17.Fejezet

https://www.youtube.com/watch?v=vXA4hs9mRpY

[Yijeong OPV]

-Yaa Kyungil! - Kezeimet automatikusan az arcom elé helyezem, ezzel takarva zavarodottságomat. Nem hiszem el, mit akar? Itt helyben megakar baszni vagy mi az isten komolyan? Yaa! Yijeong miket nem mondasz te mocskos! 

-Megijedtél? - Nevet fel. Um.. ettől csak mégjobban zavarba hoz ha nem tudná. - Amiatt hogy a csípőmre ültettelek vagy mert ettől felnyögtem?

-Na hát, na még egy ilyet.. nah de Kyungil! Hogy.. hogy hogy kérdezhetsz ilyet? - Teljesen fel vagyok háborodva mondandóján és szerintem teljesen jogosan. Hogy kérdezhet ilyet? Hát ezt nem hiszem el.. az eszem meg áll komolyan.

-Ne legyél zavarban - Simít végig fejemen. - Majd megszokod - Kezeimért nyúl és elveszi az arcom elől hogy a szemeimbe tudjon nézni. Tekintetünk egymáséba fúródik, teljesen belemerülök a gyönyörű szemeibe, mikor hirtelen rám kacsint. - Mindkettőt megfogod majd szokni, garantálom neked. - Suttog csak hogy én halljam. Nem mintha lett volna valaki más is rajtunk kívül a fördőben na de mindegy.

-Kyungil, légyszíves hagyjál békén. Én ezt nem hiszem el, komolyan.. - Hogy mondhat ilyeneket?? 

Mondandómon csak elneveti magát. Örülök hogy ilyen jól szórakozik a zavartságomon.. és mi lenne ha én hoznám őt ilyen zavarban.

Uuuh eszembe jutott valami.. na megálj Song Kyungil most visszakapod.

-Kyungil.. 

-Törpém? - Néz szemeimbe.

-Tetszett ahogy felnyögtél.. - Pirulok bele saját mondandómba.

[Kyungil OPV]

Hogy lehet ilyen aranyos? Komolyan, engem Song Kyungilt próbált zavarba hozni?

Mondandóján hangosan felnevettem és szorosan magamhoz öleltem be ne durcizzon ezen.

-Naaa~! Kyungil! Ez.. ez nem vicces! 

-De babe, ez igen is vicces - Nem bírok magammal, a nevetéstől már a könnyeim is megindultak.

-De Kyungil, zavarba kellett volna jönnöd~! Na, gyere csak zavarba! - Parancsol rám, aminek hála mégjobban rám tör a nevetés.

Olyan édes, hogy itt helyben felzabálnám ha tehetném. Nem engedhetem ki ezt a csodabogarat a kezeim közül. Ilyen pillanat hogy én így nevessek valakivel, nem igen fordult még elő.. Mellette máshogy érzem magam, és az őszintét megvallva tetszik ez az érzés. Tetszik ez, ez amit Yijeong iránt érzek. ez a nagyon erős, és tartós érzés.

Sampont öntöttem a kezemre, amit jól összedörzsöltem így felhabosodott. Yijeong arcát közre fogtam kezeimmel, aminek hála habos lett a pofija.

-Yaa! Ha nekem van neked is kell! - Levett egy kis habot az arcáról és az orromra helyezte, ennek hála édesen felnevetett. 

Fülemet megüti a kopogás a szobaajtómon. 

-Shh - Ujjamat a szerencsétlen szájára helyezem hogy kussoljon el.

-Yijeong! - Szólal meg a kis balfaszom édesanyja. Minek keresi?  Ajaj.. lépteket hallok.. 

Kopogtat a fürdőajtómon.

-Tessék?! - Szólalok meg. 

-Oh Kyungil! Yijeong merre van? - Kiabál, mert mit hisz ha normál hangerővel mondja akkor nem fogom meghallani vagy mi a tököm? Aish komolyan..

-Szarik.. - Vigyorodok el, mire barátom csúnyán néz rám. -Jaj de tud már csúnyán nézni.. - Suttogom oda neki, majd ujjamat szájáról elveszem és helyette a számmal váltom fel.

-Oh.. ha végzett megmondanád neki hogy kerestem?! - Csókunk sajnos nem tarthatott ennél tovább, mert kicsit se furcsa ha nem szólok vissza.. 

-Persze.. amúgy.. ömm minden rendben? - A hangjában észrevettem egy kis furcsaságot..

-Persze minden, na én nem is zavarlak! - És már az ajtóm csapódását hallom.

Érdekes ez a nő.. mi a rák lelte? Aish, nem érdekel.

-Kyungil! Miért mondtad azt hogy szarok? - Tette karba kezeit maga előtt.

-Mert mit mondhattam volna? A fiad itt ül mindjárt a farkamon vagy mi az isten?!

-Yaa.. Kyungil.. azért..azért az még messze van.. - Az arca teljesen lángba borul. - Na ja.. ne.. ne mondj ilyeneket! - Csattan fel.

-El nem tudod képzelni mennyire élvezem mikor zavarba hozhatlak! - Vigyorodom el.

-Chh.. komolyan.. 

-Mit puffogsz, csak mert neked soha se megy? - Simítok végig arcán jobb kezemmel. - Semmi baj, balfasz vagy, fogadd el. - Mosolygok kedvesen rá.

-Ja, neked még is ez a balfasz kell. - Elfordítja tőlem az arcát. Úgy tűnt mintha egy picit megsértődött volna. De én nem azért mondtam, vagy is félig, mert amúgy tényleg egy kis balfasz, de nekem tetszik és igaza van, nekem kell ez a balfasz.

Kell hogy mellettem legyen, hogy az életem része legyen, hogy betöltse az ürességet a szívemben, amit természetesen csak ő tud megtenni.

[Yijeong OPV]

Azért néha kicsit szarul esik, mikor ilyeneket mondd nekem.. olyan komolysággal tudja mondani, hogy nem tudom eldönteni hogy tényleg úgy gondolja vagy csak úgy mondja.

-Szerintem én szállok.. - Nézek egy percre rá majd lemosom magamról a habokat és egy pillanat alatt ugrottam ki a kádból, megfogva egy törölközőt és a derekamra tekerve azt,

[Kyungil OPV]

Tényleg megsértettem volna? Aish.. Kiszálltam én is és a hátához állva szorosan megöleltem hátulról. Fejemet a vállára hajtottam. - Haragszol babe? - Puszilok nyakába. -Nem úgy gondoltam, csak fogalmam sincs hogy becézhetnélek téged, a szerelmem meg életem értelme azok nem az én stílusaim.. - Ölelem át mégjobban csupasz felsőtestét, aminek hála bőre forróvá válik, vagy lehet csak attól amit mondtam neki. - Vedd úgy ha azt mondom hogy balfasz akkor én a szerelmemre gondolok jó? - Puszilok hajába. -Hallod.. - Nem válaszol semmit.. ez annyira.. annyira idegtépő. Tényleg megbántottam őt akit soha életemben nem akartam volna megbántani? - Yijeong, szeretlek. - Teste megfeszült és mintha ledermedt volna. - Süket vagy? - Egy mozdulattal szembe fordítom magammal. Szemeibe nézve döbbenek arra rá hogy mit is mondtam. Én kimondtam.. kimondtam hogy szeretem, de.. ez csak úgy kicsúszott nem is gondolkoztam. Ez van ha az ember szerelmes, azt hiszem. Elveszti a józan eszét is.

-Ümmm.. Kyungil.. - Szólal meg kis rekettes hangján. - Nincs.. nincs rajtad törölköző.. - Zavartan oldalra biccenti a fejét. 

Nem hiszem el, akaratom kívül is zavarba tudom hozni.

16.Fejezet

Tudom, tudom gyerekek hatalmas hiányzás volt, de visszatértem ne aggódjatok! Sajnálom hogy idáig kellett várnotok, de mostantól beindulnak a dolgok meg minden szóval maradjatok velem továbbra is jó?^^





[Kyungil OPV]



A gondolatok cikáznak a fejemben.. Válasszak. "A döntés a te kezedben van.." Ismétlődik meg a fejemben..
Yijeongra nézek aki aggódó tekintettel fürkészi arcomat. Látom rajta, hogy nagyon töri magát, talán azon gondolkozik, hogy ha nem tudok mit mondani akkor majd ő felajánlja, hogy elköltöznek. Ismerem már annyira, hogy tudjam mi jár a fejében. Szóra nyissa száját de nem ő szólal meg hamarabb.
-Rendben van. - Szólalok meg.
-T-tessék? - Lepődik meg az a nyomorult.
-Sejtettem, hogy fontos neked, ezért nem kételykedtem benned. Jó döntést hoztál fiam. - Mosolyogva lép hozzám közelebb. Ez most komolyan hozzám akar érni? Milyen bátor..
-Én nem! - Szól közbe legjobb barátom. - Én nem érnék hozzá. - Kacsint apámra.. hh, apám? Na mindegy.
Le se reagálom inkább, csak szeretnék lefeküdni és aludni. Nekem ez túl sok volt mára, azt hiszem.
-Hazamegyünk babe? - Fordulok Yijeong felé, aki meglepetten emeli rám tekintetét és mintha pírbe szökött volna az arca.
Nem válaszolt csak hozzám sétált, kezünket összekulcsolta és elhúzott onnan. Ez a tette mosolygásra késztetett.
Az út hazafelé csendesen telt, nem szólt semmit és én sem, de ez így volt jó. Elég hogy foghatom a kezét. Rájöttem, hogy bármelyik hosszú kapcsolat véget érhet egy szempillantás alatt.
Apáék elhanyagolták a kapcsolatukat ami nagy hiba volt, mert ezzel az a mocsok félrelépett.
Anya meg abban a hitben él, hogy milyen szerető családunk is van. Vigyáznom kell erre a kincsre ami most a birtokomban van, mert egy rossz mozdulat és elveszíthetem a mindenemet.
Félek belegondolni, hogy mi lenne velem anya helyében.
Értem mi a szerelem, felfogtam, érzem. Igen, bevallom. Soha életemben nem éreztem még ilyet és többször nem is akarom, csak vele.
-Kyun..Kyungil.. - Szólal meg kis hangján ami alig hallatszódik.
-Hm? - Kérdezek vissza, de nem mondja tovább.
Én nem is faggatom majd mondja, ha akarja. De míg nem szólal meg elkapom a pillanatot és elmondom neki hogy..
-Szeretlek. - Mondtuk ki egyszerre.
Mindkettőnk szeme, szája tátva maradt.
-Te-tessék? - Pislog nagyokat.
-Szeretlek te szerencsétlen. - Húzom magamhoz közelebb és lehajolva hozzá, szájára puszilok.




[Yijeong OPV]




Most komolyan azt mondta, hogy szeret?
Te Jézus isten.. megakar itt az utcán ölni, hogy ilyeneket mondd nekem? És azt hiszi egy szájra puszival be is érem?
Lábujj hegyre állok és nyújtózkodok felé de nem érem el. Aish! Szórakozik velem?
-Na Kyungiil~ - Kezdek el hisztizni.
-Jaj te hisztis. - Forgatja meg szemeit. Lehajol hozzám, térdem alá nyúl és felkap az ölébe.
-Mi..mit csinálsz? - Pislogok rá nagy szemekkel.
-Most már megcsókolhatsz. - Lök egyet rajtam, hogy le ne csússzak az öléből.
-Ki..ki mondta hogy megakarlak csókolni? - Csattanok fel. Saját magam ellen fordulok hát behalok magamon..
-Nem akarsz?
-Milyen értelemben? - Pirulok bele mondani valómba.
Jaj ez olyan gáz. Kezeimet arcom elé teszem, hogy meg ne lássa.
-Már késő - Neveti el magát. - Kis piros. - Puszil homlokomra.
-Yaaa! Nem ott kéne csókolgatnod! - Ütöm meg gyengén vállát.
-Értettem. - Felnevet és közelebb hajolva hozzám, nem csinál semmit.
Aigooo direkt húzza az agyam.
Kezeim közé veszem arcát és habozás nélkül ajkaira tapadok ami nincs ellenére.
Megbabonázott ez az ember nincs mit tenni..
Egy lépést sem tett miközben egymás ajkát faltuk. Imádom a csókját.. olyan édes. Imádom amikor a szánk összeér, amikor a nyála keveredik az enyémmel.. oké ez betegesen hangzik de ez az igazság.
Alsó ajkára simítok nyelvemmel és ezzel bejutást kapok a szájába.
Nyelvem találkozik az övével. Csókunk egyre hevesebb, ahogy az én szívem is egyre hevesebben kezd el dobogni.
Megőrjít engem teljesen..egész nap ellenék azzal hogy egymás szájában matatunk.
Levegőhiány miatt el kellene válnom de nem bírok. Túl jól csókol..
-Yij.. - Szólal meg, amint elvál tőlem de egyből szájára tapadok. Ki engedte meg neki, hogy elváljon tőlem?
Cselekedetemre a csókunkba mosolyog.
-Hé! - Szól ránk egy ismerős hang.
Mindketten ijedten kaptuk felé a fejünket.
-Csak gondoltam szólok mielőtt felfalnátok egymást. - Vigyorog ránk Jaeho.
-Te is a legjobbkor tudsz jönni. - Sóhajt fel barátom.
-Tudom tesó. - Veregeti hátba. - Mit fogsz csinálni? Tényleg nem mondod el anyudnak?
-Ah.. - Felsóhajt közben letesz az öléből. Hékás.. azt nem mondtam hogy letehetsz! - Mitcsinálhatnék Jaeho úgy őszintén? - Idegesen a hajába túr.
A hátához lépek és szorosan átölelem, fejemet a hátába fúrom.
-Nem tudom.. de ezt ennyiben azért nem hagynám, jó értem nem akarod a törpét elveszteni de anyudnak képes lennél a szemébe hazudni? - Most Jaeho ellenem van vagy mellettem? De.. nem mondd hülyeséget az a baj..
-Aish! Igazad van, nem csinálhatom ezt vele! - Járkál fel-alá aminek hála kiszabadul az ölelésemből.. - Ki kell találjak valamit, de kurva gyorsan!
-Se-segítek.. - Szólalok meg halkan. Jaeho rám kapja tekintetét, de Kyungil mitha meg se hallotta volna, járkál tovább.
-De ezen ne törd most magad, menjetek haza későre jár. - néz hol rám hol a barátomra.
-Igazad van.. - Bólogat. - Gyere törpe, menjünk haza. - Karját nyújtja felém.
Halványan bólintok egyet és megfogom kezét, miközben mellé lépek.
-Sziasztok! Aztán nem rosszalkodni! - Vigyorog ránk Jaeho.
-Egyszer megverem, esküszöm. - Rázza a fejét, az én óriásom.

********

Hazafelé az út csendben telt.. nem szóltunk semmit, de nem is bántam. Hagytam hadd veszekedjen magában.
-Na végre fiam, hogy megjöttetek! Aggódtunk ám! - Lép hozzám anya és szorosan magához ölel.
-Anya..anya, anyaa! Ez gáz ciki.. - Fordulok oldalra. - Nem vagyok 14 éves!
-Jaj miket beszélsz! Az anyád vagyok mégszép hogy aggódok érted, te lüke! - Ver hátba.
-Jól vagyunk, nincs miért aggódnotok. - Fordul Kyungil az anyukája felé. Nem néz a szemébe.
-Menjetek aludni! - Utasít minket anya.
Szót sem szólva ballagunk fel a közös szobánkba. Fáradtan hullok be az ágyba.
-A fürdéssel mi lesz? - Nevet fel.
-Hagyjál, én kidőltem, álmos vagyok.. - Húztam a takarót a fejemre.
-Na gyere csak. - Egy hirtelen mozdulattal felkapott az ölébe. - Mivel rohadt álmos vagyok és te is, azt mondom fürödjünk együtt, jó? - Válaszomat meg nem várva indult el a fürdő felé.
HOGY MIT AKAR VELEM? Jézusom én megfogok halni..
-E-együtt? E-egy kádban? - Kérdezem akadozva. 1000% Hogy az arcom olyan vörös mint a paradicsom.
-Miért szerinted hány kád van a fürdőszobában? - Nevet fel cinikusan.
-J-jó de de.. én..én - Jajj hogy nem tudok végig mondani egy rohadt mondatot..
-Ne aggódj, ha öltözöl majd elfordulok. - Puszil a hajamba.
-Aaaa, ki mondta hogy szégyenlős vagyok?! - Csattanok fel. - Kikérem magamnak! - Letesz a padlóra mikor a fürdőbe érünk.
-Rendben, akkor amíg megengedem a vizet vetkőzz! - Kacsint felém, miközben a mosógépnek dől és karba tett kézzel mér végig.
-Jó..jó.. engedd! - Nézek zavartan oldalra. Most.. mitcsináljak?!
A kádhoz sétált és megengedte a vizet, tusfürdőt nyomott bele, amitől tiszta habos volt az egész kád.
Izgulok.. de nem tudom miért.. Ha ő.. ő látni fog meztelenül.. akkor, én is látni fogom őt?
Yaaaa!! Mikre gondolsz te mocskos Jang Yijeong! De.. én nem vagyok úgy kigyúrva ahogy ő.. az ő karja nyolcszor izmosabb mint az enyém..
-Nah! Kész! - Állította le a vizet. - Öltözhetsz - Homlokomra puszil és vigyorogva hátrébb lép.
-Neked ez szórakoztató?! - Kezdek el toporzékolni.
-Szégyenlős vagy? - Mosolyog rám.
-Én? Nem! Ki mondta? - Fordultam el tőle. Pólóm aljához nyúltam és felfelé kezdtem húzni. Félúton hátrafordultam és Kyungilra néztem, aki mosolyogva nézett a szemembe, és hevesen bólogatott hogy folytassam csak.. Visszafordultam és gyorsan lekaptam magamról a felsőmet.
A tekintete égeti a hátamat.. istenem. A nadrágom gombjához nyúltam és egy nemes egyszerűséggel gomboltam ki és azzal a lendülettel lehúztam magamról boxerrel együtt. Amilyen gyorsan csak tudtam úgy másztam bele a kádba.
-Kész vagyok te jö-
-Azt nem mondtad, hogy ilyen jó hátsód van. - Vág a szavamba.
-Hát..hahh. na.. na de Kyungil! - Nézek fel rá, de már felső nincs rajta. - Jézusom Kyungil! - Takarom el szemem. Cselekedetemen csak hangosan felnevet.
-Már ennyitől zavarba tudlak hozni? - Nevet tovább.
-Siess inkább.. - Hallom hogy a nadrágja is földet ért.. haladjon már.. késztetést érzek arra hogy odanézzek. Aish! -Kész vagy? - A hangom félénk.. de nem tudom miért.
A víz megmozdul, a hátam mögött.
-Kész vagyok - Puszil a nyakamba.
-Na..na ezt.. ezt ne ilyen hirtelen! - Csúszok előrébb.
-Megijedtél? - Erős karjaival átöleli a mellkasom és közelebb húz magához. - Nem akartalak megijeszteni.. - Suttog a fülembe amitől teljesen kiráz a hideg.. - Kis félős - Most gúnyolódik rajtam?
-Yaaa! Ki a félős? - Hangomban tettetett sértődéssel csúsznék vissza előre de erős karjainak hála még közelebb kerülök hozzá.
-Nem menekülsz előlem - Nevet gonoszan. - Na gyere csak.. - Állam alá nyúl és felemeli a fejemet.
Szemei az orrom és a szám közt cikázik.. Megnyalja a száját és édes ajkait az enyémre helyezi.
Nem tudok várni.. ajkaim egyből rátapadnak és szó szerint falják az ajkait. Egy jóleső sóhaj hagyja el számat amikor nyelvét végig húzza az alsó ajkamon, bebocsájtást kérve a számba. De az engedélyt nem kapja meg egykönnyen. Hadd játszadozzak már egy kicsit.
Cselekedetem miatt felmordul és az alsó ajkamra harap, ami miatt egy nyögés hagyja el a számat.
-Yaa! Kyungil! - Azonnal elválok tőle. Megijedtem..
-Naa Yijeong! - Maga felé fordít, és egy egyszerű mozdulattal az ölébe ránt. - Ne válj el, kívánom a csókod! - Tarkómra helyezi nagy tenyerét.
-Ne mondj ilyeneket! - Rázom meg fejemet zavartan.
-Na Yijeong!~ - Ja hogy ő is tud hisztizni.. Megemelem magam és feljebb ülök az ölében.
Nem merek nagyon feljebb ülni mivan ha.. mivan ha arra..arra ülök rá?! Jézusom én meg ilyenekre gondolok!
-Aish de lassú vagy.. - Kezeit derekam köré összefonja és ránt egyet rajtam, így a csípőjére kerülök és az ő száját egy hangos sóhaj hagyja el. Hatalmasat kell nyelnem a hirtelen mozdulata miatt.