2.Fejezet

Orulok neki, hogy ennyi mindenkinek megtetszett a sztori meg minden^^
Most egy picit majd beleláthatunk Kyungil fejébe is.
Hat en nem is huznam akkor tovabb az idooot so Kyungjeongra fel!^^^


https://www.youtube.com/channel/UCBCqSBDO2B-oUijOqvkPFgQ 
(Nézzetek be a csatornámba^^)

[Yijeong OPV]

Oké. Szóval. Kyungil a házamban van. Kyungil édesanyja az én anyám volt legjobb barátnője és most itt vannak. Kyungillal együtt fogunk vacsorázni. Ó mamám. Vagy is nem együtt, mert a szülők is itt vannak, miről beszélek.. de még is.. egy asztalnál fogunk ülni..és és és valami rohadt jól néz ki.
-Yijeong, kisfiam ha kérdeznek illő válaszolni. - Bök lassan a karomba anya, hogy észrevegyem magam, hogy ez bunkóság.
-Ja..öm..izé.. - Nem hiszem el. Már megint csak össze-vissza makogok. Érzem, hogy Kyungil engem néz. Csak engem. Ettől idegessé válok. A szívem hevesebben dobog és a kezem izzadni kezd. Elmenekülhetek?
-Osztálytársak vagyunk. Ennyi. - Válaszol helyettem egy unott hang, ami nem másé, mint Kyungilé.
-Ó, tényleg? - Mosolygott rám. - Hát örülök, hogy megismerhetlek Yi..Yijang? - Nyújtsa óvatosan felém a kezét.
-N-ne-
-Yijeong a neve, anya. - Mielőtt kijavíthatnám Kyungil vág a szavamba.
-Oh, tényleg ne haragudj Yijeong.- Kezet ráz.
-Jaj én nem is üdvözlöm a te fiad, de bunkó vagyok. - Nevet zavartságában az anyám. - Szia Kyungil, anyukád sokat mesélt már rólad.
-Anya szart se mesélt magáról, örülök a találkozásnak. - Hajolt meg anya előtt. Oké, ez kicsit..najó nagyon bunkó volt.
-Kyungil, ez nem igaz, miről beszélsz?
-Miért hazudsz a legjobb barátnőd előtt?
-Kérlek fogd vissza magad! Nem ezért jöttünk!
-Én nem is akartam jönni, te rángattál el.
-Istenem, most mondd meg. - Fordul anya felé miközben a fejét fogja.
-Mit mondjak meg? - Kyungil ezen kérdésén elmosolyodtam.
-Gyere körbevezetlek. - Intett a fejével anya a legjobb barátnőjének.
Hát ez szuper. Itt maradtam vele. Kettesben. Na most mit csináljak? Mit mondjak?
Miért nem jut az eszembe egy téma se? Aaa ilyen nincs. Komolyan. Agyalj már Yijeong, gondolkozz.
Na jóó, én ezt nem bírom. A lábam elindult a lépcső felé.
-Hé hé hé, ácsi, hova mész? - Kap a kezem után és maga felé ránt.
-Há-há-hát én-én én csak..
-Beszédhibás vagy?
-Mi? Ne-nem.. csak.. - Észrevette, hogy dadogok. Hát hogy ne vette volna észre mikor a közelében egy normális szót nem tudok kinyögni nem, hogy egy mondatot.
-Félsz tőlem?
-M-m-m-i? Mii? neem. én..nem félek..semmitől..
-Szóval..te egy igazán bátor kiskutya vagy, igaz? - Még közelebb ránt magához, amitől a vérkeringésem szerintem megállt. Mindjárt felhagyják a lábaim a szolgálatot és összeesek itt neki. A szemeim majd kiugranak a helyéről, de csak a földre tudok fókuszálni. - Na miért nem válaszolsz? - A mutató ujja lassan az állam alá teszi és felemeli, így kényszerít, hogy a szemeibe nézzek. Megint szemszexelni akar. Ahj Kyungil hányszor mondjam el, hogy nem lehet ezt minden órában? - Mi az a cica elvitte a nyelved?
-É-é-én meg-megterítek. - Gyors léptekkel indultam meg a konyha felé.
Biztos vagyok benne, hogy jól szórakozik ezen, hogy miatta egy szót se tudok kinyögni. Nem hiszem el.
Neki ez tetszik..vagy..ezt csak bemesélem magamnak? Miért gondolok én ilyenekre?
A tányérokért nyúlok, de király, mert a legfelső polcon van és az én kis alacsony méretemmel lábujjhegyre kell hogy álljak. De nem megy. Hiába nyújtózkodok nem érem el.
-Ó istenem.. - Mérgelődök.
-Itt vagyok kiskutyám nem kell szólítanod. - Az a bizonyos hang üti meg a fülem. Na jó én most kapok szívrohamot. Egy testet érzek a hátamnál. Egy leheletet a nyakamnál. Mi az isten.
Oldalról egy kéz kinyúl és leveszi a tányérokat és leteszi, majd mellém lép. - Milyen kis pici vagy. - Nevet fel. Hát nagyon vicces vagy én mondom.
-Vicces, te meg langaléta vagy. - Nevetek, és ezen ő is nevet. De ő hirtelen abbahagyja és fapofával mered rám én meg csak nevetek tovább. - Jaj. - Halkulok el inkább, mikor látom nem tetszik neki, hogy rajta nevetek. Megfogtam a tányérokat és az asztalra tettem.
-Ó már meg is terítesz? Nem kell hagyjad csak majd én megcsinálom. - Lépett be anya, a barátnőjével a nyomában. - Vezesd körbe inkább Kyungilt.
-Rendb-
-Nem kell, nem vagyok a házukra kíváncsi elég volt az is amit eddig láttam. - Vág a szavamba.
-Kyungil, viselkedj már! - Szólja le az anyja. -Sajnálom Iseul, a fiam kicsit..fáradt és nyűgös. - Fordul anya felé.
-Ugyan - Legyint. - Yijeong is szokott szemtelen lenni..csak nem ennyire. - A végét suttogja.
-Anyaa. - Szólok halkan rá. Ez olyan ciki. Itt állok és a saját anyám beszél ki.
-Ő szemtelen? Na nevettessen már. - Nevetett fel Kyungil majd hirtelen komoly lett az arckifejezése. Komolyan megrémiszt ez az ember.
-Mert nem nézed ki belőle?
-Egy hangyát képtelen lenne eltaposni, ne hogy valakinek vissza feleselni. - Rázza a fejét.
-Csak ismerd meg jobban. Barátkozzatok össze.
-Anyaa.- Szólalok meg ismét. Ez tényleg ciki, fejezze már be.
-Nem vagyok rá kíváncsi. Nincs szükségem barátokra. - Oké. Nem tudom miért de ez rosszul esett.
-Szerintem együnk. - Csapta össze anya a kezét.

******

Kicsit besértődtem este Kyungilra. Nem tetszett amit mondott. Meg is bántott, ezért a vacsora után fel is mentem és ki se mentem elköszönni tőlük.
Lassan fordulok be az utcába ahol már látom azt a hatalmas épületet. A halálom.
-Hé szöszi. - Szólít meg valaki.
-Szöszi? - Fordulok meg.
-Tudom, hogy nem vagy szőke, de tök jó kis becenév nem? - Lép mellém Jaeho.
-Hát..ez így kicsit elég hülyén hangzik. - Simítok a tarkómra.
-Nem baj az. - Legyint. - Mizu? Jól érzed itt magad? - Kérdésein kicsit meglepődök. Miért akar velem beszélgetni? - Szerinted is Kyungil egy fasz? - Már megint itt tartunk..ez sose áll le? - Szívassuk már meg, mit szólsz hozzá? - Vigyorog maga elé.
-H-hát én nem is tudom.. - Húzom el a számat. Nem nagyon tetszik Jaeho ötlete..és mint Dokyun mondta, ne haragítsam magamra a falka vezérét.
-Naaa, jó buli lesz, ne csináld már. - Boxol a vállamba.
-Nem szeretnék bajba kerülni igazából..
-Ha velem vagy nem kerülsz bajba. - Húzza ki magát.
-Miért érzem, hogy ennek az ellenkezője lesz?
-Miért vagy ilyen akadékoskodó? Csak megszívassuk, nem megöljük. - Rázza a fejét. De nekem ez akkor se tetszik.
-Miért velem akarod megszívatni? A végén az egészet rám kennéd mi?
-Mi? Dehogy! Erről szó sincs, nem kell egyből a rosszra gondolni. Csak.. Nem tudom..az osztályból mindenki utál.. összevesztem az egyetlen barátommal is és olyan egyedül vagyok..- Esküszöm megesett a szívem miatta..Én tudom mit érez..ugyan ezt érzem..hogy nem tartozok ide, mindenkinek meg van a saját kis csoportja én meg nem találom a helyem.
-Miért nem békülsz ki vele?
-Nincs az az Isten!
-Min vesztetek össze egyáltalán? - Kérdezek de válasz nem jön..ez ciki. De látom hogy pörög az agya. Nem tudja, hogy megbízhat-e bennem? Vagy én nem tudom.
-Majd egyszer elmesélem. - Sóhajt miközben egy bátorító mosolyt küld felém. Fura ez a gyerek nekem. De nem furább mint Kyungil. - Menjünk mert elkésünk tesó. - Megszólításán kicsit meghökkenek..ez olyan jól esett..talán barátok lehetünk..vagy nem?
Az első óra Történelem. Unalmas. Ki fogja megkérdezni tőlem, hogy mi történt 800 évvel ezelőtt?
Nem is értem. Annyira értelmetlen.
Oldalról lassan Kyungilra pillantok. Ma is kitett magáért. De én is. És észre se vesz. Nem mintha miatta csíptem volna ki magam vagy valami..csak..csak ó istenem ide néz! Túl feltűnően bámultam.
A tekintete égeti az enyémet.
-Ki ne essen a szemed. - Szól be Jaheo. És nem nekem hanem Kyungilnak.
-Kussolj. Addig nézek ameddig akarok. Olyan nagy szemmel nézek ahogy csak akarok. Te csak ne szólj bele. - Keményen beszél mint mindig,
-Kemény vagy tesó.
-Te vagy már a kemény, rakás szerencsétlen.
-Befejeznéd? Szart se ártottam neked!
-Azzal, hogy élsz épp elég. - Ezt nem kellett volna..Ahogy látom Jaeho arcán nem esett valami jól neki.
-Kyungil és Jaeho fejezzétek be a beszédet! Zavarjátok az órát!
-Ki nem szarja le? - Csattan fel Jaeho és kiviharzott, amin Kyungil önelégülten mosolyog. Ez tényleg köcsögség volt mit ne mondjak.

*****

[Kyungil OPV]

Ebédszünet. Az egyetlen dolog amit szeretek a suliban. Ennyi.

Ezen kívül mindent gyűlölök. Kint ülök az egyik padon és nézem a seregnyi lányokat akik Yijeongot veszik körül. Attól mert cuki az arca, és akkora mint egy manó, attól még nem kéne minden szünetben ennyire letámadni. Ez undorító szerintem. Nincs egy nyugodt perce se. Szar lehet neki. De nem sajnálom érte..kell neki olyan ártatlan hangon beszélni velük. Küldje el őket a szent szarba és kész. 

De minek agyalok én ezen? Semmi közöm hozzá, hogy kivel hogyan beszél..

-Jajj ott van Yijeong! - Üti meg a fülem egy kényes hang.

-Látom, olyan édes és aranyos. - Hát fasza ezek meg itt mellettem olvadoznak.

-Menjünk már oda!

-De nem merek..ő olyan férfias..mi van ha elküld? - A hangja szomorúvá válik az én szemem meg majd kiesik a helyéről. Férfias? Ugyan könyörgök mi a férfias egy cuki kisfiúban? Vagy is nem cuki csak kisfiú. Oké. Leszarom amúgy meg.

-De elakarom hívni randira..de félek..mi van ha visszautasít? - Istenem, hogy lehet valaki ennyire idegesítő?

-Ugyan, te vagy a suli legjobb csaja, ki lenne az a hülye aki visszautasítana? - És még bátorítsa is. Hát az agyam eldobom.

-Ez igaz. - Dobja hátra a haját. Hát én itt leszek rosszul. El is hiszi. Beszarás.

-Menjünk. - Megindultak. Vajon mit fog mondani Yijeong? El megy vele randizni? De amúgy meg..mi a rák közöm van hozzá? 

-Na Yijeong, benne vagy? - Libegteti magát jobbra-balra. Én mindjárt ide szarok esküszöm.

-Hát én..nem is tudom.. - A földet pásztázza miközben vakarja a tarkóját. Na jó segítek ennek nyomoréknak, mert látom magától nem megy.

Lassan odasétálok és a szemek rám szegeződnek.

-El innen libák, idegesítőek vagytok, már nekem fáj a fejem tőletek.

-De..de mii? miért? Ne te mondd már meg! - Kapom a sok nyivákolást. Ajj hogy nekem ezeket el kell tűrnöm.

-Húzzatok már el, hülye ribancok. - emelem fel a hangom. Kezdek dühös lenni. Felbasztak. Ennyi én valakit megütök.

-Chh..bunkó..csak mert te nem vagy olyan cuki mint ő..köcsög.. - Vágják a fejemhez miközben oszlik szét a tömeg.

-Jaj drága Kyungilom, csak nem féltékeny vagy, hogy nem téged hívtalak el randizni? - Fordul felém a suli legnagyobb ribanca. Hhh, az ideg mindjárt szétbasz. - Szivem csak mondanod kell, neharagudj. - Emeli a kezét. Na jó. Ez most komolyan hozzám akar érni? Hát én lecsapom mindjárt a gecibe, mit képzel?

-Hozzám ne merj érni. - Nézek re szúrós szemekkel.

-Ne szégyenlősködj. - Legyint. - Szóval, Hányra jössz értem? - Nézegeti a körmét.

Ezt..ezt most komolyan kérdezte? Azt akarja hogy rám jöjjön a cifra fosás? Mert nem sok kell hogy azt kapjak.

-Te normális vagy? - Kérdezem higgadtan. Yijeong szemei rám tévednek, amit a szemem sarkából látok. Talán a válaszomat várja. Ezt ő sem gondolhatja komolyan hogy igent mondok. 

-Na Kyungil cicaaa. - Toporzékol. Ez annyira, de annyira undorító. Esküszöm mindjárt felkapom és felhajítom a tetőre.

-Ide figyelj kis kurvám. - A megszólításomra Yijeong csak felnevet de a csajnak ez kevésbé vicces. - Előbb vinném el Yijeongot randira mint téged. - Miről beszélek? Ezt..ezt komolyan én mondtam?

A válaszomtól az a liba se köpni se nyelni sem tud. Yijeongra rá se merek nézni, hogy mi játszódhat most le az arcán. Ezt..nem kellett volna.

-Chh. - Hátrabaszta a haját és idegesen elsétált a csicskájával együtt.

-Na végre. - Sóhajtok. Erőt veszek magamon és a szemeimet lassan ráfókuszálom. Kicsit piros az arca és tördeli az ujjait..most ideges? vagy.. komolyan zavarba jött?
-Van valami..baj? - Kérdésem miatt, az ujjai kínzását abbahagyta és egy hatalmasat nyelt. Nem néz rám csak megrázza a fejét.
-Én öm..
-Te öm?
-Én ö.. én
-Mi van veled? - És ismét csak a fejét rázza. Ebbe mi a jó isten nyila fasza ütött? Komolyan.
-É..- És megszólalt a csengő, ami azt jelzi, hogy vége az ebédszünetnek.
A következő óránk matek. Kurva jó, szart se értek belőle. Annyira értelmetlen. És ebből kell majd leérettségiznem. Fasza.
Yijeong lassan felállt majd amilyen gyorsan csak tudott beviharzott. Ennek meg féreg bújt a seggébe? Ha nem más.. na jó. Hogy lehet ilyet mondani? Ahh sietnem kell.
Minden órán Jaeho mellett ülök ami egy kicsit irritáló. Igazából semmi bajom vele, csak jó szívatni.
Amúgy is ő kezdte. Túl hamar sértődik be.
Egy valami nem hagy nyugodni. Minden egyes órán érzem valaki forró tekintetét magamon. Jól sejtem hogy ki lehet a gazdája. Akárhányszor oldalra fordulok, ugyan az a két szempár fogad. Nem mintha zavarna vagy érdekelne. Igazából hidegen hagy. Nem izgat, egyáltalán nem.
-Akkor holnap egy kis röpdolgozat lesz, rendben? - A tanárnő hangja zökkent ki a gondolatmenetemből.
-Mi? - Szólalok fel egy kicsit hangosan.
-Baj van Kyungil?
-De..én semmit se értek ebből az anyagból.
-Ide kéne figyelni nem bambulgatni kisfiam!
-Én figyelek, maga magyaráz értetlenül.
-Hogy beszélsz? Szeretnék majd az édesanyáddal elbeszélgetni! Megint!
-Nyugodtan, kérdezze meg mi lesz otthon a kaja. - A Körülöttem lévők ezen felkuncognak. Még Jaeho is amin meglepődök.
-A pofám leszakad. Na mindegy, meg is érdemled hogy egyest írj! Így is úgy is megbuksz. Nem mindegy hogy egy egyessel több vagy kevesebb? - Nevet. Komolyan. Rajtam akar gúnyolódni? Vén geci. Jó nem olyan öreg de könyörgök több ránc van a fején mint mamám egész testén. Undorító. - Ja és Yijeong, mivel te új vagy neked nem kell megírni, ha nem szeretnéd, de megpróbálhatod.
-Köszönöm tanárnő, szívesen megpróbálnám. - Az a hang. Simogatja a fülemet szó szerint. Az ő hangja kevésbé irritál mint bárki másé. De ez a gyerek hülye. Nem kell megírnia erre ő megakarja.
Hirtelen visít fel a csengő. Jelezve az órának vége.
-Isten adta, köszönöm. - Kiáltok fel, nyújtózkodva.
-Pofátlan. - Tesz egy megjegyzést a tanár mikor sarkon fordul és kilép a teremből. Azt hiszem Biológia lesz. Akkor ugyan ebben a teremben leszünk.
A vállamon megérzek 5 ujjt. Hirtelen kapom felé a fejemet. Hát ez meg mit akar tőlem?
De csak néz nem mondd semmit. Most azért jött ide hogy nézzük egymást? Beszarok.
-Én..
-Már megint kezded ezt az én ömmözést? - Hangom cinikus de nem érdekel.
-Ne légy bunkó, mert most segíteni jöttem.. - Suttog. Félne?
-Segíteni? Miben? - Nem értem nekem miért kéne segítség? Mihez? És miért pont tőle? Túl, túl sok a kérdés.
-Tudod..én értem ezt az anyagot matekból..és igazából jó is vagyok belőle..és gondoltam ho-hogy hogy..ömm..mit szólnál..ha ha ha át átmennék hozzátok és és korrepetálnálak? - Kérdése meglep ami az arcomra ki is ül. Szemem nagyobb lesz és a szám tátva marad. Mire jó az neki ha korrepetál? Egyáltalán miért akar korrepetálni? Talán..zavarná ha megbuknék..?
De..erre most mit mondjak? Nincs szükségem a korrepetálására..azt hiszem..vagy még is?