Az arcom most kapott igazán lángra. 

Ilyen vörös még soha az életben nem voltam.. és ez nagy szó.

Istenem mit tesz velem, én komolyan nem bírom már ezeket. Tönkre tesz..persze csak is jó értelemben.

-Igen! Nem tudom mi lenne ha csinálnák tészta salátát? - Ez anya hangja.

-Tészta salátát? Az meg milyen? - Ez pedig Hae hangja.

-Nem tudod? - Közeledik egyre jobban a hang.

Kyungil egy forró csókot nyom a számra és lemászik rólam. 

Én meg csak lihegve szét vagyok terülve a kanapén amíg ő helyet foglal a fotelben.

Azt hittem dolgozni fognak.. Mi lett már?

-Hát te? - Torpannak meg egyszerre.

-Én is itt vagyok! - Nagy nehezen de feldőlök.

-Ezt mi is kérdezhetnénk. - Fordul Kyungil Hae felé.

-Hát apád elengedett hamarabb és elmentem Iseulhoz és elkértem a főnökétől, hogy együtt csináljunk vacsorát. - Mosolygott. - Apád valószínű majd csak este kerül haza. - Csak vállat ránt majd az irányt már is a konyha felé veszi anyámmal a nyomában.

Megint kettesben maradtunk.

Amint beértek a konyhába Kyungil egyből felpattant, hátralökött vissza a kanapén és újra a csípőmre ült. 

Le se tudtam reagálni amit művel, mert ajkai az enyémhez tapadtak, ami igazából egyáltalán nem volt ellenemre.

Annyira csókolt mintha az élete múlna rajta, de ez velem sem volt másképp.

Úgy csókoljuk egymást, mint akiket egyáltalán nem zavar, hogy bármelyik pillanatban rányithatnak a szülei. Egyáltalán nem zavartatjuk ezzel magunkat. Túlságosan elvagyunk foglalva azzal hogy egymás szájában kutassunk.

Végig nyalta az alsó ajkam, bejutásért a számba amit meg is adtam neki.

Nyelvét végig húzta az enyémen, amitől kirázott. Kezei felfedező útra indultak testemen.

Szívem zakatol, azt hiszem egyszer megfog állni ha továbbra is ilyen gyorsasággal fog dobogni.

De ez mind, mind miatta van. Ő teszi ezt velem.

12.Fejezet

Sziasztook!^^ Hat ugy hozta a dolog hogy ma nem mentem sulibaXDDdd inkabb itthon maradtam es hoztam nektek egy uj reszt hogy mire haza erkeztek akkor legyen mit olvasnotok!^^
NÉZZETEK BE A MASIK BLOGOMBA AMIT TEGNAP KEZDTEM:

http://sebaekimperfectlyperfect.blogspot.hu/

[Kyungil OPV]

-Tessék?! - Fordulok meg. Egyszerre több szempárral is találom magam szemben.

-Mi történt? Miért gurultál be ilyen hirtelen?

-Ahj Dokyun hagyjál már. - Rázom a fejemet. Ehhez nincs kedvem.

Tekintetem Yijeongra téved.

-Mi lett azzal a.. utca királynővel?

-Te kajak nem bírod. - Nevet fel Jaeho. Azt hittem ezt mindenki tudja. Utálom, gyűlölöm, sőt megvetem. 

-Yijeong elküldte a halál faszára szó szerint. - Miről beszél Sihyoung? Hogy mit csinált ez a szerencsétlen?

Tekintetem találkozik az övével. A mutató ujjammal lassan magamra mutatok. Ezzel azt kérdezve, amit tátogok is, hogy "Miattam?" Amire ő csak bólint. Elküldte miattam. Akaratlanul is elmosolyodom, ez olyan aranyos, akarom mondani. Ez a gyerek hülye már mikor ezt kellett volna csinálnia. Az eszem megáll komolyan mondom.

-Amúgy csak szólni akarok, hogy késni fogunk ha nem haladunk. 

-Mit sürgetsz? - Fordulok Jaeho felé.

-Jól van, de jó kedve van már valakinek. - Húzogatja a szemöldökét.

-Induljunk. - Az a hang szólal meg ami miatt a szívem akarva, akaratlanul is kihagy egy ütemet. Azt hiszem szeretem ezt az érzést.

****

-Éhes vagyok.. - Dünnyögöm, miközben a padon szét vagyok terülve.

-Én is tesó.. meghalok mindjárt.. - Szólal meg padtársam.

-Csinálni kéne ma valamit - Gondolkodok el.

-Csinálj a pasiddal. - Suttog. Jobb kezem lendül és a tarkóján ér célba ami hatalmas csattanással jár.

Mindenki ijedten kapja felénk  tekintetét. Most mi az?

-Kyungil! Nem tudsz viselkedni legalább egy órán? - Osztályfőnököm hangja sipákol fel. Ahj istenem, annyira irritáló egy nőszemély.

-Tanárnő ez nagyon fájt! - Szólal meg szomorkás hangon Jaeho.

-Miről beszélsz te szerencsétlen? Ez fájt neked? Adok neked mindjárt olyat, hogy az biztos fájni fog. - Morranok fel teljesen jogosul.

-Látja tanárnő? Nem lehetne ültetés? - Mit hord ez össze vissza? - Jobban szeretnék Dokyun mellett ülni..ha nem baj. Yijeong pedig átülne ide Kyungil mellé. - Szeme sarkából rám néz és sunyin elmosolyodik. Istenem ez az idióta, hogy sose tud leállni,

-Jajj Jaeho drágám te se vagy egy álszent ugye tudod? De.. Rendben, cseréljetek helyet! - Utasít minket az Ofő.

Most ennek mi értelme volt? Miért akarta hogy a törpével együtt üljek? Nem értem a logikáját őszintén meg mondom.

-Szia.. - Suttog halkan, miközben helyet foglal mellett. Jézusom.. mellettem fog ülni a nap 7-8-9 órájában. 

Kezem automatikusan mozdul és a pad alatt a combjára helyezem és megsimogatom, ami miatt kicsit megrázkódik.

Most még jobban nem tudok a tananyagra koncentrálni. Csak rá.. és nem is akarok másra gondolni. Mintha tudnék..

-Törpe.. csinálsz valamit délután? - Elvihetném egy randira.. vagy..vagy csak úgy sétálni meg ilyenek.

-Igen, Dokyunnal elmegyünk az új kávézóba. Gyere te is. - Mosolyog rám kedvesen.

-Kösz nem.. más tervem volt veled.. - Suttogtam. Szuper..mindig Dokyunnal van. 

-Igen? Micsoda? - Mit érdekli úgy se ér rá.

-Nem számít.. - Rántok vállat.

-De nekem igen, na kérlek~ - Ahj ez a kölyök.

-Kettesben lehettünk volna vagy valami, meg minden.. de mindegy. - Húzogatom a vállamat.

-Jól hangzik, veled megyek. - Kezét a kezemre helyezi a pad alatt, ami a combján pihen, és gyengéden megszorítja.

-De.. de mi lesz azzal? - Intek a fejemmel a volt padtársa felé.

-Ő ráér, most veled szeretnék lenni. - A padot kezdi vizsgálni. Nem néz a szemembe.

Ez aranyos tőle.. esküszöm ha nem lenne senki körülöttünk úgy lekapnám ezért.

-Köszönöm. - Akaratlanul is elmosolyodom. Nem tehetek róla ez mind,mind miatta van. Csak is miatta.

-Ahj Kyungil.. most úgy megcsókolnálak. - Szemeivel a számmal néz farkas szemet. Az alsó ajkát beharapja. Megőrjít ezzel az egy mondatával.

A szívem valamiért őrült módjára kezd el dobogni. A vér megindul az ereimben egyenesen a arcomba. Jézusom.

Amilyen gyorsan csak elfordítom a fejemet. Mi az istent művel ez velem?

Nem normális.. na jó én se vagyok az hogy ilyeneket vált ki belőlem.

-Te nem? - Hangjában észreveszem a csalódottságot. - Értem én. - Felé fordulok, de ő csak a fejét a padra teszi szemeit pedig lehunyja.

Ugyan így teszek, csak én nem csukom be a szemem, hanem a száját vizsgálom.

Közelebb hajolok hozzá a karommal átölelem a fejét, hogy ne látszódjon az arcunk.

-Mi- Szólal meg de befogom a száját a számmal. 

Lassan kezdem el mozgatni az ajkaim az övén. De nem reagál, ennyire nagy sokkba jött vagy mi?

Kezd kicsit zavarni, hogy nem csókol vissza.. felmordulok és az alsó ajkára harapok, ami miatt halkan felsóhajt.

Vigyáznom kell mit csinálok, mert olyan hangokat váltok ki ezzel belőle, amit csak nekem szabadna hallanom.

Már válnék el tőle, mikor ajkaim után kap és szó szerint falja az ajkaimat.

De muszáj elválnom tőle. A többieknek kicsit se lenne feltűnő, hogy össze vagyunk ennyire kuporodva.

-Most miéért~? - Biggyeszti le alsó ajkát.

-Sajnálom babe, későn csatlakoztál. - Húzom egy mosolyra a számat.

-Köcsög vagy.. - Dől hátra a székében karba tett kézzel.

-Te meg túl hisztis. - Utánozom mozdulatait és én is ugyan úgy helyezkedek el mint ő.

-Ez nem igaz! - Rázza a fejét.

-Óh dehogynem. - Nevetek halkan.

-Hagyjál. - Elfordítja a fejét.

-De imádlak. - Meggondolatlanul csúszik ki ez a két szó a számon.

-Mi..mit mondtál? - Meg van szeppenve egy kicsit.

-Nem hallottad? Akkor mosasd ki a füledet. - Nevettem.

-Aigoo!~ Te fiú.. olyan izé vagy. 

-Még is megvagy halva ezért az izéért. - Egy öntelt vigyor jelenik meg az arcomon.

-Így is van. - Helyeseli. - De te meg ezért a törpéért. - Mosolyog.

-Nem tudom miről beszélsz. - Nézek ki az ablakon.

-Te szemét. - Boxol gyengén a vállamba. - Te nem is helyeselnéd amit mondok.

-Hozzám beszélsz ne haragudj? - Nézek rá értetlenül.

-Jól van Song Kyungil, megjegyeztelek.

-Tyűűű, most beszartam. - Tettem fel védekezően a kezeimet.

-Érzem pűű.. - Legyezgeti a kezét maga előtt.

-De szemtelen lett valaki. - Méreg végig a szememmel. 

-Meg lehet. - Nyújtotta rám a nyelvét.

-Ne nyújtogasd mert egy az egyben leharapom a helyéről. - Ezt a mondatot olyan komolyan mondtam mint még mást soha. Próbáltam nem elnevetni magam de az arckifejezése láttán rám jött nevetés. Nem bírtam.

-De jó kedved van tesó. - Kiabál volt padtársam.

-Ja tesó, mi a helyzet? Rég beszéltünk. - Kiabáltam vissza.

-Semmi, össze kéne futnunk valamikor, meghívhatnál. - Kukucskál ki, hogy jobban lásson.

-Az nem fog menni, nem jött még meg a családi. - Húzom el a számat. A többiek nagy nevetésbe törtek ki még a tanár is.

-Kyungil és Jaeho! - Lett hirtelen komoly. - Befejeznétek a hülyeségeket?

-Azt lesheti. - Fordulok el.

A csengő kiabál. Ez az. Már csak a rohadt biológia maradt. 

Csak éljem túl.

-Na gyerekek szeretnék egy önkéntes felelőt! - Mosolygott körbe az a boszorka.

-Kíváncsi vagyok ki lesz az a hülye. - Suttogja Jaeho. 

-Senki? - Néz körbe. -Oké akkor választok én! - Sunyin mosolyog. Ez nem tetszik. - Legyen.. Jang Yijeong! Kérlek, állj fel és kezdheted is! - Csapta össze a naplót. 

-Tudod? - Suttogok neki, mire csak rázza a fejét.

-Nem..nem voltam felkészülve. - Állt fel bizonytalanul. - Anyám megfog ölni.. - Rázza a fejét.

-Én szeretnék felelni! - Álltam fel. Mindenki egy emberként fordult felém.

-Miről be- Nem hagytam hogy a törpe végig mondhassa.

-Fogd be seggdugó és ülj le. - Néztem rá.

Nagy szemmel meredt rám de megtette amit kértem.

-Igen Kyungil? - Lepődött meg a tanár.

-Igen. - Rántottam vállat.

*****

[Yijeong OPV]

-Most miattam kaptál egyest.. Ez így nem fair. - Rázom a fejemet.

Nem rég csengettek ki az utolsó óráról és most hazafelé sétálunk egy másik, eldugodtabb helyen.

-Most nem mindegy, hogy egyel több vagy kevesebb? - Örülök, hogy ilyen lazán fogja fel, de mi lesz ha miattam meg fog bukni?

-De ezt nem kellett volna..főleg nem miattam. - Olyan szánalmasnak érzem magam.

-Yijeong figyelj, nekem te vagy a legfontosabb. Más nem érdekel. Felőlem rúgjanak ki, buktassanak meg, leszarom! Csak neked ne legyen semmi bajod.

-Megölsz.. - Suttogom hitetlenkedve. 

Kezeink automatikusan mozdulnak; egymáséba csúsznak és szorosan fogjuk.

-Nem áll szándékomban. - Nevetett miközben a hajamba puszilt.

-De kárpótolni akarlak.. valamivel.. - Mit tehetnék..?

-Majd este kárpótolsz ahogy akarsz. - Kacsintott rám. Most.. most miért jutnak az eszembe a mocskosabbnál mocskosabb dolgok? Nem vagyok százas..az biztos..

-Yaah! Kyungil, ne mondj ilyeneket! - Ütöm meg gyengéden.

-Zavarba hoztalak cica? - Becézésén az arcom jobban lángra kapott. - Mellesleg.. anyáék dolgoznak szóval.. miénk az egész ház egy jó ideig. - Kicsit szorít a kézfogásunkon, ezzel eléri hogy ráemeljem a tekintetem.

11.Fejezet

HOLNAP LESZ JAEHO SZULINAPJA OMO OLYAN GYORSAN TELIK AZ IDO
DE MONDJUK KOREÁBAN MAR MOST VAN SZOVAL BOLDOG SZULINAPOT JAEHO!!

DE NEM HUZOM TOVABB AZ IDOT SO JAA ^^

[Yijeong OPV]




Megcsókolt. Komolyan megtette, el se hiszem. Megtette azt amit már régóta nekem kellett volna.
Arca még mindig előttem van, nem húzódik el egy másodpercre se. Mintha nem akarná, hogy ez a pillanat vége legyen ahogy én se akarom. És basszus annyira, de annyira jól csókol.
Ajkai majd csak felfalják az enyémeket, Annyira jól esik, az hogy csókol, az hogy itt van, az hogy törődik velem.
Na várjunk csak. Ő.. ő megköszönte hogy én.. hogy én..?
-Kyungil várj.. - Én vagyok az aki megszakítja a csókot.
-Baj van? - Tekintete aggódóan fürkészi az arcomat.
-Te..te komolyan megköszönted hogy..
-Hogy megtanítottál szeretni. - Befejezi helyettem a kérdésemet. - És a válaszom igen. Tényleg ezt mondtam.
-De..de ezt most mire érted? - Komolyan nem értem mire mondta ezt.. Rám?
-Tudod te. - És kinevet.. aish ez a fiú.
-Nem tudom. - Karba tett kézzel hátrálok egy lépést.
-Az a te bajod. - Ránt vállat majd közelebb húzva magához ismét birtokba veszi ajkaimat.
Nem lehet megunni te jó ég. Le tud egyáltalán állni? Nem nem, a kérdés az hogy én lefogok e tudni állni ha ezt csinálja?
De ez most egy szerelmi vallomás lett volna..? És most ez azt jelenti hogy együtt vagyunk?
Nem, hisz meg se kérdezte! Aigoo! Miért vagy ilyen hülye Yijeong?
-Min töröd ennyire a fejed? - Most ő az aki megszakítja a csókunkat. Nem valami kellemes érzés.
-Honnan veszed, hogy gondolko- Meg se várja hogy befejezzem a kérdésemet már automatikusan válaszol anélkül, hogy befejezném.
-Abbahagytad a csókot. - Nevet. - És látom az arcodon, hogy valamit nagyon vitatsz belül.
-Nem fontos. - Megrázom a fejemet és a padlót kezdem el fixírozni.
-De nekem az, mondd el hátha tudok segíteni. - Olyan kedvesen szól hozzám.
-Tényleg nem.. fontos. - Egy erőltetett mosolyt húzok a számra, hogy higyjen nekem.
-Yijeong. Ezer másik mosoly közül is felismerném a tiédet. De ezt nem veszem be. - Mosolyog vissza rám.
-Csa-csak hülyeségeken gondolkoztam.. nem nem fo-
-De nekem fontos. Érdekel, érdekel, mert rólad van szó. Miért nem érted meg? - De aish! Mit mondhatnék? Járunk vagy nem? Mert nekem fingom sincs. Annyira gáz..
-Ahj Kyungil.. én nem tudom mit mondhatnék. - Kezeimmel az arcomat takargatom, hogy ne kelljen a szemébe néznem. Nem menne.
-Csak mondd ki. - Ránt vállat. Könnyű mondani. -Naaa ne takargasd magad. - Ujjaimat összefonja az övéivel.
Azelőtt sose csinált még ilyet, de annyira jól esik minden ilyen kis tette.
-Hát én..nem tudom hogy innen hova tovább.. - Remélem veszed a célzást.
-Hogy érted? - Oh ne tegyél már tönkre..
-Hát..velünk, tudod.
-Velünk?
-Velünk. - Bólintok is hozzá ezzel csak megerősítve a válaszomat.
-Mi lenne? Vagy mi? Én ezt most nem értem, kérlek magyarázd el. - A szája szélén egy kis mosoly lapul. Lebuktál! Szóval.. ácsi.. érti mire célzok de.. de azt akarja hogy kimondjam. Az én számból akarja hallani.
-Hát.. te meg én..
-Folytasd csak. - Sürget.
-Hát hogy.. - Kezei a csípőmre téved és lassan húz magához közelebb.
-Hogy?
-Hogy ezek után..
-A csók után?
-Igen. A csók után.. mi lesz?
-Hát gondolom majd alszunk, nem tudom mit csinálhatnánk még. - Nevet.
-Ahj Kyungil! Arra gondoltam, hogy veled meg velem mi lesz? Összezavartál! Teljesen.. komolyan.. ezek után viselkedjek veled úgy mint egy haverral? testvérrel? osztálytárssal? - Kiborulok esküszöm.
-Mit szeretnél? Én hogy viselkedjek veled? - Ez a kérdése meglep és elgondolkoztat.
-Ahogy érzel. Ezt szeretném.
-Most is úgy viselkedek veled, ahogy érzek te hülye. - Pár centire van tőlem és nem sokba telik mire az a pár centi is megszűnik közöttünk. Ajkai ismét birtokba veszik az enyémet. Mintha lételeme lenne az hogy ajkaink érezzék egymást.
Lassan csókol, majd egyre hevesebben. Nem tudom tartani a tempót amin belemosolyog a csókunkba.
-Yijeong.. - Szó szerint a számba suttog.
-Hm? - Ennél több nem telik tőlem.
-Lennél a barátom?
-Hogy mi van? - Húzódok el tőle.
-Lennél a szívemnek a király? Az életem értelme? Mit mondjak még? - Vakargatja a tarkóját.. zavarban van.
Mit mondjak? Aaa Yijeong te hülye vagy! Hát mondjál? Jó isten siess már a válasszal!
-Igen.. igen Kyungil lennék.. igen, igen. - Nem győzök igent mondani.
-Nem tudom mit kéne még mondanom.. - Még mindig zavarban van. De nem csak ő ebben a pillanatban.
-Olyan aranyos vagy velem.. - Arcom 10000% hogy lángol.
-Ne mondj ilyeneket! Nem vagyok én ehhez hozzá szokva! Még.. még életemben nem mondtam ezt senkinek.
-K-komolyan?
-K-komolyan. - Nevet. Most komolyan kigúnyol?
-Hagyjál. - Karba tett kézzel mászok be az ágyba.
-Ne hisztizz már. - És csak tovább szórakozik saját magán.
-Jó éjt. - Hátat fordítva neki bámulok előre a semmibe. A nagy sötétségbe.
-Gyere már ide. - Mellém fekszik és hátulról átölelve magához húz szorosan. - Enyém vagy te idióta. - Hajamba puszil. A becézésén csak elmosolyodom.

******

-Kyungil.. - Óvatosan lököm meg. De semmi reagálás rá. - Kyungil.. - Semmi.

Számat a szájára helyezem és lassan mozgatom rajta a párnáimat.

Nyelvemet végig húzom a száján, bejutásért könyörögve amit meg is kapok.

Ajkai elválnak egymástól ezt kihasználva az alsó ajkára harapok, ami miatt felszisszen és szemei kipatannak a helyéről.

-Na végre, hogy felkeltél. - Rázom a fejemet. De ő csak kómás fejjel néz rám.

Szegény azt se tudja szerintem, hogy jelenleg hol van.

-Miért keltettél fel? - Rekedtes hangjától a hideg végig fut rajtam.

-Suli. - Húzom el a számat. 

-Most komolyan ezért képes voltál felkelteni? 

-Hát.. igen.. baj? - Nem tudtam, hogy baj lesz belőle én.. nem akartam..

-Dehogyis. - Rázza hevesen a fejét. - Gyere ide. - Karjait felém nyújtja és szorosan magához ölel.

Annyira de annyira jó illata van. Szeretem ezt az illatot.

-Öltözz fel. - Parancsolok neki. De mindketten tudjuk hogy neki ez egy nehéz feladat lesz.

-Te már kész is vagy? - Néz végig rajtam, ami miatt kicsit feszültnek érzem magam. Ha így néz végig akkor nem tudom mit csinálok..

-Igen, Dokyunnal és Sihyounggal találkozok és együtt megyünk. - Rántok vállat.

-Ja, hogy te velük mész. - Fejét oldalra fordítja. Most.. megharagudott? 

-Zavar? - Kicsit lepetten teszem fel neki a kérdést, de az igazság, hogy tényleg meglepett.

-Ááá, a pasim találkozik két gyökérrel és együtt mennek a suliba mint hogy a barátjával menne. Miért is zavarna? - Annyira flegma a hangja de engem annyira nem zavar.

-Ne féltékenykedj már. - Most rajtam a sor hogy kinevessem.

-Nem vagyok féltékeny! Miről beszélsz? 

-Nem mellesleg azért keltettelek fel, hogy kísérj el, gyere te is velünk. - Kezd kicsit melegem lenni.

-Ahjj.. adj 10 percet. - Szemeit forgatva áll fel és tűnik el a fürdőben.

-Kyungil várj.. - Állítom meg.

-Tessék babe? - Fordul felém.

-Azt.. azt hogy mi együtt vagyunk.. azt.. 

-Ha úgy érzed, hogy készen állsz arra hogy elmondhassuk bárkinek is szólj. Addig titokban tarthatjuk ha szeretnéd. Nem akarok mindent elsietni. - Kedvesen mosolyog felém. Honnan tudta hogy ezt akarom kérdezni? 

-Köszönöm. - Hálásan pillantok fel rá, de addigra már csak az ajtót látom magam előtt.

*****

[Kyungil OPV]

Nem hittem volna hogy egyszer ez megfog velem történni. főleg azt nem hogy ez mind miatta van.

Alig egy hét alatt képes volt velem ezt művelnie. Míg másnak egy éven át nem sikerült.

Mi történik velem?

Ezekkel a gondolatokkal sétálok az én szerencsétlenségem mellett. Igen, ő már az enyém. Nem cserélném le semmi pénzért sem.

-Ott vannak! - Szólal meg. - De.. azok kik? - Szemeim egyből feléjük tévednek.

-Hara.. - Hangom olyan undorral van tele hogy ilyen még soha se volt.

A kiránduláson rá volt akaszkodva teljesen Yijeongra. Ha most is bepróbálkozik én keresztül hajítóm fél Koreán esküszöm. 

-Nyugi Kyungil.. sejtem mikre gondolsz most de kérlek nyugodj meg. - Végig simít a hátamon. Nyugtatni próbál milyen aranyos.

Nyugi Kyungil csak odamész köszönsz és ha Yijeongra néz behúzol neki egyet és mosolyogva tovább állsz.

-Sziasztok.. - Köszön barátom mikor megérkezünk.

-Hát te? - Néz rám Jaeho kérdőn.

-Ezt én is kérdezhetném. Na meg a ribik királynőjét is. - Suttogom felé. De ezt hangosabb volt mint suttogás mert mindenki nevetésbe tört ki csak Hara nem. Leszarom.

-Hát hívott Sihyoung gondoltam miért ne. - Ránt vállat. - Téged a törpe hívott? 

-Ja, de őt kihívta? - Fejemmel felé biccentek. 

-Csak megláttam Dokyunékat és gondoltam ideköszönök. - Az a hang istenem. De irritál.

-Jó akkor csá. - Intek felé és már indulok is meg.

-Menjünk együtt, mit szóltok? - Az a hang. Rohadtul idegesít. Még egyszer kinyissa esküszöm a szájába markolok. - Yijeong, téged zavarna? - Tekintetem akaratlanul is Yijeongét keresi.

-Ne-nem.. azt hiszem.. - Tekintetünk találkozik én meg elképedve nézek rá. Miért nem tu egy rohadt nemet mondani? Annyit kéne hogy "Nem kösz ribanc" azt annyi. De nem neki ez nem megy. 

Be kell tanítanom ezt a gyereket.

-Szuper! - Karol bele a barátomba.

Lábaim akaratlanul is megállnak. Nekem ez nem fog menni.

-Amúgy utólag is Boldog Szülinapot Yijeong! - Fordul Sihyoung a pasim felé, aki csak hálásan bólint.

-Tényleg, utólag is Boldog Szülinapot oppa! - Öleli át Yijeong karját. - Adhatok ajándékul egy puszit? 

-Hát.. ne-- nem hiszem hogy ez jó öt- Hara lábujj hegyre állt és meg se várva Yijeong válaszát nyomna az arcára egy puszit. De még időben rántottam vissza a vállánál. Sok kérdő tekintet vizsgál engem de jelenleg nem tud érdekelni.

-Mi a faszt képzelsz magadról? Nem meg mondtam neked, hogy takarodj Yijeong közeléből? Te meg csak így hagynád? - Fordulok Yijeong felé. - Most komolyan ennyit jelent- Számba harapok ezzel félbe szakítva a mondani valómat. - Nem érdekel.. nem - Rázom a fejemet. - Menjetek nekem mára ez elég is volt. - Hátat fordítva nekik indultam meg a másik irányba. 

-Tesó várj meg, mi ütött beléd? - Ez a padtársam hangja.

-Tudod jól mi történt Jaeho.

-Ennyire feltűnően ne féltékenykedj már komolyan! - Nevet.

-Nem vicces. - Fordulok felé. - Rohadtul nem vagy most vicces.

-Kyungil várj már! - Egyszerre több hang szólít meg.

10.Fejezet

Jo en tenyleg nem birok magammal, muszaj volt utana rogton megirnom a kovetkezotXDDDDDDDDDDDDd

[Kyungil OPV]

Egész este próbált hozzám bújni, de nem engedtem neki. Neheztelek rá egy kicsit. Megértem ő nem akar lógni de.. ahj, miattam egy napot nem tudna kivenni?
Ilyen sokat kértem tőle?
Én csak.. én csak szülinapja alkalmából elakartam volna vinni egy.. egy randira meg.. meg minden.
Rávettem magam hogy aigo!
Szemeim az órára tévednek. 09:00. Már elkezdődött a tanítás.
El kell mennem a gyűrűkért.
Menjek el értük..? Aish megyek nem haragudhatok rá örökké!
Kemény egy órámba telt mire rávettem magam hogy az üzletig elsétáljak.
Kicsit drága nekem ez a gyerek de megéri.
Minden pénzt megér esküszöm.
Zsebre vágtam a kis dobozt és elindultam hazafelé.
-Kyungil? - Ismerős hang szólít meg.
-Sihyoung? Hát te? - Ez mit keres itt?
-Nem éreztem jól magam reggel tudod, a szokásos betegség. - Szokásos betegségen azt érti hogy semmi baja, csak nem volt kedve menni akárcsak nekem.
-Kiírt az orvos legalább?
-Nehezen de rávettem. - Nevetett. - Nem ülünk be valahova?
-Inkább kísérj el hazáig.
-Mesélj. Miújság veled? - Mit érdeklődik ez irántam?
-Semmi. Veled mi van? Sokat vagytok együtt Dokyunnal.
-Ti meg az új sráccal. - Ránt vállat.
-Nálunk laknak szóval..
-Komolyan? - Aaa ez nem is tudta?
-Nem tudtad?
-Nem! Ez nekem teljesen új.. hogy hogy?
-Kitették az albérletből és hát anyám meg az ő anyja nagy barátnők és érted.. - Magyarázom neki a dolgokat.
-Ma van a szülinapja nem igaz?
-De igen. - Csak a vállamat rántom. Egyszer tuti ki fog akadni ha ezt csinálom folyton.
-Holnap majd felköszöntöm utólag is. De nekem mennem kell. - Nézi a telefonját. - Anyámért kell mennem mert most nincs busza.
-Menjél csak. - Legyintek. - Csaó. - Fogok vele kezet.
Most már csak én vagyok.. és a gondolataim. Milyen unalmas nélküle az életem.
Miket beszélek?!
A bejárati ajtó csukva van. Az az mindenki dolgozik.
Szerencse hogy van pótkulcsom.
Cipőmet az előtérben ledobom magamról és a pincéhez visz a lábam.
Felhoztam néhány szalagot, lufikat és díszeket.
Az egész nappalit kidíszítettem.
Rendeltem egy tortát. Fele csokis fele oroszkrém.
Elmentem a boltba és vettem üdítőket, söröket, bort. Rendeltem kaját.
Elkértem Sihyoungtól a hangfalait, összekötöttem a laptopommal.
Remélem minden tökéletes lesz..

*****

Fel alá járkálok de Yijeong sehol. Már három óra is elmúlt könyörgöm hol van ez a gyerek?!

Hallom hogy nyílik a bejárati ajtó. 

-Mi ez? - Ez anyámék hangja. Hamarabb hazajöttek?

-Hát ti? - Lépek ki a konyhából.

-Hát te? - Anyám szúrós tekintetével találom szembe magam.

-Hamarabb jöttünk Yijeong miatt. - Ad a kérdésemre választ Mrs.Jang.

-És ő hol van? 

-Ő majd később jön. - Legyint Iseul. - Felhívott, hogy Dokyunnal lesz szinte egész nap, mert megünneplik a szülinapját.

-Csak így kettesben? - Mi a fasz..

-Nem, az egész osztállyal. - Mosolyog felém.

-Akkor nem az egésszel, mert én erről szart se tudtam. 

-Ezt te csináltad fiam? - Apa megdöbbent tekintettel figyel.

-Ja, de minek, Egy buzi miatt.

-Kyungil!

-Sajnálom, csak dühös vagyok. Yijeong nincs biztonságban azokkal. Csak mellett- Még időben beharapom a számat ezzel elfolytva a mondani valómat. - Nem számít.

-Majd jön ne aggódj. - Mosolyog továbbra is.

-Én aztán nem. Aggódik a halál.

Lábaim az emeletre visznek, egyenest a szobánkba.

Mit tegyek? Istenem.. mit tegyek?

Fogalmam sincs mit kéne tennem.

Miért ilyen bonyolult ez az egész?

Komolyan mondom.

Mit érzek egyáltalán? Hh, hülye kérdés. Tudom jól mit érzek, és azt is hogy ő mit. Azért ilyen nehéz.

Este 6 óra. És még mindig nem jött.

Hol vagy már te rakás szerencsétlenség? Nem mintha hiányozna, csak.. csak fasz. Nem értem magam.

Aggódok érte mit hazudjak?! Nincs jó kezekben. Megjelenik egy nagyobb ember hol bír el vele Dokyun? Fúúú szarok a szájába neki is. Csak én vagyok képes megvédeni. 

És nekem kell csak megvédeni. Ez az én feladatom, hisz hozzám tartozik.. Vagy még sem?

Kijelenthetem az engedélye nélkül, hogy hozzám tartozik? Hogy ő az enyém?

Álljunk már meg egy pillanatra!

Mikor lettem én ilyen romantikus? A pokolba most már komolyan!

Lassan azon kapom észbe magam hogy csilingelő szerelmes verseket meg zenéket írogatok vagy mi?

De szánalmas.

Este 8 és még mindig semmi.

Nem tudok nyugodni.

Meg van! Felhívom! 

De.. nekem nincs meg a száma. Komolyan elegem van már. Mit csinálhat most? Vajon gondol rám?

Lehet hogy épp lányokkal van körül véve én meg az eszébe se vagyok.

Este fél 9. Én feladom.

-Kyungil most fordul be az utcába Yijeong! 

Amint meghallom ezt a mondatot, olyan gyorsan szaladok le a lépcsőn hogy majd felestem.

A villanyt gyorsan lekapcsoltam és bekapcsoltam a laptopon az egyik kedvenc zenéjét. Ami azt hiszem illik ránk. Megszerettem ezt a zenét. Ez a mi zenénék lett.

https://www.youtube.com/watch?v=RDj3YQbNclM

[Yijeong OPV]

Valami brutális volt a mai nap! Annyit hülyéskedtünk a többiekkel.

Jaehon pedig szó szerint szakattunk. Csak ő hiányzott egésznap.. csak ő.

Ahogy közeledek a bejárati ajtó felé, bentről meghallom a kedvenc zeném ritmusát.

Ki hallgatja?

Beteszem a lábam az ajtón és a sötétség eluralkodik mindenhol.

Becsukom magam után az ajtót, a cipőmet lerugom magamról és sietek a villanykapcsolóhoz.

Amint felkapcsolom azt mindenki kiabálásba tör ki,

-Meglepetéés!!

Mi van..itt? Mindenhol díszek és lufik.. a dohányzó asztalon egy nagy torta. 

A szemem könnybe borul.

-Meghatódott. - Mutogat Kyungil anyjaa felém.

-Boldog Szülinapot fiam. - Anya magához szorít amilyen erősen csak lehet.

-Köszönöm anya.

-Ne nekem köszönd. 

-Hát akkor? 

[Kyungil OPV]

-Kyungilnak. - Felém mutat. Tekintetünk találkozik majd elmosolyodik.

Megindul felém és szorosan magához ölel.

-Köszönöm.

-Semmiség. - Vállat rántok.

-Gyere átadjuk az ajándékokat, majd tortát vágunk. - Megragadja anya a karját és már húzza is a kanapé felé. Nem ellenkezik vele.

Én már unom, úgy hogy megindulok a szobám felé.

-Hát te? Nem maradsz itt velünk? - Mr.Jang szól utánam mire mindenki felém fordul. Fasza.

-Fáradt vagyok. Gondolom megértitek. - Válaszukat meg se várva hagytam ott őket és terültem szét az ágyon.

Fáradt vagyok. Nagyon. Aludni akarok. Vele.

Túl sokat kérek?

Lentről nagy nevetgélések hallatszódnak.

Biztos jól elvannak.

Szemeimet egy percre lehunyom majd mikor kinyitottam ő hajolt felettem.

-Szia. - Mosolyog rám.

-Hát te? - Mit keres ez itt? - Miért nem lent vagy?

-Jól elbeszélgetnek azok nélkülem is, és.. szerettem volna veled lenni. - Foglal helyet mellettem.

-Értem..

-Érted.. 

-Sze-

-Hm? - Fordul felém.

-Szeretnék adni valamit. - Nyúlok a zsebembe. - Csukd be a szemed.

Teszi amit kérek tőle. Ez tetszik.

A kezébe rakom a kis fehér dobozt.

-Kinyithatom? 

-Most már igen.

Szemei lassan válnak szét majd értetlenül a dobozra néz.

-E-ez mi? - Lassan rázza.

-Nézd meg. - Annyira megvan lepődve hogy rám rám hozta a nevetést.

Kezei remegnek ahogy kinyitja a dobozt.

És amikor meglátta mi van benne, teljesen lefehéredett.

-E-ez meg? - Dadog össze vissza. Imádom ezt benne.

Felülről a pólómba nyúlok és kihúzom a nyakláncom amin a gyűrű lóg, akárcsak az övéjé.

-Ugyan az. Csak látod? Nekem egy Y betű van belegravírozva, neked meg más.

Szemei a gyűrű elejét elemzi. 

Amikor meglátja a K betűt gondolom leesik neki egyből hogy mit jelent ez a két betű.

-Kyungil ne már. - Kezeit az arca elé teszi és szipog.

-Jaj nee, kérlek ne sírj nekem. - Húzom magamhoz amilyen erősen csak tudom.

-Nem sírok. - És még felháborodik. Összeszarom magam.

-Ne hisztizz már. - Belepuszilok a hajába. - Add ide rád teszem. 

Kezembe adta a láncot amit készségesen a nyakába raktam.

-Köszönöm. - Nem néz a szemembe mert zavarban van.

-Köszönöm. - Ismétlem meg.

-Még is mit? 

-Hogy megtanítottál szeretni. - Mutatóujjam az álla alá helyezem ezzel közelebb húzom az arcát magamhoz.

Oldalra biccentem a fejemet és a számat a szájához érintem majd azokat összepréseltem.

A meglepődöttségtől próbál hátrébb húzódni, de a másik kezem a tarkójára téved és magamhoz szorítom.

Így nem tud kikerülni a csókom elől.

9.Fejezet

Hat en nem szeretnem huzni tovabb a szot szoval igeeen, jo olvasast^.^

[Yijeong OPV]

"-Igen Yijeong. Te vagy az! Kibaszottul te vagy az!"

Újra és újra lejátszódik a fejemben ez a 3 mondata. Nem tudok rá mit válaszolni.

Nem erre a válaszára számítottam, persze reménykedtem de.. akkor se erre számítottam.

Mit mondhatnék? "Nekem is bejössz figyelj már nem akarsz járni?" Ez annyira ciki.

-Ha ennyit akartál tudni akkor én aludnék is tovább megbocsáss. - Hangjában sértettséget érzek.. talán az a baja, hogy nem vágtam rá hogy akiről Jaeho beszélt az te vagy? Az meglehet.

De már nekem háttal fekszik, mit tehetnék? Már tuti alszik. Igen, biztos alszik.

-Kyungil.. - Suttogok szó szerint. Ennyi telik tőlem.

-Mi van már? - Morog az orra alatt.

-Hozzád.. hozzád bújhatok? - Tarkómat vakarom zavaromban, miközben ő lassan felém fordul.

Nem tudja elhinni, hogy ezt kérdeztem? Hát igazából már én se vagyok benne biztos.. Aish! Beégetem magamat.

-Hogy mit szeretnél? - És kinevet. Most.. miért nevet ki?

-Hát.. - Na most erre mit mondjak? - Nem.. én nem tudok úgy aludni ha.. ha nem bújhatok ho-

-Tudom babe, én se. - Megfogta a karomat és szorosan magához húzott. A fejemet a nyaka hajlatába temettem, megfogta az egyik lábam és átvetette a derekán.

Egy szót sem szólok csak mélyen erősen beszívom az illatát, hogy amikor nincs velem akkor is érezhessem.

Vajon már alszik? Csak a szuszogását hallom.

Szeretném ha tudná hogy az aki nekem tetszik hh, tetszik? Hogy az akit én szeretek az ő.

-Kyungil.. 

-Hm? - Már félálomba van. Most mondjam el neki? Ha most nem teszem meg máskor nem lesz elég bátorságom..

-Mikor Hae megkérdezte, hogy.. hogy állok a lányoknál és amit Jaeho odasúgott nekem.. azt azt hallottad? - Szemeimet lassan hunyom le. Nem tudom miért de így könnyebb beszélnem. Azt hiszem.

-Igen, hallottam. - Morog az orra alatt miközben az arcát a hajamba fúrja és beleszív. 

-És.. én szeretném ha.. ha tudnád hogy.. hogy az a valaki az te.. te va-

-Tudom, Yijeong. Én vagyok az. De most már aludj. - Belepuszil a hajamba és már csak a szuszogását hallom.

Azt mondta hogy tudja? Ezt mire vélem? Jaeho elmondta volna neki? Vagy tényleg ennyire átlátni rajtam? Aigo!

Király.. miért mondta ezeket, most aludni meg nem fogok tudni.

*****

[Kyungil OPV]

Retinámat a napfény sugarai majd kiégetik még így is hogy csukva van a szemem.

Oldalamra nézek de nincs mellettem senki. Hát ez a kis buzi meg hova lett?

-Felkeltél? - Az ajtó felé kapom a fejemet, ahol kis lépésekkel közeleg felem a törpe.

-Aha.. te? Hol voltál? - Az egyik szemöldököm akaratlanul is az egekbe szökik. Úgy kérdezem tőle, mintha közöm lenne hozzá. 

-Hát egy 10 perc és indulhatok. 

-Hova? - Nem értem.. hova menne korán reggel?

-Gimi. - Nevet fel.

-Rákos suli.. ki is ment a fejemből, de idegesítő. Annyira utálom mint a szart. 

-Jó az. - Legyint. Most komolyan.. normális ez a gyerek?

-Már miért lenne jó?

-Hát több időt lehetek ve- És itt abba is hagyja. - Sietek, Dokyunnal és Sihyounggal találkozok. - Milyen hamar vált témát.

-Miért találkozol velük? - Úgy vonom kérdőre mintha egy kihallgatáson lenne. 

-Együtt megyünk majd a suliba csak előtte beugrunk egy kávézóba. - Mosolyog. Aranyos.. amikor mosolyog. De én mi az istenért mosolyodok el azon hogy ő mosolyog?

Ennyire ragályos a mosolya? 

Jézusom.. annyira gáz vagyok.

-Értem. Akkor helló. - Legyintek és már fordulok is vissza a másik oldalamra hogy tovább aludhassak.

Lehunyom a szemeimet de egyből ki is pattannak amikor megérzek egy ajkat az arcomon.

Ez az ő ajkai.

Csukott szemmel az arcomra nyom egy hatalmas csókot.

-El ne késs. - Ennyit mond és távozik is a szobából. 

Ez még is mi a franc volt? Ki engedte meg neki hogy csak így megpuszilja az arcom? Hát én összeszarom magamat, komolyan.

Nagy nehezen de összeszedtem magam. Alig egy 15 percbe telt de mindennel kész vagyok. 

Bepakoltam a sulira, fogat mostam, felöltöztem és most itt ülök az asztalnál és a reggelimet tüntetem el amit anya csinált.

-Jó reggelt! - Iseul lép be a helyiségbe. 

-Neked is. - Mosolyog felé anyám. Én csak alig láthatóan meghajolok és eszek tovább.

-Annyira izgatott vagyok.. - Dörzsöli a kezeit.

-Miért?

-Holnap lesz Yijeong szülinapja. Hivatalosan is 18 éves lesz az én kicsi fiam. - Beszél, miközben a könnyeit törölgeti. Oda ne szaladjak.

-Komolyan? Hát ez nagyszerű! Ezt meg kell majd ünnepelnünk! - Anya annyira örül mintha megnyerte volna az 5-ös lottó főnyereményét.

-Én mentem. - Vállamra kaptam a táskát és már el is tűntem.

Idegesített ez a sok beszéd. Szóval.. holnap lesz annak a szerencsétlennek a szülinapja..talán nem dehogy nem! - Fejemet rázom olyan hevesen hogy mindjárt leszakad a helyéről. 

-Mi a baj tesó? - Ó anyám. Adja isten hogy ne ő legyen az pedig a hangját 100 kilométerről is felismerném.

-Ne gyere a közelembe. - Meg se fordulok. Nem akarom látni ahogy vigyorog mint a tejbe tök.

-Ne haragudj már, ez így automatikusan már jött. - Beleboxol a vállamba. Komolyan mit képzel ez a kölyök? 

-Hagyjuk most, inkább segíts. - Nincs más választásom. Mit tehetnék?

-Mesélj csak. - Próbál átkarolni de nem megy neki. Alig egy centivel nagyobb mint az a törpe, akkor meg mit akar? Nyomorék, de attól még a testvérem.

-Holnap lesz Yijeong szülinapja.. és..

-És szeretnél neki venni valamit de nem tudod hogy mit? Tesó a lehető legjobb emberhez fordultál. - Büszkén húzza ki magát, mintha valami nagy ember lenne.

-Én is ettől féltem. - A fejemet csóválom akár csak egy kutya. - Na mindegy, szóval.. ötlet? - Elég kínos nekem ez a beszélgetés. Pedig Jaeho tudja hogy nekem nem közönséges az a gyerek de akkor is.

-Add neki az estédet. - Hogy mit beszél? 

-Ha még egy ilyen én komolyan kinyírlak hallod. - Nem hiszek a fülemnek. Még hogy én és az a balfasz,,hát,, hát az eszem megáll.

-Jó jó egy próbát megért! - És megint csak vigyorog. Istenem ez a gyerek, komolyan. - Gyere velem tudok egy jó helyet. - Int a fejével, hogy kövessem. És mit tehetnék? Követem..

******

-Mit keresünk itt Jaeho? - Komolyan egy ékszerboltba hozott el? Mit kezdjek vele?

-Na vajon mit? Ajit a pasidnak. - És még ő van felháborodva az értetlenségemért. Beszarok rajta, és mi az hogy a pasidnak?!

-Kussolj el. - Az eladók kicsit furán néznek ránk. Talán lejjebb kéne venni a hangerőből.

-Inkább nézelődj. - Nem tudom miért de hallgatok rá. Lábaim elindulnak és a drágábbnál drágább ékszereket vizsgálom. 

A gyűrűknél megakad a szemem. 

-Elnézést! - Az egyik eladóhoz fordulok. - Olyat lehet itt hogy rágravíroznak egy betűt egy sima arany gyűrűre?

-Természetesen! Melyik gyűrűre szeretné? - Kedves hangjától hányingert kapok.

-Igazából kettőt szeretnék, és ebből a fazonból. - Az üveg arra a részére mutatok ahol a sima arany gyűrűk pihennek.

-Próbálja fel melyik a tökéletes. - Felém nyújtja a kis dobozt amiben a gyűrűk darab számra vannak.

Találomra kivettem egyet és az ujjamra húztam. Kicsit szorít. Ez tökéletes lesz neki.

Negyedjére sikerült kifognom olyat ami pont jó rám.

-A nagyobbikra egy Y betűt kellene, a kisebbre pedig egy K betűt. Nem szeretném ha felcserélnék remélem értve vagyok. - Ajánlom neki hogy ne basszák el mert nem tudom, hogy mit csinálok velük. - Ja és szeretném ha mindkettőt felfűznék egy nyakláncra. Köszönöm, holnap érte jövök. - Illedelmesen meghajoltam és Jaehot magam után húzva léptem ki az utcára.

-Találtál valamit?

-Nem. semmit. - Rázom a fejemet. - Menjünk mert késni fogunk.

*****

Chh.. még hogy én ne késsek. 6 perc eltelt az óráról de az a három jómadár sehol sincs. Amint erre gondoltam valaki kopogtat az ajtón.

-Nem veszünk semmit. - Kiabál ki a padtáram amin a többiek jót szórakoznak.

-Ahj fiam sose nősz fel? - A tanárok már igazán megszokhatták volna.

-Elnézést a késésért. - Lép be az a három szerencsétlen és illedelmesen meghajol.

Biológia van. Nem a legjobb tanárnál késtek el. Ez a vén nő még akkor is leordít ha egy másodpercet is késel az órájáról.

Ahogy ő mondaná "A biológia óra szent és sérthetetlen."

Hova szarjak? Őt utálom a legjobban az egész tanári kar közül.

-Fiúk! Mi a francot képzeltek magatokról? - Olyan hangerővel esik nekik, hogy még én is megugrok tőle.

-Elnézést tanárnő mi csa- Dokyun mentegetőzne de a tanár nem engedi végig mondani.

-Te csak ne mi csakozzál. Nem érdekel. Hogy lehettek ennyire felelőtlenek? Szeretnék majd elbeszélgetni a szüleitekkel! 

-De tanárnő az a 5 perc istenem! - Sihyoung se bírja tovább szó nélkül.

-6 perc aranyom, 6 perc az!! - Ez a nő teljesen megbolondult. - Yijeong kisfiam te meg meg se szólalnál? Mi az elvitte a kiscica a nyelvedet? - Most komolyan gúnyolódni akar az én Yijeongomon? Jól átgondolta?

-Hát..hát én.. mi sajnálju-

-Engem nem érdekel hogy sajnáljátok e vagy sem! Inkább megtanulnál rendesen beszélni kisfiam! - Na jó eddig tartott a türelmem. Ez durva volt.

-Álljon már le! - Kezeim olyan erősen csapódnak az asztalra hogy csípi az egész tenyeremet. Minden szempár rám szegeződik. Az övé is.

-Hogy mondtad? - Lassan fordul felém. Megakar félemlíteni? Mert akkor nagyon szarul csinálja.

-Hogy beszél Yijeonggal? Mit képzel magáról? 

-Hogy én? Te mit képzelsz magadról?! - Szó szerint kiabálunk egymással. Még egy tanárral se kiabáltam soha életemben.

-Fogja már be! Ha még egyszer.. IDE FIGYELJEN HA MAGÁHOZ BESZÉLEK! - És most jött el az a pont, hogy akkorát ordítottam, hogy a tanár is megugrott. Helyes. Kibaszottul van oka miért félnie. - Ha még egyszer ilyen hangnemben, ilyeneket mondd Yijeongnak, én esküszöm, esküszöm nem állok jót magamért. - Hangom fenyegetőn hangzik. Ezért fel is jelenthet amit jelenleg nagy ívben leszarok. - És ne kelljen kétszer elmondanom. Remélem világos voltam a rohadt életbe. - Kezeim ökölbe szorulnak és egy hatalmas csattanással találkozik az asztallal. Ismét.

-Mi ez a kiabálás kérem?! - Az igazgatónő fejveszve rohan be a terembe a biológia tanár arcára mosoly húzódik. A rohadék. - Ti meg? - Néz végig a három későn.

-Yijeong gyere ide. - Intek felé. 

Kérésemnek eleget téve hozzám sétál. Karomat átlendítem a vállán és próbálom lenyugtatni magamat.

-Igazgatónő kérem ez a három gye-

-Én voltam. - Szakítom félbe. - Én kiabáltam azzal a senkivel. - Intek a fejemmel a tanárom felé.

-Hogy beszélsz a tanárodról? - Kezdi felemelni a hangját. Kezdek ismét dühös lenni.

Yijeong keze a hátamat simogatják, mintha ezzel akarna lenyugtatni. Azt hiszem sikerül neki.

-Nem bírok ezzel a gyerekkel! Olyan mocskosul beszél! - Tekintetem találkozik azzal a vén asszonyéval. Szája jobb alsó sarkán egy mosoly ül. Hogy rohadna meg.

-Kyungil kérem hagyja el a gimnáziumot. A mai napra felfüggesztem. Gondolkozzon el rajta mit is tett ma! - Yijeong kezei megszorulnak a pólómon. Félt engem.. ez aranyos azt hiszem.

-Semmi baj. - Suttogom neki. - Otthon majd találkozunk. Siess haza. - Simítok végig a hüvelykujjammal az alsó ajkán, ami egy kicsit megremeg. - Amúgy se akartam itt rohadni ezekkel. - Undorodva nézek végig az egész bagázson. 

-Vigyázz rá, - Kezeimet Yijeong vállára teszem és leültettem a helyemre. Tekintetem Jaehora téved.

-Értettem tesó. Vigyázok a pasidra. - Vigyorog.

-Komolyan megakarsz halni? 

Lehajolok a táskámért amit a vállamra hajítok egy mozdulattal.

Lábaim megindulnak, amikor egy kéz visszahúz. Tudom, hogy ő az.

Körbe nézek de senki se figyel. Vagy telefonozik vagy a tanárral vannak elfoglalva, kihasználva az alkalmat, lehajolok és a homlokára csókolok. 

Tudom, hogy ez miatt nem engedett el. Nem búcsúztam el tőle kellőképpen. Mondhatom ezt?

-De édesek.. - Padtársam vigyorogva figyel minket. Igen.. sejtettem valaki megfog minket látni.

De inkább ő mint más.

Mi mást tehettem volna? Ki kellett állnom érte. Ő nem képes megvédenie magát.
Ezekkel a gondolatokkal lépek be a házunkba.
-Hát te? - Anya egy pillanatra megtorpan.
-Hazaküldtek. - Csak vállat rántok mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne.
-Kicsoda? - Irat táskája a kezében pihen. Dolgozni indul.
-Igazgatónő. - Lábaim a lépcső felé visznek.
-Aigo te fiú! Viselkedj már az órákon!
-Leszarom! - Kiabálok miközben már szétterültem az ágyamon.
Annyira fáradt vagyok.. A szemeim egyre nehezebbek úgy érzem..

******

Valaki túl szorosan ölel magához.
Szemeim lassan válnak szét hogy láthassam ki folyt meg épp.
Csak a feje búbját látom ugyan is az arca eltűnik a nyakam hajlatánál.
Az egyik lába keresztbe van a derekamon. Az illata teljesen elkábít. Akár egy drog.
Nem tudok mit mondani, annyira fáradtnak érzem magam.
Oldalra fordítom a fejemet és Yijeong keze mellettem van, a kezében a telefonjával és épp írogat.
Próbálok hunyorítani hogy jobban lássam a betűket.
A telefonszámomat menti épp el.. de honnan szerezte meg?
Rejtély ez a fiú, esküszöm.
-Fiúk. - Kopogtatnak az ajtón, aminek hála a rajtam fekvő személy összerezzen és amilyen gyorsan csak tud lemászik rólam. - Kész a vacso.. Alszik? - Ez anya hangja.
Nem tudom mit reagál rá Yijeong mert nem látom az arcát és nem is beszél.
Biztos vagyok benne hogy csak bólintott.
-Kelj már fel! - Kiabál oda nekem.
-Kösz bazdmeg. - Dünnyögök. Miért nem ő keltegetett?
-Inkább gyertek le és egyetek.
-Megyünk már is. - Nyújtózkodok.
Yijeong egy szó nélkül felállt és kiment. Ebbe meg mi ütött?
-Milyen volt a suli? - Amint leülök az asztalhoz apám hangja üti meg a fülemet, de nem izgat.
-Hazaküldték. - Háborodik fel anyám.
-Komolyan? - Fordul felém. - Ez az én fiam. - Nevet büszkén, amin csak elmosolyodok.
-Kihez mentem én hozzá? - Fogja anya a fejét.
-Neked milyen volt? - Iseul szólal meg. Gondolom a törpének szánja a kérdését.
-Unalmas. - Ennyit mondd.
Tekintetemet akarva, akaratlanul is rávezetem. De csak eszi a vacsoráját.
-Nekem ennyi elég volt, köszönöm. - Eltolom magamtól a tányért és visszamegyek ahonnan lejöttem.
Fáradtnak érzem magam. Szerintem holnap nem megyek suliba. Semmi kedvem. Megpróbálom rávenni őt is, hátha velem marad.
Fél óra múlva nyílik az ajtó.
Természetesen ő lép be rajta,
-Hova mész? - A szekrényben kezd el kutatni a ruhái után.
-Csak fürdeni. - Keresgél tovább.
-Holnap.. nem maradunk mindketten itthon?
Kérdésem meglephette mert olyan gyorsasággal kapta felém a tekintetét hogy azt hittem elesik ahogy megfordul azzal a lendülettel.
-Csak mára voltál fellebbezve.. nem? - Dadog. Ismét.
-De igen, de semmi kedvem. - Vállat rántok.
-Kyungil.. ez.. ez nem kedv kérdése! - Aigo ez a gyerek! Ki kell nevelnem ezt belőle.

-Maradjunk itthon.. ketten, na mit szólsz? - Félve teszem fel a kérdést.. nem tudom miért de izgulok hogy visszautasít. Tudom hogy nem tenne ilyet de fura érzésem van.

-Nem tehetem meg, muszáj menni.. ilyen nincs hogy nincs kedvem, nem megyek. - Hevesen rázza a fejét.

-Nem akarsz velem lenni? - Nem erre a reakciójára számítottam.

De volt egy sejtésem.

-Már hogy ne akarné-

-Tudod mit? Nem érdekel.. de egy valamit ne felejts el. Ez volt az első és utolsó hogy én ilyet kérek tőled.

-Kyungil ké- 

-Hagyjál. - A másik oldalamra fordultam, hogy még véletlenül se tudjon hozzám bújni.

Próbáltam aranyos lenni meg minden fasz erre tessék. Nem akar velem itthon lenni.

Akkor menjen és legyen a többiekkel a suliban. Nem érdekel igazából.. csak.. csak kérdeztem.