3.Fejezet

Sziasztok!^^

Mivel holnaptol elkezdodnek a tanitasok, az engem egyaltalan nem zavar. Igaz, hogy 10.-be megyek es koncentralnom kene de Kyungjeong szamomra az elso, es nem hanyagolhatom el oket.

A reszeket ugyan ugy napi szinten amennyit tudok annyit hozok. Nehogymar hanyagoljam a kedvenc parosomat csak mert elkozdodik a suli:D Szoval kovessetek tovabbra is a blogomat es ti se feledkezzetek meg rola!^^

[Yijeong OPV]

Én tényleg segíteni szeretnék neki. Nem szeretném ha megbukna, hisz ez az utolsó éve. De választ nem kapok. Lehet kicsit váratlanul érte vagy én nem tudom.

-Akkor..? - Félve teszem fel a kérdésemet, mert igazság szerint félek a válaszától. Mi van ha visszautasít? Mondjuk nem lepődnék meg..de reménykedni még lehet.

-Kösz nem.

-Oké akkor hányra mehe..várj. Mi? - Most komolyan azt mondta hogy nem?

-Azt mondtam, hogy nem. Már süket is vagy? - Most miért beszél így velem? Én csak segíteni akartam.. - És jobb lenne ha most elmennél innen, mert a többiek idefele lesekednek,

-De hát..én én én csak..segíteni a-

-Nem kell segítség. Főleg nem a tiéd és örülnék neki ha végre elhúznál innen. Ennél szebben nem tudom már mondani. - A szavai kemények, mint mindig.

-J-jól van, sajnálom. - Visszacsoszogtam a helyemre. Őszintén szólva nem erre a válaszára számítottam. Na mindegy. Ezt az egy órát kibírom és utána egy kis rosszul létet színlelek és mondom a tanárnak, hogy engedjen már haza. Úgy hallottam a biológia tanár igen kemény. Kíváncsi vagyok rá. Egy hangos ajtócsapódással már jelzi is, hogy bejött.

-Mi van itt mindenki vak és süket? Nem kéne felállni és köszönteni? Istenem, ennyi neveletlen gyereket egy helyen! - És tessék. Már most nem szimpatikus. Kb. 40 év körüli lehet, rövid szőke haj, kerek vastag szemüveg, vékony test elől deszka hátul léc. 

-Már kezdi.. - Sóhajt fel hangosan egy hang, hogy a tanár is jól hallja. 

-Kyungil, kisfiam. - Mosolyog. Ez nem jelent jót. - Biztos te szeretnél felelni igaz?

-Nem szeretnék uram, vagy hölgyem. Sajnálom de nem tudom eldönteni, hogy most melyik, vagy mondjam azt hogy egyéb mert a kettő között van? - Fordul Jaeho felé aki csak nevet. Már kibékültek volna?

-Kisfiam itt vagyok és hallok mindent úgy mondjad!

-De ez most kinek beszél? - Kyungil nem fejezi be. Magára akarja haragítani a tanárt?

-Beküldelek az igazgatóhoz!

-Aaa vigyázz tesó már fenyeget is. - Száll be Jaeho is. Most komolyan kibékültek? Örülök neki..

-Kyungil és Jaeho álljon fel. 5-5 kérdés mind kettőnek, amennyit tudtok olyan lesz a jegyetek! - Mindketten egyszerre álltak fel. Tekintetem találkozik Kyungiléval aki csak mosolyog. Jól szórakozik.

-Fiúk kérjetek bocsánatot és akkor elnézi nektek, tudjátok milyen. - Suttog feléjük a padtársam, de sikertelenül, mert nem hallják. - Yijeong szólj már nekik, te valamennyivel közelebb ülsz. - Suttog most nekem. Één? Oké, képes vagyok rá. De..melyiket szólítsam le..? 

-J-Jaeho.. - Suttogok halkan mire semmi válasz nem jön. Oké ez tök ciki. - Kyungil.. - Hirtelen felém kapja a tekintetét. Na jó.

És most? Csak néz én meg nem tudok mit mondani neki..ez annyira, de annyira ciki.

-Kérjetek bocsánatot akkor elnézi tudod jól. - Suttog kicsit hangosabban Dokyun.

-Nincs az az Isten. - Nevet normál hangerőn a visszautasítóm.

-De megfog vágni.. ne felejtsd el tavaly is majd nem megbuktatott téged és Jaehot is!

-Leszarom, érted? Magasról letojom. 

Most komolyan ennyire nem érdekli? Utolsó éve basszus. 18 éves! Ennyire felelőtlen ne legyen már..

Nekem kéne tennem valamit? De ez nem az én ügyem minek avatkozzak bele..? Amilyen szerencsétlen vagyok csak rosszabb lenne a helyzet.. de még is késztet valami.

-T-tanárnő.. - Emelem fel az egyik karomat jelezve, hogy mondani szeretnék valamit.

-Tessék?! - Erélyesen szólal fel, amitől összerezzenek. 

-Ne-nem érzem valami jól magam. - Erre a kijelentésemre egy szempár égeti a testem a tekintetével. Tudom, hogy az övé az.

-Fáj valamid? - Indul meg aggodalmasan felém. Ez most ugyan az a nő?

-Há-hát fáj a fejem és e-egy kicsit hányingerem is van.. - Hát mit mondhatnék? Remélem beveszi, mert ha észreveszi, hogy kutyabajom akkor jaj nekem!
-Nem nézel ki valami jól. - Húzza el a száját. Hát kösz. Ez most komoly? - Szeretnél hazamenni? Nekem nehogy rosszul legyél. - A szemei aggodalmat sugároznak. Tényleg aggódna?
-L-lehet jobb lenne. - Kezemet lassan a fejemre teszem és a halántékomat simogatom, mintha fájna a fejem, sehol semmi.
-Akkor pakolj össze és pihenj otthon sokat! És ha nem érzed magad majd jobban akkor lehet jobb lesz ha megnéz egy orvos. - Mosolyog biztatóan, amire csak bólintok. Lassan szedem össze a cuccaimat és pakolok be a táskámba amit aztán lazán a hátamra dobok.
-Jobbulást! - Fordul felém Dokyun, de válaszul csak bólintok, mint akinek még a beszéd is nehezére esik.
-Tanárnő, mi lenne ha haza kísérném? Ne hogy út közben valami baja essen. - Jaeho kérése meglep. Haza akar kísérni.. de miért? Ő is aggódna értem?
-Akkor inkább én. - Szólal meg az a hang. - Én tudom hol lakik. - Mindenki értetlenül néz felé. - Anyám jóba van az anyjával. - Magyarázza miközben a fejét rázza.
-Nem baj akkor most majd én is tudni fogom, hogy hol lakik. - Jaeho nem hátrál. - Gyere menjünk. - És egy kedves mosollyal ajándékoz meg.
-Jaeho állj le. Nincs az az Isten, hogy Yijeong életét rád bízzam. - Mi van? Most ebbe meg mi ütött? Jó.. jól esik amit mond szent és igaz de.. én ezt nem értem. Túl bonyolult nekem ez a srác.
-Vigyázok rá ne aggódjál.
-Nem aggódok, csak..csak anyám nem örülne neki ha kicsinálnád a legjobb barátnője fiát. - Ez most egy béna kifogás lenne?
-Mióta érdekel téged, hogy anyád mit gondol majd? - Jaeho felhúzott szemöldökkel figyeli.
-Nem érdekel csak.. csak.. fúúúú ! Yijeong szedd már össze a rohadt cuccod és menjünk már! - Erélyesebben szól rám. De most miért én vagyok a hibás?
-Válasszon akkor Yijeong. - Veti fel az ötletet a tanár. Ho-hogy hogy mit csináljak? É-én nem akarom megbántani Jaehot de.. Kyungilnak meg nem tudok nemet mondani.. vagy csak félek nemet mondani..
-Hát ne-nekem mindegy.. - Zavaromba a tarkómat simogatom.
-Engem választott mehetünk. - Mellém lépett Kyungil és olyan erővel kapott a csuklóm után, hogy azt hittem a kezemet leszakítja a helyéről, komolyan.
-De-de de hát én ne-nem is.. - Dadogok össze-vissza mikor már kiértünk az udvarra.
-Ó, fogd már be a szádat vagy én fogom be!
Egy kicsit feszült. Igen..csak egy kicsit..
-De én..
-Nem szédülsz?
-Mi? - Honnan jött ez most így hirtelen? - Miért szédülnék?
-Biztos? Bírsz járni a lábadon? - Most komolyan aggódik, hogy össze ne essek? Ó, istenem ez olyan aranyos. Mindjárt elolvadok, fejezd be.
-Hát..egy egy kicsit gyengének érzem a lábaimat.. - Csak azért füllentettem, mert kíváncsi vagyok, hogy mit mondd erre.
Hirtelen megáll előttem és elengedi a csuklómat. Ekkor jövök rá. Eddig végig fogta a csuklóm.
Legugol elém. Mit akar most..? Ugye nem?
-Szállj fel szerencsétlen.
-Jaj nem nem nem, erre se-semmi szükség.
-Azt mondtam szállj fel. Nem fogadok el semleges választ most megmondom.
-De Kyungil..én..
-Yijeong vagy felszállsz vagy az ölembe kaplak fel. Választhatsz. - Hát ezt nem hiszem el.. én csak vicceltem, hogy nem tudok járni de..ha ő ezt szeretné..akkor legyen. A hátára mászok, ő a kezeit a combom alá helyezi és úgy tart nehogy leessek. Istenem.. ha belegondolok, hogy elég egy 20 centi és a keze az én fenekemre tévedne.. A gondolattól a fejem tisztára vörös lesz. Jaj nem akarom, hogy így meglásson!
A fejemet a nyakába fúrom és nem tervezek elhúzódni onnan, ugyan is az illata megbabonáz. Mélyen szívom be azt a csodás illatot. Szemeim ez miatt lecsukódnak és lassan fújom ki a levegőt.

****

[Kyungil OPV]

Mi a fene. Yijeong egyre nehezebb és már kevésbé szorítja a nyakamat. Elájult volna?

Lassan a szemem sarkából hátra nézek. A nyakamra a meleg leheletét fújja. Anyám ez bealudt, hát ez nagyon fasza, komolyan mondom. Mi szent szart csináljak most?

Lábammal gyengéden berúgtam az ajtót. Nem volt kedvem Yijeongékhoz menni..amúgy meg ki tudja, hogy dolgoznak-e a szülei vagy sem. Az én őseim dolgoznak szóval no para.

Lassan mentem fel az emeletre, egyenesen a szobámba. Amúgy meg én megőrültem? Fektessem be az én ágyamba? Na neem, nincs az az Isten. Jaehonak nem engedem meg hogy betegye ide a lábát, erre én meg a hátamon cipelve hozom be ezt a rakás szerencsétlenséget. Mi a jó isten nyila fasza ütött belém de komolyan? Jó ezt az egyszer elnézem. Óvatosan fektettem le az ágyamra de elengedni nem akart. Próbáltam elhúzódni tőle óvatosan, nehogy felébresszem. Nem vagyok figyelmes csak nem akarom a nyűgölődését hallgatni stb stb stb..  És sikerült. Megszabadultam a szorítása alól.

Szerintem csinálok neki valami levest. Az mindig mindenre jót tesz, de.. csak egy a baj.. a tudásom a konyhában nem a legjobb..de majd összedobok neki valamit, csak nem olyan nehéz.

Nem a rákot nem nehéz. Már 1 órája küszködök ezzel a gecivel. Neten rákerestem "finom levesek egyszerűen" de hát ezek rohadt nehezek. Mit nem ért azon hogy egyszerűen? Értetetlen geci ez is, kivágom mindjárt az ablakon, felbasz. 

Hát akkor csinálok egy Kyungil féle levest. Elsőnek is víz kell és beledobálok ezt azt amit csak találok a hűtőben.

Szuper vagyok, 2 órája ügyködök ezzel a szarral, de nem is rossz. Song Kyungil mélyen legbelül te egy született szakács vagy.

Lassan két kar fonódik körém és ezzel bezárva engem szorosan ölel. Mi a geci? Rendesen megugrottam, úgy megijedtem, amin az illető aki ölelget csak kuncog és a fejét a hátamba fúrja. Ez most komoly?

-Yijeong mi a retvás faszt csinálsz? - Hangom kemény mint mindig. De ez nem zavar és szerintem őt sem.

-Megijedtél? - És csak kuncog továbbra is. Hát én mindjárt a falra kenem, esküszöm. - Nekem csinálsz levest? Ez olyan édes. Köszönöm. - És ha lehetséges még erősebben ölel. Na jó túl közel van. Ez más sok. 

-Yijeong engedj el.

-Nyugi már, nem foglak összeroppantani.

-Én meg igen, komolyan mondom. Engedj el.

-Úgy se tudnál bántani. - Hh, most, most komolyan hergelni próbál? Már hogy ne tudnám bántani.. vagy.. képes lennék rá egyáltalán? Még szép. Én nem kegyelmezek senkinek sem.

Nagy erőt veszek és eltolom magamtól. Mostanában túl, túl közel van hozzám. Ez nem tetszik.

Talán.. szeret a közelemben lenni? Jól esik neki a társaságom? És én miért viselem el?

Na várjunk csak. Ki lennék én, hogy főzzek rá? Miért hoztam egyáltalán fel magamhoz?

Tényleg megőrültem. El kéne küldenem, igen Kyungil csak kéne.

-Arra ne merj fogadni. - Egy kisebb erővel de el lököm a közelemből. Nem szeretem ha ölelgetnek. - Ülj le az asztalhoz már is szedek csak picit meleg lett. - Mi ez a hang nekem? Talán csak túl fáradt vagyok.

Kicsit meglep, hogy engedelmeskedik nekem, de megtudnám szokni. Amint leteszem elé a porcelán tányérját már is neki kezd a tartalmának a pusztításának. Leültem vele szembe és csak figyelem ahogy tömi magát. A kis szerencsétlen.

[Yijeong OPV]

Az a leves életem legszörnyűbb levese. Túl sós, túl sok benne a zöldség, és hogy picit meleg lett az enyhe túlzás. De a tányér tartalmát kiürítettem. Hogy hagyhatnám ott miközben direkt nekem csinálta?

Nem akar kedves lenni velem, de még is az ellenkezője történik az akarata ellenére is, még ha ezt ő észre se veszi. vagy nem akarja észre venni. Nem mindegy.

-Köszönöm. - Válaszul csak bólint egyet.

-Yijeong..

-T-tessék?

-Segítenél kérlek? - A földet pásztázza. Nem néz a szemembe. Miért nem? Talán mocskos a szám? De hát megtöröltem a leves után.

-Mi-miben? - A hangom a meglepődöttséget sugározza.

-Matek geci.. tényleg nem értem és.. lehet el kéne a segítséged egy kicsit. - Még mindig nem néz a szemembe. ez annyira, de annyira zavar. De amúgy nem hiszek a fülemnek. Tényleg segítséget kér tőlem.

-Pe-persze. - Hogy jobban megerősítsem a válaszomat még bólintok is hozzá.

-Akkor felmegyünk? - Erre nem tudok mit mondani csak bólintani ismét, és követni őt fel az emeletre. Kihangsúlyoznám. A szobájába.

-Ülj le, addig én hozom a füzetemet. - Utasít, amit szó nélkül megteszek neki.

-Oké, akkor .. - Szólalok meg mikor a kezembe adja a füzetét. - M-mi a-az amit nem é-értesz?

-Ha közbe így fogsz dadogni akkor szart se fogok megérteni. 

-N-ne haragudj, csak csak.. 

-Áhh, inkább hagyjuk semmi értelme. Majd megbukok azt csá, kit érdekel.

-Engem! - A hangomra mindketten lepetten nézünk egymásra. - Már mint.. öö.. megpróbálok rendesen beszélni, szeretném viszonozni a kedvességed. Szó-szóval mit nem értesz? - Szemeim csak a füzetre fókuszálnak. Ez annyira, de annyira ciki.

-Az egészet. - Sóhajt. Hát király ebből sokat megtudtam.

-Na figyelj e-ezt meg ezt összeadod, utána a következő mindig ez. majd ez. - Magyarázok miközben mutogatom neki.

Szerintem egy órába telt, de szerintem megértette valamennyire. - Érted?

-Azt hiszem igen. Nem is olyan nehéz.

-És a fogalmakban mi-mit nem értesz? - Értetlenkedek. - Csak bemagolod és kész.

-Az nem olyan egyszerű. Neked szerencsétlenkém lehet, hogy egy 10 perc alatt bemagolod ahogy te mondod, de nekem 1 mondat 1 óra hossza. - Most nem tudom min lepődjem meg jobban. Azon, ahogy becéz vagy hogy neki tényleg 1 mondat 1 óra? Ez még se lesz olyan könnyű mint hittem volna.

-Milyen tanulási szokásaid vannak?

-Hát ezt..hogy érted? - Most ő az aki értetlenkedik.

-Hát tudod néha ami nehezebb téma én azt énekelve szoktam megtanulni.. mint mint például egy verset..rákeresek neten megzenésítve és nekem úgy könnyebb. - Nem szól semmit, csak furán néz rám..és nem bírja tovább rájön a röhögőgörcs. Ez nem is vicces. - Héé! Ne nevess ki! Nem vicces. - Keresztbe teszem magam előtt a kezeimet, ezzel jelezve hogy duzzogok, mert megsértett.

-Na most meg duzzogsz? - És ha lehet még hangosabban nevet. Komolyan mondom rosszul esik. -Jó jó nem vicces. - És hirtelen teljesen komoly lett. Hát én összehugyozom magam rajta.

-Miért nem próbálod ki? - Kérdésem meglepi.

-Nincs. Az. Az. Isten. - Minden szót jó alaposan megnyom, jelezve hogy tényleg nem akarja kipróbálni.

-De miért nem? Szégyenlős vagy?

-A szégyenlős az inkább te vagy nem gondolod? - Erre a kérdésére az arcom, mintha lángralobbant volna. Kezem lassan az arcomra téved, hogy eltakarhassam a zavaromat amit az arcom tökéletesen tükröz. De félúton elkapta a kezem. - Pirulgatunk? Igen? - Jól szórakozik rajtam. Hát ez szuper.

-Hagyjál, csak csak..csak me-melegem van ennyi!

-Én meg fá-fázom ennyi! - Most kiparodizált. Nem vicces. De nagyon nem.

-Jó tudod mit? Akkor tanuld meg egyedül. Bunkó állat. - Hangomat nem tudom feljebb emelni, ezért csak normális hangerővel mondom ki azokat a szavakat amiket legszívesebben kiordibálnék.

Lábam olyan gyorsan indul meg mintha puskából lőttek volna ki. Ugyan olyan gyorsasággal kapom magamra a cipőmet is. 

-Yijeong, várj! - Kiabál utánam, de hát feleslegesen. A kezem már a kilincset fogja és olyan erővel rántottam ki az ajtót, hogy azt hittem kiszakítom a helyéről. A lábam megindul de azzal a lendülettel visszahátrálok olyan gyorsan amilyen gyorsan csak tudok. Ugyan is az ajtóban egy rohadt nagy Alaszkai husky állt. És köz tudott. Én félek a kutyáktól.

-Ne ne ne ne gyere kö-közelebb! Ha-hallod! - Hangom remeg, akár csak a lábaim. Jóég olyan szemekkel néz rám, mint akit a gondolatában már fel is falt.

-Igen, ezért szerettelek volna figyelmeztetni. - Könyököl Kyungil a korlátnak. Nem hogy idejönne és segítene..mint múltkor. 

-K-kyungil ké-kérlek szólj rá.. - Az a dög egyre gyorsabb léptekkel közeledik felém, az én hátam meg már a fallal ütközik. Jelezve, hogy nincs kiút. Nekem annyi.

-Miért szólnék rá? Te amúgy is olyan kis bátor kiskutya vagy, nem igaz? - Nem hiszem el, hogy lehet ennyire bunkó? Mi van ha megtámad ez korcs? Nem is érdekli? Tényleg ennyire nem érdeklem?

-K-Kérlek.. - A lábaimat elhagyják az erő. A földön összekuporodva, összeszorított szemekkel várom a megváltót, hogy megmentsen. Tényleg nagyon félek a kutyáktól és mindjárt rohamom lesz tőle. 

Szemeim kipattannak amikor is meghallom, hogy morog az az állat.

-Démon! Takarodj ki! - Egy kis nyüszítést hallok és utána semmi.

El se hiszem. Akkora egy nagy kő esett le a szívemről, hogy azt hiszem nem sok tartotta és szívrohamban meghalok.

-A-azt hiszem én-én mennék is.. - Hangom remeg. Nagyon megijedtem.

-Biztos? 

-I-igen.

-Haza kísérjelek? Nem lesz bajod út közben?

-Kérlek. Ha nem érdekellek akkor ne tettesd mint aki aggódik. - Megfogtam a cuccaimat és már itt se vagyok. Amilyen gyorsan csak tudtam kiszaladtam a kapun, nehogy elkapjon az a dög.

*****

Osztályfőnöki van. De nem tudok egyszerűen a tanárra koncentrálni. Semmire se csak rá..

Még mindig haragszok a tegnapi nap miatt. Nem is aggódott miattam..csak jót szórakozik rajtam minden alkalommal, ami nagyon nem tetszik.

-Yijeong, te szeretnél jönni? - Az osztályfőnököm hangja zökkent ki.

-T-tessék?

-Nem figyeltél?

-E-egy picit elbambultam..

-Semmi baj. - Legyint. - Elismétlem, mi még 11. év végén összeszedtünk osztálypénzt azért, hogy most 12. elején eltudjunk menni osztálykirándulásra, és holnapután már indulunk is. A kérdésem pedig az volt, hogy te szeretnél-e jönni? Mivel páran buktak így felszabadultak helyek, és így nyugodtan jöhetnél. - Szóval egy osztálykirándulás.. vajon ő ott lesz..?

-Na Yijeong gyere, én is megyek. - Bök oldalba a padtársam. Szóval Dokyun ott lesz, akkor a falka vezére is ott lesz?

-Én is megyek, gyere te is jó buli lesz. - Mosolyog rám Jaeho.

-Na Yijeong, gyeree már, jó lesz. - És már a lányok is kezdik.

-Na mi a válaszod? 

-Szívesen mennék. - Bólintok ezzel megerősítve a válaszomat.

-Dokyun.. - Suttogok felé.

-Igen? - Veszi a lapot és nem hangoskodik hanem ugyan olyan hangerővel beszél akár csak én.

-Kyungil ott lesz?

-Ott lesz. - Szuper.

Tekintetem egyből rátéved és a tekintetem ismét találkozik az övével. Már meg se lepődök.

Vajon ő szerette volna, hogy menjek? Vagy azt kívánta bár nemet mondana? Nem tudhatom. ez idegesít.

2.Fejezet

Orulok neki, hogy ennyi mindenkinek megtetszett a sztori meg minden^^
Most egy picit majd beleláthatunk Kyungil fejébe is.
Hat en nem is huznam akkor tovabb az idooot so Kyungjeongra fel!^^^


https://www.youtube.com/channel/UCBCqSBDO2B-oUijOqvkPFgQ 
(Nézzetek be a csatornámba^^)

[Yijeong OPV]

Oké. Szóval. Kyungil a házamban van. Kyungil édesanyja az én anyám volt legjobb barátnője és most itt vannak. Kyungillal együtt fogunk vacsorázni. Ó mamám. Vagy is nem együtt, mert a szülők is itt vannak, miről beszélek.. de még is.. egy asztalnál fogunk ülni..és és és valami rohadt jól néz ki.
-Yijeong, kisfiam ha kérdeznek illő válaszolni. - Bök lassan a karomba anya, hogy észrevegyem magam, hogy ez bunkóság.
-Ja..öm..izé.. - Nem hiszem el. Már megint csak össze-vissza makogok. Érzem, hogy Kyungil engem néz. Csak engem. Ettől idegessé válok. A szívem hevesebben dobog és a kezem izzadni kezd. Elmenekülhetek?
-Osztálytársak vagyunk. Ennyi. - Válaszol helyettem egy unott hang, ami nem másé, mint Kyungilé.
-Ó, tényleg? - Mosolygott rám. - Hát örülök, hogy megismerhetlek Yi..Yijang? - Nyújtsa óvatosan felém a kezét.
-N-ne-
-Yijeong a neve, anya. - Mielőtt kijavíthatnám Kyungil vág a szavamba.
-Oh, tényleg ne haragudj Yijeong.- Kezet ráz.
-Jaj én nem is üdvözlöm a te fiad, de bunkó vagyok. - Nevet zavartságában az anyám. - Szia Kyungil, anyukád sokat mesélt már rólad.
-Anya szart se mesélt magáról, örülök a találkozásnak. - Hajolt meg anya előtt. Oké, ez kicsit..najó nagyon bunkó volt.
-Kyungil, ez nem igaz, miről beszélsz?
-Miért hazudsz a legjobb barátnőd előtt?
-Kérlek fogd vissza magad! Nem ezért jöttünk!
-Én nem is akartam jönni, te rángattál el.
-Istenem, most mondd meg. - Fordul anya felé miközben a fejét fogja.
-Mit mondjak meg? - Kyungil ezen kérdésén elmosolyodtam.
-Gyere körbevezetlek. - Intett a fejével anya a legjobb barátnőjének.
Hát ez szuper. Itt maradtam vele. Kettesben. Na most mit csináljak? Mit mondjak?
Miért nem jut az eszembe egy téma se? Aaa ilyen nincs. Komolyan. Agyalj már Yijeong, gondolkozz.
Na jóó, én ezt nem bírom. A lábam elindult a lépcső felé.
-Hé hé hé, ácsi, hova mész? - Kap a kezem után és maga felé ránt.
-Há-há-hát én-én én csak..
-Beszédhibás vagy?
-Mi? Ne-nem.. csak.. - Észrevette, hogy dadogok. Hát hogy ne vette volna észre mikor a közelében egy normális szót nem tudok kinyögni nem, hogy egy mondatot.
-Félsz tőlem?
-M-m-m-i? Mii? neem. én..nem félek..semmitől..
-Szóval..te egy igazán bátor kiskutya vagy, igaz? - Még közelebb ránt magához, amitől a vérkeringésem szerintem megállt. Mindjárt felhagyják a lábaim a szolgálatot és összeesek itt neki. A szemeim majd kiugranak a helyéről, de csak a földre tudok fókuszálni. - Na miért nem válaszolsz? - A mutató ujja lassan az állam alá teszi és felemeli, így kényszerít, hogy a szemeibe nézzek. Megint szemszexelni akar. Ahj Kyungil hányszor mondjam el, hogy nem lehet ezt minden órában? - Mi az a cica elvitte a nyelved?
-É-é-én meg-megterítek. - Gyors léptekkel indultam meg a konyha felé.
Biztos vagyok benne, hogy jól szórakozik ezen, hogy miatta egy szót se tudok kinyögni. Nem hiszem el.
Neki ez tetszik..vagy..ezt csak bemesélem magamnak? Miért gondolok én ilyenekre?
A tányérokért nyúlok, de király, mert a legfelső polcon van és az én kis alacsony méretemmel lábujjhegyre kell hogy álljak. De nem megy. Hiába nyújtózkodok nem érem el.
-Ó istenem.. - Mérgelődök.
-Itt vagyok kiskutyám nem kell szólítanod. - Az a bizonyos hang üti meg a fülem. Na jó én most kapok szívrohamot. Egy testet érzek a hátamnál. Egy leheletet a nyakamnál. Mi az isten.
Oldalról egy kéz kinyúl és leveszi a tányérokat és leteszi, majd mellém lép. - Milyen kis pici vagy. - Nevet fel. Hát nagyon vicces vagy én mondom.
-Vicces, te meg langaléta vagy. - Nevetek, és ezen ő is nevet. De ő hirtelen abbahagyja és fapofával mered rám én meg csak nevetek tovább. - Jaj. - Halkulok el inkább, mikor látom nem tetszik neki, hogy rajta nevetek. Megfogtam a tányérokat és az asztalra tettem.
-Ó már meg is terítesz? Nem kell hagyjad csak majd én megcsinálom. - Lépett be anya, a barátnőjével a nyomában. - Vezesd körbe inkább Kyungilt.
-Rendb-
-Nem kell, nem vagyok a házukra kíváncsi elég volt az is amit eddig láttam. - Vág a szavamba.
-Kyungil, viselkedj már! - Szólja le az anyja. -Sajnálom Iseul, a fiam kicsit..fáradt és nyűgös. - Fordul anya felé.
-Ugyan - Legyint. - Yijeong is szokott szemtelen lenni..csak nem ennyire. - A végét suttogja.
-Anyaa. - Szólok halkan rá. Ez olyan ciki. Itt állok és a saját anyám beszél ki.
-Ő szemtelen? Na nevettessen már. - Nevetett fel Kyungil majd hirtelen komoly lett az arckifejezése. Komolyan megrémiszt ez az ember.
-Mert nem nézed ki belőle?
-Egy hangyát képtelen lenne eltaposni, ne hogy valakinek vissza feleselni. - Rázza a fejét.
-Csak ismerd meg jobban. Barátkozzatok össze.
-Anyaa.- Szólalok meg ismét. Ez tényleg ciki, fejezze már be.
-Nem vagyok rá kíváncsi. Nincs szükségem barátokra. - Oké. Nem tudom miért de ez rosszul esett.
-Szerintem együnk. - Csapta össze anya a kezét.

******

Kicsit besértődtem este Kyungilra. Nem tetszett amit mondott. Meg is bántott, ezért a vacsora után fel is mentem és ki se mentem elköszönni tőlük.
Lassan fordulok be az utcába ahol már látom azt a hatalmas épületet. A halálom.
-Hé szöszi. - Szólít meg valaki.
-Szöszi? - Fordulok meg.
-Tudom, hogy nem vagy szőke, de tök jó kis becenév nem? - Lép mellém Jaeho.
-Hát..ez így kicsit elég hülyén hangzik. - Simítok a tarkómra.
-Nem baj az. - Legyint. - Mizu? Jól érzed itt magad? - Kérdésein kicsit meglepődök. Miért akar velem beszélgetni? - Szerinted is Kyungil egy fasz? - Már megint itt tartunk..ez sose áll le? - Szívassuk már meg, mit szólsz hozzá? - Vigyorog maga elé.
-H-hát én nem is tudom.. - Húzom el a számat. Nem nagyon tetszik Jaeho ötlete..és mint Dokyun mondta, ne haragítsam magamra a falka vezérét.
-Naaa, jó buli lesz, ne csináld már. - Boxol a vállamba.
-Nem szeretnék bajba kerülni igazából..
-Ha velem vagy nem kerülsz bajba. - Húzza ki magát.
-Miért érzem, hogy ennek az ellenkezője lesz?
-Miért vagy ilyen akadékoskodó? Csak megszívassuk, nem megöljük. - Rázza a fejét. De nekem ez akkor se tetszik.
-Miért velem akarod megszívatni? A végén az egészet rám kennéd mi?
-Mi? Dehogy! Erről szó sincs, nem kell egyből a rosszra gondolni. Csak.. Nem tudom..az osztályból mindenki utál.. összevesztem az egyetlen barátommal is és olyan egyedül vagyok..- Esküszöm megesett a szívem miatta..Én tudom mit érez..ugyan ezt érzem..hogy nem tartozok ide, mindenkinek meg van a saját kis csoportja én meg nem találom a helyem.
-Miért nem békülsz ki vele?
-Nincs az az Isten!
-Min vesztetek össze egyáltalán? - Kérdezek de válasz nem jön..ez ciki. De látom hogy pörög az agya. Nem tudja, hogy megbízhat-e bennem? Vagy én nem tudom.
-Majd egyszer elmesélem. - Sóhajt miközben egy bátorító mosolyt küld felém. Fura ez a gyerek nekem. De nem furább mint Kyungil. - Menjünk mert elkésünk tesó. - Megszólításán kicsit meghökkenek..ez olyan jól esett..talán barátok lehetünk..vagy nem?
Az első óra Történelem. Unalmas. Ki fogja megkérdezni tőlem, hogy mi történt 800 évvel ezelőtt?
Nem is értem. Annyira értelmetlen.
Oldalról lassan Kyungilra pillantok. Ma is kitett magáért. De én is. És észre se vesz. Nem mintha miatta csíptem volna ki magam vagy valami..csak..csak ó istenem ide néz! Túl feltűnően bámultam.
A tekintete égeti az enyémet.
-Ki ne essen a szemed. - Szól be Jaheo. És nem nekem hanem Kyungilnak.
-Kussolj. Addig nézek ameddig akarok. Olyan nagy szemmel nézek ahogy csak akarok. Te csak ne szólj bele. - Keményen beszél mint mindig,
-Kemény vagy tesó.
-Te vagy már a kemény, rakás szerencsétlen.
-Befejeznéd? Szart se ártottam neked!
-Azzal, hogy élsz épp elég. - Ezt nem kellett volna..Ahogy látom Jaeho arcán nem esett valami jól neki.
-Kyungil és Jaeho fejezzétek be a beszédet! Zavarjátok az órát!
-Ki nem szarja le? - Csattan fel Jaeho és kiviharzott, amin Kyungil önelégülten mosolyog. Ez tényleg köcsögség volt mit ne mondjak.

*****

[Kyungil OPV]

Ebédszünet. Az egyetlen dolog amit szeretek a suliban. Ennyi.

Ezen kívül mindent gyűlölök. Kint ülök az egyik padon és nézem a seregnyi lányokat akik Yijeongot veszik körül. Attól mert cuki az arca, és akkora mint egy manó, attól még nem kéne minden szünetben ennyire letámadni. Ez undorító szerintem. Nincs egy nyugodt perce se. Szar lehet neki. De nem sajnálom érte..kell neki olyan ártatlan hangon beszélni velük. Küldje el őket a szent szarba és kész. 

De minek agyalok én ezen? Semmi közöm hozzá, hogy kivel hogyan beszél..

-Jajj ott van Yijeong! - Üti meg a fülem egy kényes hang.

-Látom, olyan édes és aranyos. - Hát fasza ezek meg itt mellettem olvadoznak.

-Menjünk már oda!

-De nem merek..ő olyan férfias..mi van ha elküld? - A hangja szomorúvá válik az én szemem meg majd kiesik a helyéről. Férfias? Ugyan könyörgök mi a férfias egy cuki kisfiúban? Vagy is nem cuki csak kisfiú. Oké. Leszarom amúgy meg.

-De elakarom hívni randira..de félek..mi van ha visszautasít? - Istenem, hogy lehet valaki ennyire idegesítő?

-Ugyan, te vagy a suli legjobb csaja, ki lenne az a hülye aki visszautasítana? - És még bátorítsa is. Hát az agyam eldobom.

-Ez igaz. - Dobja hátra a haját. Hát én itt leszek rosszul. El is hiszi. Beszarás.

-Menjünk. - Megindultak. Vajon mit fog mondani Yijeong? El megy vele randizni? De amúgy meg..mi a rák közöm van hozzá? 

-Na Yijeong, benne vagy? - Libegteti magát jobbra-balra. Én mindjárt ide szarok esküszöm.

-Hát én..nem is tudom.. - A földet pásztázza miközben vakarja a tarkóját. Na jó segítek ennek nyomoréknak, mert látom magától nem megy.

Lassan odasétálok és a szemek rám szegeződnek.

-El innen libák, idegesítőek vagytok, már nekem fáj a fejem tőletek.

-De..de mii? miért? Ne te mondd már meg! - Kapom a sok nyivákolást. Ajj hogy nekem ezeket el kell tűrnöm.

-Húzzatok már el, hülye ribancok. - emelem fel a hangom. Kezdek dühös lenni. Felbasztak. Ennyi én valakit megütök.

-Chh..bunkó..csak mert te nem vagy olyan cuki mint ő..köcsög.. - Vágják a fejemhez miközben oszlik szét a tömeg.

-Jaj drága Kyungilom, csak nem féltékeny vagy, hogy nem téged hívtalak el randizni? - Fordul felém a suli legnagyobb ribanca. Hhh, az ideg mindjárt szétbasz. - Szivem csak mondanod kell, neharagudj. - Emeli a kezét. Na jó. Ez most komolyan hozzám akar érni? Hát én lecsapom mindjárt a gecibe, mit képzel?

-Hozzám ne merj érni. - Nézek re szúrós szemekkel.

-Ne szégyenlősködj. - Legyint. - Szóval, Hányra jössz értem? - Nézegeti a körmét.

Ezt..ezt most komolyan kérdezte? Azt akarja hogy rám jöjjön a cifra fosás? Mert nem sok kell hogy azt kapjak.

-Te normális vagy? - Kérdezem higgadtan. Yijeong szemei rám tévednek, amit a szemem sarkából látok. Talán a válaszomat várja. Ezt ő sem gondolhatja komolyan hogy igent mondok. 

-Na Kyungil cicaaa. - Toporzékol. Ez annyira, de annyira undorító. Esküszöm mindjárt felkapom és felhajítom a tetőre.

-Ide figyelj kis kurvám. - A megszólításomra Yijeong csak felnevet de a csajnak ez kevésbé vicces. - Előbb vinném el Yijeongot randira mint téged. - Miről beszélek? Ezt..ezt komolyan én mondtam?

A válaszomtól az a liba se köpni se nyelni sem tud. Yijeongra rá se merek nézni, hogy mi játszódhat most le az arcán. Ezt..nem kellett volna.

-Chh. - Hátrabaszta a haját és idegesen elsétált a csicskájával együtt.

-Na végre. - Sóhajtok. Erőt veszek magamon és a szemeimet lassan ráfókuszálom. Kicsit piros az arca és tördeli az ujjait..most ideges? vagy.. komolyan zavarba jött?
-Van valami..baj? - Kérdésem miatt, az ujjai kínzását abbahagyta és egy hatalmasat nyelt. Nem néz rám csak megrázza a fejét.
-Én öm..
-Te öm?
-Én ö.. én
-Mi van veled? - És ismét csak a fejét rázza. Ebbe mi a jó isten nyila fasza ütött? Komolyan.
-É..- És megszólalt a csengő, ami azt jelzi, hogy vége az ebédszünetnek.
A következő óránk matek. Kurva jó, szart se értek belőle. Annyira értelmetlen. És ebből kell majd leérettségiznem. Fasza.
Yijeong lassan felállt majd amilyen gyorsan csak tudott beviharzott. Ennek meg féreg bújt a seggébe? Ha nem más.. na jó. Hogy lehet ilyet mondani? Ahh sietnem kell.
Minden órán Jaeho mellett ülök ami egy kicsit irritáló. Igazából semmi bajom vele, csak jó szívatni.
Amúgy is ő kezdte. Túl hamar sértődik be.
Egy valami nem hagy nyugodni. Minden egyes órán érzem valaki forró tekintetét magamon. Jól sejtem hogy ki lehet a gazdája. Akárhányszor oldalra fordulok, ugyan az a két szempár fogad. Nem mintha zavarna vagy érdekelne. Igazából hidegen hagy. Nem izgat, egyáltalán nem.
-Akkor holnap egy kis röpdolgozat lesz, rendben? - A tanárnő hangja zökkent ki a gondolatmenetemből.
-Mi? - Szólalok fel egy kicsit hangosan.
-Baj van Kyungil?
-De..én semmit se értek ebből az anyagból.
-Ide kéne figyelni nem bambulgatni kisfiam!
-Én figyelek, maga magyaráz értetlenül.
-Hogy beszélsz? Szeretnék majd az édesanyáddal elbeszélgetni! Megint!
-Nyugodtan, kérdezze meg mi lesz otthon a kaja. - A Körülöttem lévők ezen felkuncognak. Még Jaeho is amin meglepődök.
-A pofám leszakad. Na mindegy, meg is érdemled hogy egyest írj! Így is úgy is megbuksz. Nem mindegy hogy egy egyessel több vagy kevesebb? - Nevet. Komolyan. Rajtam akar gúnyolódni? Vén geci. Jó nem olyan öreg de könyörgök több ránc van a fején mint mamám egész testén. Undorító. - Ja és Yijeong, mivel te új vagy neked nem kell megírni, ha nem szeretnéd, de megpróbálhatod.
-Köszönöm tanárnő, szívesen megpróbálnám. - Az a hang. Simogatja a fülemet szó szerint. Az ő hangja kevésbé irritál mint bárki másé. De ez a gyerek hülye. Nem kell megírnia erre ő megakarja.
Hirtelen visít fel a csengő. Jelezve az órának vége.
-Isten adta, köszönöm. - Kiáltok fel, nyújtózkodva.
-Pofátlan. - Tesz egy megjegyzést a tanár mikor sarkon fordul és kilép a teremből. Azt hiszem Biológia lesz. Akkor ugyan ebben a teremben leszünk.
A vállamon megérzek 5 ujjt. Hirtelen kapom felé a fejemet. Hát ez meg mit akar tőlem?
De csak néz nem mondd semmit. Most azért jött ide hogy nézzük egymást? Beszarok.
-Én..
-Már megint kezded ezt az én ömmözést? - Hangom cinikus de nem érdekel.
-Ne légy bunkó, mert most segíteni jöttem.. - Suttog. Félne?
-Segíteni? Miben? - Nem értem nekem miért kéne segítség? Mihez? És miért pont tőle? Túl, túl sok a kérdés.
-Tudod..én értem ezt az anyagot matekból..és igazából jó is vagyok belőle..és gondoltam ho-hogy hogy..ömm..mit szólnál..ha ha ha át átmennék hozzátok és és korrepetálnálak? - Kérdése meglep ami az arcomra ki is ül. Szemem nagyobb lesz és a szám tátva marad. Mire jó az neki ha korrepetál? Egyáltalán miért akar korrepetálni? Talán..zavarná ha megbuknék..?
De..erre most mit mondjak? Nincs szükségem a korrepetálására..azt hiszem..vagy még is? 

1.Fejezet

Sziasztok, mivel annyira megszerettem ezt a párost, nincs mit tenni, nem bírom ki, hogy ne adjak utat a fantáziámnak és gondoltam, hogy ezt akkor meg is osztanám veletek^^
[Ebben a blogban a fiúk 18 éves, középiskolások,]

[Yijeong OPV]



Hát helló Szöul. Újra itt vagyok, hiányoztál már.
Már lassan 8 éve, hogy elköltöztünk innen, hála apám cégének. Apa a Korea Electric Power Company társtulajdonosa, anya pedig apa titkárnője. Nagyon szerettem itt lakni, de hát a munka az első, ahogy ők mondanák.
Lassan indulnom kell. Szeptember elseje van 07:00 óra. Az első nap a suliban. Egy megszokott csapathoz kerülök. Ők már 9.-óta egy közösség, és így az utolsó évükhöz érve felbukkan egy új osztálytárs. Már most tudom, hogy nem fognak kedvelni. De már minden rosszra felkészültem. Ezt az egy évet kell kibírnom és utána gondolkozhatok a tovább tanulásomon mivel sima gimire jelentkeztem szóval szakmát nem kapok.
-Anya, indultam. - Néztem be a konyhába.
-Rendben kicsim, vigyázz magadra! Minden rendben lesz, biztos kedvelni fognak és hamar befogadnak. - Mosolyodik el. Próbál nyugtatni. Milyen aranyos.
-Hát persze. - Sóhajtottam.
-Pénz van nálad?
-Igen van.
-Elég lesz? Ne adjak még? Rendesen bepakoltál?
-Anya, 12.-be megyek nem 6.-ba. - Nevettem fel, amire csak egy szemforgatást kaptam. Komolyan ez kicsit túlzás. Jól van én vagyok az egyetlen gyereke, de könyörgöm 18 éves vagyok, vagyis 10 nap és 18 éves leszek, hivatalosan is nagykorú.
-Jól van, egy anyának ez a dolga, hogy aggódjon a gyermeke miatt!
-És már megint kezdi.
-Hogy mit mond-
-Jó jó szia - Vágok a szavába és már lépem is át a küszöböt.
 A lábam a kavicsokat rugdossa. A nap annyira süt, hogy majd kiégeti a retinámat.
Lassan oda érek. De komolyan már azon gondolkodok, hogy megfordulok és hagyom az egészet. Én ki nem járom a 12.-et, de áhh ezt nem tehetem meg, mert anyáék a fejemet szednék le az biztos. Azt szeretnék ha az ő fiúk az apja nyomába lépne. De nekem nem szerepel az álmaim közt az, hogy egy céget vezessek.
Lassan emelem fel a fejemet és már látom is azt a hatalmas épületet ahol napi 8 órát biztos, hogy le kell húzzak.
Király.
A csengő megszólalt.
Király.
Elkésetem.
Király.
De ennek ellenére is lassan szedem a lábam. A kezem a kilincsre téved, és lassan belépek abba a rohadt nagy épületbe. A 6-os terem az osztálytermem, ami az emeleten van. Kettesével szedem a lépcsőfokokat, ugyan is, rohadt sokat fogok késni és nem szeretném már az első napon magamra haragítani az osztályfőnököt.
Megállok a fehér ajtó előtt. Gyerünk Yijeong. Kopogj. Csak oda emeled a kezed és gyengéden megütögeted.
A kezem ökölbe szorul és hangos dörömböléssel találkozik az ajtóval. Upsz.. a gyengéd ütögetés kicsit keményebbre sikerült.
-Úristen, ki akarja már betörni az ajtót?! - Kiabált ki egy gyerek amin a többiek csak nevettek..szuper, jól kezdődik.
-Igen? Tessék! - Hallottam egy női idősebb hangot.
Erőt vettem magamon és beléptem.
-Jó napot kívánok, elnézést a késésért! - Hajoltam meg illedelmesen.
-Jang Yijeong? Üdvözöllek! Hong Dong Yi vagyok. - Állt fel a kb 36-7 év körüli nő. a kezét nyújtotta amit szívesen fogadtam és egyszerre ráztuk meg.
-Hé, te voltál aki ennyire dörömbölt  hogy majd beszakadt az ajtó? - És ismét ugyanaz a hang szól be, mint az előbb. A többiek ezen csak nevettek, akár csak az előbb.
-Jaeho fogd már be! - Nézett a tanár szúrós  szemekkel a fiú felé aki már most nem bír magával. - Hátul Dokyun mellett van szabad hely, ülj csak oda, és ha bármi kérdésed van kérdezz csak nyugodtan akár engem akár Dokyunt, szívesen segítünk! - Mosolygott rám. Én csak bólintottam és a tekintetem az említett gyerekre téved akinek nincs padtársa. Csak kedvesen mosolygott rám és intett felém, hogy menjek üljek le.
-Helló, Yijeong vagyok - Foglaltam helyet mellette.
-Dokyun - Mosolygott. Tök normális. Remélem nem szóltam el magam túl hamar. - Ha szeretnéd szívesen körbe vezetlek és megmutatom mit hol találsz vagy kérdezz csak nyugodtan. - Ez az! Sikerült egy normális padtársat kifognom.
-Hát ha mesélnél egy kicsit az osztályról az jó lenne. - Suttogtam, hogy a többiek meg ne hallják. Az tök ciki lenne, hogy róluk kérdezősködök.
-Rendben, szóval ez egy igen rendezetlen osztály vagy hogy mondjam. Nehezen működünk együtt, szó szerint ki nem állhatjuk egymást. - Dokyun szavain a szemeim akaratlanul is megnagyobbúlnak. - Mint bármelyik másik osztályban itt is kisebb-nagyobb csoportokban vagyunk. De ha iskolai versenyekről van szó akkor az osztály összefog, ez az egyetlen közös dolog mindenkiben. Nem szeretünk veszíteni.
-Értem. Milyen csoportokban vagytok? Mármint..érted, hogy értem.. - Simítok végig a tarkómon.
-Hát ha előre nézel ott van az a két szőke csaj, na ők azok akik minden tanárnak nyaliznak. Itt jobbra a fekete hajú és a barna hajú fonott hajúak akik mindenkit leszólnak. Tudod ez a jaj hogy nézel ki, nekem ilyen márkás cuccom van meg olyan anyám kínja,tudod. Persze ha körül nézel van itt normális lány, visszafogottabb aminek hálás vagyok. A fiúkkal kicsit nehéz kijönni és itt nem magamra célzok. - Nevette el halkan magát. - Öömm..látod ott azt a srácot? - Suttog még halkabban miközben mutogat. Barna, kicsit kócos haja van, fapofával néz előre a semmibe. Nem is csúnya, sőt egészen helyes. Huhh kajak hirtelen melegem lett úristen. - A neve Song Kyungil. Kívánom neked, hogy ne legyen vele egyszer sem összetűzésed. Komolyan mondom haver. - A megszólításán kicsit meglepődök. - Iszonyat bunkó és faragatlan. Igaz ő az egyik legjobb barátom de akkor is. Én is benne vagyok egy csapatban amiben Kyungil úgy mondd a "falka vezére". - Mutatta az ujjaival az idézőjelet. - Mások a suli rossz fiúinak hívnak minket.
-Hhh. - Nevettem fel kicsit hangosan.
-Most..mi az? - Nézett rám értetlenül.
-Te rossz fiú? - Nevettem tovább.
-Héé ne nevess, igaz én vagyok a bandában az akiben több a jóság mint a gonoszság de Kyungillal kajak vigyázz. De nem csak ketten vagyunk. Kyungil jobb keze, a padtársa. Ő Jaheo.
-Az aki beszólt? - Fordultam oda.
-Igen ő az. - Bólint is hozzá, így megerősítve válaszát. - Igazából egy életvidám gyerek, komolyan. Nagyon vicces tud lenni, és sokat mosolyog, igazán szerethető, de másokat imád szekálni. Hát remélem téged nem szúrt ki. - Erre a mondatára egy gombóc keletkezik a torkomban. -Aki előtte ül, az Sihyoung. Ő olyan semleges. Hol kedves hol kevésbé.
-Hmm értem.. -A sok információ amit Dokyuntól szereztem gondolkodásra késztet. Szóval Song Kyungil. Nem is tűnik olyan bunkónak. A szemem egyből rátéved. Tökéletesen ívelt az orra, a szeme csillog, a haja rendezetlen még is pont jó. A tekintetem hirtelen találkozik az ő tekintetével. A vér is megállt bennem. Csak néz a szemembe rezzenéstelen arccal, miközben nekem majd kiugrik a szívem olyan nagy hévvel kezd el verni. A kezem kezd izzadni. Mi van velem, nem kéne megijednem tőle, hisz..hisz amit Dokyun mondott az pont elég rá, hogy féljek. Ó Yijeong te féleszű vedd már el róla a tekinteted!
Nagy nehezen de előre fordulok és próbálok a tanárra figyelni és nem arra, hogy szemeztünk. Miről beszélek? Ez nem szemezés volt, csak rám nézett én meg rá..úgy 5 percig és ennyi. Az nem szemezés csak pillantás.. A gondolatmenetemet a csengő szakította félbe.
-Gyere a következő óránk tesi lesz. - Állt fel a padtársam.
Összeszedtem a cuccaimat és elindultam utána. A tornateremnek külön épülete van, ami közvetlen a gimi mellett foglal helyet.
Lassan követtem Dokyunt az öltözőbe és lepakoltam mellé a cuccaimat, hogy átöltözhessek.
Lerúgtam magamról a cipőimet, és már húztam volna le a nadrágomat amikor valaki szó szerint lebaszta a cuccát a másik oldalamra. Lassan fordítottam felé a fejemet és a tekintetem ismét Kyungillal találta szembe magát. Szemeim kidülledtek és gyorsan a másik oldalra fordítottam a fejemet.
-Hé, van valami probléma? - Szólalt meg. Mi? Most hozzám..hozzám szólt?
-T-tessé- Fordultam felé, de félbe is szakítottam a mondanivalómat amikor megláttam, hogy ezt a kérdését másnak szánta.
-Hagyjál, köcsög.- Válaszolt a másik flegmán.
-Hogy beszélsz? - Fordult felé hirtelen Kyungil amin én megugrottam úgy megijedtem.
-Ahogy megérdemled.
-Jaheo azért tud kivel beszélsz! - Szólt rá Dokyun.
-Nem érdekel. Az egy dolog, hogy másokkal bunkó faszkalap de hogy a legjobb barátjával is az, az már felháborító! - Vágta a szavakat Kyungil képébe.
-Ne haragudj.. - Tette a kezét Jaeho vállára. -.. de ezt most kinek mondod úgy őszintén?
-Na látod?! Egy bunkó fasz!
-Ajj álljatok már le! - Lépett közéjük Sihyoung.
-Mosómedve fej, te ne szólj bele, mert kirepítelek esküszöm. - Mondta mélyebb hangnemmel Kyungil,
-Hé, velem most miért vagy ilyen? - Fordult felé.
-Kit érdekelsz te is. - Fordított nekik hátat és egy szempillantás alatt le is kapta magáról a pólóját. Hirtelen kaptam el onnan a fejemet és fordultam a másik irányba. Neem, így nem lehet öltözni. Túl sok itt a feszültség. Megfogtam a cuccom és bementem a wc-be. Gyorsan átöltöztem és bementem a terembe, ahol a lányok már sorba álltak.
Legnagyobbtól a legkisebbig. A többi fiú is csatlakozott, szint úgy beálltak sorba. Jaeho volt a végén.
-Hé Yijong ugye? - Szólított meg az a hang amire egyáltalán nem számítottam.
-I-igen. t-tessék? - Fordultam felé.
-Eddig én álltam a sor legvégén de ahogy ellátom te kisebb vagy mint én. - Nevetett fel. - Szóval gyere állj csak be, ne félj nem harapok.
-O-okéé. - Léptem lassan Jaeho mellé.
-Hogy tetszik az osztály? - Hát király, erre mit mondjak? Nem vagy szimpi mivel beszóltál már az első másodperctől fogva, Kyungiltól frászt kapok, a lányok idegesítő libának tűnnek és az osztályfőnökről ne is beszéljünk.
-Egész tűrhe- Nem tudom befejezni, mert a szavamba vág.
-Szerinted is milyen bunkó egy fasz ez a Kyungil köcsög geci gyerek? - Szó szerint kiabálva kérdezte, csak hogy a sor legelején álló srác is jól hallja.
-Hát..izé..- Makogok össze-vissza miközben a tarkómra simítok.
-Mondd csak ki. - Veregetett gyengén hátba.
-Hát...öm..mit mondjak..?
-Hagyjad már, nem látod, hogy egyszerűen irritálod ahogy engem is? - Lépett elénk Kyungil.
-Irritálom? Te irritálod azzal a nagy fejeddel! Haaahaaa na erre mit lépsz apukám?
-Ha nem akarod, hogy a kezemre tekerjelek akkor most abbahagyod ezt de kurva gyorsan míg szépen beszelék Kim Jaeho. - Szűri lassan ki a szavakat a fogai közül.
-És most megkéne ijednem? Te megijedtél? - Bökött oldalba, miközben felnevetett.
-Hát, én..nem is tudom..a-azt hiszem, h-hogy é-én..
-Na fiúk ki az aki nem bír magával? - Lépett be a tanár. Férfi. Szuper. Tuti nem fog kegyelmezni.
-Kyungil! - Kiabált Jaeho, Sihyounggal egyszerre.
-Nos akkor - Csapta össze a tanár a kezeit. - Hallottam van itt egy új gyerek. Áh meg is vagy - Nézett rám. - Nos Törpillám, mi lenne ha meglátnánk meddig bírsz futni? És mivel Kyungil nem bír magával így mindketten futtok amíg az órának vége.
-Ez mire jó? Yijeongot miért szivatja? - Áll ki mellém Dokyun.
-Ez egy olyan Üdv a csapatban kihívás, jó? - Nevetett.
-De ez igazságtalan.
-Dokyun fiam, szívesen futsz te is velük?
-Nem uram. - Hajtotta le a fejét.
-Helyes válasz. A többiek pedig röplabdáznak!
Most mit kéne tennem?
Kyungil megindult az ajtó felé. Hát mit tehetnék? Követem.
-H-hol.. - Szólalok meg halkan.
-Hm? - Fordul felém érzéstelen arccal. - Te most hozzám beszélsz? - Mutat magára.
-Hát ömm..-Simítok végig a tarkómon. - N-ne ne haragudj. - Hajolok meg előtte.
-Elnézve. - Nézett le rám. - Kövess.
-J-jó. - Kimentünk az útra.
-Mindig próbál szívatni, de tudod ki az a hülye aki egész órán majd fut csak mert az a buzi tanár azt mondja. - Keményen beszél, - De utálok itt lenni. - Egy fintorba rándul az arca. - Yang Yijeong, ugye?
-T-tessék? - Nézek fel rá.
-Az a neved nem? - Néz le rám. A szemembe.
-Mi..ja..i-igen. - Nézek vissza lassan a földre. A szemem sarkából látom, hogy bólint és előre néz. Most más csak az utat figyeli ahova a lába viszi és nem engem.
-Nem vagy éhes?
-Mi..ja..d-de egy kicsit. - Mivan velem, komolyan. Miért nem tudok egy ép mondatot kimondani? - De a táskámban hagytam a pénzem..-Ütögettem meg a zsebeim.
-Az szarás. Én hoztam, éreztem hogy lesz valami. -És be is ment az egyik boltba. Én kint megálltam. Minek menjek be? Úgy sincs nálam pénz, akkor meg feleslegesen minek tartsam fel a sort?
Engem viszont az érdekelne, hogy ez miatt, hogy ellógtunk nem kerülünk-e bajba? Mi van ha kimegy a tanár, hogy leellenőrizze mit csinálunk? Ilyenekre nem gondol? Nem fél hogy bajba kerül? Talán nem kellett volna jönnöm.
-Nesze. - Vágott hozzám egy kis szatyrot. Beszarok mintha egy kutyához baszta volna,
-M-mi ez? - Néztem rá értetlenül.
-Kaja. - Beszélt teli szájjal.
-N-nekem? - Ezen nagyon meglepődtem. Nem is olyan bunkó, mint amilyennek Dokyun elmondta.
-Mit képzelsz még is ki vagy? Nekem lesz, de megengedem, hogy hozd helyettem legyél inkább hálás érte kis palotapincsim. - Simogatta meg a fejem búbját.
Most..most mi vaan? Komolyan le palotapincsizett? Sőt! Azt mondta kis palotapincsim. Szóval az övé. Na jó. Ez-ez tök aranyos..de-de ez inkább köcsög volt..vagy cuki.
-B-bocsánat. - Néztem a földre.
-Amúgy a tiéd..
-Hm? - Néztem fel hirtelen, és a tekintetével találtam szembe magam. Most komolyan Kyungil megint Szemszexelni akarsz velem vagy mi? Fejezd ezt be! Jó isten én meg miket nem mondok.
-A tiéd mondom. De ha valakinek is egy szóval elhíreszteled hogy Jajj Song Kyungil kaját vett nekem, mert olyan nagy szíve van, esküszöm keresztül harapom a torkod. - Ez a mondata arra késztet, hogy egy hatalmasat nyeljek. A szemeim kitágulnak. E-erre nem tudok mit mondani. - Menjünk.
Lassan indultunk el. Közben kivettem a meleg ételt amit nekem, ismétlem nekem vett és elkezdtem enni, mert már tényleg ott tartok, hogy éhen pusztulok.
Hirtelen megtorpanok.
-Mi az? - Fordul felém.
-E-e-egy k-k-kutya! - Visítok fel, aminek hála a kutya rám nézett és elkezdett felém jönni, én csak hátráltam. Egyet lépett felém én meg kettőt hátra.
-Csak nem félsz?
-N-Nem vicces!
-Nem is nevetek.
-S-segíts kérlek!
-Már miért segítené? Oldd meg magad.
-Nemár Kyungil, én tényleg félek a kutyáktól..- Más lassan pánikrohamom lesz esküszöm, ha nem csinál valamit.
-Istenem, milyen férfi vagy te. Lehet azt hiszi, hogy a testvére vagy. - Nevetett fel.
-Vicces vagy..- Most megsértődtem, ami a hangomon hallatszik is.
-Anyám. - Sóhajtott fel. Mellém lépett megfogta a karom és a háta mögé húzott. -Menj már innen büdös dög. - Nézett a kutyára. A kezeim lassan ölelték át őt hátulról, lábujjhegyre álltam úgy kukucskáltam ki a válla felett. - Te még is mi a jó istent csinálsz? - Fordult hátra, de meg is állt ugyan is arra nem számított, hogy az én fejem ott van, és így elég közel van most a fejünk.
-H-hát é-én csak.. - Engedtem el gyorsan léptem kettőt hátra. A kutya mordult egyet es megindult elém.
-Menjél már innen. - Állt Kyungil elém és ordított a nagy Német juhász kutyára, aki csak vonyítva szaladt a másik irányba.
-Kérlek menjünk. -A válaszát meg sem várva indultam el.

****

Kyungil ezek után hozzám se szólt, rám se nézett. De nem is érdekel. Miért érdekelne hogy rám néz-e? Ugyan könyörgök. Már este 9 óra. Olyan fáradt vagyok de anya nem hagy aludni. Azt mondta találkozott a volt legjobb barátnőjével és meghívta hozzánk vacsorára. De most komolyan. Ezek mikor vacsoráznak, hogy még nincsennek itt? Éjfélkor?
-Kisfiam gyere le, itt vannak a vendégek! - Anya hangja zökkent ki.
-Itt vagyok. - Trappoltam le gyors lépésekkel a lépcsőn fordultam a vendégekkel szembe.
-Jó estét Yang Yi- Haraptam be az alsó ajkam ennek hála nem tudtam befejezni a bemutatkozásomat. Ugyan is két szempár égeti az enyémet. -K-k-k-kyungil? - Fordulok lassan anya felé értetetlenül.
-Ismered a fiamat? - Fordul felem kiváncsi tekintettel anya barátnője, aki ezek szerint Kyungil édesanyja. Mi van.