[Ebben a blogban a fiúk 18 éves, középiskolások,]
[Yijeong OPV]
Hát helló Szöul. Újra itt vagyok, hiányoztál már.
Már lassan 8 éve, hogy elköltöztünk innen, hála apám cégének. Apa a Korea Electric Power Company társtulajdonosa, anya pedig apa titkárnője. Nagyon szerettem itt lakni, de hát a munka az első, ahogy ők mondanák.
Lassan indulnom kell. Szeptember elseje van 07:00 óra. Az első nap a suliban. Egy megszokott csapathoz kerülök. Ők már 9.-óta egy közösség, és így az utolsó évükhöz érve felbukkan egy új osztálytárs. Már most tudom, hogy nem fognak kedvelni. De már minden rosszra felkészültem. Ezt az egy évet kell kibírnom és utána gondolkozhatok a tovább tanulásomon mivel sima gimire jelentkeztem szóval szakmát nem kapok.
-Anya, indultam. - Néztem be a konyhába.
-Rendben kicsim, vigyázz magadra! Minden rendben lesz, biztos kedvelni fognak és hamar befogadnak. - Mosolyodik el. Próbál nyugtatni. Milyen aranyos.
-Hát persze. - Sóhajtottam.
-Pénz van nálad?
-Igen van.
-Elég lesz? Ne adjak még? Rendesen bepakoltál?
-Anya, 12.-be megyek nem 6.-ba. - Nevettem fel, amire csak egy szemforgatást kaptam. Komolyan ez kicsit túlzás. Jól van én vagyok az egyetlen gyereke, de könyörgöm 18 éves vagyok, vagyis 10 nap és 18 éves leszek, hivatalosan is nagykorú.
-Jól van, egy anyának ez a dolga, hogy aggódjon a gyermeke miatt!
-És már megint kezdi.
-Hogy mit mond-
-Jó jó szia - Vágok a szavába és már lépem is át a küszöböt.
A lábam a kavicsokat rugdossa. A nap annyira süt, hogy majd kiégeti a retinámat.
Lassan oda érek. De komolyan már azon gondolkodok, hogy megfordulok és hagyom az egészet. Én ki nem járom a 12.-et, de áhh ezt nem tehetem meg, mert anyáék a fejemet szednék le az biztos. Azt szeretnék ha az ő fiúk az apja nyomába lépne. De nekem nem szerepel az álmaim közt az, hogy egy céget vezessek.
Lassan emelem fel a fejemet és már látom is azt a hatalmas épületet ahol napi 8 órát biztos, hogy le kell húzzak.
Király.
A csengő megszólalt.
Király.
Elkésetem.
Király.
De ennek ellenére is lassan szedem a lábam. A kezem a kilincsre téved, és lassan belépek abba a rohadt nagy épületbe. A 6-os terem az osztálytermem, ami az emeleten van. Kettesével szedem a lépcsőfokokat, ugyan is, rohadt sokat fogok késni és nem szeretném már az első napon magamra haragítani az osztályfőnököt.
Megállok a fehér ajtó előtt. Gyerünk Yijeong. Kopogj. Csak oda emeled a kezed és gyengéden megütögeted.
A kezem ökölbe szorul és hangos dörömböléssel találkozik az ajtóval. Upsz.. a gyengéd ütögetés kicsit keményebbre sikerült.
-Úristen, ki akarja már betörni az ajtót?! - Kiabált ki egy gyerek amin a többiek csak nevettek..szuper, jól kezdődik.
-Igen? Tessék! - Hallottam egy női idősebb hangot.
Erőt vettem magamon és beléptem.
-Jó napot kívánok, elnézést a késésért! - Hajoltam meg illedelmesen.
-Jang Yijeong? Üdvözöllek! Hong Dong Yi vagyok. - Állt fel a kb 36-7 év körüli nő. a kezét nyújtotta amit szívesen fogadtam és egyszerre ráztuk meg.
-Hé, te voltál aki ennyire dörömbölt hogy majd beszakadt az ajtó? - És ismét ugyanaz a hang szól be, mint az előbb. A többiek ezen csak nevettek, akár csak az előbb.
-Jaeho fogd már be! - Nézett a tanár szúrós szemekkel a fiú felé aki már most nem bír magával. - Hátul Dokyun mellett van szabad hely, ülj csak oda, és ha bármi kérdésed van kérdezz csak nyugodtan akár engem akár Dokyunt, szívesen segítünk! - Mosolygott rám. Én csak bólintottam és a tekintetem az említett gyerekre téved akinek nincs padtársa. Csak kedvesen mosolygott rám és intett felém, hogy menjek üljek le.
-Helló, Yijeong vagyok - Foglaltam helyet mellette.
-Dokyun - Mosolygott. Tök normális. Remélem nem szóltam el magam túl hamar. - Ha szeretnéd szívesen körbe vezetlek és megmutatom mit hol találsz vagy kérdezz csak nyugodtan. - Ez az! Sikerült egy normális padtársat kifognom.
-Hát ha mesélnél egy kicsit az osztályról az jó lenne. - Suttogtam, hogy a többiek meg ne hallják. Az tök ciki lenne, hogy róluk kérdezősködök.
-Rendben, szóval ez egy igen rendezetlen osztály vagy hogy mondjam. Nehezen működünk együtt, szó szerint ki nem állhatjuk egymást. - Dokyun szavain a szemeim akaratlanul is megnagyobbúlnak. - Mint bármelyik másik osztályban itt is kisebb-nagyobb csoportokban vagyunk. De ha iskolai versenyekről van szó akkor az osztály összefog, ez az egyetlen közös dolog mindenkiben. Nem szeretünk veszíteni.
-Értem. Milyen csoportokban vagytok? Mármint..érted, hogy értem.. - Simítok végig a tarkómon.
-Hát ha előre nézel ott van az a két szőke csaj, na ők azok akik minden tanárnak nyaliznak. Itt jobbra a fekete hajú és a barna hajú fonott hajúak akik mindenkit leszólnak. Tudod ez a jaj hogy nézel ki, nekem ilyen márkás cuccom van meg olyan anyám kínja,tudod. Persze ha körül nézel van itt normális lány, visszafogottabb aminek hálás vagyok. A fiúkkal kicsit nehéz kijönni és itt nem magamra célzok. - Nevette el halkan magát. - Öömm..látod ott azt a srácot? - Suttog még halkabban miközben mutogat. Barna, kicsit kócos haja van, fapofával néz előre a semmibe. Nem is csúnya, sőt egészen helyes. Huhh kajak hirtelen melegem lett úristen. - A neve Song Kyungil. Kívánom neked, hogy ne legyen vele egyszer sem összetűzésed. Komolyan mondom haver. - A megszólításán kicsit meglepődök. - Iszonyat bunkó és faragatlan. Igaz ő az egyik legjobb barátom de akkor is. Én is benne vagyok egy csapatban amiben Kyungil úgy mondd a "falka vezére". - Mutatta az ujjaival az idézőjelet. - Mások a suli rossz fiúinak hívnak minket.
-Hhh. - Nevettem fel kicsit hangosan.
-Most..mi az? - Nézett rám értetlenül.
-Te rossz fiú? - Nevettem tovább.
-Héé ne nevess, igaz én vagyok a bandában az akiben több a jóság mint a gonoszság de Kyungillal kajak vigyázz. De nem csak ketten vagyunk. Kyungil jobb keze, a padtársa. Ő Jaheo.
-Az aki beszólt? - Fordultam oda.
-Igen ő az. - Bólint is hozzá, így megerősítve válaszát. - Igazából egy életvidám gyerek, komolyan. Nagyon vicces tud lenni, és sokat mosolyog, igazán szerethető, de másokat imád szekálni. Hát remélem téged nem szúrt ki. - Erre a mondatára egy gombóc keletkezik a torkomban. -Aki előtte ül, az Sihyoung. Ő olyan semleges. Hol kedves hol kevésbé.
-Hmm értem.. -A sok információ amit Dokyuntól szereztem gondolkodásra késztet. Szóval Song Kyungil. Nem is tűnik olyan bunkónak. A szemem egyből rátéved. Tökéletesen ívelt az orra, a szeme csillog, a haja rendezetlen még is pont jó. A tekintetem hirtelen találkozik az ő tekintetével. A vér is megállt bennem. Csak néz a szemembe rezzenéstelen arccal, miközben nekem majd kiugrik a szívem olyan nagy hévvel kezd el verni. A kezem kezd izzadni. Mi van velem, nem kéne megijednem tőle, hisz..hisz amit Dokyun mondott az pont elég rá, hogy féljek. Ó Yijeong te féleszű vedd már el róla a tekinteted!
Nagy nehezen de előre fordulok és próbálok a tanárra figyelni és nem arra, hogy szemeztünk. Miről beszélek? Ez nem szemezés volt, csak rám nézett én meg rá..úgy 5 percig és ennyi. Az nem szemezés csak pillantás.. A gondolatmenetemet a csengő szakította félbe.
-Gyere a következő óránk tesi lesz. - Állt fel a padtársam.
Összeszedtem a cuccaimat és elindultam utána. A tornateremnek külön épülete van, ami közvetlen a gimi mellett foglal helyet.
Lassan követtem Dokyunt az öltözőbe és lepakoltam mellé a cuccaimat, hogy átöltözhessek.
Lerúgtam magamról a cipőimet, és már húztam volna le a nadrágomat amikor valaki szó szerint lebaszta a cuccát a másik oldalamra. Lassan fordítottam felé a fejemet és a tekintetem ismét Kyungillal találta szembe magát. Szemeim kidülledtek és gyorsan a másik oldalra fordítottam a fejemet.
-Hé, van valami probléma? - Szólalt meg. Mi? Most hozzám..hozzám szólt?
-T-tessé- Fordultam felé, de félbe is szakítottam a mondanivalómat amikor megláttam, hogy ezt a kérdését másnak szánta.
-Hagyjál, köcsög.- Válaszolt a másik flegmán.
-Hogy beszélsz? - Fordult felé hirtelen Kyungil amin én megugrottam úgy megijedtem.
-Ahogy megérdemled.
-Jaheo azért tud kivel beszélsz! - Szólt rá Dokyun.
-Nem érdekel. Az egy dolog, hogy másokkal bunkó faszkalap de hogy a legjobb barátjával is az, az már felháborító! - Vágta a szavakat Kyungil képébe.
-Ne haragudj.. - Tette a kezét Jaeho vállára. -.. de ezt most kinek mondod úgy őszintén?
-Na látod?! Egy bunkó fasz!
-Ajj álljatok már le! - Lépett közéjük Sihyoung.
-Mosómedve fej, te ne szólj bele, mert kirepítelek esküszöm. - Mondta mélyebb hangnemmel Kyungil,
-Hé, velem most miért vagy ilyen? - Fordult felé.
-Kit érdekelsz te is. - Fordított nekik hátat és egy szempillantás alatt le is kapta magáról a pólóját. Hirtelen kaptam el onnan a fejemet és fordultam a másik irányba. Neem, így nem lehet öltözni. Túl sok itt a feszültség. Megfogtam a cuccom és bementem a wc-be. Gyorsan átöltöztem és bementem a terembe, ahol a lányok már sorba álltak.
Legnagyobbtól a legkisebbig. A többi fiú is csatlakozott, szint úgy beálltak sorba. Jaeho volt a végén.
-Hé Yijong ugye? - Szólított meg az a hang amire egyáltalán nem számítottam.
-I-igen. t-tessék? - Fordultam felé.
-Eddig én álltam a sor legvégén de ahogy ellátom te kisebb vagy mint én. - Nevetett fel. - Szóval gyere állj csak be, ne félj nem harapok.
-O-okéé. - Léptem lassan Jaeho mellé.
-Hogy tetszik az osztály? - Hát király, erre mit mondjak? Nem vagy szimpi mivel beszóltál már az első másodperctől fogva, Kyungiltól frászt kapok, a lányok idegesítő libának tűnnek és az osztályfőnökről ne is beszéljünk.
-Egész tűrhe- Nem tudom befejezni, mert a szavamba vág.
-Szerinted is milyen bunkó egy fasz ez a Kyungil köcsög geci gyerek? - Szó szerint kiabálva kérdezte, csak hogy a sor legelején álló srác is jól hallja.
-Hát..izé..- Makogok össze-vissza miközben a tarkómra simítok.
-Mondd csak ki. - Veregetett gyengén hátba.
-Hát...öm..mit mondjak..?
-Hagyjad már, nem látod, hogy egyszerűen irritálod ahogy engem is? - Lépett elénk Kyungil.
-Irritálom? Te irritálod azzal a nagy fejeddel! Haaahaaa na erre mit lépsz apukám?
-Ha nem akarod, hogy a kezemre tekerjelek akkor most abbahagyod ezt de kurva gyorsan míg szépen beszelék Kim Jaeho. - Szűri lassan ki a szavakat a fogai közül.
-És most megkéne ijednem? Te megijedtél? - Bökött oldalba, miközben felnevetett.
-Hát, én..nem is tudom..a-azt hiszem, h-hogy é-én..
-Na fiúk ki az aki nem bír magával? - Lépett be a tanár. Férfi. Szuper. Tuti nem fog kegyelmezni.
-Kyungil! - Kiabált Jaeho, Sihyounggal egyszerre.
-Nos akkor - Csapta össze a tanár a kezeit. - Hallottam van itt egy új gyerek. Áh meg is vagy - Nézett rám. - Nos Törpillám, mi lenne ha meglátnánk meddig bírsz futni? És mivel Kyungil nem bír magával így mindketten futtok amíg az órának vége.
-Ez mire jó? Yijeongot miért szivatja? - Áll ki mellém Dokyun.
-Ez egy olyan Üdv a csapatban kihívás, jó? - Nevetett.
-De ez igazságtalan.
-Dokyun fiam, szívesen futsz te is velük?
-Nem uram. - Hajtotta le a fejét.
-Helyes válasz. A többiek pedig röplabdáznak!
Most mit kéne tennem?
Kyungil megindult az ajtó felé. Hát mit tehetnék? Követem.
-H-hol.. - Szólalok meg halkan.
-Hm? - Fordul felém érzéstelen arccal. - Te most hozzám beszélsz? - Mutat magára.
-Hát ömm..-Simítok végig a tarkómon. - N-ne ne haragudj. - Hajolok meg előtte.
-Elnézve. - Nézett le rám. - Kövess.
-J-jó. - Kimentünk az útra.
-Mindig próbál szívatni, de tudod ki az a hülye aki egész órán majd fut csak mert az a buzi tanár azt mondja. - Keményen beszél, - De utálok itt lenni. - Egy fintorba rándul az arca. - Yang Yijeong, ugye?
-T-tessék? - Nézek fel rá.
-Az a neved nem? - Néz le rám. A szemembe.
-Mi..ja..i-igen. - Nézek vissza lassan a földre. A szemem sarkából látom, hogy bólint és előre néz. Most más csak az utat figyeli ahova a lába viszi és nem engem.
-Nem vagy éhes?
-Mi..ja..d-de egy kicsit. - Mivan velem, komolyan. Miért nem tudok egy ép mondatot kimondani? - De a táskámban hagytam a pénzem..-Ütögettem meg a zsebeim.
-Az szarás. Én hoztam, éreztem hogy lesz valami. -És be is ment az egyik boltba. Én kint megálltam. Minek menjek be? Úgy sincs nálam pénz, akkor meg feleslegesen minek tartsam fel a sort?
Engem viszont az érdekelne, hogy ez miatt, hogy ellógtunk nem kerülünk-e bajba? Mi van ha kimegy a tanár, hogy leellenőrizze mit csinálunk? Ilyenekre nem gondol? Nem fél hogy bajba kerül? Talán nem kellett volna jönnöm.
-Nesze. - Vágott hozzám egy kis szatyrot. Beszarok mintha egy kutyához baszta volna,
-M-mi ez? - Néztem rá értetlenül.
-Kaja. - Beszélt teli szájjal.
-N-nekem? - Ezen nagyon meglepődtem. Nem is olyan bunkó, mint amilyennek Dokyun elmondta.
-Mit képzelsz még is ki vagy? Nekem lesz, de megengedem, hogy hozd helyettem legyél inkább hálás érte kis palotapincsim. - Simogatta meg a fejem búbját.
Most..most mi vaan? Komolyan le palotapincsizett? Sőt! Azt mondta kis palotapincsim. Szóval az övé. Na jó. Ez-ez tök aranyos..de-de ez inkább köcsög volt..vagy cuki.
-B-bocsánat. - Néztem a földre.
-Amúgy a tiéd..
-Hm? - Néztem fel hirtelen, és a tekintetével találtam szembe magam. Most komolyan Kyungil megint Szemszexelni akarsz velem vagy mi? Fejezd ezt be! Jó isten én meg miket nem mondok.
-A tiéd mondom. De ha valakinek is egy szóval elhíreszteled hogy Jajj Song Kyungil kaját vett nekem, mert olyan nagy szíve van, esküszöm keresztül harapom a torkod. - Ez a mondata arra késztet, hogy egy hatalmasat nyeljek. A szemeim kitágulnak. E-erre nem tudok mit mondani. - Menjünk.
Lassan indultunk el. Közben kivettem a meleg ételt amit nekem, ismétlem nekem vett és elkezdtem enni, mert már tényleg ott tartok, hogy éhen pusztulok.
Hirtelen megtorpanok.
-Mi az? - Fordul felém.
-E-e-egy k-k-kutya! - Visítok fel, aminek hála a kutya rám nézett és elkezdett felém jönni, én csak hátráltam. Egyet lépett felém én meg kettőt hátra.
-Csak nem félsz?
-N-Nem vicces!
-Nem is nevetek.
-S-segíts kérlek!
-Már miért segítené? Oldd meg magad.
-Nemár Kyungil, én tényleg félek a kutyáktól..- Más lassan pánikrohamom lesz esküszöm, ha nem csinál valamit.
-Istenem, milyen férfi vagy te. Lehet azt hiszi, hogy a testvére vagy. - Nevetett fel.
-Vicces vagy..- Most megsértődtem, ami a hangomon hallatszik is.
-Anyám. - Sóhajtott fel. Mellém lépett megfogta a karom és a háta mögé húzott. -Menj már innen büdös dög. - Nézett a kutyára. A kezeim lassan ölelték át őt hátulról, lábujjhegyre álltam úgy kukucskáltam ki a válla felett. - Te még is mi a jó istent csinálsz? - Fordult hátra, de meg is állt ugyan is arra nem számított, hogy az én fejem ott van, és így elég közel van most a fejünk.
-H-hát é-én csak.. - Engedtem el gyorsan léptem kettőt hátra. A kutya mordult egyet es megindult elém.
-Menjél már innen. - Állt Kyungil elém és ordított a nagy Német juhász kutyára, aki csak vonyítva szaladt a másik irányba.
-Kérlek menjünk. -A válaszát meg sem várva indultam el.
****
-Kisfiam gyere le, itt vannak a vendégek! - Anya hangja zökkent ki.
-Itt vagyok. - Trappoltam le gyors lépésekkel a lépcsőn fordultam a vendégekkel szembe.
-Jó estét Yang Yi- Haraptam be az alsó ajkam ennek hála nem tudtam befejezni a bemutatkozásomat. Ugyan is két szempár égeti az enyémet. -K-k-k-kyungil? - Fordulok lassan anya felé értetetlenül.
-Ismered a fiamat? - Fordul felem kiváncsi tekintettel anya barátnője, aki ezek szerint Kyungil édesanyja. Mi van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése