19. Fejezet (+16)

Sziasztok, meg is jöttem az új résszel, remélem nem kellett olyan sokat várnotok rá:( 

De végre szünet szóval van időm és akkor el is kezdeném majd a SeBaek-es ficit és gondolkodtam még egy Vkook-oson is^^ Aki nem ismerné véletlenül őket itt van pár videó amit én szerkesztettem meg róluk, nyugodtan meglehet nézni/ismerkedni velük:
Vkook♥
SeBaek♥

De akkor én nem is húznám tovább az időt~ A helyesírás hibákért előre is bocsánat! T-T

[Yijeong OPV]

Mikor kicsit erőszakosabban az ágyra löktem meglepődtem magamon. Én..én ilyet még nem csináltam.. már mint, hogy lelöktem volna ilyen durván.. de, de nem tudok mit kezdeni vele. Ez mind ő miatta van, mi a fasznak néz ki ilyen jól?

Lefagytam mikor tekintetünk találkozott. Nem mertem nem hogy még megmozdulni de még pislogni sem.

-Ennyi volt? - Nevetett fel. Most..most komolyan kinevet?

-Azt te csak hiszed Song. - Vigyorogtam rá miközben lassan felé másztam az ágyon, majd óvatosan felékerekedtem.

Egyik keze az arcomra tévedt, gondolom szeretné ha a szemeibe néznék de nem megy. Aish, csak attól hogy felette vagyok ő pedig alattam már csak a tudattól zavarba jövök nem hogy még a szemeibe is nézzek. 

-Yijeong nézz rám.. - Kérlelt, de nem megy. Én is szeretnék a szemeibe nézni de ha meglátja az arcom majd megint kinevet és az orrom alá dörgöli.. - Jang Yijeong~! - Szól rám erélyesebben.

-Te-te-tessék? - Nézek le hirtelen szemeibe zavartan. Megijedtem.. 

Nem mondott semmit csak, elégedetten elmosolyodott, miközben felült és az egyik tenyerét a tarkómra fogta és teljes erejéből lehúzott a szájára, így ajkaink találkoztak.

Nekem se kellett ennél több lökés, ajkaira martam és a lehető legszenvedélyesebben csókoltam azokat.

Egyre jobban érzem azt hogy forrósodik a levegő köztünk.. sőt, nem is kicsit.

-Ah, Kyungil.. - Egy kisebb sóhaj hagyja el a számat mikor alsó ajkamra harap. De nem engedi el hanem erősen megszívja amitől teljesen kiráz a hideg.

Elválok ajkaitól és nyelvem erőszakosan a szájába tuszkolom, amivel aztán felfedezem szája belső részét.

Nem sokkal később megérzem az én számba az ő nyelvét is.. valami eszméletlen, jézusom, ahogy szájpadlásomon végighúzza azt majd ott folytatjuk csókunkat ahol abbahagytam. 

Én nem bírom már ezt a melegséget.. már mint a levegőt..

Hirtelen beugrott valami.. mi.. mi kettőnkön nincs.. nincs tulajdonképpen semmi.

Rákaptam tekintetem és elég látványosan végig mértem. A nemesebbik fele nem kicsit van felizgulva.. de ahogy érzem az enyém sem.

Muszáj volt nagyot nyelnem Kyungil farkát látván.

-Mi az? Tetszik a látvány? - Nevetett fel ördögien.

Most mit mondjak? Mi az hogy.. 

-Chh.. hh.. - De nem jött ki semmi a számon.

Csak pislogtam de már is egy számpillantás alatt én kerültem alulra ő pedig fölém.

Az érzés a hasamban.. az valami elképesztő. És ez mind, mind miatta van, mert szeretem de rohadtul.

Nyakamhoz hajolt amit puszikkal lepett el majd megéreztem fogait is, amire muszáj volt felnyögnöm.

Ennek holnapra tuti ott marad a helye.. Azt hittem ennél jobb nem lehet, de amikor elkezdte szívni nyakam azt hittem már ennyitől elmegyek.

-K-Kyungil.. - Az érzés miatt muszáj volt felnyögnöm.

-Imádom a nyögéseidet Yijeong.. - Fülembe suttogja a szavakat de nem vagyok képes felfogni.

Most komolyan még egy ilyet mond hát én rávetem magam. 

Alsó ajkam beharaptam, fejemet pedig hátra feszítettem hogy jobban hozzá férhessen nyakamhoz.

Nyelvével végig nyalt a területen, majd megéreztem egy térdet a farkamnál.

Tekintetem egyből letévedt; Kyungil nekinyomta a térdét a farkamnak, nekem ez sok..

Egyik kezével az állam alányúlt szembe fordított magával és ajkaimnak esett.

Olyan erővel csókolt hogy azt hittem megdöglök. Imádom, teljesen a függője lettem.. de ő is az enyém nem tagadhatja.

Egyik kezemmel átkaroltam nyakát és ha lehetséges akkor még közelebb húztam magamhoz, de akkora erővel hogy rám esett.

Nem mertem mozdulni.. ugyan is farkunk ismét találkoztak. 

Lassan néztem fel rá és gyönyörű szemeivel találtam szembe magam, amik szinte már teljes feketék voltak.

Ennyire akarna? Nem mintha én nem akarnám, csak.. csak aish rohadtul akarom..

Célzás képp felemeltem fejem és ismét ajkaira tapadtam..

[Kyungil OPV]

Hmmm.. értem én a célzást te kis törpe, de még játszok veled egy kicsit.. 

Nem mozdultam ahogy ő sem, csak faltuk egymás ajkait. Szerintem mindketten tudjuk jó, hogy innen már nincs visszaút.

Türelmetlenül harapott az alsó ajkamba, mire egy sóhaj hagyta el a számat.

Hahh de türelmetlen valaki. Cselekedetére szélesen elmosolyodtam, mire megütött. Persze nem erősen.

-Yahh! Kyungil! Direkt csinálod?

-Ahee, hogy fel van már valaki háborodva - Nevettem fel. Mióta vele vagyok egyre többet nevetek.

-Vagy.. vagy ennyire nem aka- 

De itt abba is hagyta nem fejezte be mondatát. 

-Ennyire nem akarlak? - Fejeztem be helyette. - Dehogynem - Húztam perverz mosolyra a szám, majd újra birtokba vettem nyakát, mire az ő száját egy elégedett sóhaj hagyta el.

Nyakától egyre lejjebb haladtam mellkasán majd egyik mellbimbóját kezdtem el nyelvemmel izgatni, míg a másikat egyik ujjammal. 

Hirtelen megugrott az érzés miatt, és így nemesebbik felünk még jobban egymásnak ütközött, így mellbimbójára nyögtem, erre az ő száját egy még nagyobb nyögés hagyta el.

Nagyot nyeltem, de erre csak jobban felbátorodtam s folytattam a kényeztetését.

Elindultam nyelvemmel testén lefelé majd vissza fel a nyakán egészen a szájáig amit jól benedvesítettem, majd átdugtam azt szájába.

Úgy faltam ajkait mint akik már vagy egy hete nem csókolták egymást.

Lassan elváltam édes szájától és újra lefelé vettem az irányt.

Apró puszikkal leptem el testét majd mikor csípője tájékához értem, gyengéden megharaptam azt.

Felnéztem rá, de szemei össze voltak zárva, Ezek szerint élvezi, ahogy én is.

Feljebb toltam magam róla majd megtámaszkodtam kezeimmel feje mellett.

Lenéztem rá, de még mindig csukva voltak íriszei. Lenéztem farkamra és lassan lejjebb emeltem csípőmet és hozzádörgöltem magam az övéhez, mire szemei kipattantak és akkorát nyögött, hogy tőle zengett a szoba.

-Shhh! - Szóltam rá, pedig úgy vigyorogtam mint a tejbe tök. Tetszik, hogy ilyeneket váltok ki belőle, de nem szeretném ha anyámék ránk nyitnának..

Erőtlenül bólogatott és alsó ajkába harapott, hogy vissza folytsa az elő törő nyögéseket.

Szemeimbe nézett, mire nyugtatóan rámosolyogtam, lehajoltam hozzá és homlokára csókoltam.

Lábait felemelte, miközben én elhelyezkedtem közöttük. Testünk teljes szinkronban van.

Majd derekam köré összekulcsolta azokat és egy erőteljesebb mozdulattat lerántott.

18.Fejezet (+16)

Nah gyerekek, elhatároztam magam, hogy belefogok kezdeni egy SeBaek-es ficibe. Tudom ez nem ide tartozik de remélem fog nektek is tetszeni és jobban megszeretitek azt a párost is T-T de nem húzom az időt, mert most mindenki erre kiváncsi.^^ 

❌ Hát ez a rész szerintem megérdemel egy +16-os karikát.❌

[Yijeong OPV]

Most.. most komolyan szórakozik velem? Megölelt hátulról úgy hogy nincs rajta semmi? Tönkre akar tenni?

Ha.. ha ezt csinálja akkor hogy fogjam vissza magam a közelében? Na ez az sehogy! Nem bírok a szemeibe nézni annyira zavarban vagyok. Akaratom ellenére is a szemem a testén lefele vándorol. Aish! Yijeong ne nézz oda! Várjunk csak.. azt..azt mondta hogy szeret. Ha lehetséges szívem kétszer gyorsabban kezdett el verni.

-És ez annyira zavar? - Mutató ujjával felemeli államat ezzel azzal kényszerítve, hogy a szemeibe nézzek.

-Mi-micsoda? - Nem bírok normálisan beszélni.. mondjuk az ő közelében soha se megy.

-Hát hogy így állok előtted - Nevet fel. Ebben mi a vicces?

-Hát..hát egy kicsit.. kérlek öltözz fel. - Fordítom el fejemet. Nem bírok magammal sokáig szóval jó lesz ha igyekszel Song Kyungil.

-Nem tetszem? - El sem hiszem, hogy ezek a szavak kijönnek a száján.

-Ne-nem erről van szó.. csak..csak - Nagyot kell nyeljek. Most mondjam azt, hogy beindítasz? Aish az hogy hangzik már..

-Csak nem.. - Itt kicsit elhalkul és fejemet ismét maga felé fordítja. -..csak nem megmozgatok valamit ott lent?

-Yahh!! Kyungil! Hogy lehet ilyen mocskos a fantáziád? Könyörgöm..ch.. - Háborodok fel. Hát eszem meg áll.. mikre nem gondol komolyan.

-Szóval nem? - Szomorúságot hallok a hangjában.. most tettetné, hogy kimondjam? Biztos.. vagy nem?

-A-azt nem mondtam.. - Elindultam gyorsan az ajtó felé, tiszta vörös vagyok te jó ég!

-Nana.. ácsi bácsi. - Ragadja meg karom és magához ránt.

-Mi..mi az? - Nem nézek a szemébe, nem nézek lefelé. Na jó akkor hova a faszomba nézzek?

Nem mondd semmit. Most komolyan ezért tart fel? - Akkor én megye- Belém folytatta a szót azzal, hogy ajkait az enyémre nyomta. Nekem ennél több nem kellett, lábujjhegyre álltam hogy jobban felérjem és ajkaira tapadtam. Talán ez volt az egyik legszenvedélyesebb csókunk. Imádtam.

Nyelvemmel végig simítottam alsó ajkán, ezzel jelezve hogy szeretném ha beengedne a szájába, meg is kaptam rá az engedélyt; ajkai elváltak egymástól így bejutást kaphattam, amit ki is használtam. Nyelvem átcsúsztattam a szájába és mikor nyelvünk találkoztak fel kellett sóhajtanom a jól eső érzéstől. Nyakát kezeimmel átkaroltam, hogy még közelebb érezhessem magamhoz, de nem csak a nyakánál fogva húztam magamhoz, másik kezem derekára tévedt és erőszakosan magamhoz rántottam. Akaratlanul is fel kellett nyögnöm az érzéstől mikor ágyéka az enyémnek ütközött törölközőn keresztül is.

Nem bírok már magammal. Rohadtul lüktetek alul.. rohadtul akarom magamban érezni őt.

Elfogom veszíteni az eszem, érzem.

-Kyungil.. - Sóhajtok bele csókunkba.

-Tudom, én is - Lihegve mondja, mikor elválnak ajkaink.

Combom alá nyúl és felkap az ölében. Nem tudok ellenkezni és nem is akarok.. már nincs ön kontrollom.

Ismét megcsókol, de ez sokkal vadabb mint az előbbi. Ajkai szó szerint tépi az enyémet, ami nagyon tetszik. Tetszik ez a durva Kyungil is. 

Csípőmet óvatosan megemelem majd vissza le, mire felnyög. Te jó isten az a hang.. hát azt akarja, hogy most ideélvezzek már ettől? Komolyan mondom..

-Nem.. nem hiszem hogy ez most annyira kéne ide. - Elvált ajkaimtól majd a törölközőért nyúl ami a derekamon pihen. Most leakarja? Leakarja venni rólam?

Sejtésem be is valósult. Egy mozdulattal lerántottam rólam a zavaró tényezőt és ismét ajkaimra tapadt.

Na jó.. ha az Kyungil farka amit a hátsómnak érzek nyomódni akkor én szétfogok durranni.

Látványosan kezdek felizgulni, de ahogy érzem ő is.

Levegő hiány miatta muszáj elválnunk, egyből nyakára tapadok, amit óvatosan kezdek puszilgatni majd szívogatni, harapdálni. Cselekedetemre sóhajtásokat kapok, hogy halljam élvezi.

Na jó.. nekem is van egy türelmi határom ami eddig tartott. Olyan erővel szívtam meg nyakán az egyik pontot hogy arra már felnyögött egy olyan férfiasat, hogy azt hittem elmegyek.

-Kyungil nem bírom már - Sóhajtok fel tehetetlenül, mikor abbahagytam nyaka kínzását.

Az öléből hirtelen letett a földre. Most.. le akar állítani? Ő nem akarna?

Kezeit arcomra helyezi és közelebb lép hozzám. - Olyan gyönyörű vagy.. - Suttog majd ajkaimra tapad. Nem..nem hiszem el még ilyenkor is képes zavarba hozni..

Egy akkorát nyögtem a csókunkba, hogy szerintem ezt a házban mindenki hallotta, ugyan is Kyungil a farkát az enyémhez nyomta és dörzsölni kezdte azt az övével. 

Ő csak belemosolygott a csókunkba, örülök hogy tetszik hogy ilyen hatással van rám.

[Kyungil OPV]

Azt csinálja velem ami eddig egy lánynak se sikerült. Sokan próbáltak már elcsábítani de semmi. Ő meg egy rohadt sóhajtásától megőrülök. Ilyet még nem éreztem soha.

Mikor tagjaink összeértek, nekem is muszáj volt felnyögnöm. Ha csak belegondolok hogy benne lehetek hát nekem már most végem.

Leülök a kád szélére mert már a lábaim nem bírják ezt az érzést. Amint leültem egyből követett és az ölemben foglalt helyet és továbbra is ajkaimra tapadt. Kezeimet levezettem a hátán egészen a fenekéig és ráhelyeztem mancsaimat. Léteznek ilyen formás fenekek egyáltalán? De őszintén egy lánynak sincs ilyen feneke az biztos. Simogatni kezdtem testrészét majd erősen megmarkoltam, amire megugrott így majdnem farkamra ült amire fel kellett nyögnöm. Elváltam ajkaitól és nyakát leptem el puszikkal, egyre lejjebb haladva mellkasán, majd vissza fel szájáig.

Ismét lejjebb haladtam testén úgy hogy állától egészen mellkasáig végig húztam egy csíkot a nyelvemmel. Azok a hangok amik elhagyták a száját, csak még jobban bátorított, hogy folytassam, így elkezdtem tovább haladni nyelvemmel egészen a mellbimbója felé amit körbe nyaltam majd ingerelni kezdtem azt nyelvemmel. Cselekedetemre farkam elkezdett lüktetni. Innen már nincs visszaút..

Másik mellbimbóját ujjammal kényeztettem. Körbe-körbe rajzoltam lágyan majd elkezdtem ingerelni. A nyelvemmel még lejjebb haladtam, de sajnos a hasától lejjebb nem tudtam menni mert ugye az ölemben ült. 

-Gyere velem - Állt fel, remegő lábakkal. Ő is annyira akar engem mint amennyire én őt. Megragadta erőszakosan karomat majd a szobába húzott és erőszakosan lelökött rá.

Ezt az Yijeongot még nem ismerem. De mit ne mondjak tetszik, hogy ilyen durva.

17.Fejezet

https://www.youtube.com/watch?v=vXA4hs9mRpY

[Yijeong OPV]

-Yaa Kyungil! - Kezeimet automatikusan az arcom elé helyezem, ezzel takarva zavarodottságomat. Nem hiszem el, mit akar? Itt helyben megakar baszni vagy mi az isten komolyan? Yaa! Yijeong miket nem mondasz te mocskos! 

-Megijedtél? - Nevet fel. Um.. ettől csak mégjobban zavarba hoz ha nem tudná. - Amiatt hogy a csípőmre ültettelek vagy mert ettől felnyögtem?

-Na hát, na még egy ilyet.. nah de Kyungil! Hogy.. hogy hogy kérdezhetsz ilyet? - Teljesen fel vagyok háborodva mondandóján és szerintem teljesen jogosan. Hogy kérdezhet ilyet? Hát ezt nem hiszem el.. az eszem meg áll komolyan.

-Ne legyél zavarban - Simít végig fejemen. - Majd megszokod - Kezeimért nyúl és elveszi az arcom elől hogy a szemeimbe tudjon nézni. Tekintetünk egymáséba fúródik, teljesen belemerülök a gyönyörű szemeibe, mikor hirtelen rám kacsint. - Mindkettőt megfogod majd szokni, garantálom neked. - Suttog csak hogy én halljam. Nem mintha lett volna valaki más is rajtunk kívül a fördőben na de mindegy.

-Kyungil, légyszíves hagyjál békén. Én ezt nem hiszem el, komolyan.. - Hogy mondhat ilyeneket?? 

Mondandómon csak elneveti magát. Örülök hogy ilyen jól szórakozik a zavartságomon.. és mi lenne ha én hoznám őt ilyen zavarban.

Uuuh eszembe jutott valami.. na megálj Song Kyungil most visszakapod.

-Kyungil.. 

-Törpém? - Néz szemeimbe.

-Tetszett ahogy felnyögtél.. - Pirulok bele saját mondandómba.

[Kyungil OPV]

Hogy lehet ilyen aranyos? Komolyan, engem Song Kyungilt próbált zavarba hozni?

Mondandóján hangosan felnevettem és szorosan magamhoz öleltem be ne durcizzon ezen.

-Naaa~! Kyungil! Ez.. ez nem vicces! 

-De babe, ez igen is vicces - Nem bírok magammal, a nevetéstől már a könnyeim is megindultak.

-De Kyungil, zavarba kellett volna jönnöd~! Na, gyere csak zavarba! - Parancsol rám, aminek hála mégjobban rám tör a nevetés.

Olyan édes, hogy itt helyben felzabálnám ha tehetném. Nem engedhetem ki ezt a csodabogarat a kezeim közül. Ilyen pillanat hogy én így nevessek valakivel, nem igen fordult még elő.. Mellette máshogy érzem magam, és az őszintét megvallva tetszik ez az érzés. Tetszik ez, ez amit Yijeong iránt érzek. ez a nagyon erős, és tartós érzés.

Sampont öntöttem a kezemre, amit jól összedörzsöltem így felhabosodott. Yijeong arcát közre fogtam kezeimmel, aminek hála habos lett a pofija.

-Yaa! Ha nekem van neked is kell! - Levett egy kis habot az arcáról és az orromra helyezte, ennek hála édesen felnevetett. 

Fülemet megüti a kopogás a szobaajtómon. 

-Shh - Ujjamat a szerencsétlen szájára helyezem hogy kussoljon el.

-Yijeong! - Szólal meg a kis balfaszom édesanyja. Minek keresi?  Ajaj.. lépteket hallok.. 

Kopogtat a fürdőajtómon.

-Tessék?! - Szólalok meg. 

-Oh Kyungil! Yijeong merre van? - Kiabál, mert mit hisz ha normál hangerővel mondja akkor nem fogom meghallani vagy mi a tököm? Aish komolyan..

-Szarik.. - Vigyorodok el, mire barátom csúnyán néz rám. -Jaj de tud már csúnyán nézni.. - Suttogom oda neki, majd ujjamat szájáról elveszem és helyette a számmal váltom fel.

-Oh.. ha végzett megmondanád neki hogy kerestem?! - Csókunk sajnos nem tarthatott ennél tovább, mert kicsit se furcsa ha nem szólok vissza.. 

-Persze.. amúgy.. ömm minden rendben? - A hangjában észrevettem egy kis furcsaságot..

-Persze minden, na én nem is zavarlak! - És már az ajtóm csapódását hallom.

Érdekes ez a nő.. mi a rák lelte? Aish, nem érdekel.

-Kyungil! Miért mondtad azt hogy szarok? - Tette karba kezeit maga előtt.

-Mert mit mondhattam volna? A fiad itt ül mindjárt a farkamon vagy mi az isten?!

-Yaa.. Kyungil.. azért..azért az még messze van.. - Az arca teljesen lángba borul. - Na ja.. ne.. ne mondj ilyeneket! - Csattan fel.

-El nem tudod képzelni mennyire élvezem mikor zavarba hozhatlak! - Vigyorodom el.

-Chh.. komolyan.. 

-Mit puffogsz, csak mert neked soha se megy? - Simítok végig arcán jobb kezemmel. - Semmi baj, balfasz vagy, fogadd el. - Mosolygok kedvesen rá.

-Ja, neked még is ez a balfasz kell. - Elfordítja tőlem az arcát. Úgy tűnt mintha egy picit megsértődött volna. De én nem azért mondtam, vagy is félig, mert amúgy tényleg egy kis balfasz, de nekem tetszik és igaza van, nekem kell ez a balfasz.

Kell hogy mellettem legyen, hogy az életem része legyen, hogy betöltse az ürességet a szívemben, amit természetesen csak ő tud megtenni.

[Yijeong OPV]

Azért néha kicsit szarul esik, mikor ilyeneket mondd nekem.. olyan komolysággal tudja mondani, hogy nem tudom eldönteni hogy tényleg úgy gondolja vagy csak úgy mondja.

-Szerintem én szállok.. - Nézek egy percre rá majd lemosom magamról a habokat és egy pillanat alatt ugrottam ki a kádból, megfogva egy törölközőt és a derekamra tekerve azt,

[Kyungil OPV]

Tényleg megsértettem volna? Aish.. Kiszálltam én is és a hátához állva szorosan megöleltem hátulról. Fejemet a vállára hajtottam. - Haragszol babe? - Puszilok nyakába. -Nem úgy gondoltam, csak fogalmam sincs hogy becézhetnélek téged, a szerelmem meg életem értelme azok nem az én stílusaim.. - Ölelem át mégjobban csupasz felsőtestét, aminek hála bőre forróvá válik, vagy lehet csak attól amit mondtam neki. - Vedd úgy ha azt mondom hogy balfasz akkor én a szerelmemre gondolok jó? - Puszilok hajába. -Hallod.. - Nem válaszol semmit.. ez annyira.. annyira idegtépő. Tényleg megbántottam őt akit soha életemben nem akartam volna megbántani? - Yijeong, szeretlek. - Teste megfeszült és mintha ledermedt volna. - Süket vagy? - Egy mozdulattal szembe fordítom magammal. Szemeibe nézve döbbenek arra rá hogy mit is mondtam. Én kimondtam.. kimondtam hogy szeretem, de.. ez csak úgy kicsúszott nem is gondolkoztam. Ez van ha az ember szerelmes, azt hiszem. Elveszti a józan eszét is.

-Ümmm.. Kyungil.. - Szólal meg kis rekettes hangján. - Nincs.. nincs rajtad törölköző.. - Zavartan oldalra biccenti a fejét. 

Nem hiszem el, akaratom kívül is zavarba tudom hozni.

16.Fejezet

Tudom, tudom gyerekek hatalmas hiányzás volt, de visszatértem ne aggódjatok! Sajnálom hogy idáig kellett várnotok, de mostantól beindulnak a dolgok meg minden szóval maradjatok velem továbbra is jó?^^





[Kyungil OPV]



A gondolatok cikáznak a fejemben.. Válasszak. "A döntés a te kezedben van.." Ismétlődik meg a fejemben..
Yijeongra nézek aki aggódó tekintettel fürkészi arcomat. Látom rajta, hogy nagyon töri magát, talán azon gondolkozik, hogy ha nem tudok mit mondani akkor majd ő felajánlja, hogy elköltöznek. Ismerem már annyira, hogy tudjam mi jár a fejében. Szóra nyissa száját de nem ő szólal meg hamarabb.
-Rendben van. - Szólalok meg.
-T-tessék? - Lepődik meg az a nyomorult.
-Sejtettem, hogy fontos neked, ezért nem kételykedtem benned. Jó döntést hoztál fiam. - Mosolyogva lép hozzám közelebb. Ez most komolyan hozzám akar érni? Milyen bátor..
-Én nem! - Szól közbe legjobb barátom. - Én nem érnék hozzá. - Kacsint apámra.. hh, apám? Na mindegy.
Le se reagálom inkább, csak szeretnék lefeküdni és aludni. Nekem ez túl sok volt mára, azt hiszem.
-Hazamegyünk babe? - Fordulok Yijeong felé, aki meglepetten emeli rám tekintetét és mintha pírbe szökött volna az arca.
Nem válaszolt csak hozzám sétált, kezünket összekulcsolta és elhúzott onnan. Ez a tette mosolygásra késztetett.
Az út hazafelé csendesen telt, nem szólt semmit és én sem, de ez így volt jó. Elég hogy foghatom a kezét. Rájöttem, hogy bármelyik hosszú kapcsolat véget érhet egy szempillantás alatt.
Apáék elhanyagolták a kapcsolatukat ami nagy hiba volt, mert ezzel az a mocsok félrelépett.
Anya meg abban a hitben él, hogy milyen szerető családunk is van. Vigyáznom kell erre a kincsre ami most a birtokomban van, mert egy rossz mozdulat és elveszíthetem a mindenemet.
Félek belegondolni, hogy mi lenne velem anya helyében.
Értem mi a szerelem, felfogtam, érzem. Igen, bevallom. Soha életemben nem éreztem még ilyet és többször nem is akarom, csak vele.
-Kyun..Kyungil.. - Szólal meg kis hangján ami alig hallatszódik.
-Hm? - Kérdezek vissza, de nem mondja tovább.
Én nem is faggatom majd mondja, ha akarja. De míg nem szólal meg elkapom a pillanatot és elmondom neki hogy..
-Szeretlek. - Mondtuk ki egyszerre.
Mindkettőnk szeme, szája tátva maradt.
-Te-tessék? - Pislog nagyokat.
-Szeretlek te szerencsétlen. - Húzom magamhoz közelebb és lehajolva hozzá, szájára puszilok.




[Yijeong OPV]




Most komolyan azt mondta, hogy szeret?
Te Jézus isten.. megakar itt az utcán ölni, hogy ilyeneket mondd nekem? És azt hiszi egy szájra puszival be is érem?
Lábujj hegyre állok és nyújtózkodok felé de nem érem el. Aish! Szórakozik velem?
-Na Kyungiil~ - Kezdek el hisztizni.
-Jaj te hisztis. - Forgatja meg szemeit. Lehajol hozzám, térdem alá nyúl és felkap az ölébe.
-Mi..mit csinálsz? - Pislogok rá nagy szemekkel.
-Most már megcsókolhatsz. - Lök egyet rajtam, hogy le ne csússzak az öléből.
-Ki..ki mondta hogy megakarlak csókolni? - Csattanok fel. Saját magam ellen fordulok hát behalok magamon..
-Nem akarsz?
-Milyen értelemben? - Pirulok bele mondani valómba.
Jaj ez olyan gáz. Kezeimet arcom elé teszem, hogy meg ne lássa.
-Már késő - Neveti el magát. - Kis piros. - Puszil homlokomra.
-Yaaa! Nem ott kéne csókolgatnod! - Ütöm meg gyengén vállát.
-Értettem. - Felnevet és közelebb hajolva hozzám, nem csinál semmit.
Aigooo direkt húzza az agyam.
Kezeim közé veszem arcát és habozás nélkül ajkaira tapadok ami nincs ellenére.
Megbabonázott ez az ember nincs mit tenni..
Egy lépést sem tett miközben egymás ajkát faltuk. Imádom a csókját.. olyan édes. Imádom amikor a szánk összeér, amikor a nyála keveredik az enyémmel.. oké ez betegesen hangzik de ez az igazság.
Alsó ajkára simítok nyelvemmel és ezzel bejutást kapok a szájába.
Nyelvem találkozik az övével. Csókunk egyre hevesebb, ahogy az én szívem is egyre hevesebben kezd el dobogni.
Megőrjít engem teljesen..egész nap ellenék azzal hogy egymás szájában matatunk.
Levegőhiány miatt el kellene válnom de nem bírok. Túl jól csókol..
-Yij.. - Szólal meg, amint elvál tőlem de egyből szájára tapadok. Ki engedte meg neki, hogy elváljon tőlem?
Cselekedetemre a csókunkba mosolyog.
-Hé! - Szól ránk egy ismerős hang.
Mindketten ijedten kaptuk felé a fejünket.
-Csak gondoltam szólok mielőtt felfalnátok egymást. - Vigyorog ránk Jaeho.
-Te is a legjobbkor tudsz jönni. - Sóhajt fel barátom.
-Tudom tesó. - Veregeti hátba. - Mit fogsz csinálni? Tényleg nem mondod el anyudnak?
-Ah.. - Felsóhajt közben letesz az öléből. Hékás.. azt nem mondtam hogy letehetsz! - Mitcsinálhatnék Jaeho úgy őszintén? - Idegesen a hajába túr.
A hátához lépek és szorosan átölelem, fejemet a hátába fúrom.
-Nem tudom.. de ezt ennyiben azért nem hagynám, jó értem nem akarod a törpét elveszteni de anyudnak képes lennél a szemébe hazudni? - Most Jaeho ellenem van vagy mellettem? De.. nem mondd hülyeséget az a baj..
-Aish! Igazad van, nem csinálhatom ezt vele! - Járkál fel-alá aminek hála kiszabadul az ölelésemből.. - Ki kell találjak valamit, de kurva gyorsan!
-Se-segítek.. - Szólalok meg halkan. Jaeho rám kapja tekintetét, de Kyungil mitha meg se hallotta volna, járkál tovább.
-De ezen ne törd most magad, menjetek haza későre jár. - néz hol rám hol a barátomra.
-Igazad van.. - Bólogat. - Gyere törpe, menjünk haza. - Karját nyújtja felém.
Halványan bólintok egyet és megfogom kezét, miközben mellé lépek.
-Sziasztok! Aztán nem rosszalkodni! - Vigyorog ránk Jaeho.
-Egyszer megverem, esküszöm. - Rázza a fejét, az én óriásom.

********

Hazafelé az út csendben telt.. nem szóltunk semmit, de nem is bántam. Hagytam hadd veszekedjen magában.
-Na végre fiam, hogy megjöttetek! Aggódtunk ám! - Lép hozzám anya és szorosan magához ölel.
-Anya..anya, anyaa! Ez gáz ciki.. - Fordulok oldalra. - Nem vagyok 14 éves!
-Jaj miket beszélsz! Az anyád vagyok mégszép hogy aggódok érted, te lüke! - Ver hátba.
-Jól vagyunk, nincs miért aggódnotok. - Fordul Kyungil az anyukája felé. Nem néz a szemébe.
-Menjetek aludni! - Utasít minket anya.
Szót sem szólva ballagunk fel a közös szobánkba. Fáradtan hullok be az ágyba.
-A fürdéssel mi lesz? - Nevet fel.
-Hagyjál, én kidőltem, álmos vagyok.. - Húztam a takarót a fejemre.
-Na gyere csak. - Egy hirtelen mozdulattal felkapott az ölébe. - Mivel rohadt álmos vagyok és te is, azt mondom fürödjünk együtt, jó? - Válaszomat meg nem várva indult el a fürdő felé.
HOGY MIT AKAR VELEM? Jézusom én megfogok halni..
-E-együtt? E-egy kádban? - Kérdezem akadozva. 1000% Hogy az arcom olyan vörös mint a paradicsom.
-Miért szerinted hány kád van a fürdőszobában? - Nevet fel cinikusan.
-J-jó de de.. én..én - Jajj hogy nem tudok végig mondani egy rohadt mondatot..
-Ne aggódj, ha öltözöl majd elfordulok. - Puszil a hajamba.
-Aaaa, ki mondta hogy szégyenlős vagyok?! - Csattanok fel. - Kikérem magamnak! - Letesz a padlóra mikor a fürdőbe érünk.
-Rendben, akkor amíg megengedem a vizet vetkőzz! - Kacsint felém, miközben a mosógépnek dől és karba tett kézzel mér végig.
-Jó..jó.. engedd! - Nézek zavartan oldalra. Most.. mitcsináljak?!
A kádhoz sétált és megengedte a vizet, tusfürdőt nyomott bele, amitől tiszta habos volt az egész kád.
Izgulok.. de nem tudom miért.. Ha ő.. ő látni fog meztelenül.. akkor, én is látni fogom őt?
Yaaaa!! Mikre gondolsz te mocskos Jang Yijeong! De.. én nem vagyok úgy kigyúrva ahogy ő.. az ő karja nyolcszor izmosabb mint az enyém..
-Nah! Kész! - Állította le a vizet. - Öltözhetsz - Homlokomra puszil és vigyorogva hátrébb lép.
-Neked ez szórakoztató?! - Kezdek el toporzékolni.
-Szégyenlős vagy? - Mosolyog rám.
-Én? Nem! Ki mondta? - Fordultam el tőle. Pólóm aljához nyúltam és felfelé kezdtem húzni. Félúton hátrafordultam és Kyungilra néztem, aki mosolyogva nézett a szemembe, és hevesen bólogatott hogy folytassam csak.. Visszafordultam és gyorsan lekaptam magamról a felsőmet.
A tekintete égeti a hátamat.. istenem. A nadrágom gombjához nyúltam és egy nemes egyszerűséggel gomboltam ki és azzal a lendülettel lehúztam magamról boxerrel együtt. Amilyen gyorsan csak tudtam úgy másztam bele a kádba.
-Kész vagyok te jö-
-Azt nem mondtad, hogy ilyen jó hátsód van. - Vág a szavamba.
-Hát..hahh. na.. na de Kyungil! - Nézek fel rá, de már felső nincs rajta. - Jézusom Kyungil! - Takarom el szemem. Cselekedetemen csak hangosan felnevet.
-Már ennyitől zavarba tudlak hozni? - Nevet tovább.
-Siess inkább.. - Hallom hogy a nadrágja is földet ért.. haladjon már.. késztetést érzek arra hogy odanézzek. Aish! -Kész vagy? - A hangom félénk.. de nem tudom miért.
A víz megmozdul, a hátam mögött.
-Kész vagyok - Puszil a nyakamba.
-Na..na ezt.. ezt ne ilyen hirtelen! - Csúszok előrébb.
-Megijedtél? - Erős karjaival átöleli a mellkasom és közelebb húz magához. - Nem akartalak megijeszteni.. - Suttog a fülembe amitől teljesen kiráz a hideg.. - Kis félős - Most gúnyolódik rajtam?
-Yaaa! Ki a félős? - Hangomban tettetett sértődéssel csúsznék vissza előre de erős karjainak hála még közelebb kerülök hozzá.
-Nem menekülsz előlem - Nevet gonoszan. - Na gyere csak.. - Állam alá nyúl és felemeli a fejemet.
Szemei az orrom és a szám közt cikázik.. Megnyalja a száját és édes ajkait az enyémre helyezi.
Nem tudok várni.. ajkaim egyből rátapadnak és szó szerint falják az ajkait. Egy jóleső sóhaj hagyja el számat amikor nyelvét végig húzza az alsó ajkamon, bebocsájtást kérve a számba. De az engedélyt nem kapja meg egykönnyen. Hadd játszadozzak már egy kicsit.
Cselekedetem miatt felmordul és az alsó ajkamra harap, ami miatt egy nyögés hagyja el a számat.
-Yaa! Kyungil! - Azonnal elválok tőle. Megijedtem..
-Naa Yijeong! - Maga felé fordít, és egy egyszerű mozdulattal az ölébe ránt. - Ne válj el, kívánom a csókod! - Tarkómra helyezi nagy tenyerét.
-Ne mondj ilyeneket! - Rázom meg fejemet zavartan.
-Na Yijeong!~ - Ja hogy ő is tud hisztizni.. Megemelem magam és feljebb ülök az ölében.
Nem merek nagyon feljebb ülni mivan ha.. mivan ha arra..arra ülök rá?! Jézusom én meg ilyenekre gondolok!
-Aish de lassú vagy.. - Kezeit derekam köré összefonja és ránt egyet rajtam, így a csípőjére kerülök és az ő száját egy hangos sóhaj hagyja el. Hatalmasat kell nyelnem a hirtelen mozdulata miatt.

15.Fejezet

Fuuuuuuuu hat vegre ez is eljott. Annyit kell tanulni es fuu nem hiszem el komolyan mar.

Na mindegy a lenyeg hogy sokat vartatok ram amit nagyon sajnalok:( De siettem vele ahogy csak tudtam.

[Yijeong OPV]

-Mi az? - Ismétlem meg újra, mert nem reagált semmit se.

-Mennem kell, majd jövök. - Az irányt a bejárati ajtó felé veszi.

-De..de mi történt? Baj van? - Elkapom alkarját és visszarántom.

-Nem kell róla tudnod. - Rát vállat.

-Ami a te gondod az az enyém is! - Erősködök. Érdekel mi van vele, hisz a párom. Hogy mondhat ilyet hogy nem kell róla tudnom?

-Yijeong, ez nem tartozik rád fogd fel. - Durván szól rám, majd majd' feltépi az ajtót és kirohan.

Ebbe meg mi ütött? Miért beszél velem így? Én.. én nem is csináltam semmit..

[Kyungil OPV]

Amit egy átlagos ember megtenne egy lépést az nekem kettőnek tűnik olyan gyorsasággal megyek.

Mit képzel ez magáról úgy őszintén? Csak kapjam el. 

Egyszer már elhagyott minket egy nő miatt, mikor 8 éves voltam és most megint itt tartunk.

Csak kapjam el a torkát ketté harapom, nem érdekel. Ő az apám meglehet, de nem tehet ilyet az édesanyámmal. 

Szemeim égnek a gyilkolástól. Ez lehet durván hangzik, de nem bírok a bennem remegő hirtelen jött dühtől.

Gyűlölöm, mar 8 éves korom óta. Nem tudtam neki megbocsájtani, anyám lehet megtudott de én nem. Egy 8 éves gyerekben ez megmarad.

Emlékszem..

"-Kyungil, ne sokáig legyél kint kezd hűvös lenni! Meg ne fázz! - Kiabál ki nekem anya.

Nyár van, de már este 7 és fúj a szél. Aggódik értem, ahogy egy anyának szokás.

Apa elment a barátaival dolgozni, de már itt kéne lennie, de még semmi.

-Anya.. - Futok be hozzá. - Mikor jön már apa haza?

-Nem tudom fiam, gyere.. - Megfogja kezemet. - Nézzünk ki az útra hát ha jön. - Csak bólintottam és kimentünk az utcára és néztük a hosszú utat. Vártuk hátha megjelenik apa kocsija, de semmi.

Ezt eljátszottuk vagy háromszor, de meg is untuk ezért anya bent főzött tovább én meg kint játszottam.

Egy kocsi leparkolt előttünk. Kiszálltak apa haverjai, de ő sehol sincs.

-Apa..? - Félve tettem fel a kérdést. Féltem valami baja esik.

-Apád el ment egy nővel. - Nevetett az egyik.

-Apádat ne várd, nem jön már haza. - Nevetett a másik is.

Miről beszélnek ezek meg? Mit hordanak össze?

Az utat a bejárati ajtó felé vették, gondolom anyának is ilyeneket mondanak. Vagy csak engem szívatnak?

Utánuk mentem én is, mire anyám döbbent arcával találtam szemben magam.

-Csak hazudsz George. - Nevet fel.

-Miért hazudnék? Esküszöm neked.

-Gyere velünk elviszünk oda.

Anya gyorsan tárcsázni kezdett.

-Figyelj Kyungil, jön mindjárt Dasom néni, vigyáz rád míg anya elmegy apáért, jó? Vigyázz magadra. - Fejemre puszil és már itt sincsennek.

A következő amire emlékszem amikor megjöttek kocsival. Anya sírva szállt ki és utána közvetlen apa. Nem szóltam semmit se. Apa bement a szobájába és bezárta.

-Menjél, kérdezd meg mi történt édesapádtól! - Kiabált rám anya. - Ott van bent, menjél!

Bátortalanul indultam meg az ajtó felé és benyitottam. Az ágyon ült a háta a falnak döntve és a földet nézte.

-Apa.. mi történt? - Hiába kérdeztem, válasz nem jött.

Felmásztam az ágyra és közelebb ültem hozzá. 

-Apa.. hol voltál? Miért nem jöttél hamarabb haza? - Hangom gyenge, mint amilyen én vagyok. - Tudod mennyire aggódtam? - Válasz nem jött még mindig. - Apukám, hallasz engem? - Szemeim könnybe lábadtak. - Tudod mikre gondoltam már? Hogy ha a suliban be kell írni az ellenőrzőkönyvbe az adatokat és nem írok semmit arra hogy apja neve és megkérdezi a tanár, hogy miért nem írtam oda az apukád nevét, azt mondtam volna hogy azért mert már nincs apukám, elment. - Kezdtem el kioktatni.

Eltelt egy hét még mindig ki sem dugta az orrát a szobából.

Anya azt mondta hogy apa csak elakart menni dolgozni, és egy nő kitudta volna vinni külföldre de apa meggondolta magát. Csak jobb életet akart nekünk biztosítani.

Vagy is.. én ebben a hitben éltem pár évig.. mikor már idősebb nem lettem és össze nem állt minden a fejemben. Apa megakart szökni azzal a nővel, de anya odament és mondta neki hogy válasszon hogy mi vagy az a kurva, és minket választott."

Azóta meggyűlöltem mint a szart. Pont ez miatt, hogy lehet valaki ilyen? Egy házas férfi könyörgöm!

És állítólag szereti anyámat akkor mi a faszt művel ott?!

Szememet a könnyek égetik de nem engedem útjára törni. Nem, nem megy, én ahhoz túl erős vagyok, hogy elsírjam ilyen miatt magam.

Akkor megúszta, de most nem fogja.

[Yijeong OPV]

Valaki nagyon dörömböl az ajtón. Mikor megindulok hogy kinyissam hirtelen kivágódik az ajtó és Jaeho rohan be.

-Kyungil!! - Kiabál.

-Yaaah! Jaeho mit ordítasz?! - Léptem mellé. - Mit keresel itt?

-Süket vagy? Mondom hogy Kyungil! - Kiabál. 

-Yah a fülem! - Kapok a füleimhez. - Amúgy meg elment.. jött neki egy sms és elrohant.

-Nem mondod? - Néz rám aggódó tekintettel. - Te meg hagytad? - Morog rám.

-Mit csinálhattam volna? Nagyon mérgesnek tűnt és nem épp a legkedvesebb volt. - Húztam el számat.

-Ajajaj.. baj van. - Járkál fel alá miközben a tarkóját simogatja.

-Mi az? Te tudod miért rohant el? - Döbbentem le. Ez még is honnan tudja?

-Gyere. - Megragadta karomat és vonszolni kezdett maga után. - Mindent elmondok csak kérlek szedd a lábad.

****

-Hogy micsoda? - Lefagytam. Kyungil apja ilyenekre képes? Ki nem néztem volna ki belőle.. hogy.. hogy teheti meg ezt már másodjára is..

Istenem Kyungil.. mi járhat most a fejedben.

-Kérlek siess Yijeong, ha nem akarod Mr.Songot halottan látni.

-Jaeho ne is mondj ilyeneket! 

-Jó bocsi, de tényleg komoly bajok lesznek! - Sürget.

[Kyungil OPV]

Amint beteszem a lábam a kis eldugott étterembe, szemeim egyből kiszúrják őket.

Bájosan nevetgélnek. Nekem ennyi elég volt, gyors léptekkel megindultam feléjük és felrángattam apámat az ingjénél fogva.

-Te rohadék! - Arca összerándul, fél az ütéstől. Az én kezem pedig hátra lendül és..

-KYUNGIL NE!! - Hallok meg egy hangot ami miatt a kezem a levegőben marad. Nem csattan az arcán.

Ez a hang Yijeongé. Nem nézek felé, félek hogy tényleg ő az.

Kezem ismét lendül de valaki elkapja.

-Azt mondtam ne. - Liheg miközben hátulról átölel. Kezeire nézek ami a csuklómon van és egyből felismerem. Ez ő lesz az.

-Engedj el, megölöm! - Kiabáltam. 

-Kyungil nyugalom! - Áll közém és apám közé Jaeho.

Arra a rohadékra nézek aki megilletődve néz rám.

-Fi..fiam? - Döbben le. - Te.. te meg.. mit..? Mit kere-

-Ezt én is kérdezhetném APA! - Emeltem ki az apa szót.

-Én..én csak.. 

-Ja tárgyalás meg minden. - Puffogtam. - Miféle tárgyalás az ahol csókolózni kell? - Emeltem fel hangom.

-Fiam, halkabban ha lehet! - És még neki áll feljebb?

-Nem vagyok a fiad és ne te mondd már meg! - Emeltem meg jobban a hangom.

-Na jó, menjünk ki és ezt ott játszátok le, ne itt. - Húzott ki minket a helyiségből Jaeho.

Az emberek bent már kezdtek kicsit nagyon bámulni minket de leszartam.

Az a nő egy szót se szólt, megilletődött lehet.

-Ki ez a ribanc? - Mutatok az ajtó előtt álló nőszemélyre.

-Na de Kyungil. - Szól le. - Hogy beszélsz?!

-Ahogy akarok! - Hangom erejéből nem veszek le, nem érdekel ha az egész utca miattam zeng. Hadd hallják csak milyen mocskos apám van. - Megcsalod anyát? Igen? Ezzel?!

-Kyungil ezt itt és most fejezd be! - Kiabál.

-Te velem ne kiabálj! - Indulok meg felé.

-Shhh.. - Ölel át hátulról ismét ez a szerencsétlen. Nem hiszem el akkora az erő bennem hogy egész Koreát letudnám dönteni de ő egy ujjával hozzám ér semmi erőm se marad. Mi ez már?

Elém lép és magához ölel szorosan, egyik kezemmel fejét megsimogatom és hátrébb lépek.

Apa furcsán néz ránk de leszarom.

-Menj haza. - Mit beszél ez nekem? - És anyádnak egy szót se. - Hogy mit akar tőlem kérni?

-Azt akarod hogy falazzak neked? Hogy hazudjak a saját anyámnak egy áruló miatt? Az agyam eldobom, esküszöm. Ilyen bolondnak nézel engem? - Fejre állok esküszöm.

-Idefigyelj Kyungil. Vagy kussba maradsz anyád előtt vagy kiteszem Yijeongékat a házból! Választhatsz kedves fiam. A döntés a te kezedben van. - Karba tett kézzel lép egyet közelebb hozzám. Fogaimat és az öklöm összeszorítom. Nem sok kell hogy ellökjem ezt a törpét és neki menjek annak.

Hogy mondhat ilyet? Válasszak hogy anya vagy Yijeongék.. Nem hiszem el. Mit tegyek?

14.Fejezet

HOLNAP PENTEK ES AHH GONDOLTAM MEGLEPLEK TITEKET EGY RESSZEL HOGY KIBIRJATOK A HOLNAPI NAPOT^^ Jo olvasast:*

https://www.youtube.com/watch?v=eRvmnUpMv0c

[Yijeong OPV]

Egyszerűen nem tudok, nem akarok leállni. Túlságosan is jól esik.. De most van bennem egy kis félelem. Mi lesz ha valaki ránk nyit..? Nem így szeretném anyával közölni, hogy van valakim, sőt az a valaki egy fiú.

Nem tudom, fogalmam sincs mit gondolna.. Aish!

-Ó ó ó, Kyungil, Kyungil, Kyungil.. - Állítom meg kezeit. - Kicsit rossz irányba kezd menni a kezed, nem gondolod? - Belepirulok a saját mondani valómba. 

Komolyan nem vagyok normális, miatta. 

-És az annyira baj? - Felnevet és az egyik szemöldökét megemeli. Kérdő tekintetével találom magamat.

Hát most mit mondjak..

-Hát.. ne-nem nem baj.. csak.. 

-Félsz hogy meglátnak? - Kisimít az arcomból egy tincset.

Nem válaszolok, hanem csak bólintok. Elég ennyi.

-Abbahagyjam? - Gyengén simogatja az arcomat.. annyira de annyira jól esik.

-Nem..nem muszáj.. - Egyből rávágom aminek hála szélesen elmosolyodik.

-Reméltem, hogy ez lesz a válaszod. - Rám kacsint és ismét lehajol hogy ajkaink érezhessék egymást.

-Yijeong idejönnél kérlek?! - Anyám hangja szólal meg a konyhából..

Hát ez király, ennek is most kell megzavarnia, jó nem tudhatja hogy mi most.. mi most.. aish! 

Kyungil egy lágy csókot nyom a számra és lemászik rólam, amire csak értetlenül meredek rá.

-Szüksége van most rád. - Mosolyog. - Este meg amúgy is az enyém leszel szóval. - Megrántja a vállát. - Addig valahogy kibírom. - A homlokomra csókol és felment a lépcsőn, gondolom a szobánkba.

Annyira szeretem.. de sose tudom, ő mit gondol mikor, vajon most ő is ezt mondta magában?

-Tessék anyaa?! - Lépek be a konyhába ahol a hagymával küzdenek.

-Segítenél kérlek? Már csináltunk együtt tésztasalátát, szóval örülnék még egy kéznek. - Mosolyog rám kedvesen. Most erre legyek bunkó és utasítsam vissza?

Nem, soha! Nem tudnék ilyet tenni vele, hisz az anyám.ű

Odamentem a hűtőhöz és kivettem a hozzávalókat.

Felvágtam a sajtot és a sonkát is.

De gondolatban még mindig a kanapén vagyok és csak vonaglok Kyungil alatt.

-Aigo! - Rácsapok a fejemre. Mikre nem gondolsz Jang Yijeong!

Ha ezt Kyungil hallaná kinevetne. Vagy.. ő is ezt gondolja? Vajon mit csinál fent?  Ahh megöl a kíváncsiság.. 

[Kyungil OPV]

Elnyomott az álom.

Nem tehetek róla olyan fáradt voltam, hogy amint beértem a szobába be is dőltem az ágyba.

Álmomban nagyon veszekedtem Yijeonggal. Találkozgatott titokban egy lánnyal és kiborultam.

És amikor kinyitottam a szememet itt feküdt mellettem. Ekkor rájöttem hogy csak álom volt.

Yijeong soha a büdös életbe nem tenne velem ilyet. Nem igaz? Túlságosan ragaszkodik hozzám, hogy elveszítsen.

Arcát fürkészem de csak halkan szuszog. De édes.. Mit nem mondok én? Mondjuk, most ez a normális nem igaz? De igen.

Felé fordulok és egyik kezemmel átölelem. Olyan kis kicsi. Pont hozzám illik, ennyi az ég is nekem teremtette ezt a csodát.

Kopogásra lettem figyelmes. Automatikusan elhúzódtam a törpémtől.

Iseul feje jelenik meg az ajtóban.

-Oh, Yijeong bealudt? - Néz a fiára.

-Igen. 

-Kész a vacsora csak szólni akartam. - Mosolyog kedvesen. - Felkeltenéd kérlek? Siessetek. - És már ki is lépett.

Nem emlékeztem, hogy beengedtem volna amúgy meg nem mellékesen..

-Yijeongie~ - Lökdösöm gyengén. - Hallod, kész a vacsii. - Puszilok a hajába.

-Ummm.. - Dünnyög. Aigo ez a gyerek, megfogom és lerepítem az ágyról.

-Gyere, menjünk. - Most a homlokára puszilok.

-Ummm.. - Hátat fordít nekem és alszik tovább. Ezt most komolyan gondolta?

-Hallod szívem. - Rácsapok a fenekére és a kezem meg is állapodik ott. - Jössz vagy még sem? - Érintésembe beleremegett. Ez tetszik. Tetszik, hogy ilyeneket váltok ki belőle. - Hallod te szerencsétlen? - Nevetek fel.

-Yaa~! Ki a szerencsétlen? - Háborodik fel.

-És már a hülyét is tetteti. Aigo te fiú. - Rázom rosszallóan a fejemet, de a végén elmosolyodok.

-Már hülye is vagyok?

-Te mondtad nem én. - Felemelem kezeimet védekezően.

-Chh, még is ez a hülye kell neked. - Kinyújtja nyelvét. Ezt se gondolta át kétszer.

-Pontosan. - Számra egy mosoly húzódik, miközben egyre közelebb hajolok hozzá és számba veszem a nyelvét. Kell neki nyújtogatni.

Olyan édes és puha. 

Átmászik az ölembe és a fejével az ajtó felé int.

Értem, szóval vigyem le ölben. Hogy én mit meg nem teszek ezért a kölyökért.

Kezemet feneke alá támasztom és ellököm magam az ágytól.

Lépcsőn óvatosan lépkedek, nehogy leejtsem. Mikor már az utolsó fokon állunk neki döntöm a falnak és számat az övéjéhez nyomom. 

Egyből ajkaimra tapad. Imádom a csókját. A rossz napomból képes lenne jót varázsolni akár csak egy mosolyával. Még senki se hatott rám ilyen erősen.

De nem tudom, hogy kéne viselkednem vele.. meg mások előtt, majd ha bejelentjük hogy együtt vagyunk.

Még soha nem volt senkim és hát fogalmam sincs mitévő legyek..

Gondolom az érzéseimre kell hagyatkoznom.

Csókunkat telefonom csörgése zavar meg.

A rohadt életbe már.. 

Leteszem törpémet a földre és egy puszit lehelek ajkaira. Előkapom a telefonomat a zsebemből és a fülemhez emelem.

-Mi van már? - Szólok bele kicsit se kedvesen. Yijeong kezemre simít és a fejével a konyha felé mutat, mire csak bólintok. Lábujj hegyre áll és egy csókot ad és már veszi is az irányt a konyha felé.

Követem példáját. - Mi van megnémultál?! - Szólalok fel, mert a hívom szarik válaszolni. 

A többiek mind felkuncogtak. Aaa.. mi ez a kaja?

Yijeong mellett foglalok helyet.

-Megzavartalak? - Ó ez a hang..

-Jaeho.. - Sóhajtok. - Mizu tesó? - Hangom egyből ellágyul és a villát a kezembe veszem és elkezdem az ételem pusztítását. Yijeong rám emeli tekintetét és innen is jól látom ahogy büszkén elmosolyodik.

-Ez tészta saláta.. Iseul és Yijeong csinlálta.. - Suttog anya.

Szemeim elkerekednek.. A kis mocskos tud ilyeneket? Nem is rossz..sőt.

-Dokyunnal és Sihyounggal megyünk a közös éttermünkbe vacsizni, nem jöttök Yijeonggal? - Hülye ez?

-Nem, köszi. Holnap majd beszélünk. - És ezzel le is rakom.

-Na milyen? - Iseul boldogan szólal meg.

-Isteni! - Anyám mit isteníti? - Igaz fiam?

-Szar. - Mormogom és tovább tömöm magamba.

-Azért eszed annyira hogy majd megfulladsz! Istenem ez a gyerek.. - Rázza anyám fejét.

Apám beront a konyhába.

-Jézusom.. - Szólal meg mindenki ijedten.

-Ne haragudjatok csak lesz egy vacsorám pár cégessel és a kocsimért jöttem.

-Miért nem a cégeset viszed? - Felhúzom egyik szemöldököm kérdőn.

-Mert.. mert már kevés benne a benzin. - Elhúzza a száját. Valami nem stimmel.

Tekintetem találkozik anyáéval. Ő is érzi a levegőben de nem szól egy rossz szót sem.

-Rendben édesem, siess haza! - Feláll és ad neki egy csókot.

-Sietek. - És már itt sincs. Jó hamar elviharzott.

*****

Ez a kaja valami isteni! Nagyon ízlett.. főleg hogy ez a nyomorék csinálta. 

-Felmegyünk? - Suttogom neki. Mire bólint. - Anya mi mentünk. - Intettem és már a lépcső felé vettem az irányt.

A lépcső első fokára lépek mikor kezeimet összekulcsolja az övével. Ez a cselekedete csak megmosolyogtat.

Mikor mindjárt felérnék, a telefonom pittyeg kettőt. Üzenetem jött. 

Unottan kapom ki a telefonomat és oldom fel. 

"Feladó: Kim Jaeho.

Üzenet: Kim Jaeho egy fényképet küldött neked." Mit akar már ez a másik szerencsétlen? Elmosolyodok mikor ráveszem a nevére. De amikor meglátom a képen mi is van valójában egyszerre leszek szomorú és dühös is. De úgy érzem a düh most sokkal nagyobb.

-Mi az Kyungil? - Próbál felpipiskedni hogy láthassa hogy mi van a telefonomon.

[Jaeho szemszöge]

Egy eldugodtabb étteremben ülünk a srácokkal. 

A pincérnő vagy már hatszor fordult meg nálunk.. Ahj! Átok ez a szexi külső. 

-Hé..hé! Az ott nem Kyungil édesapja? - Gondolatomból Sihyoung zavar meg.

-De,de az! - Helyeseli Dokyun.

Fejem felé fordítom, és tényleg ő volt az. Egy nővel iszogatott és nagyon kacarásztak.

Az a nő nem Hae. 

Ki ez? És mit csinálnak Szöul legeldugodtabb helyén?

Megrázom fejemet mikor elém teszik az újabb doboz sört.

Előveszem a telefonomat és leakartam fényképezni és elküldeni Kyungilnak, a sört hogy lássa miről maradt le.

Csináltam is róla egy képet, fejem automatikusan oldalra fordult és megláttam, hogy Kyungil apja elveszett valamit.. mert annyira keres valamit a nő szájában hogy szó nincs rá.. 

Észhez kapok és egyből csinálok róluk képet, tudom nem szép dolog de.. mit tehetnék?!

De ezt nem tudom elhinni.. Mr.Song nem ilyen! Nem az lehetetlen! Mi történt??!

Ujjaim a névjegyzék közül Kyungil nevét kereste és meg is találta. 

Muszáj neki elküldenem. Összeveszett volna Haeval?

Kyungil látta.

Már 5 perce de nem reagál rá semmit. 

Amint leteszem az asztalra a telefonomat villogni is kezd.

Kyungil válaszolt; "Mindjárt ott vagyok."

Miért érzem azt hogy ennek nem lesz jó vége? Mi van ha most elbasztam hogy elküldtem neki?

Ha Kyungil idejön.. abból nem kis balhé lesz.

-Menjünk srácok! - Állítom fel mindkettőt és az utcára húzom ki őket.

-Mit csinálsz? Hülye vagy? - Nevet Dokyun.

-Ki se fizettük! - Nevet jobban Sihyoung.

-Majd én visszamegyek kifizetem! Holnap majd találkozunk. - Egy mosolyra húzom a számat és berohanok.

-Siessünk, hadd fizessen csak. - Hallom még Dokyun hangját.

Istenem, mit tegyek mit tegyek? Én nem fogom tudni megállítani ha idejön.. Sokkal erősebb mint bárki más. És ha elborul az agya akkor.. Yijeong! Jézusom ő képes lesz rá! 

Kifizettem és amilyen gyorsak csak tudtam futottam Kyungilék házához hátha eltudom még kapni.

13.Fejezet

Hat mit mondjak mit ne.. holnap dolgozat fizikabol es semmit se ertek de annyira nem erdekel, csak is Kyungjeongra tudok koncentralni T-T.. Jo olvasast♥

[Yijeong OPV]

-Cica? - Felvonom egyik szemöldökömet.

-Nem tetszik? 

-De..de igen szeretem..amikor..amikor becézgetsz.. - Másik kezemmel ami nem Kyungil kezét fogja, a tarkómra simítok vele. Zavarba jövök a saját mondani valómtól. Komolyan nem vagyok százas.

-Én meg azt amikor ilyen szinten zavarba jössz. - Nevetett fel.

-Yah! Nevessél csak. - Elengedem kezét és karba tett kézzel megyek előrébb.

-Jajj Yijeong! - Kap a kezem után. - Cicám ne durcizz már. - Elém lép, ezzel elzárja az utamat.

Egyik keze az arcomon landol amit gyengén simogat. Megdöglök tőle esküszöm..

Nem nézek rá. Csak a járdára koncentrálok. Nem gondolsz másra Yijeong. 

A másik kezét az állam alá teszi ezzel kényszerít arra, hogy a szemébe nézzek.

Csak egy pillantást vetek rá de így is tökéletesen látom azt az elégedett vigyort az arcán.

-Chh, istenem.. - Rázom vigyorogva a fejemet.

-Itt vagyok, ne aggódj. - Megérzem száját a homlokomon. Egy lágy csókot nyom rá, ami annyira de annyira jól esik.

-Menjünk.. - Mosolyodok el a cselekedetén.

Nagyon a szívemhez nőtt.. nem tudom mi lenne velem nélküle.

Kezeink újra megtalálták egymást. És már egy szó nélkül mentünk haza.

Szóval anyáék dolgoznak.

Nem lesz otthon senki. Ezzel célozgatni.. akart? Vagy csak én képzelem be magamnak?

Aish Jang Yijeong! Mindig ilyenekre gondolsz.. Kyungil nem olyan aki ilyeneket gondolna.. vagy de? Áh, dehogyis!

Kicsit hűvös van.. és én csak egy rövid ujjú pólóban vagyok.. a hideg kiráz amikor a szél végig süvít rajtam.

-Nesze. - Hozzám dobja a kardigánját. - Vedd fel, még a végén megfázol nekem amit nem szeretnék. - De édes.. aggódik miattam. - Megint olyan kis idétlen lennél mint múltkor. - Nevetett. Ja hogy csak ezért.

-Yah Kyungil! Nem is vagyok olyan idétlen! Kikérem magamnak na.. 

-Igaz te mindig az vagy. - Nevet tovább. -Na jó, csak viccelek babe ne vedd magadra. - Hajamba puszil, ami jól esik de nem akarom hogy tudja hogy ezzel a kis semmi mozdulatától elszállt minden kis 'haragom'.

Már látom is Kyungilék házát, vagy is a mi házunkat. Fura még ez nekem, hogy együtt lakunk velük, de ugyan akkor jó is hisz mindig mellettem van.

Mikor a kapuhoz értünk ledermedtem.

Nem merek bemenni.

-Kyungil.. én be nem megyek. - Rázom hevesen a fejemet.

-Miért? Mi a baj? - Aggódó tekintetével fürkészi az arcomat.

-A.. a kutyád.. én én azt hittem apukád megkötötte.

-Oh.. - Fordul a kerítés felé. - Hát te Démon? Kiszabadultál? - Nevet.

-Örülök, hogy viccesnek találod!

-Ajj babe ne félj már ennyire! Nem bánt, tudja hogy az enyém vagy ezért nem nyúl hozzád,ígérem. - Végig simít a karomon. Ez nagyon édes volt amit mondott de egy cseppet sem hatott meg. A véleményem ugyan az. Én be nem teszem a lábam az udvarra.

-Vegyél fel.. - Mondatomba egy picit bele is pirulok.

-Hogy? - Kérdez vissza. Süket vagy mi?

-Vegyél fel.. az öledbe. 

-Most komolyan? - Nevet.

Nem értem ebbe mi olyan vicces. Azt hiszi hogy viccelek?

-Komolyan? - Hagyja abba a nevetést.

-Nem értem mi olyan vicces. - Elfordítom a fejemet a másik irányba.

-18 éves vagy, úgy tudom, és még is félsz egy kis kutyától aki nem is bánt?

-Ááá, nem bánt csak rám ugrik meg vicsorog és ajj megharap! Ennyire ne félts már! - Akadok ki. De persze teljesen jogosan.

-Ajj azt a hisztis picsádat komolyan. - Nevet majd elém áll. Kezeit a térdem hajlatába helyezi és megemel, én pedig helyet foglalok az ölében. Kezei a fenekemre tévednek.

-Hé Kyungil a keze-

-Csitt én cipellek szóval ott tartalak ahol akarlak, ebbe te most nem szólsz bele. - Ezzel belém is folytja a szavakat.

Hát..felőlem engem aztán nem zavar..ha neki ez jól esik akkor..

Sikeresen kinyitotta kaput és sikeresen elértünk a célhoz; az ajtóhoz. 

Azt is egy másodperc alatt kinyitotta és már végre még nagyobb biztonságban érzem magamat.

Próbáltam lecsúszni az öléből, de nem engedett. Ugyan úgy a fenekemnél tartott tovább.

Oké, én erre nem számítottam. 

-Yijeong.. mit szólnál ha te és én..? Felmegyünk? - Vigyorog.

-Kyun-Kyungil.. - Szóhoz se jutok.. ezeket komolyan ő mondja?

-Nyugi már csak viccelek veled. - Nevet és óvatosan letesz. - Látnod kellett volna a fejedet. - Kezdett el grimaszokat vágni és még jobban nevetett.

-Nem vicces! - Toporzékoltam. 

-Persze hogy nem. - Kezei a derekamra tévedtek és közelebb húzott magához. 

Kezeimet összekulcsoltam a nyaka körül, és lábujj hegyre kényszerültem, mert ezek szerint ő nem hajlandó lehajolni. De akárhogy is próbálkozok nem tudom elérni a száját amin ő ezen jót mosolyog.

Milyen gonosz már.

-Ennyit tudsz Jang szívem? - A becézés miatt a szívem kétszer olyan hevesen kezdett el dobogni.

-Nem megy.. - Biggyesztettem le ajkaimat.

-Próbálkozz még egy kicsit. - Kacsintott. Milyen ördögi játékot űz ez velem? 

Lábujj hegyre álltam és próbáltam felpipiskedni hozzá de semmi haszna. Még mindig nem érem el a száját. 

Megrugaszkodtam a lábamon és mikor majdnem hozzá értem szájához hátrébb húzódott.

-Yah! Ez nem ér! Kyungil meg lett volna! - Sipákolok.

-Dehogy lett volna. - Legyint.

-De mondom! Te csaló.. az vagy! Most elértem volna de nem, te nem hagytad. Most sikerült volna de nem te ne-

-Ajj fogd már be. - Lehajol hozzám és az ajkait az enyémhez nyomja.

Lassan mozgatja ajkait az enyémen majd egyre fokozatosabban gyorsul és teljesen elmélyíti a csókunkat.

Megöl teljesen. Hogy lehet valakit ennyire szeretni?

Hogy válhat valaki egyik pillanatról a másikra az életed értelmévé?

Nem is értem.. érdekes ez a szerelem. Olykor fájdalmas de csodálatos is. És megéri a fájdalmat ezekért a pillanatokért. 

Nagyon szeretem őt.. úgy kimondanám neki. Mindegy egyes nap teli torokból.

Mindegy egyes órában, sőt minden percben. Rosszul lennék ha nem lenne a közelemben.

Ha meglátom más közelében betegesen féltékennyé válok.

De ez van.. a szerelem ilyenné tesz.

És ez mind, mind miatta van.

Elakar válni de ajkai után kapok és tovább folytatom azt amit ő megszakított.

Azt hiszi ilyen hamar megszabadulhat tőlem?

Hátrálok pár lépést, a következő amit észreveszek, hogy a lábam ütközik a kanapéval.

Kyungil lassan végig fektet rajta és rám mászik.

Felém tornyosul nagy, izmos testével.

Számról áttér a nyakamra és azt halmazza el puszikkal.

Szemeim kikerekednek amikor megérzem, hogy a csípőmre ül. Mi a fene.. ez rám ült.

De nem bírok sokáig ezen agyalni mert a puszikat felváltják az apróbb szívások, amitől akaratlanul is felsóhajtok a jóleső érzés miatt.

Teljesen elvesztem a fejem miatta.

-Kyungil ahh.. - Felnyögök amikor egy ponton erősebben szív meg.

Esküszöm ha ez holnap megfog látszódni én kiherélem ezt a gyereket!

Nyögésem hallatára felmordul és az egyik kezét a hajamba vezeti és erősen belemarkol.

Ha nem hagyja abba nagyon gyorsan akkor problémáim lesznek és nem kicsik..

-Kyungil.. ha-hallod.. - Nem tudom folytatni mert ajkai újra megtalálják az enyémeket.

Olyan szenvedéllyel csókol mint még soha. Annyira, de annyira jól esik. 

-Kyungil ba- Azt akartam mondani hogy bajok lesznek de nem hagyja hogy befejezzem mert egyből a szavamba vág.

-Tudom cica, érzem. - Nevet bele a csókunkba. Az arcom most kapott igazán lángra. 

Ilyen vörös még soha az életben nem voltam.. és ez nagy szó.

Istenem mit tesz velem, én komolyan nem bírom már ezeket. Tönkre tesz..persze csak is jó értelemben.

-Igen! Nem tudom mi lenne ha csinálnák tészta salátát? - Ez anya hangja.

-Tészta salátát? Az meg milyen? - Ez pedig Hae hangja.

-Nem tudod? - Közeledik egyre jobban a hang.

Kyungil egy forró csókot nyom a számra és lemászik rólam. 

Én meg csak lihegve szét vagyok terülve a kanapén amíg ő helyet foglal a fotelben.

Azt hittem dolgozni fognak.. Mi lett már?

-Hát te? - Torpannak meg egyszerre.

-Én is itt vagyok! - Nagy nehezen de feldőlök.

-Ezt mi is kérdezhetnénk. - Fordul Kyungil Hae felé.

-Hát apád elengedett hamarabb és elmentem Iseulhoz és elkértem a főnökétől, hogy együtt csináljunk vacsorát. - Mosolygott. - Apád valószínű majd csak este kerül haza. - Csak vállat ránt majd az irányt már is a konyha felé veszi anyámmal a nyomában.

Megint kettesben maradtunk.

Amint beértek a konyhába Kyungil egyből felpattant, hátralökött vissza a kanapén és újra a csípőmre ült. 

Le se tudtam reagálni amit művel, mert ajkai az enyémhez tapadtak, ami igazából egyáltalán nem volt ellenemre.

Annyira csókolt mintha az élete múlna rajta, de ez velem sem volt másképp.

Úgy csókoljuk egymást, mint akiket egyáltalán nem zavar, hogy bármelyik pillanatban rányithatnak a szülei. Egyáltalán nem zavartatjuk ezzel magunkat. Túlságosan elvagyunk foglalva azzal hogy egymás szájában kutassunk.

Végig nyalta az alsó ajkam, bejutásért a számba amit meg is adtam neki.

Nyelvét végig húzta az enyémen, amitől kirázott. Kezei felfedező útra indultak testemen.

Szívem zakatol, azt hiszem egyszer megfog állni ha továbbra is ilyen gyorsasággal fog dobogni.

De ez mind, mind miatta van. Ő teszi ezt velem.

12.Fejezet

Sziasztook!^^ Hat ugy hozta a dolog hogy ma nem mentem sulibaXDDdd inkabb itthon maradtam es hoztam nektek egy uj reszt hogy mire haza erkeztek akkor legyen mit olvasnotok!^^
NÉZZETEK BE A MASIK BLOGOMBA AMIT TEGNAP KEZDTEM:

http://sebaekimperfectlyperfect.blogspot.hu/

[Kyungil OPV]

-Tessék?! - Fordulok meg. Egyszerre több szempárral is találom magam szemben.

-Mi történt? Miért gurultál be ilyen hirtelen?

-Ahj Dokyun hagyjál már. - Rázom a fejemet. Ehhez nincs kedvem.

Tekintetem Yijeongra téved.

-Mi lett azzal a.. utca királynővel?

-Te kajak nem bírod. - Nevet fel Jaeho. Azt hittem ezt mindenki tudja. Utálom, gyűlölöm, sőt megvetem. 

-Yijeong elküldte a halál faszára szó szerint. - Miről beszél Sihyoung? Hogy mit csinált ez a szerencsétlen?

Tekintetem találkozik az övével. A mutató ujjammal lassan magamra mutatok. Ezzel azt kérdezve, amit tátogok is, hogy "Miattam?" Amire ő csak bólint. Elküldte miattam. Akaratlanul is elmosolyodom, ez olyan aranyos, akarom mondani. Ez a gyerek hülye már mikor ezt kellett volna csinálnia. Az eszem megáll komolyan mondom.

-Amúgy csak szólni akarok, hogy késni fogunk ha nem haladunk. 

-Mit sürgetsz? - Fordulok Jaeho felé.

-Jól van, de jó kedve van már valakinek. - Húzogatja a szemöldökét.

-Induljunk. - Az a hang szólal meg ami miatt a szívem akarva, akaratlanul is kihagy egy ütemet. Azt hiszem szeretem ezt az érzést.

****

-Éhes vagyok.. - Dünnyögöm, miközben a padon szét vagyok terülve.

-Én is tesó.. meghalok mindjárt.. - Szólal meg padtársam.

-Csinálni kéne ma valamit - Gondolkodok el.

-Csinálj a pasiddal. - Suttog. Jobb kezem lendül és a tarkóján ér célba ami hatalmas csattanással jár.

Mindenki ijedten kapja felénk  tekintetét. Most mi az?

-Kyungil! Nem tudsz viselkedni legalább egy órán? - Osztályfőnököm hangja sipákol fel. Ahj istenem, annyira irritáló egy nőszemély.

-Tanárnő ez nagyon fájt! - Szólal meg szomorkás hangon Jaeho.

-Miről beszélsz te szerencsétlen? Ez fájt neked? Adok neked mindjárt olyat, hogy az biztos fájni fog. - Morranok fel teljesen jogosul.

-Látja tanárnő? Nem lehetne ültetés? - Mit hord ez össze vissza? - Jobban szeretnék Dokyun mellett ülni..ha nem baj. Yijeong pedig átülne ide Kyungil mellé. - Szeme sarkából rám néz és sunyin elmosolyodik. Istenem ez az idióta, hogy sose tud leállni,

-Jajj Jaeho drágám te se vagy egy álszent ugye tudod? De.. Rendben, cseréljetek helyet! - Utasít minket az Ofő.

Most ennek mi értelme volt? Miért akarta hogy a törpével együtt üljek? Nem értem a logikáját őszintén meg mondom.

-Szia.. - Suttog halkan, miközben helyet foglal mellett. Jézusom.. mellettem fog ülni a nap 7-8-9 órájában. 

Kezem automatikusan mozdul és a pad alatt a combjára helyezem és megsimogatom, ami miatt kicsit megrázkódik.

Most még jobban nem tudok a tananyagra koncentrálni. Csak rá.. és nem is akarok másra gondolni. Mintha tudnék..

-Törpe.. csinálsz valamit délután? - Elvihetném egy randira.. vagy..vagy csak úgy sétálni meg ilyenek.

-Igen, Dokyunnal elmegyünk az új kávézóba. Gyere te is. - Mosolyog rám kedvesen.

-Kösz nem.. más tervem volt veled.. - Suttogtam. Szuper..mindig Dokyunnal van. 

-Igen? Micsoda? - Mit érdekli úgy se ér rá.

-Nem számít.. - Rántok vállat.

-De nekem igen, na kérlek~ - Ahj ez a kölyök.

-Kettesben lehettünk volna vagy valami, meg minden.. de mindegy. - Húzogatom a vállamat.

-Jól hangzik, veled megyek. - Kezét a kezemre helyezi a pad alatt, ami a combján pihen, és gyengéden megszorítja.

-De.. de mi lesz azzal? - Intek a fejemmel a volt padtársa felé.

-Ő ráér, most veled szeretnék lenni. - A padot kezdi vizsgálni. Nem néz a szemembe.

Ez aranyos tőle.. esküszöm ha nem lenne senki körülöttünk úgy lekapnám ezért.

-Köszönöm. - Akaratlanul is elmosolyodom. Nem tehetek róla ez mind,mind miatta van. Csak is miatta.

-Ahj Kyungil.. most úgy megcsókolnálak. - Szemeivel a számmal néz farkas szemet. Az alsó ajkát beharapja. Megőrjít ezzel az egy mondatával.

A szívem valamiért őrült módjára kezd el dobogni. A vér megindul az ereimben egyenesen a arcomba. Jézusom.

Amilyen gyorsan csak elfordítom a fejemet. Mi az istent művel ez velem?

Nem normális.. na jó én se vagyok az hogy ilyeneket vált ki belőlem.

-Te nem? - Hangjában észreveszem a csalódottságot. - Értem én. - Felé fordulok, de ő csak a fejét a padra teszi szemeit pedig lehunyja.

Ugyan így teszek, csak én nem csukom be a szemem, hanem a száját vizsgálom.

Közelebb hajolok hozzá a karommal átölelem a fejét, hogy ne látszódjon az arcunk.

-Mi- Szólal meg de befogom a száját a számmal. 

Lassan kezdem el mozgatni az ajkaim az övén. De nem reagál, ennyire nagy sokkba jött vagy mi?

Kezd kicsit zavarni, hogy nem csókol vissza.. felmordulok és az alsó ajkára harapok, ami miatt halkan felsóhajt.

Vigyáznom kell mit csinálok, mert olyan hangokat váltok ki ezzel belőle, amit csak nekem szabadna hallanom.

Már válnék el tőle, mikor ajkaim után kap és szó szerint falja az ajkaimat.

De muszáj elválnom tőle. A többieknek kicsit se lenne feltűnő, hogy össze vagyunk ennyire kuporodva.

-Most miéért~? - Biggyeszti le alsó ajkát.

-Sajnálom babe, későn csatlakoztál. - Húzom egy mosolyra a számat.

-Köcsög vagy.. - Dől hátra a székében karba tett kézzel.

-Te meg túl hisztis. - Utánozom mozdulatait és én is ugyan úgy helyezkedek el mint ő.

-Ez nem igaz! - Rázza a fejét.

-Óh dehogynem. - Nevetek halkan.

-Hagyjál. - Elfordítja a fejét.

-De imádlak. - Meggondolatlanul csúszik ki ez a két szó a számon.

-Mi..mit mondtál? - Meg van szeppenve egy kicsit.

-Nem hallottad? Akkor mosasd ki a füledet. - Nevettem.

-Aigoo!~ Te fiú.. olyan izé vagy. 

-Még is megvagy halva ezért az izéért. - Egy öntelt vigyor jelenik meg az arcomon.

-Így is van. - Helyeseli. - De te meg ezért a törpéért. - Mosolyog.

-Nem tudom miről beszélsz. - Nézek ki az ablakon.

-Te szemét. - Boxol gyengén a vállamba. - Te nem is helyeselnéd amit mondok.

-Hozzám beszélsz ne haragudj? - Nézek rá értetlenül.

-Jól van Song Kyungil, megjegyeztelek.

-Tyűűű, most beszartam. - Tettem fel védekezően a kezeimet.

-Érzem pűű.. - Legyezgeti a kezét maga előtt.

-De szemtelen lett valaki. - Méreg végig a szememmel. 

-Meg lehet. - Nyújtotta rám a nyelvét.

-Ne nyújtogasd mert egy az egyben leharapom a helyéről. - Ezt a mondatot olyan komolyan mondtam mint még mást soha. Próbáltam nem elnevetni magam de az arckifejezése láttán rám jött nevetés. Nem bírtam.

-De jó kedved van tesó. - Kiabál volt padtársam.

-Ja tesó, mi a helyzet? Rég beszéltünk. - Kiabáltam vissza.

-Semmi, össze kéne futnunk valamikor, meghívhatnál. - Kukucskál ki, hogy jobban lásson.

-Az nem fog menni, nem jött még meg a családi. - Húzom el a számat. A többiek nagy nevetésbe törtek ki még a tanár is.

-Kyungil és Jaeho! - Lett hirtelen komoly. - Befejeznétek a hülyeségeket?

-Azt lesheti. - Fordulok el.

A csengő kiabál. Ez az. Már csak a rohadt biológia maradt. 

Csak éljem túl.

-Na gyerekek szeretnék egy önkéntes felelőt! - Mosolygott körbe az a boszorka.

-Kíváncsi vagyok ki lesz az a hülye. - Suttogja Jaeho. 

-Senki? - Néz körbe. -Oké akkor választok én! - Sunyin mosolyog. Ez nem tetszik. - Legyen.. Jang Yijeong! Kérlek, állj fel és kezdheted is! - Csapta össze a naplót. 

-Tudod? - Suttogok neki, mire csak rázza a fejét.

-Nem..nem voltam felkészülve. - Állt fel bizonytalanul. - Anyám megfog ölni.. - Rázza a fejét.

-Én szeretnék felelni! - Álltam fel. Mindenki egy emberként fordult felém.

-Miről be- Nem hagytam hogy a törpe végig mondhassa.

-Fogd be seggdugó és ülj le. - Néztem rá.

Nagy szemmel meredt rám de megtette amit kértem.

-Igen Kyungil? - Lepődött meg a tanár.

-Igen. - Rántottam vállat.

*****

[Yijeong OPV]

-Most miattam kaptál egyest.. Ez így nem fair. - Rázom a fejemet.

Nem rég csengettek ki az utolsó óráról és most hazafelé sétálunk egy másik, eldugodtabb helyen.

-Most nem mindegy, hogy egyel több vagy kevesebb? - Örülök, hogy ilyen lazán fogja fel, de mi lesz ha miattam meg fog bukni?

-De ezt nem kellett volna..főleg nem miattam. - Olyan szánalmasnak érzem magam.

-Yijeong figyelj, nekem te vagy a legfontosabb. Más nem érdekel. Felőlem rúgjanak ki, buktassanak meg, leszarom! Csak neked ne legyen semmi bajod.

-Megölsz.. - Suttogom hitetlenkedve. 

Kezeink automatikusan mozdulnak; egymáséba csúsznak és szorosan fogjuk.

-Nem áll szándékomban. - Nevetett miközben a hajamba puszilt.

-De kárpótolni akarlak.. valamivel.. - Mit tehetnék..?

-Majd este kárpótolsz ahogy akarsz. - Kacsintott rám. Most.. most miért jutnak az eszembe a mocskosabbnál mocskosabb dolgok? Nem vagyok százas..az biztos..

-Yaah! Kyungil, ne mondj ilyeneket! - Ütöm meg gyengéden.

-Zavarba hoztalak cica? - Becézésén az arcom jobban lángra kapott. - Mellesleg.. anyáék dolgoznak szóval.. miénk az egész ház egy jó ideig. - Kicsit szorít a kézfogásunkon, ezzel eléri hogy ráemeljem a tekintetem.