[Yijeong OPV]
-Yaa Kyungil! - Kezeimet automatikusan az arcom elé helyezem, ezzel takarva zavarodottságomat. Nem hiszem el, mit akar? Itt helyben megakar baszni vagy mi az isten komolyan? Yaa! Yijeong miket nem mondasz te mocskos!
-Megijedtél? - Nevet fel. Um.. ettől csak mégjobban zavarba hoz ha nem tudná. - Amiatt hogy a csípőmre ültettelek vagy mert ettől felnyögtem?
-Na hát, na még egy ilyet.. nah de Kyungil! Hogy.. hogy hogy kérdezhetsz ilyet? - Teljesen fel vagyok háborodva mondandóján és szerintem teljesen jogosan. Hogy kérdezhet ilyet? Hát ezt nem hiszem el.. az eszem meg áll komolyan.
-Ne legyél zavarban - Simít végig fejemen. - Majd megszokod - Kezeimért nyúl és elveszi az arcom elől hogy a szemeimbe tudjon nézni. Tekintetünk egymáséba fúródik, teljesen belemerülök a gyönyörű szemeibe, mikor hirtelen rám kacsint. - Mindkettőt megfogod majd szokni, garantálom neked. - Suttog csak hogy én halljam. Nem mintha lett volna valaki más is rajtunk kívül a fördőben na de mindegy.
-Kyungil, légyszíves hagyjál békén. Én ezt nem hiszem el, komolyan.. - Hogy mondhat ilyeneket??
Mondandómon csak elneveti magát. Örülök hogy ilyen jól szórakozik a zavartságomon.. és mi lenne ha én hoznám őt ilyen zavarban.
Uuuh eszembe jutott valami.. na megálj Song Kyungil most visszakapod.
-Kyungil..
-Törpém? - Néz szemeimbe.
-Tetszett ahogy felnyögtél.. - Pirulok bele saját mondandómba.
[Kyungil OPV]
Hogy lehet ilyen aranyos? Komolyan, engem Song Kyungilt próbált zavarba hozni?
Mondandóján hangosan felnevettem és szorosan magamhoz öleltem be ne durcizzon ezen.
-Naaa~! Kyungil! Ez.. ez nem vicces!
-De babe, ez igen is vicces - Nem bírok magammal, a nevetéstől már a könnyeim is megindultak.
-De Kyungil, zavarba kellett volna jönnöd~! Na, gyere csak zavarba! - Parancsol rám, aminek hála mégjobban rám tör a nevetés.
Olyan édes, hogy itt helyben felzabálnám ha tehetném. Nem engedhetem ki ezt a csodabogarat a kezeim közül. Ilyen pillanat hogy én így nevessek valakivel, nem igen fordult még elő.. Mellette máshogy érzem magam, és az őszintét megvallva tetszik ez az érzés. Tetszik ez, ez amit Yijeong iránt érzek. ez a nagyon erős, és tartós érzés.
Sampont öntöttem a kezemre, amit jól összedörzsöltem így felhabosodott. Yijeong arcát közre fogtam kezeimmel, aminek hála habos lett a pofija.
-Yaa! Ha nekem van neked is kell! - Levett egy kis habot az arcáról és az orromra helyezte, ennek hála édesen felnevetett.
Fülemet megüti a kopogás a szobaajtómon.
-Shh - Ujjamat a szerencsétlen szájára helyezem hogy kussoljon el.
-Yijeong! - Szólal meg a kis balfaszom édesanyja. Minek keresi? Ajaj.. lépteket hallok..
Kopogtat a fürdőajtómon.
-Tessék?! - Szólalok meg.
-Oh Kyungil! Yijeong merre van? - Kiabál, mert mit hisz ha normál hangerővel mondja akkor nem fogom meghallani vagy mi a tököm? Aish komolyan..
-Szarik.. - Vigyorodok el, mire barátom csúnyán néz rám. -Jaj de tud már csúnyán nézni.. - Suttogom oda neki, majd ujjamat szájáról elveszem és helyette a számmal váltom fel.
-Oh.. ha végzett megmondanád neki hogy kerestem?! - Csókunk sajnos nem tarthatott ennél tovább, mert kicsit se furcsa ha nem szólok vissza..
-Persze.. amúgy.. ömm minden rendben? - A hangjában észrevettem egy kis furcsaságot..
-Persze minden, na én nem is zavarlak! - És már az ajtóm csapódását hallom.
Érdekes ez a nő.. mi a rák lelte? Aish, nem érdekel.
-Kyungil! Miért mondtad azt hogy szarok? - Tette karba kezeit maga előtt.
-Mert mit mondhattam volna? A fiad itt ül mindjárt a farkamon vagy mi az isten?!
-Yaa.. Kyungil.. azért..azért az még messze van.. - Az arca teljesen lángba borul. - Na ja.. ne.. ne mondj ilyeneket! - Csattan fel.
-El nem tudod képzelni mennyire élvezem mikor zavarba hozhatlak! - Vigyorodom el.
-Chh.. komolyan..
-Mit puffogsz, csak mert neked soha se megy? - Simítok végig arcán jobb kezemmel. - Semmi baj, balfasz vagy, fogadd el. - Mosolygok kedvesen rá.
-Ja, neked még is ez a balfasz kell. - Elfordítja tőlem az arcát. Úgy tűnt mintha egy picit megsértődött volna. De én nem azért mondtam, vagy is félig, mert amúgy tényleg egy kis balfasz, de nekem tetszik és igaza van, nekem kell ez a balfasz.
Kell hogy mellettem legyen, hogy az életem része legyen, hogy betöltse az ürességet a szívemben, amit természetesen csak ő tud megtenni.
[Yijeong OPV]
Azért néha kicsit szarul esik, mikor ilyeneket mondd nekem.. olyan komolysággal tudja mondani, hogy nem tudom eldönteni hogy tényleg úgy gondolja vagy csak úgy mondja.
-Szerintem én szállok.. - Nézek egy percre rá majd lemosom magamról a habokat és egy pillanat alatt ugrottam ki a kádból, megfogva egy törölközőt és a derekamra tekerve azt,
[Kyungil OPV]
Tényleg megsértettem volna? Aish.. Kiszálltam én is és a hátához állva szorosan megöleltem hátulról. Fejemet a vállára hajtottam. - Haragszol babe? - Puszilok nyakába. -Nem úgy gondoltam, csak fogalmam sincs hogy becézhetnélek téged, a szerelmem meg életem értelme azok nem az én stílusaim.. - Ölelem át mégjobban csupasz felsőtestét, aminek hála bőre forróvá válik, vagy lehet csak attól amit mondtam neki. - Vedd úgy ha azt mondom hogy balfasz akkor én a szerelmemre gondolok jó? - Puszilok hajába. -Hallod.. - Nem válaszol semmit.. ez annyira.. annyira idegtépő. Tényleg megbántottam őt akit soha életemben nem akartam volna megbántani? - Yijeong, szeretlek. - Teste megfeszült és mintha ledermedt volna. - Süket vagy? - Egy mozdulattal szembe fordítom magammal. Szemeibe nézve döbbenek arra rá hogy mit is mondtam. Én kimondtam.. kimondtam hogy szeretem, de.. ez csak úgy kicsúszott nem is gondolkoztam. Ez van ha az ember szerelmes, azt hiszem. Elveszti a józan eszét is.
-Ümmm.. Kyungil.. - Szólal meg kis rekettes hangján. - Nincs.. nincs rajtad törölköző.. - Zavartan oldalra biccenti a fejét.
Nem hiszem el, akaratom kívül is zavarba tudom hozni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése